Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-18 / 30.szám

SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZAM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ES A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Esztergom erdőgazdaságának jövője. Azokat a polgárokat, kiket erdőgazdaságunk jelen bizonytalan helyzete aggaszt, megnyugtathatjuk, hogy egyelőre békébe várhatnak. Mint illetékes helyről értesülünk, erdőnk jövő kezelése ügyében eddig semmi elhamarkodott lépés nem történt. A városi közgyűlés azon egy éve hozott határozata értelmében, hogy erdőnket állami kezelésbe adjuk, a kezdő lépések a városházán immáron megindultak; s ha eddig előbbre nem jutottak, az egész természetesen csakis a hadiállapot rovására irható! Beavatott helyen remélni merik hogy — ha az előmunkálatok tovább így folynak — az állami kezelésbe való átvétel egy év leforgásán belül, azaz két évre a képviselőtestületi határozat „Esztergom és Vidéke" tárcája. Fohász. Megtört lélekkel, alázatos szívvel Porba hullok előtted, Istenem. Szent oltároánál eseáezve kérlek, Csak még egy kissé tartsa meg életem. Addig, óh, csak addig engedj élnem * Amíg mienk lesz a nagy győzelem. Azután — ha kell — Siemonként mondom Bocsásd el szolgád, Istenem •' A magyarnak sok, nagyon sok a vétke: Pártos, széthúzó, dacos, fértelen. Te jól tudod, hogy ezer éven által Megbűnhődött már érte végtelen. Hónapok óta lankadatlan hévvel Küzdjük, vívjuk a borzasztó tusát, Óh, adj szerencsét a magyar Dávidnak, Hogy porba hulljon a nagy GóliátErőt, kitartást adj hű véreinknek, Hogy győzve vívhassák a nagy tusát, Bénítsad karját a sok ellenségnek, Igy védtél minket ezer éven át. A szabadságnak minden ellensége, Összefogott most s támad ellenünk, Elhagyottságunk a bús idejében Esengve kérlek : Uram ! légy velünk •' Dr. Saskeöy József. után nyélbe íog ütődni. Amit — valljuk meg — elég rövid időnek mondhatunk az „esztergomi haladás" értelmében. Mint azonban mindenütt, úgy nálunk is vannak maliciózus és nehezen hivő egyének, kik nem hajlandók hitelt adni a rendkívüli viszonyokkal való takaródzásnak, hanem kereken annak tulajdonítják a közgyűlési határozat végrehajtásának húzását-halasztását, hogy — mint tudni vélik — a városi tanácsban fáznak, nagyon fáznak az állami kezelésbe való átadástól. Egyes közlékenyebb tanácsbéliek nem is csinálnak tiikot belőle, miért tartanak voltaképpen az állami kezeléstől. Mert — úgy mondják — az átvétel után erdőnknek mostani jövedelme, melyre pedig a városnak nagy szüksége van, néhány évre tetemesen meg fog csökKarcoiatok. Irta: Somogyi Imre. (Vége.) Hirtelen parancsot kaptunk egy jobb állásig való visszavonulásra, hol biztosabb és könnyebb ellenállást tanúsíthatunk. Nagy ügyességgel kúsztunk a völgyekben, keresztül a kis falun, át a folyó túlsó, partján levő magaslatra, hol megállapodást vezényeltek. Háromszög alakzatban elhelyezkedve, megkezdtük a beásást. Géppuska osztagunk is fölállott. Egyszerre csak ijedten konstatálja parancsnokunk, hogy £ folyón levő hidat, melyen átjöttünk, senkinek eszébe nem jutott felrobbantani. Pánikszerű moraj volt a visszhang. Már késő . . . Csakugyan, a falut már ellepte az orosz. Ágyúkat is vontattak a falu melletti dombokra, s a gyalogság sebes előnyomulásban volt. Nekünk tüzérségi fedezetünk nem lévén, nyugodtságunknak vége volt. kenni. (Mellékesen érdekes pikantériája a dolognak, hogy most ugyanonnét halljuk ezt az aggodalmaskodást, ahonnét az átadást tárgyaló közgyűlésen meggyőző magasztalás hangzott felénk az állami kezelés hasznairól!) . Persze arról mélyen hallgatnak, hogy hát miért is fog csökkenni eleinte az állam kezelésében a jövedelmünk. Szerencsére ez nem titok többé előttünk, mert a folyó évi költségvetést tárgyaló közgyűlésen J. képviselő, ki erdőnket több évi tapasztalásból tövéről-hegyire ismeri, alaposan megvilágítót! a az eddigi házi kezelés milyenségét. Ez a megvilágítás pedig fölért egy csinos kis leleplezéssel és — vádbeszéddel! Majdnem az jött ki a végén, hogy erdőnkben az utóbbi években igazán rabló gazdálkodás-féle művelés folyt; a tisztítársra és felA százados elkiáltotta magát: — Ki vállalkozik visszamenni, s a hidat felrobbantani ? A keblek ziháltak. Mindenki mereven nézett a levegőbe. Semmi hang. A híd új állásunktól egy kilométerre volt, lent a lankás völgyben. Az orosz gyalogság már a folyó felé volt előretörésben, lehetett látni a hosszú rajvonalakat. Az ellenséges ágyúk is megkezdték működésüket. S ezekben a válságos pillanatokban, mikor minden ember lélekzetfojtva figyelt és v^rt, — előálltai te, Deák Ferke. Egyesek még maliciózusan föl is kacagtak volna, ha meg nem fagy ajkukon a mosoly. Te komoly voltál, s mikor a százados kezedbe adta az ekrazitot, mint a forgószél, vágtattál le a völgyi uton. Sorsunk függött attól, hogy a híd épen ne maradjon. Ha a robbantás nem sikerül, veszve vagyunk. S elárulom neked, Ferke, hogy nem sok reményt fűztek hozzád. Csak én bíztam benned. Sajnos, veled nem meújításra alig fordítottak valamelyes gondot, annál többet azonban a faanyag mértéktelen fogyasztására, olyannyira, hogy akár házilag, akár államilag fogjuk a jövőben kezeltetni erdőnket, el lehetünk készülve jövedelmének közeli íöltünő apadására. Őszintén szólva: szerettük volna, ha e leleplezésszámba menő súlyos kritika hivatalos részről akkor mindjárt megfelelő cáfolásban s visszautasításban részesül. Sajnos, ez nem történt meg, amiből fölösleges lenne további következtetést vonnunk. Legfeljebb annyit konstatálunk, hogy teljesen értjük ebből a hivatalos tényezőknek az állami rendes kezeléstől való fázását. Ámde hiába minden : a multak hibáit nem lehet soká leplezgetni. Napfényre jönnek azok maguktól. Csak az a fájdalmas, hogy a városnak kell rövidséhettem, mert rám egy másik fontos és veszélyes feladatot ruháztak. Már az orosz golyók is röpködtek felénk, s mi is megkezdtük a tüzelést. Az oroszok rendületlenül jöttek előre. Nekünk erős tüzelést vezényeltek. Több muszka csoport a hídra zúdult . . . reménységünk oda lett. S ekkor egy óriási dörrenés rázta meg a levegőt. A híd fel volt robbantva ! Mindenki föllélegzett. Mindkét részről hullott a golyózápor, s mikor géppuskáink elkezdtek dolgozni, az orosz rajvonalak összegabalyodtak és hátat fordítva eszeveszetten menekültek. Ágyúik sem sok kárt tettek bennünk, — s azokat is hamarosan elvontatták onnét. Sapkáinkat a levegőbe dobáltuk, s a tisztek és legénység egyszerre kiáltották : — Éljen Deák Ferke ! Igen, Ferke, téged éljeneztünk. Te mentetted meg a zászlóaljunkat. Te voltál a nap hőse. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE í K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA