Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-25 / 24.szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., riOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. POUTIHRI és TRR5RDRLMILRR FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KÖRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 8 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA A jövő tervei. (Dr. K. L.) Az új középeurópai szövetségről tárgyalnak ma a germán világ nagy szellemei. Ibsen Szigurd, a nagy költő íia és hazája kiváló államférfi*, a megboldogult európai egyensúly fölött mondott emlékbeszédet. Az európai egyensúly korszakában a világ egyes birodalmi területben nem igen gyarapodhattak. Ezt az egyensúlyt a balkáni forrongás döntötte meg. Ekkor a mi szövetségünkkel szemben már kialakult az antant túlsúlya. Az angol, a francia és az orosz szövetség oszlopai voltak Grey, Poincare és Szaszanov. Az Észak nagy fia, Ibsen Szigurd azonban egészen másképen határozza meg az európai „Esztergom és líidéke" tárcája. Megfagyott sereg. Irta: Orion. Ma drága ára van a vérnek. De nem hozott még dicsőséget, Nincs vetve még a kocka; A szemek szilaj szikrát hánynak, A kard az öldöklő halálnak Ma árága bérét osztjaMint gabona a jégesőben A jó vitézek hullnak bőven A fölá tiport füvére, Rohan a vérnek áradása Folyásával mély medret ásva S még nincs a harcnak vége. Vaá indulat gyúl a szivekben . . • Ugy küzd az ember ember ellen, Lángol heve a harcnak; Szikrát vet a kardnak villáma, Vagy győzelemre vagy halálba Mint fúriák rohannak A vérpatak hiába áraát . . . Fátyolt borít a napleszállat Az irtózatos képre; Fáradt fejét Ü nap lehajtva Mint szem födő a ravatalra Kúszik az éjsetétjeegyensúly helyébe került u. n. túlsúly fogalmát. Az ő túlsúlya szerint ezévben új perspektíva nyílik előttünk. Ibsen Szigurd ugyanis meg van győződve arról, hogy mindazok a semleges országok egyesülnek diadalmas hadseregű birodalmunkkal, melyek a nagy háborút tétlenül szemlélték. Az új erkölcsi szövetségben tehát a győztesek a semleges erők álíandó barátságára számíthatnak. Habár még korainak tetszik, a jövőről nyilatkozni, századunk kiváló gondolkodói mégis bíztató reményekkel kecsegtetnek. Ibsen után Liszt Ferenc, (a mi világhírű művészünk nevének tulajdonosa), az elsőrendű német birodalmi-politikus és hírneves büntető jogász szólalt föl szintén a jövő terveiről a nagy nyilvánosság előtt. A harc heve alábbra szállott, Az ágyú nem röpít villámot - • . A föld nem reng szavától • . • Kard nem csattog, a hős leventék Véresen a hüvelybe tették • • . S fáradt szemök lezárulOtt van a testek romhalomja Lovak patáitól tiporva És döntetlen a pálma, Pihenni térnek . . - virradatnak Óráin ismét összecsapnak Ujabb, bőszült csatáraS még nyugalom szemök lezárja Szivükbe száll az álmok álma . • Nehéz hófelhők szállnak, Fújja a szél sebes iramba, Szárnyát megtépve• neki hajtja Az alvók táboránakA hópelyhek sűrűn omolnak, Mint tolla fehér galamboknak, fia az ölyű megtépte, Mik látták a dúló csatákat, Felhőbe nyúló koronát ad A bércek tetejébeFelkelt felettök már a hajnal, Szól már a kürt, harsan robajjal . Megmozdul im a tábor, Fegyver zörög . • . repül a gránát Hallgatva szörnyű robbanását Az ágyúknak poklából A hatalmas tudós világosan bebizonyította, hogy a nagy küzdelmek- után első sorban is gondoskodnunk - kell a béke végleges föntartásáról, az egymáshoz illő nemzeti erők egyesítésével. Azt hirdeti azután, hogy a forrón óhajtott új erkölcsi és hatalmi egyensúly megteremtésére hivatott, dicsőségesen küzdő német-, osztrák és magyarbirodalmak mellé kell tömörülnie a skandináv államoknak, Hollandiának, Svájcnak, Itáliának, Törökországnak, Romániának, Bulgáriának és Görögországnak is. Ennyi erő egyesülése kétszáz milliós új szövetséget jelentene. Ez pedig már olyan számottevő hatalom, melynek elsőrendű jelentősége lesz századunkban. Ilyen döntő erővel szemben De túl az ellen mintha alva . . . Nem indul meg véres rohamra, Pedig vitézeink várják, Kinek lészen ma itt halála • . . Kinek teszik a homlokára A győzedelmi pálmát. De túl az ellen mintha alva • . . Nem indul meg halál rohamra, . • Nincs már szivökben élet, Szederjes ajkuk • • szemök nyitva A leikök többé nem száll vissza Egy szebb hazába réved - • Epizód. Irta: Könyves Jenő. A mai élet forgatagában, természetesen magam is, a > milliókkal tartok. Minden kis mozzanat érint és érdekel. Lehet, hogy az én lelkületem borongósabb, mint sok ezer és ezeré, mert nincs a napnak oly órája talán perce, amikor megtestesülve nem rajzolódik képzeletem elé a világháború nagy tragédiájának minden borzalmas jelenete. A halál maga is megunta már a megszűnnék minden pánszláv ábránd, de Anglia világhatalmi erőszakossága is. Az üdvös szövetkezés még izmosabb lehetne, ha előbb-utóbb Spanyolország és Portugállia, sőt Franciaország megkapható lesz az új középeurópai szövetség megtetemtésére. Ez a hatalmas szövetség azután már nemcsak a békét állandósítaná, hanem összes alkotórészeinek, a szövetkezett nemzetek szabadságát, hagyományait és biztosságát is garantálná. Ez az új korszak tehát, végkép kiirtaná az alattomos irigységet, az aljas áskálódást és a jogtalan követelőzést. Ekkor újjá születnék az uralkodók őszinte barátsága, a diplomácia becsületes^ egyetértése és a kormányok önzetlen támogatása. Szóval leraknák az mindennapiasságot. Megunta rideg komolyságát és egyszerre ledobta magáról az ős álarcot; letért a megszokott útjáról, melyen a megdicsőülés örök pihenőjéhez vezette a nagyravágyó emberiséget. Azt kell hinnem, hogy a világ tengelye tényleg kifordult sarkából és pusztító tüzéből kibukkant a kaján ördög, mely mozaikot rak magának garmadára a gyarló emberekből, saját mulattatására. Az ördög és a halál 1 Az első az úgynevezett modern bohém, a másik az ős fanyar irigység, aki művészi új irányával > túlszárnyalni akarta az ördögi bohémiát és beált a világ nagy forgó cirkuszába zsonglőrnek, hogy ő is résztvehessen abban a nagy játékban, mit az emberi ördög vagy ördögi ember tervezett. A két versenytárs szembeszállt egymással kihívón, dacosan és időpontossággal nekivágtatnak a versenypályának. Megindul a verseny. A halál őrülten neki iramodik a pályán és az ördög megáll. Bicegő lábával nem