Esztergom és Vidéke, 1915

1915-03-25 / 24.szám

erkölcsi és anyagi biztosság alapköveit, melyekre azután az együttérző nemzetek tartós boldogulása épülne föl. Ilyen nemes szellemű szövetség még sohasem keletkezett a világon, de ennek kivívásában a dicsőséges magyar fegyvereknek is lesz ám része ! A vallás a háborúban. (Folytatás.) A vallás igazságaiból továbbá nagy lelki nyugalmat s ezzel kapcsolatban törhetetlen bátorságot merit a katona. A keresztény katona tudja azt, hogy az a haza, melyért ő most az életét kockára teszi, az neki nem végső hazája; tudja azt, hogy ha ezért a hazáért küzdve életét veszti, nyitva áll számára a másik: a jobb, a boldogabb, az örökös haza, melytől semmiféle hatalom, semmiféle erő többé meg nem foszthatja. Tudja azt, hogy annak az örökös hazának van egy Ura, ki hatalmasabb minden íöldi uralkodónál s kinek mindenkire, tehát ő reá is, gondja van. És az a tudat, hogy az Isten kezében van, ki féltő gonddal őrködik minden lépése fölött, nyugodtá és bátorrá teszi. Lehetetlen meghatottság nélkül olvasni azokat a leveleket, melyek e két kiváló erényről: a nyugodságról és bátorságról tesznek tanúságot. A sok közül lássunk néhányat. igyekszik elébe kerülni kellemetlen riválisának, ki villám módjára cél felé halad, végezve zsonglőri tehet ségét és ezrével görgeti csontos kezével az emberi fejeket, melyeket ezrével dob el magától a fanyar irigység, behintve vele a földtekét. A zörgős csontú halál, hosszú meztelen fogait csikorgatva megáll és diadalittasan pillant vissza riválisára, mely ezer és ezer fejhosszal mögötte elmaradt. A bicegő kajánság szemöldökét összeráncolva gúnyos mosollyal görnyed meg, a győzelmében erősen hivő és elbizakodó zsonglőr előtt. Egy pillanat múlva felvágja ördögi képét; harsonájával riadót fúj és hirtelen ott terem körüle sok kedélyes cimbora, a bohémek tömege és az ördögi varázsnak engedve futnak a gyönyörök helyére. Az óra elütötte a kisértetek idejét, 12 óra elmúlt. Pohárcsengés, ének, muzsikaszó hallatszik a fényes kávéházban. Férjes hölgyek, urak tüzesítik képzeletüket ; bátorságo t szereznek, felejteni akarnak, élni akarnak. Sokbarátság, sok testvériesség kapcsolódik össze. Búcsúznak egymástól polgár ember és katona. Kezük összeA következő sorokat, egyik élelmező csapat katonája irta haza Flandriából az egyik heves ütközet után: „Az ilyen percekben — irja \— tudja meg igazán az ember, mi az embernek a vallás- mert ha reményét az Istenbe és a Szűz Anyába helyezi, egész nyugodtan érzi magát jöjjön, aminek jönnie kell." Egy egyszerű kongreganista kovács legény pedig igy irt haza plébánosának Mennyházára: „Kérésének eleget téve értesítem, hogy a harctérre vonultam. Királyom iránti hűség, esküm és a hazám szeretete kívánta ezt. Örömmel megyek. Nem félek semmitől „ Mária szolgája nem veszhet el" s az eltévedt golyó csak testemet ölheti meg. Azzal a tudattal veszek búcsút főtisztelendő Atyámtól, hogy ha majd befejeztük földi vándorlásunkat, találkozni fogunk ott fenn a csillagok fölött!" Megható az a levél is, melyet egy rezervista irt a táborból hozzátartozóinak. Miután leírja, mily buzgósággal és áhítattal vették magukhoz a katonák a fakarókból és deszkákból összerótt oltár előtt az Ur szent testét, ugy folytatja: „El sem tudom nektek mondani, hogy mily ünnepélyes és felemelő hatással volt reánk ez a szent áldozás a táborban. Utána mindnyájan megint oly nyugodtak és bátrak lettünk. A félelemnek semmi nyoma. Ellenkezőleg. De hát hogy is lehetne ez máskép! forrva, lelkük, gondolatuk egymáshoz simulva. Újra csengnek a poharak, szól a víg nóta. Az ördög egyet int pokoli szemével és mint egy láthatatlan varázsütésre, a feketeképű cigány vonója megakad a hegedű húrjain. A szilaj nóta átcsap egy bús akordba. A cigány fekete képe is egyszerre elsárgul, reszkető ujja alig bírja a nyirettyűt, mégis oly kesergőn, oly szépen és olyan emberfeletti érzéssel szól a száíaz fája, hogy megrendül bele maga a vigyorgó ördög is. A cigány eltalálta a nótát. Régi, szomorú nóta, mely igy kezdődik : „Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek ?" Halotti csend. Pohárcsengés megszűnik. A szilaj nóta hangjai belefulladtak a kávéház kavargós füstjébe, a hangos pajzán kacagást elnyeli nagy torkával a villanyos szellőztető és hömpölygeti kifelé a fagyos éjszakába. A nagy síri csendben, az üvegkirakaton keresztül hallani lehet, hogy valami nehéz ólomtömeg ütembe lépked az ucca fagyos rögén. Szétlebben egy sárga függöny az ablakon és mint hangyboly áll az imént még vigadó tömeg egymás hátán és szótIsten van velünk! Az mindent a legjobbra fog fordítani. . . " Egy nürnbergi gimnáziumi professor, ki a Vogézekben esett el, ezeket a búcsúszavakat irta tanítványainak : „Amit én most a halál előtt egész tisztán látok, az az, hogy egy hatalmas kéz kormányoz minket s ha mi ehhez a kézhez gyermeki bizalommal nem ragaszkodunk, semmik vagyunk. Ebben a hitben bizva, ha a szükség ugy hozza, nyugodtan és bátran megyek a halálba. Egy münszteri muskétás pedig, akit vaskereszttel is kitüntettek, kedélyesen irta haza szüleinek: „Az Isten vigasztalja magukat, engem pedig vezéreljen ezekben a nehéz órákban mindig közelebb az 0 szivéhez. A viszontlátásra, végső esetben a más világon!" Csak néhány levél a sok közül, de talán e néhány is elégséges arra, hogy meggyőződjünk arról, mily bátorságot és benső békét merit a katona a vallás igazságaiból. Sőt talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy igazi bátorságot és lelki nyugalmat csak is a vallás igazságaiból menthet a katona. A kaszárnyában kifogástalanul előkészítik a katonát a győzelemre: megtanítják a fegyverrel való bánásmódra, a különböző vezényszavakra és menetelésekre; beleoltják a kötelesség érzetet, a haza és a király iránti hűséget — de ez még mind nem elég. Csík József. lanul bámul ki a buta éjszakába. A leghallkabb hang is meghallik ittbenn, csak a sárga képű cigány reszkető ujja huzza tovább gépiesen : „Temetésre szól az ének ..." Mit látnak ott künn a sötét éjszakában ? . . . Két márskonpáni cammog taktusban — görnyedten. — Miért ilyen késő éjjelen ? — Ne tudja senki. Ne lássa senki. — Mint a gépek úgy mozognak. — Talán nem is emberek ? A második márskonpáni végén megpillantok egy ilyen cammogó gépet. Korszakai van az állán. Jobb oldalához simul egy asszony, kezében egy nehéz szuronyos fegyver. A körszakállas gép karján pedig egy szőke fejű, angyal arcú kis baba, nehéz, nagy télikendőbe bugyolászva . . . Midőn a fekete éjszaka elnyelte a látványosságot, a víg cimbora, az ördög kajánul vigyorog és újra kezdi kis játékát. Újra pohárcsengés, víg szilaj nóta járja. — Hangos kurjongás. „Huzd rá cigány az angyalát!* „Soh'se halunk meg!" Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt" Egyletbe. A sebesalt hősök húsvéti ünnepei. Esztergom város és vármegye közönségének azon része, mely át tudta érezni, mit jelent az, ha a derűs és meleg családi fészekben rettegés és pusztulás nélkül várhatja be a világot feldúló irtóztató háború végét, és amely azt is átérezte, hogy csak dicsőséges katonáinknak köszönheti ezt a megbecsülhetetlen, alig is meghálálható, de mindenesetre életet és vagyont megmentő helyzetet, hálája jeléül nem szűnt meg munkálkodni azon, hogy sebesült hős katonáink szenvedései lehetőleg enyhítessenek. Ez a közönség megfeszítette minden erejét, hogy munkát és pénzt áldozhasson a legmagasztosabb célra, hős katonáink enyhülésére. Igy születtek meg rendre azok a mozgalmak, melyek számos ezer koronának áldozatkész odaadása és saját erőink megfeszítése révén lehetővé tették katonáink meleg ruhával való ellátását és kórházainkat azon helyzetbe hozták, hogy a sebesült hősök ápolása és kisebb örömök szerzése által megközelítsék azt a szent kötelesség teljesítését, mellyel nekik tartozunk. Igy jött létre a karácsony kedves megünneplése és aki látta a zöld fenyőlombok alatt kitörő örömöt, hőseink hálás tekintetét, az a legszebb jutalmát nyerte áldozatkészségének. A karácsony elmúlt és itt a húsvét. Lankadatlan erővel folynak a véres csaták és hazánk határainak megvédése ma is tenger vérbe és ifjú életbe kerül. A sebesült hősök napról napra érkeznek, mert a csatamezőkön nincsen karácsony és nincsen húsvét, kell tehát, hogy idehaza, ahová a vérhullámok el nem érnek, ahol még lesz húsvéti ünnep, legyen nekik is, akik értünk annyi szenvedést és nélkülözést viseltek el, akik életet és egészséget zokszó nélkül hoznak áldozatul. Ezért az esztergomi oltáregyesület elhatározta, hogy a karácsonyi szép ünnepség példájára húsvéti ünnepet is rendez a katonai kórházakban és ismét csak a kipróbált hazafiasságu lelkekhez fordul, hogy ebben segítségüket kérje. Városunknak minden szépért és nemesért lelkesedő fia Bleszl Ferenc úr az adakozást 100 K nás nagylelkű adományával kezdette meg. A közönség zaklatásának elkerülése végett felkérem a hazafias közönséget, hogy jószivének adományait juttassa bizalommal én hozzám ragy özv. Reviczky Gáborné úrnőhöz, ahol az adományok összegyűjtetnek. Szükség van nagyobb mennyiségű borra, süteményekre, szivarra, cigarettára, tojásra és hideg húsfélékre.