Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-01 / 1.szám

Két év határa között. Midőn igy két év határa között állunk, előttünk a bizony­talan jövő, hátunk mögött a mult, illő, hogy ilyenkor ma­gunkba szállva, a múltra édes visszaemlékezéssel gondoljunk, a bizonytalan jövőbe pedig Is­tenbe helyezett hittel tekint­sünk. Ismét elmúlt egy esztendő. Örömével, fájdalmával és bána­tával együtt eltűnt a mulandó­ság végtelen tengerébe. Oh bár a feledékenység fátyola borulna az 1914.-ik évre, annak súlyos csapásaira, melyek az emberi­séget megsemmisüléssel fenye­gették ! De a feledékenység fá­tyola nem takarja el a napon­ként megmegujjuló világhábo­rúnak eseményeit. Általános a feljajdulás, hogy miért emlékezzünk a multakról hálatelt kebellel ? Azokról a szen­vedésekről, szerencsétlenségek­ről vagy csapásokról, amelyek bennünket a mult évben értek! Az egyik családnál hiányzik a családfő ; ott maradt eszakkele­tén a csatatéren, az ellenség golyójától szivén találva, hősi halált halt. A másiknál megjött ugyan a családapa, ki eddig kenyérkereső volt, de az ellen­ség gránátjának egy szilánkja, egész életre koldussá, nyomo­rékká tette. Az egyik családnál nem találják maguk között a testvérek azt az ifjú erőt, akinek helye az apja mellett pótolhatatlan, mert messze ide­genben az egyeduralomra vá­gyó atyuskának gyilkos biro­dalmában nehéz fogságban sóhajtozik a szabadulás után. A másik családnál özvegy édes­anya hullatja fájdalmas köny­II. Hadgyakorlaton. A hétéves háború rendkívül ki­merítette a porosz nemzetet. Épen azért a diadalmas uralkodó, akinek az állami pénztárban harminc millió tallérja maradt, minden áron segí­teni akart népén. Serény építkezést rendelt el. Ti­zennégyezer új ház épült. Sziléziát gondosan gyarmatosította. De had­seregét is fejlesztette, hogy még na­gyobb hivatása legyen. A legújabb nagy hadgyakorlaton azt a föladatot tűzte ki, hogy a lo­vasságból négy könnyű és négy ne­héz ezred — saját belátása szerint — vonuljon előre sebesen, de minta­szerűen rendben, ahogy a király kí­vánja. Tehát az volt az igyekezet, hogy minél gyorsabb és rendesebb támadás biztosítsa a sikert. A gyakorlat azonban csütörtököt mondott. Az indító első ezred ugyan­is annyira megzavarodott, hogy a többi is utánna bomlott. Még a hi­res huszárezred is fejetlenül vágta­tott a király felé. A vezető huszárhadnagy észre­vette, hogy a király mankójávái igyekszik őt megfenyíteni, tehát vil­lámsebesen megfordult és gyorsan rendbeszedte szétszórt vitézeit. Nagy Frigyes meglepetve nézte nyeit, hogy egyetlen fiát az emberi érzésből kivetkőzött szerb komitácsik agyon gyilkol­ták, w Most jajgatva igy kiáltanak fel: miért emlékezzem meg há­latelt kebellel az elmúlt esztendő eseményeiről? Ha csak azon nagy bánatról nem, amely az én szivemet érte ! Kihalt az én szivemből a hálaérzet, üres az, mint a kietlen puszta, melyben nem talál viszhangra a hálának szava. Oh de hát csak akkor em­legessük szereretettel a gondvi­selő Istennek nevét, csak akkor áldjuk hálával eltelve gondvise­lésnek munkáját, midőn atyai szeretetével eláraszt bennünket ? És mindannyiszor elforduljunk tőle amidőn a nemszeretem na­pok bekövetkeznek ? De nekünk magyaroknak igazságos ügyünkben nem sza­bad elfelejtenünk, hogy azt, akit az Isten szeret, megosto­rozza, s akit fiává fogad, szen­vedésekkel látogatja meg. Jus­son eszünkbe az ó testamen­tumból Jób története, kinek szenvedéseit felesége nem néz­hetvén, — igy szólt: „Átkozd meg szüléidet és halj meg" — A béketűrő Job pedig igy felelt: „Ha jót elvettük, nem kell-e a gonoszat is elszenved­nünk ? Istenem, ha az embernek dolgai, napjai mindig jól foly­nának, akkor a jót megbecsülni nem tudván, elbizakodottá len­nének, embertársainkat lenéz­nők, megvetnők. Minthogy az aranyszabály mondja: Akkor drága az egészség, mikor meg­lep a betegség. Igy vagyunk jó napjainkkal és jó dolgainkkal is; akkor só­a hadnagy csodálatos lelki nyugal­mát és megparancsolta, hogy most ismételjék az előbbi gyakorlatot, de teljesen megfordítva. És ekkor az új huszárezred rög­tön első helyre került. Remek kibon­takozása végtelen örömet szerzett a hadúrnak. Alig érkeztek azonban a huszá­rok haza, a hadnagy azonnal jelent­kezett tábornokánál, hogy lemondjon további szolgálatáról. — Hiszen én önt ezzel adjután­somnak szántam! —- válaszolt hü­ledezve a tábornok. — Köszönöm, tábornok úr. De ha nem méltóztatik lemondásomat elfogadni, kérem tessék azt ő felsége elé terjeszteni. — Mondja el őszintén, mi tör­tént ? — Jelentem tábornok úr, hogy ő felsége ma haragjában meg akart fenyíteni mankójával és ha el nem vágtatok, örök szégyen ért volna. Valamennyi huszáromnak van erről tudomása és így nem maradhatok tovább az ezred szolgálatában. A tábornok estebédre á királyi asztalhoz kapott meghívást. A király átellenében ült. Első dolgának vélte, hogy a huszárezred nagyszerű for­dulatáért és páratlan vezetőjéért gra­tuláljon kedves generálisának. hajtozunk utánuk, mikor elvesz­tettük őket. Bár kitörölhetnők emlékeztünk tárházából a most tőlünk bucsuző esztendőnek szivet szaggató szomorú képeit. De mikor fog ezen végpusz­tulással fenyegető veszedelmekre a feledés fátyola borulni ? Majd csak az égben lakozó Isten, kinek mindenek hatalmá­ban vannak, ki előtt semmi sincs elrejtve, kinek elébe senki legyőzhetetlen akadályokat nem gördíthet, ki ismeri igazságos ügyünket, valamint a cselszövő hatalmak titkos bűneit látja, ő fogja majd orvosolni nehéz ba­jainkat, ő csepegtet gyógyirt sajgó sebeinkre. Midőn igy két év határa között állunk, igen illő dolog, hogy a bizonytalan jövőbe Is­tenbe helyezett hittel tekintsünk. Mi fog velünk történni a jövő­ben, kí tudná előre megmon­dani? Valamint szakadatlan boldogságot nem remélhetünk úgy véghetetlen boldogtalanság­tól sem kell tartanunk. Hanem mint a természetben borút derű, azonképpen a szomorúságot is öröm fogja felváltani. De hogy melyik lesz tartósabb: örömünk vagy bánatunk, az Isten kezé­ben vagyon. Meglehet, hogy oly sze­rencse, oly boldogság és oly megelégedés vár ránk ez új évben, melyre nem is számí­tottunk. De az is meglehet, hogy nehéz, bús, fájdalmas nap­jainkhoz még súlyosabb napok csatlakoznak ez új esztendő­ben. De legyen bármiként, azt az egyet tudjuk, hogy mind­nyájan Isten kezében vagyunk. Most amikor búcsúzik az ó év az újtól, mint egykor Já­— Köszönöm felséged kitüntető ítéletét, de végtelenül sajnálom, hogy a mai gyakorlat egyik legkitűnőbb hadnagyomba került. — Mi történhetett ? — Az a derék huszárhadnagy, felség, kit a burkersdorfi csata után felséged közlegényből hadnaggyá emelt, most elbocsátását kéri. A király néhány pillanatig eltű­nődött, azután gyorsan ezt kérdezte : -- Hát valóban olyan kiváló ka­tonatehetség? — Nincsen párja ezredemben. A király nem szólt többet, ha­nem más napra új gyakorlatot ren­delt el. Ekkor Frigyes lovára ült és vé­gig vágtatott a hadisoron, mig a szóban forgó huszárhadnagyot észre nem vette. — Te voltál a burkersdorfi csata hőse ? — Parancsára, felség. — Akkor fiam mától kezdve szá­zados vagy. Már tegnap értésedre akartam ezt adni, de úgy elrobogtál, mintha ördög szállott volna beléd! Az új huszárszázados nemsokára új diadalokat aratott. (Bef. köv.) kob a Jabok révénél mondotta az angyalnak, mondjuk el mi is : „Nem eresztlek, nem bo­csátlak el addig Uram tégedet, míg meg nem áldasz engemet." Magyaroknak Istene hozz boldog új esztendőt, szegény elárvult nemzetünkre! Pataky Béla. Használjunk hadisegély postabélyeget. Jogos aggodalmak. A jövő esztendő prespekti­vája nem sok jót mutat. Akár a háború ínségei töltik ki a tizenkét hónapot, akár a béke szelíd galambját hozza közénk állandó tartózkodásra, köz­gazdasági helyzetünk egyaránt nem kecsegtető. Sok magyarázgatás nem kell hozzá. A háborús viszonyok természete mindent érthetővé tesz egyszerre. Ahol háború van, ott nincs nyugalom. Ahonnan elűzik, a nyugalmat, ott nem lehet a megszokott, csendes, de egye­dül termékenyítő munka. Hisz mar a hadjárat meg­kezdése előtt jóval észrevehet­tük a közgazdaságra káros változást, a pénzpiacon és a gabonaárak erősen megindult szűnni nem akaró emelkedésein. A pénzpiac abnormissá lett helyzete rohamosan éreztette rontó hatását, iparunk és keres­kedelmünktevékenységein. Meg­állt minden e téren, és az a sok feltörő panasz, amely nem ritkán éles jaj-kiálltássá erős­bült, bizonyítja napnál fénye­sebben, hogy micsoda rombo­lást idézett elő az újabb ala­kulat. Majd mikor az első behí­vások megtörténtek, s a rész­leges mozgósítás rendes arányait érte el, a mezőgazdasági érde­kek fájó sérelmei is azonnal jelt adtak magukról. Midőn pe­dig köztudomásúvá lett az ál­talános mozgósítás, és végre­hajtása pár nap alatt megtör­tént, a munkáskezektől meg­fosztott mezőgazdaságban oko­zott állapotoktól mindannyian megrémültünk és nehogy e részről katasztrófa szakadjon ránk a közel jövőben, maga a kormány is segítségére sietett a végveszedelemmel fenyegetett mezőgazdaságnak. Gondosko­dott, még pedig a behivottak egy részének hazabocsátásával a takarolás és az összes őszi mezei munkálatok lehető bevég­zéséről. Kétségtelen, hogy a kormány ez intézkedése a jövő esztendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom