Esztergom és Vidéke, 1915

1915-01-01 / 1.szám

jobb kilátásait növelte. Azonban a nagy mozgósítással okozott hézagokat a mezőgazdaságban sok helyütt nem tölthette be. Amin nem is csodákozhatunk, mert a behivottaknak csak egy része nyerhetett azon munkákra egy-két heti szabadságot, ez a rész — természetszerűleg — sokkal kisebb munkaerőt tett ki, mint amennyi szükséges egész mezőgazdaságunk teljes intenzív megmíveléséhez. Itt-ott némely vidéki lapban olvashatni földbirtokosok, nagy­bérlők szerfelett bizakodó, mond­hatnám dicsekedő kijelentéseit a jövő évi mezőgazdasági ered­ményre vonatkozólag. Nem vonom kétségbe jóhi­szemű tapasztalataikat. Sőt örül­nék, ha mindenben igazuk lenne Ámde a helyzettel való az egy­szerű számvetés megdönti az alaptalan nagy bizodalmat. Azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy már eddig óri­ási terjedelmű munkaerőt vont el a mezőgazdaságtól a hadvi­selés ; és előre, láthatólag a jövő év folyamán nemhogy csök­kenne, de még inkább növe­kedni fog ez az erőelvonás. Ugy állunk, hogy beteljesedik rajtunk a nóta ismert parancs­szava : Mindnyájunknak el kell menni! ' Ily körülmények között senki sem vár normális mezőgazda­sági eredményeket, a rendes évek átlagos termését. Ha pedig józan ésszel erre nem gondolhatunk, akkor mi­csoda vigasztalódást nyújt ne­künk a jövő esztendő őszi ideje, téli évszaka és méginkább az ezt követő tavasz. Nem mutatok jobban rá a várható viszonyokra. Magára az olvasóra bizom a kép megal­kotását. Biz nem valami vi­gasztaló az. Ámde emberek vagyunk. Van bennünk ész s erő. Ha valamit a kegyetlen sors elvett tőlünk, nem szabad kétségbe esnünk, hanem a belénk oltott életösztön eleven erejével an­nak visszaszerzésén kell mun­kálkodnunk. Kitartó munka biztosítja legalább a részleges sikert. Vonjuk össze magán élelmezésünket, elégedjünk meg kevésbbé finom liszttel, takaré­koskodjunk minden élelmi cik­künkkel, hogy minél több ma­radjon meg belőle a jövő esz­tendőre. Már ez az új életren­dünk is jól megérezhető mér­tékben elűzi a jövő évekkinzó kétségeit. A kormány is megtesz, amit lehet. Mint jeleztük, már most kijelentette, hogy a gazdák és gazdasági alkalmazottak egy ré­szét mentesíteni fogja a népföl­kelői szolgálat alól. Ha a kormány intézkedése kezet fog a nép takarékosságra irányuló erős elhatározásával, az esetben jogos aggodalmunk kellemesen érezhető mértékben enyhülni fog. • A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető, küldje e címre tiadsegélyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. Sebesült hőseink karácsonya. Megható, szívhez szólóan kedves volt ez a karácsony, melynek fény­özönben fürdő fenyőfácskáit véres csatákat látott katonák ülték körül. Amit a hazafiúi szeretet és a hő­sök iránti hála létre tudott hozni, az mind ott feküdt az örökzöld lombok árnyában és százszoros édes gyü­mölcsöket termett, megtermetté azok­nak köszönetét, háláját, örömét, a kiknek mi ezernyivel lettünk adó­saikká. Az esztergomi Oltáregyesület lel­kes tagjai, nem kiméivé időt, fárad­ságot, valóságos anyai szeretettel, teljes odaadással és dr. Perényi Kál­mánné az ő mindenre kiterjedő gon­dosságával napok óta csomagoltak, osztottak és díszítettek, mignem az élet legszebb ünnepén, a legszen­tebb estén ők is odaállhattak az imádott hazáért szenvedett sebek fáj­dalmas hajlékaiba, a különböző ka­tonai kórházakba és könnyes sze­mekkel szemlélhették, hogy fárado­zásaik nem voltak hiábavalók, hogy az áldozatkészség a legnemesebb ol­tárra jutott, melynek lángjai sebe­sült harcosok, hazájukért vért hul­latott hősök szivébe árasztottak me­leget, a karácsonyfa melegét, és hí­rül vitte nekik azt, hogy akikért ők életüket áldozzák, azok ő róluk soha semmi körülmények közt el nem feledkeznek, hanem az igazi haza­szeretettől hevített szivükbe zárják. Igy zárták szivükbe mindazok, akik e fenséges ünnepet adomá­nyaikkal lehetővé tették, a sebesült hősöket, miért is fogadják mélysé­ges hálámat és köszönetemet. A mult alkalommal kimutatott 1032*13 K-hoz, miután abból a nö­vendékpapok által adományozott 2Ö0 K, mint amely más rendeltetéssel birt és csak tévedés folytán nyug­táztatott, elmaradt, ujabb adomá­nyokként kezemhez befolyt: az esztergomi Oltáregyesület 150 K, Bogisich Mihály 100 K, a belvá­rosi plébánia templom perselyéből 60 K, Venczel Antal 50 K, eszter­gomi csizmadia szakosztály 43*24 K, Brühl József, özv. Lindtner Já­nosné, Sinka örökösök, Kitzinger Jó­zsef 20—20 K, Maszlaghy Ferenc, Roszival István, Grósz Ferencné, Rudolf Mihály, Rudolf István, Grúsz Ede Rajmond 10—10 K, Mack Paula és Gusztika, Magurányi Gizella, özv. Szalkay Józsefné, ifj. Bayer Károly 6—6 K, Toldy Mariska, Machacsek Fridolin, Kührner Antal 5—5 K, özv. Kubicza Ferencné, Száva Já­nosné, Jellinek Ignác 4—4 K, Sim­hart Lajos, Skopetz Gyuláné, özv. Kőműves Lászlóné 3—3 K, Nevi­zánszky Béláné, dr. Áldori Viktor 2—2 K, Szarkásy úrhölgy, .Mertán Antal 1—1 K. Az összes gyűjtés végösszege 1531'37 K. Ehhez járul a hozzám érkezett 1 láda alma, 1 pár csirke, sütemény és cigaretta özv. Greth Miksánétól Piszkéről, I gilette készülék és 100 cigaretta Bar­gel Mihálynétól és 1 láda hurka és aprólék N. N.-től. A befolyt pénzen vétetett 10000 db. cigaretta és 14000 cigaretta ré­szére 100 doboz dohány, 140 doboz hüvellyel 199*60 K, 60 kgr. szalonna 136 K, 29 kgr. sajt 96*72 K, 6 db. sonka 51 K, 700 db. levelezőlap 14 K, 204 liter bor 166*56 K, 100 db. pipa, 100 pakli dohány és 100 szi­var 64 K, 3 láda déli gyümölcs 43*41 K, 500 db. sütemény 16*60 K, ápoló növendékpapok ajándékára 28*70 K, 5 kgr. csokoládé 22 K, 8 doboz piskóta 10*40 K, 10 kgr. cu­kor 10 K, 14 pakli kártya 5*60 K, 100 finom cigaretta 11 K, 1 lámpa, 50 db. karácsonyfa gyertyatartó, husneműek, papirzsákok, hártyapa­pírok, fuvarok, borravalók 38*76 K összeget vettek igénybe, vagyis az összes kiadások 91435 K-t tet­tek ki. Továbbá 500 K a szeminá­riumban lévő kórház és 30 K a „Kolos" kórház rendelkezésére bo­csáttatott, mig a végleges 87*02 K maradványt dr. Perényi Kálmánné úrnőnek adtam át. Ezen számadást igazoló okmá­nyok nálam megtekinthetők. Hazafias tisztelettel Dr. Katona Sándor. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt" Egyletbe. Mattyasóvszky Kálmán temetése. Karácsony ünnepén délután 3 óra­kor kisértük ki Mattyasóvszky Kál­mánt utolsó útjára a belvárosi temető kápolnájából. A kellemetlen idő dacára ott volt mindenki, akit csak egy szála is fű­zött hozzá a tiszteletnek, barátság­nak és őszinte szeretetnek, ott volt a városnak szine-java, a papság, az ügyvédi, hivatalnoki kar és mindazok, akiket a. kegyelet szava ide szólított. A temetési szertartást dr. Fehér Gyula praelátus-kanonok végezte infu­lával Mátéffy Viktor plébános Polczer Jenő és Horváth Rezső káplánok asszisztálása mellett. A halotti énekek elhangzása után Bleszl Ferenc takarékpénztári igaz­gató lépett a koporsóhoz és a kö­vetkező megható gyászbeszéddel bú­csúzott el Mattyasóvszky Kálmántól: Tisztelt Gyászolók ! Bocsássanak meg nekem, hogy e rideg, szomorú téli időben né­hány pillanatra fenntartom Önö­ket, de elfőjthatlanul él bennem a kötelességérzet, hogy szeretett ha­lottunktól, Mattyasóvszky Kálmán­tól a magam és mindnyájunk ne­vében búcsút vegyek. Rövid leszek ! Csak néhány szó­val óhajtom őt elsiratni, őt, akinek nagy és nemes szíve már meg­szűnt dobogni, aki mintaképe volt a szorgalomnak, becsületes­ségnek, a példás hivatalnoknak, az áldásosán működő ideális ügy­védnek, és aki mindezek mellett mindenkor a leghűségesebb jóba­rát, a legjobb apa és a legszere­tőbb hitves volt. Pótolhatlan az a veszteség ked­ves Kálmán, mely távozásod foly­tán a közügyekben, az ügyvédi karban, ügyvédi állásodban, de fő­leg szivünkben támad. Eleted, becsületben ragyogó pá­lyafutásod, egy nyitott könyv volt, melynek minden lapja, minden be­tűje fáradhatlan munkásságodról, nagy tudásodról és emberbaráti szerétetedről tanúskodik. Felkent személyed és a legma­gasabb fokon álló nemes erényeid mindenkor világító fáklyaként fog­nak előttünk ragyogni. Te fényesen elvégezted köteles­ségedet, mi küzdünk tovább, de mindenben a Te utaidon óhajtunk haladni és így reméljük, hogy a Te nemes és áldott szellemed to­vább is velünk és köztünk lesz, és minket mindenkor támogatni fog. < Ez a mi szerény és egyedüli vigaszunk, mellyel Tőled búcsút veszünk. Isten veled Te mintaember, Te nemesszívű ügyvéd, Te jóbarát és hűséges munkatársi Isten veled Te gondos, jó apa és páratlan, gyöngéd férj! Kedves Kálmán, Isten veled! A szép beszéd után, mely köny­nyeket csalt mindnyájunk szemébe, megindult a menet a családi sírbolt­hoz, hol dr. Fehér Gyula mégegy­szer megáldotta a koporsót, imádsá­got mondott az elhunyt lelke üdve­ért, majd lebocsájtották a sirba a nagy érckoporsót . . . A vasárnapi gyászmisén zsúfo­lásig megtelt a belvárosi plébánia­templom közönséggel, mely Táky Gyula karnagy szép énekei mellett kért örök nyugodalmat, örökké tartó égi jutalmat Mattyasóvszky Kálmán elköltözött lelkének. Szivart, cigarettát, dohányt, újságot, könyvet a sebesül­teknek ! Napközi gyermekotthon karácsonya. A harcmezőn küzdő hős kato­náink gyermekeinek karácsonyi örö­meit a következő nagylelkű adomá­nyozók ajándékai tették lehetővé:

Next

/
Oldalképek
Tartalom