Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-22 / 31.szám

Esztergom, 1915. XXXVII. évfolvam. 31. szam. Csütörtök, április 22. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL ! SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.. HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D

R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D

R KÓRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE « K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Üzleti lelkiismeretlenség. Kilenc hónap óta folyik a világ legádázabb harca. Kilenc hónap óta folyik vére apának, fiúnak, testvérnek, férjnek s vegyül el az anyaföldön a győzelemért. A francia mocsarak s erdők, a hóval boritott Kárpátok, a széljárta lengyel sik s'a Száva partja, meg a Boszporus vize naponkint szedi áldozatait. Mindenegyes fél igyekszik teljes erejével s minden eszközzel a győzelmet elérni. S mig ez ez óriási vetélykedés tart, mig legjobbjaink mindenüket kockára teszik a hazáért s jövőjeért, itthon ujabb fajta harc indult meg, nem is annyira uj, mint inkább nagy méretüségénél fogva olyannak látszó harc indult meg. A haszon, a nyereség, a pénz harca. „Esztergom és Vidéke" tárcája. KARPÁTI ŐRSÉG.* A „Wacht am Rhein" dallamára. Irta: Sriáner Vilmos. Száll, zúg a szózat, mint vihar: „Kárpátok béreihez Magyar-' Ellenség árja tör reánk, Veszélyben újra szép hazánk fi 7. „ Te, szép hazánk, csak légy nyugodt -''/. Hűség s erő érted kezet fogott, Kárpátokat ez őrzi, védi ott-'

u Száll, zúg a kérdés mint vihar: „Hazát megvédni ki akar ? Ki élni képes, halni kész Hazáért, hol van a vitéz ?" */• » Te szép hazánk, csäk légy nyugodt-' 7* stb. Száll, zúg a kétség, mint vihar: „Nem lesz-e gyönge hősi kar? A bátor szív nem csügged el, Ha a hazáért halni kell I- Te, szép hazánk,csak légy nyugodt-' j. stb. S a szózat zúg, kétség elül: „Hazádnak rendületlenül Te híve vagy s maradsz magyar, S hazádat őrzi „védő kar"'I,Azért hazánk, csak légy nyugodt.-' '/. S ez a harc nem ismer semmiféle korlátot, semmiféle határt s tekintetet. Itt nincs egyenes ut, nincs becsület, itt minden csak önzés s az önzés szokott kisérete. Hogy a világháborúban kik győznek, minden bizodalmunk mellett nem tudjuk. De hogy kik győztek a másik harcban, kik vitték el — legalább ideiglenesen a győzelem — gyümölcseit, azt már látjuk. Ők azok, akik papirosbakancsot szállítottak, pamutszövetet gyapjúposztó helyett, zsir helyett romlott faggyút, tojás helyett padlóviaszkot. Ök azok, a toloncuton Budapestre száilitott galíciaiak s azok, kik üzérkednek, hamisítanak s uzsoráskodnak. Amit az üzleti lelkiismeretlenség ezekben a nehéz napokban mivel, az valóban a gazA hű barát velünk kezet fogott, S őrizzük együtt délt és éjszakot!* *A Frankenburg Irodalmi Kör 1915. III. 15-iki ünnepélyen énekelte a Soproni Férfidalkör. A gárda. Irta : Sebők Imre dr. Hosszú orosz fogolysor állott a február eleji harcok egyik napján Cisna főutcáján. Szép legények voltak: nem olyan szedett-vedett nép, aminőből ebben az időben, kárpáti offenziánk idejében, egész tömegek kerültek fogságunkba. Ezeken a harcosokon meglátszott, hogy nem a szokott módon, egy ellenállhatatlanul közelgő honvédroham utolsó rettenetes másodperceiben adták meg magukat a már olyan jól ismert: Magyar, magyar, nyepichaj ! kiáltással, hanem hogy kemény tusa után lett a miénk ez az életben maradt csoport. A fogoly tisztek elbeszéléséből kiderült, hogy csodáemberségnek netovábbja. Hiába ez ellen minden rendszabály, a kormány különféle rendelkezése, ármegállapítás, rekvirálás s rendőri üldözés. Nincs hatalom a földön, amely azok körmére vigyázni tudjon, akik Den a morális hitvány, lelkiismeretlen üzérkedéshez szokott, tisztességtelen nyereségre éhes, csalásokban jártas lélek lakik. A háború ezeknek a szabadhalászás ideje. Minél több a tiltott terület s minél inkább betartják az átlagemberek a tilalmakat, annál jobban dolgoznak ők, annál több. hasznot szednek s annál jobban röhögnek az együgyüeken, akiknek még üzleteit is erkölcs és tisztesség irányítja. A leleplezettek legtöbbje nem kezdő, nem a családjuknak szükséges kukoricalisztet akarják megkeresni. Százezrekkel latosan jól sikerült megkerülő-mozdulat történt a mi részünkről; aki azt végrehajotta, annak egész éjjel uttalan-uttakon, hófúvásokon és betemetett vízmosásokon keresztül, rejtett orvvadász-ösvényeken és csaknem függőleges sziklafalakon át kellett csúsznia, gázolnia legénységével együtt a több mint méteres kárpáti hóban, hogy reggelre ott legyen a nem sejtett helyen, az orosz állások oldalában. És még telefondrótot is kellett húznia maga után, hogy érintkezésben maradjon a meglepetési akciót intéző hadosztálparancsnoksággal odalenn a völgybe, és pontosan tudja, mikor következik el az ő közbelépésének ideje. De az oldaltámadás fényesen sikerült; az orosz fedezékekben fekvő szibériai lövészszázad javában adta az össztüzeket a vele szemben gyanúsan mozgolódni kezdő csapataink ellen, amikor a szárnyon puskaropogás támadt és a hozzáférhetetlennek hitt terep miatt csak gyöngén kiállított oldalbiztosítás leverése után egyszerre elölről is, Idáiról is rohamot kaptak a mieinkrendelkeznek. Az egyik 2 milliónak az ura, tehát nem a szükség hajtotta a tilos pénzszerzésre A mammon őrülete kergette előre utján, mert a pénzzel járó nagy hatalmat akarta magának biztosítani. Hisz ebben a szerencsétlen országban annyira igaza van mindenkinek, aki hatalmas, aki gazdag, kinek sok pénze van. A pénzt hajhászták a Telekitéri spekulánsok ép ugy, mint a posztókereskedők. Sok felháborító és öklöt emelő következmény fűződik a háború közgazdasági területén működők manipulációihoz. Lefagyott ujjak, amputált lábak, tífuszos katonák hullái tarkítják az országot. Apák aggodalma, anyák könnye, gyermekek sirása kiséri azoknak az aranyaknak a csengését, a melyek az élelmiszer-uzsorástól. A szibériaiak keményen verekedtek kettő híjján elesett minden tisztjük ; a századparancsnok főhadnagyot a nagy ugrásokkal érkező magyar bakák ott nyomták el a gépfegyvere mellett, mikor azt hirtelenében oldalvást akarta beállítani a rohanókra. Rádöntötték az egész alkotmányt, mintha sátrat döntöttek volna föl bucsun; aki a kezelő legénységből a kupac tetejére került, azt persze leszúrták. A főhadnagy alulra került és ez volt a szerencséje ; mire kikerült a testek alól, addigra tovább viharzott a roham dühe és ő megmaradt élve. Most ott állott ő is azon a kor1 zón, ami akkoriban a cisnai főutca volt; dühösen rágta a cigarettát, amit a jó ebédünk után kapott és sötét arccal nézte az előtte elhullámzó szines képet. Olyan volt akkoriban ez a hely a hadosztályparancsnokság szállása előtt, a baligrod — kalnicai ut széjjelágozását jelző tábla mellett, mint a — mint mondják ? — Friedrichstrasse és az Unter den Linden, vagy a newyorki Fifth-A venue és a