Esztergom és Vidéke, 1915

1915-04-22 / 31.szám

Esztergom, 1915. XXXVII. évfolvam. 31. szam. Csütörtök, április 22. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL ! SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.. HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK. TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS D R KÓRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE « K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Üzleti lelkiismeretlenség. Kilenc hónap óta folyik a világ legádázabb harca. Kilenc hónap óta folyik vére apának, fiúnak, testvérnek, férjnek s vegyül el az anyaföldön a győ­zelemért. A francia mocsarak s erdők, a hóval boritott Kárpá­tok, a széljárta lengyel sik s'a Száva partja, meg a Boszporus vize naponkint szedi áldozatait. Mindenegyes fél igyekszik tel­jes erejével s minden eszköz­zel a győzelmet elérni. S mig ez ez óriási vetély­kedés tart, mig legjobbjaink mindenüket kockára teszik a hazáért s jövőjeért, itthon ujabb fajta harc indult meg, nem is annyira uj, mint inkább nagy méretüségénél fogva olyannak látszó harc indult meg. A ha­szon, a nyereség, a pénz harca. „Esztergom és Vidéke" tárcája. KARPÁTI ŐRSÉG.* A „Wacht am Rhein" dallamára. Irta: Sriáner Vilmos. Száll, zúg a szózat, mint vihar: „Kárpátok béreihez Magyar-' Ellenség árja tör reánk, Veszélyben újra szép hazánk fi 7. „ Te, szép hazánk, csak légy nyugodt -''/. Hűség s erő érted kezet fogott, Kárpátokat ez őrzi, védi ott-' u Száll, zúg a kérdés mint vihar: „Hazát megvédni ki akar ? Ki élni képes, halni kész Hazáért, hol van a vitéz ?" */• » Te szép hazánk, csäk légy nyugodt-' 7* stb. Száll, zúg a kétség, mint vihar: „Nem lesz-e gyönge hősi kar? A bátor szív nem csügged el, Ha a hazáért halni kell I- Te, szép hazánk,csak légy nyugodt-' j. stb. S a szózat zúg, kétség elül: „Hazádnak rendületlenül Te híve vagy s maradsz magyar, S hazádat őrzi „védő kar"­'I,Azért hazánk, csak légy nyugodt.-' '/. S ez a harc nem ismer sem­miféle korlátot, semmiféle ha­tárt s tekintetet. Itt nincs egye­nes ut, nincs becsület, itt min­den csak önzés s az önzés szokott kisérete. Hogy a világháborúban kik győznek, minden bizodalmunk mellett nem tudjuk. De hogy kik győztek a másik harcban, kik vitték el — legalább ideig­lenesen a győzelem — gyü­mölcseit, azt már látjuk. Ők azok, akik papirosbakancsot szállítottak, pamutszövetet gyap­júposztó helyett, zsir helyett romlott faggyút, tojás helyett padlóviaszkot. Ök azok, a to­loncuton Budapestre száilitott galíciaiak s azok, kik üzér­kednek, hamisítanak s uzsorás­kodnak. Amit az üzleti lelkiismeret­lenség ezekben a nehéz napok­ban mivel, az valóban a gaz­A hű barát velünk kezet fogott, S őrizzük együtt délt és éjszakot!* *A Frankenburg Irodalmi Kör 1915. III. 15-iki ünnepélyen énekelte a Soproni Férfidalkör. A gárda. Irta : Sebők Imre dr. Hosszú orosz fogolysor állott a február eleji harcok egyik napján Cisna főutcáján. Szép legények voltak: nem olyan szedett-vedett nép, aminőből ebben az időben, kárpáti offenziánk idejében, egész tömegek kerültek fogságunkba. Eze­ken a harcosokon meglátszott, hogy nem a szokott módon, egy ellenáll­hatatlanul közelgő honvédroham utolsó rettenetes másodperceiben adták meg magukat a már olyan jól ismert: Magyar, magyar, nyepic­haj ! kiáltással, hanem hogy kemény tusa után lett a miénk ez az életben maradt csoport. A fogoly tisztek elbeszéléséből kiderült, hogy csodá­emberségnek netovábbja. Hiába ez ellen minden rendszabály, a kormány különféle rendelkezé­se, ármegállapítás, rekvirálás s rendőri üldözés. Nincs hatalom a földön, amely azok körmére vigyázni tudjon, akik Den a mo­rális hitvány, lelkiismeretlen üzérkedéshez szokott, tisztes­ségtelen nyereségre éhes, csa­lásokban jártas lélek lakik. A háború ezeknek a szabadhalá­szás ideje. Minél több a tiltott terület s minél inkább betartják az át­lagemberek a tilalmakat, annál jobban dolgoznak ők, annál több. hasznot szednek s annál jobban röhögnek az együgyüe­ken, akiknek még üzleteit is erkölcs és tisztesség irányítja. A leleplezettek legtöbbje nem kezdő, nem a családjuknak szükséges kukoricalisztet akar­ják megkeresni. Százezrekkel latosan jól sikerült megkerülő-moz­dulat történt a mi részünkről; aki azt végrehajotta, annak egész éjjel uttalan-uttakon, hófúvásokon és be­temetett vízmosásokon keresztül, rejtett orvvadász-ösvényeken és csak­nem függőleges sziklafalakon át kel­lett csúsznia, gázolnia legénységével együtt a több mint méteres kárpáti hóban, hogy reggelre ott legyen a nem sejtett helyen, az orosz állások oldalában. És még telefondrótot is kellett húznia maga után, hogy érint­kezésben maradjon a meglepetési akciót intéző hadosztálparancsnok­sággal odalenn a völgybe, és ponto­san tudja, mikor következik el az ő közbelépésének ideje. De az oldaltá­madás fényesen sikerült; az orosz fedezékekben fekvő szibériai lövész­század javában adta az össztüzeket a vele szemben gyanúsan mozgolódni kezdő csapataink ellen, amikor a szárnyon puskaropogás támadt és a hozzáférhetetlennek hitt terep miatt csak gyöngén kiállított oldalbiztosítás leverése után egyszerre elölről is, Idáiról is rohamot kaptak a mieink­rendelkeznek. Az egyik 2 mil­liónak az ura, tehát nem a szükség hajtotta a tilos pénz­szerzésre A mammon őrülete kergette előre utján, mert a pénzzel járó nagy hatalmat akarta magának biztosítani. Hisz ebben a szerencsétlen or­szágban annyira igaza van mindenkinek, aki hatalmas, aki gazdag, kinek sok pénze van. A pénzt hajhászták a Teleki­téri spekulánsok ép ugy, mint a posztókereskedők. Sok felháborító és öklöt emelő következmény fűződik a háború közgazdasági területén működők manipulációihoz. Le­fagyott ujjak, amputált lábak, tífuszos katonák hullái tarkít­ják az országot. Apák aggo­dalma, anyák könnye, gyer­mekek sirása kiséri azoknak az aranyaknak a csengését, a melyek az élelmiszer-uzsorás­tól. A szibériaiak keményen vereked­tek kettő híjján elesett minden tiszt­jük ; a századparancsnok főhadnagyot a nagy ugrásokkal érkező magyar bakák ott nyomták el a gépfegyvere mellett, mikor azt hirtelenében oldal­vást akarta beállítani a rohanókra. Rádöntötték az egész alkotmányt, mintha sátrat döntöttek volna föl bucsun; aki a kezelő legénységből a kupac tetejére került, azt persze leszúrták. A főhadnagy alulra került és ez volt a szerencséje ; mire kike­rült a testek alól, addigra tovább viharzott a roham dühe és ő meg­maradt élve. Most ott állott ő is azon a kor­1 zón, ami akkoriban a cisnai főutca volt; dühösen rágta a cigarettát, amit a jó ebédünk után kapott és sötét arccal nézte az előtte elhullámzó szines képet. Olyan volt akkoriban ez a hely a hadosztályparancsnokság szállása előtt, a baligrod — kalnicai ut széjjelágozását jelző tábla mellett, mint a — mint mondják ? — Fried­richstrasse és az Unter den Linden, vagy a newyorki Fifth-A venue és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom