Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 32. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. április 19. Mindezek igen egyszerű monda­tok, amelyek azt jelentik, hogy itt a tavasz és az esztergomi hölgyek szépen kijönnek korzózni a Széchenyi- térre, miközben a fák majdnem rü­gyezni kezdenek. Egészen úgy, mint tavaly. És megindul a legszelleme­sebb korzói társalgás egészen úgy, mint tavaly: — Ma szép idő van ! — Tegnap szép idő volt! — Holnap szép idő lesz ! — Halló, itt a tavasz! — ezzel a kiáltással tört be lapunk barátja is a szerkesztőségbe és üvöltötte leg­frissebb hírét időjárási tudósítónk fü­lébe. Időjárási komor tudósítónk a szo­kott hidegvérrel mordult vissza ! — Vasz? — Tavasz! — felelte lapunk lelkendező barátja. — Itt a tavasz! Mit szól hozzá időjárási tudósitó ur, itt a tavasz ! — És aztán ? — Hát ön nem tudja ? És aztán süt a napocska, süt a pekecske, zöld a rétecske és az ember ugrál, mint a bakkecske. — No ez szépecske, ez az élet­öröm. Talán túl van a költözködésen ? — Innen. — Talán túl van a felesége ta­vaszi kalapján ? — Innen. — Talán túl van a lánya hop- ponmaradásán a tizedik farsang után? — Innen. — Talán túl van a hentesen, a péken, a szabón, a suszteren, a szo­bafestőn, a mosónén, a cseléden, az adón, a váltón, a zsíros kalapján, a lyukas cipőtalpán, a napi portorikón, a kedves anyósán, a hét neveletlen gyermekén, a zsugorodott agy velején és a megnövekedett szamárságán ? — Innen, innen, innen ! — Hat hogy mer maga örülni ? Hogy mer maga a tavasznak örülni ? Mi ? Hát veréb maga ? Hat mezők lilioma maga ? Mi ? He ? Hát hogy mer maga a tavasznak örülni ? — Igenis, időjárási tudósitó ur, én adófizető polgár vagyok és nem a mezők lilioma. Tessék megbocsá­tani, csak tévedésből örültem. Többet nem teszem. — Ne is! Micsoda szemtelenség! Magának szidni kell a tavaszt. Érti ? így : A fene egye meg a tavaszt, már megint befolyik a sár a hét gyerme­kem tizennégy cipőjébe! Megértette! — Igenis, kérem alassan. — Most pedig a távozás himes mezejére lépni! Minek képzeli magat ez az ember, hogy örülni mer a tavasznak? . . . Egy vak. Bók István 87 éves aggastyán Kisasszondon halt meg. Ez megesik mással is, feltéve, hogy megéri ezt a brilliáns kort, hanem másnál nem igen fordul elő, hogy vakon szüles­sék. Vagy ha elő is fordul, nem mi­vel földi életében olyan bámulatos dolgokat, mint Bók István. Vakon született, vakon nőtt fel, vakon javított hegedűket, sőt órákat is, vakon járt mint újságárus és a legutóbbi időben az volt fő jövedelmi forrása, hogy éjszaka részeg embe­reket kisért haza — mérsékelt árak mellett. S végül vakon halt meg. Egy különleges öngyilkos, A napokban egy Nevemellékes ifjú öngyilkos lett. Nagyon érdekes, hogy miért lett öngyilkossá. Azt irta levelében, hogy tettének oka: „Nem rendelkezem elég szellemmel.“ Ehhez mi azt a megjegyzést fűz­zük, hogy ez a szerencsétlen nagyon tévedett! Mert ha valaki konstatálja önmagáról, hogy nem szellemes — hát szellemes ! Nem szellemes eléggé? Hisz ahhoz ész kell, hogy valaki megállapítsa — butaságát! Tudva­levő, hogy inkább az okos emberek ismerik el, hogy nem elég okosak. A buta ember soha sem ismeri el, hogy buta. Hát nem ? Miniszteri biztos. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter az esztergomi érseki tanítóképző intézet folyó tanévi képesítő vizsgálataira dr. Pacseri Károly kir. tanácsos, tan- felügyelőt küldte ki miniszteri biz­tosnak. Esküvő. Cseicsner Ferenc városi számtiszt április 21.-én tartja eskü­vőjét Szlovacsek Évikével az alsó- szelezsényi r. k. templomban. Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak. Áthelyezés. Társadalmunk egyik értékes tagját, Marschall Pál pénz­ügyi számvizsgálót a pénzügyminisz­ter a budapestvidéki pénzügyigaz­gatóság mellé rendelt számvevőség­hez Budapestre helyezte át. Marschall távozását élénk sajnálattal veszik tudomásul mindazok, kik őt szívé­lyes modoráért, mindenkor készsé­ges társadalmi működéséért becsülni és szeretni tudták. A Turista Dalár­dának kiválóan nagy vesztesége ezen áthelyezés, mert legjobb szólóéneke­sét veszíti Marschallban, ki a jövő hónap- közepetáján hagyja el váro­sunkat. Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: Malomszegi Elek Pál- né Garay Aranka a sajat, Lilly leá­nya és férjé szobi Luczenbacher Pál, fiacskájuk István, Pál és Mária leá­nya nevében a nagy fájdalomtól le- sujtottan jelenti, hogy forron szere­tett férje, malomszegi Elek Pál úr udv. tanácsos, a magyar bank és keresk. r.-t. alelnöke, számos más intézet elnöke, illetve igazgatósági tagja, az olasz koronarendnek, a belga Lipótrendnek és a román Ká- rolyrend nagykeresztjének tulajdono­sa, stb. stb. tevékeny, önfeláldozó eleiének 57-ik, legboldogabb házas­ságának 22-ik évében f. hó 15 én Badenben hirtelen elhunyt. Drága halottunkat a gyászházban (VI. Nagv János-ucca 23.) f. hó 18 án d. u. 3 órakor az ev ref. egyház szertar­tása szerint búcsúztatjuk és onnan a kerepesi úti temetőbe kisérjük. Budapest, 1914. apr. 16. A vaskapui kilátó alapkőleté­tele. A „Magyar Turista Égyesület Esztergomi Osztálya“ által a Vaska pu tetején létesítendő kilátós mene- dekház alapkőletétele ma, vasárnap délután 4 orakor lesz, ha csak az idő el nem rontja a szépen megter­vezett ünnepélyt, mely esetben az a következő vasárnapra halasztódik. Az alapkőletételen a budapesti anya­egyesület is számos taggal képvisel­teti magát, az Esztergomi Osztály pedig teljes számmal vesz részt azon. Gyülekezés d u. 2 órakor lesz a „Magyar Király“ épületeben levő „Turista Otthoniban, hol indulásig a budapesti es az esztergomi turista dalárdák éneke fogja szórakoztatni a közönséget. Jóváhagyott alapítólevél. A Ma­gyar Király vendéglőbeli „Circiter“ asztaltársaság által az esztergomi főreáliskolaban létesítendő diák asz­tal céljára 250 kor. tőkével tett ala­pítvány alapitó levelét a vall. és közokt. miniszter, az asztaltársaság elnökének kifejezett köszöneté kísé­retében jóváhagyta. Előlépés. Zsemlye Péter bucsi ref. elemi iskolai tanító a II. fizetési osztály 3. fokozatába, Poós Béla nagyölvedi rk. elemi iskolai tanító a II fizetési osztály 3. fokozatába elő­lépvén, részükre a megfelő államse­gély kiutaltatott. Szép akar lenni? akkor hasz­nálja a Kriegner-féle szépítő szereket, melyek hírnevesek az egész világon. A Kriegner-fele Akácia-crém 2—3 nap alatt minden szépséghiányt, szep- lőt, májfoltot, pattanást, eltüntet, tel­jesen ártalmatlan. Fehéríti, üdíti, si­mítja a bőrt, tehát szépít, fiatalít. Ára 1 korona. A Kriegner-féle Akácia- szappan kellemes iliatu, tartós és üdítő hatású, ára 1 kor. Kriegner- féle Akácia-puder védi a bőrt a nap és szél befolyása ellen. Doboza 1 kor. A ki ezeket a kozmetikai szere­ket használja, annak nem kell vé­nüléstől tartania, szépségét megtartja a legmagasabb korig. Kaphatók a gyógyszertárakban. Postán küldi az egyedüli készítő: Kriegner-gyógyszer- tár, Budapest, Kálvinién Igazgatói pótlék. Huszár István csévi állami elemi iskolai tanító ré­szére a kultuszminiszter 200 korona igazgatói pótlékot utalványozott. Választmányi ülés. Esztergom- vármegye Általános Tanítóegyesüle­tének választmánya í. hó 16-an a Deák Ferenc-uccai elemi iskola Il-ik osztályú tantermében tartotta legelső ülését. A gyűlésen jelen volt dr. Pa- cséri Károly kir. tanácsos, tanfel­ügyelő is. Kálnai Károly egyesületi elnök vezetése mellett megállapította a választmány a közgyűlés napját és tárgysorozatát, valamint tárgyalt több, az egyesületet érdeklő ügyeket. A közgyűlés Nyergesujfalun az ál­lami elemi iskola helyiségében fog megtartatni folyó évi május hó 28-án délelőtt 10 órakor Előadókul jelent­keztek : Ezerné Rubin Emília piszkei, Szöllősy Ilona nyergesujfaiu állami tanitónők és Ferenczy Kalman szol­gálattételre berendelt igazgató-tanitó. Ülés után a tagok a kir. tanfelügye lővel együtt a Magyar Királyban ta­lálkoztak, hol szívélyesen elbeszél­gettek. Nyugdíjas tanító alkalmazása. Dr. Pacseri Károly kir. tanácsos, tan- felügyelő javaslatára a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter szo­ros kivételkepen megengedte, hogy a folyó tanév végéig a pilismarótí ref. elemi iskolánál Bartha József nyugalmazott tanító működhessek. Kesztölc község vízellátása. A m. kir. belügyminiszternek a vár­megye alispánjához intézett leirata s/erint a kesztölci kutak átalakítási költségeinek részben való fedezese céljából tárcája terhére 850 koronát utalványo ott. A Dobogókő menedékháza. Több ezer fővárosi és több száz esztergomi turista vagy kiránduló is­meri azt a hétszáz méter magasla­ton, faragott kövekből épült, valóban stilszerű es célszerű menedekhazat Midőn nemrégiben a Magyar Turista Egyesület negyedszázados jubileumát ünnepelte a Magyar Tudományos Akadémia termében, az egyesület tisztikara és választmánya dr. Thir- ring Gusztáv elnököt a turisztika te­rén huszonöt év alatt kifejtett tevé­kenységért, remek diszalbummal aján­dékozta meg. Ekkor határozta el a közgyűlés, hogy az egyesület 1888. szeptember 24-en Pilisszentkereszten történt megalakulását impozáns ki­rándulással és mulatsággal ünnepli meg. A vigalom jövedelméből emlék­táblává! jelölik meg Pilisszentkeresz­ten azt a helyet, ahol huszonöt év előtt a jubiláló egyesület, a Turisták Lapja és a Dobogókő menedékháza alapítását határozta el. Ezt az érde­kes eszmét fölvetette és meg is va­lósította dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár, orsz. képviselő, dr. Téry Ödön főorvos, dr. Thirring Gusztáv a fő­városi statisztikai hivatal igazgatója, Budaváry János plébános és Matyó Bence. Erre a nevezetes ünnepségre természetesen az esztergomi turista­egyesület is hivatalos. Az iskolák footballversenye. Csütörtökön délután a helybeli fő­reáliskola labdarugó csapata mérkő­zött a tanítóképző csapatával, mely­nek eredménye 3:0 volt a képezde javára. A mérkőzést igen sokan néz­ték végig. Műkedvelő előadás Muzslán. A muzslai ifjúság műkedvelő köre folyó évi április hó 13-án a közked­velt „Piros bugyelláris“ c. népszín­művet adta elő az ottani elemi nép­iskolában. A betanhás fáradságos munkáját Weber Mihály ottani seged- lelkész vallalta magára, akinek oda­adó, fáradságot nem ismerő, lelkiis­meretes és ügybuzgó vezetése szép eredményt is aratott. Mert ritkán látni a föld népének egyszerű műkedvelő tagjaitól oly egybevágó rutinosabb előadást, mint amilyet a muzslaiak produkáltak. Vajda László (Török Mihály), Julis asszony (Mészáros Ág­nes), Tesar Eoplár (Bagota István), akit legelőbb kellett volna említenem, Postás Misi (Szabó József) bármely vidéki színpadon.bátran megállhatlak volna helyüket. Oly meglepő preci­zitással és természetességgel játszot­tak, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítették. Ezzel nem azt mond­juk, mintha a többi szereplők is nem állták volna meg a helyüket, azok is jók voltak s ügyes játékukkal csak emelték az előadásnak a műkedvelés színvonalán felül álló nívóját. A da­rabot, melyet az ottani tűzoltó egylet javára adtak, többször is meg kellett ismételni, de bár hányszor adták volna is, a terem mindannyiszor ki­csinynek bizonyult a hallgatóság be­fogadására. A Történelmi Muzeum folyó év április hó 19-én, vagyis vasárna­pon nyitva van délelőtt 10 órától délután 1 óráig. Ajándékul régisége­ket a muzeum szívesen fogad el. Belépődíj nincs. Füstbement inségmunka. Dr. Perenyi Kálmán alispán felterjeszté­sére a keresk. miniszter most értesí­tette az alispani hivatalt, hogy a vármegye keresetre szoruló lakossá­gának loglalkoztatása végett a vici­nális közutakon végrehajtandó mun­kák költségeire kért 40—50000 kor. államsegélyt, részben megfelelő hitel hiányában, részben pedig azért, mert az általa nyilatkozásra felkért földm. miniszter kijelentése szerint várme­gyénkben ínségről nem is lehet szó, nem engedélyezte. Egy földmives — a jegyzők árváiért. Morvái Mihály kémendi lakos közeledni érezvén halála órá­ját, amikor látta agya körül össze­gyűlt rokonai arcan a gondot és bá­natot, s amikor meglátta testvérei kis gyermekeinek arcát, lelke elszállt messze-messze egész odáig, addig a kis árvaházig, amelyről neki az ő jegyzői annyi jót és szépet beszél­tek. Látva képzeletben a sok árvát, gondolt egyet, hogy ő, akinek sír­ját szerető gyermeke gondozni soha­sem fogja, hogy ő, aki soha gond­viselő ajkat nem csókolt, legalább egy két könnyet töröljön le az ár­vak szeméről, 200 koronát hagyott az országos jegyzői árvaháznak. Mintha csak tudta volna, hogy so­ha szebb, nemesebb és megnyugta­tóbb dolgot nem cselekedhetett, mert hiszen azok a kis árvák az ő nevét

Next

/
Oldalképek
Tartalom