Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 80. szám
6 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. október 4 . A francia ipari termékek ellen. Az a minden kritikán aluli magatartás, melyet a franciák kedves orosz szövetségesük kedvéért a védtelen magyarok, osztrákok és németek irányában tanúsítottak, immár mind a három nemzetben megteremtette a visszatorlás gondolatát. Magyarországon, de főképpen Budapesten minden ellen irtó háborút indítottak, ami francia. A különféle francia elnevezésű mulatók hamarossan megváltoztatták a fővárosban neveiket, a francia pezsgő, a francia olaj, a francia konzerv, de végül a hölgyek jóvoltából a francia divat is elvesztette azt a varázsát, amellyel eddig lenyűgözve tartotta a lelkeket. Egy dolgot azonban szinte mindnyájan elfelejtettek bojkott alá venni s ez — a francia cognac. Cognac városának nevét nem lehet hamarosan kitörüini a finomabb papramorgókat kedvelő emberek emlékezetéből, holott talán ez lenne a legkönnyebb dolog. A borból párolt italt a technika vívmányai következteben ma már Magyarországon és különösen Fiúméban sokkal jobb minőségben készítik, mint akár a legelső francia gyárakban. Az „Adriatica“ Cognac Médicinal néven forgalomba hozott tiszta borpárlata különösen ajánlható gyógycélokra is. Az „Adriatica“ borpárlata minden jobb csemegeáru és italmérő üzletben kapható. Az „Ad riatica“ fiumei gyógykonyakja azonfelül, hogy jobb a francia gyártmányoknál, tetemesen olcsóbb is. Tálán eddig az is volt a legnagyobb hibája, hogy olcsóbb volt a franciánál. Végre megtört a varázs és a magyarok csak magyar cognacot fognak fogyasztani. M. kir. anyakönyvi kivonat. 1914. szept. 20-tól szept. 27-ig. Születtek: Vodicska Ignác földm. fia, — Maszár Rozália földm. leánya, — Bakos Béla vonatvezető fia, — Tölgyessy Jenő kéményseprő-üzletvezető fia, — Szapinszki Etelka Emma bádogos-segéd leánya, — Balog Aranka vonatvezető leánya, — Pécsi István molnár fia, — Hnád József cipész fia, — Büchler Ilona mészáros leánya, — Komiéi Sarolta füszerkeres- kedő leanya, — Veizner Lajos Mihály kádársegéd fia, — Tereczi János kőmíves-segéd fia, — Rein- hold Magdolna cipőkereskedö leánya. Meghaltak: Traub Gábor rk. 4 hónapos (gyermekaszály), — Koller Julianna rk. 18 éves (typhus), — Szádoczki Fe- rencné Dubniczki Eszter rk. 29 éves (májrák), — Hurai István rk. 42 éves földm. (tüdővész). Szerkesztői üzenet D. G. Helyben. Az Ön közvetítésével lenyomatban küldött beszámoló-ismertetést sajnálatunkra nem közölhetjük. Mi szívesen állunk rendelkezésére a város minden közérdekű egyesületének; de annyi udvariasságot viszont valamennyitől elvárhatunk, hogy közvetlenül lorduljon hozzánk, ha valamit kíván tőlünk. Mi is újság vagyunk és nekünk is van szerkesztőnk ; de a beszámoló vál. ülésre nem kaptunk meghívót. Ezt a negligálást ugyan könnyen lenyeljük, de annyira udvariasak, megengedjen, már nem lehetünk, hogy egy nélkülünk megiratott ismertetést közöljünk. Ez önnön kisebbítésünk volna 1 Mellékesen azt se vagyunk hajlandók elismerni, hogy valahol egyetlen szerkesztő képviselhetné az esztergomi sajtót. Olyan nincs 1 M. L. Budapest. Szívesen küldjük. Üdvözlet. D. Gy. Bpest. Levél megy ! Üdvözlet 1 S. Sz. Králov—Pole Morvaország és G. P. Fiume. Lapunkat tovább csak azon esetben küldjük, ha előfizetési diját forduló-postával beküldik. S CSARNOK. H Magyar diákok Olaszországban. Művészettörténeti útirajzok. 22 Irta: Dr. Kőrösy László. Hogy mennyi hantolást végeznek az egymás után következő hosszú évszázadok, azt sehol sem lehet jobban észrevenni, mint a fórumon, ahol a szélső uj utak egy métertől öt méterig emelkedettebbek, mint a fórum régi talaja. A halhnos Rómában köny- nyen megérthetők ezek a földcsuszamlások és elhantolások. A Fausztina templom eubeai márványból faragott tíz oszlopa s a cellából valami még mindég meg van. A régi templom a római császárok nőkultuszát meghatóan jellemzi. An- toniusz császár szentölte 141-ben elhunyt nejének, Fausztinának. Mikor pedig maga a császár is meghalt, akkor az utódok Antóniusz emlékét is belefoglalták a templomba. Igen tanulságos romdüledék az első régi római zárda, az Atrium Vestae, hol a római előkelő szüzek laktak. Az épület nyerstégla, de romjain még látni lehet a ráerősitett márványlapokat, melyek a zárdát ki- viil-beliil burkolták. Az épület hátsó udvarában még most is meg van az a márvánnyal bélelt ciszterna, mely az esővíz felfogására szolgált, mert a Veszta-szüzeknek nem volt szabad a régi római vízvezeték vizét inni. Még a cellák romjáit is meglehet külömböztetni, ahol az örök tüzet gerjesztő papnők hátával lakoztak. A zárda egyik sarkában látható a régi kézi kőmalom, melyen gabonájukat őröltették. A Fausztina és Veszta templom között lakott a római Pontifex Maximus, de csak akkor, mikor hivatalt szolgált, mert magánlakása nem a fórumon volt. A római főpap hivatalos palotáját is drága márványlapok burkolták. Még följebb haladva találjuk a Caesar-templom alapfalait. Ezen a helyen állott az a hires szószék, melyről Antóniusz a diktátor meggyilkolása után hatalmas beszédét mondotta. Itt égették el Caesar holttestét, a fórum romanum legelőkelőbb helyén és itt állítottak emlékoszlopot a köztársaság megdöntőjének. Mindezen események emlékére emelte a Caesar-templomot az ő utóda, az első római császár, Augusztus Kr. e. 29-ben. Nem messze a Caesar-templom- tól akadtak rá egy diadalkapu alapfalaira, melyeknek kiásatása után megállapították, hogy az valamikor Augusztus császár tiszteletére épült, de a zivatarok közt földig elpusztult. A világhírű négy római betű: S. P. Qu. R. (Senatus popálus-que ro- manus, a római tanács és a nép) mely valamikor az egész római világ katonai ábécéje volt, a fórumon egy kis aedicula (kápolna) romjain olvasható. A mai római öntöző kocsikon, sőt a városi szekereken is láthatók ezek a nagy jelentőségű betűk, természetesen már profanáló hatással. A 5. P. Qu. R. által emelt kis kápolnából valamelyik isten szobra tekintett ki a fórumra. A ma látható gránitoszlop-roncsok valamikor az első római főpiacot díszítették, most összetörve csonkán hevernek lábaink előtt. Itt áll a régi rostra (szószék) alapfala is. Szomorú omladék most az egész alkotmány, de valaha Róma, sőt az ó-világ sorsát döntötték el rajta. Itt izgattak háborúra, itt intettek békére, itt határozták el a leigá- zott népek sorsát, sőt sokszor a császárok halálát is. Ez a szószék volt a politikai Róma szive. Dobbanását érezte az egész világbirodalom. Most néma omladék, melynek romjai csak ahhoz tudnak szólani, akit KJió kegyesen vissza vezet a rég lezajlott ősi századokba. A fórum legelső részén jobbról a Via Sacra, (szent út) felé áll Szep- timiusz Szeverusz kopott diadalkapuja. Huszonhárom méter magas és huszonöt méter széles. A diadalmi jelvény a 203. évi győzelmek emléke. Ez a három egymáshoz igen közel épült diadalkapu között a legko- pottabb. Domborművei a rossz kőanyagból jórészt teljesen lemáltak. Seholse látni olyan tanulságosan a római művészet hanyatlását, mint Szeverusz diadalkapuján, melynek kőanyaga silány, formája idomtalan, domborművei pedig inkább durva kőfaragások, mint szobrászati ékességek. Titusz diadalkapuja az első század végéről még a római művészet erejét jelenti. A harmadik század elején Szeverusz diadalkapuja már szomorú hanyatlást hirdet és a IV század elején amint tapasztaltuk, már csak korábban épült diadalkapuk elorzott ékességeiből tudják Nagy Konstantin emlékét fölállítani, íme, a három római diadalkapu három fejezetet jelent a római művészet történetében. A Szeverusz elmállott diadalkapuja mellett látható most is egy vaskos kis kőoszlop, mely a város és egyúttal a birodalom eszményei középpontját jelölte. Itt, ennél a kőoszlopnál volt tehát a római-világ közepe. A Szaturnusz templom romjai alighanem a fórum legrégibb csontjai. A templomot még 397-ben Kr. e. építették állami kincstárul. Szomorú omladékai már alig árulnak el valamit az egykori pompából. A Bazilika Júliát Caesar emelte Kr. e. 45-ben a fórum románum kitágítására. Romjait tíz-tizenkét esztendő előtt ásták ki a törmelékek alól. Ugyancsak a fórum túlzsúfolt emléképületei közé tartozott Kasztor és Pollux temploma, melyből rnég három pompás, pároszi márványból faragott oszlop áll az alap építményeken kívül. A templom igen régi eredetű s a köztársaság alatt a tanácsnak gyülekező helyül szolgált. A patríciusok és plebejusok kibékülését hirdető Konkordia templomból is mindössze már csak némi omladékok maradtak reánk. Vespaziánusz ragyogó temploma épen úgy elpusztult a fórumon, mint a tizenkét istenség szobra, mely valamikor előtte díszes emelvényeken állott. Ezeket a haldokló pogány isteneket Kr. u. 367-ben állította visz- sza helyökre a város, de a győzedelmeskedő kereszténység csak rövid ideig tűrte meg őket a fórumon. Valóban nincsen szomorúbb hely Rómában a fórum romjainál. Az összetört gránit, porfír és márványoszlopok, a szétzúzott istenszobrok és domborművek, az áldozati oltárok összeomlott roncsai, a fényes termek márványlapjainak burkolati töredékei ; a néhai világhírű hadi pompa, a légiók diadalmi jelvényei, a polgári erény, hazafiság és lelkesedés, a nemzeti bűnök történelmi színpadának mai temetője, mély szomorúsággal töltötte be szivünket. Róma nagy fóruma romokba dőlt és maga alá temette a birodalom elpusztult dicsőségét. (Folyt köv.) Kitüntetve 1885-ben. LAISZKY JÁNOS ««É iü Magyarország Bíboros Herczegprimásának J|L „Esztergom és Vidéke“ politikai és társ. lap udv. szállitóia. kiadóhivatala. GYe) Vidékről érkező megrendelés a kívánt időre lesz elkészítve Ajánlja a mai igényeknek meg- Knniníniinmr1áinf> kfímlvlí fif'P'!7PÍ'Pf' hol a munkák legizlésesebbkiál- felelően villamerőre berendezett ÍV Lilly V Ily UlllUujűUj íVUlIlj u IVUuüüLuuuuj fitásbanjutányosáron készülnék ESZTERGOM, SIMOR JÁNOS UTCA 18-20. S TELEFONSZÁM 21. Alapittatott 1881-ben* GYc) 1034/914. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában Esztergom, Simor János utca 18—ao. szám,
