Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 88. szám

4

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. november 1.

A tárgysorozat kimeríttetvén, elnök a netáni indítványok előterjesztésére kérte fel a bizottságot.

Oberth Ágoston nem akar ugyan javaslatot tenni, de azt az óhaját kívánná nyilvánítani, vajha a kath. tanítóság melegebben karolná fel e jótékony intézményt és lehetővé tenné, hogy az minél jobban megerősödve fokozottabb mértékben szolgálhatná magasztos feladatait.

Számord Ignác meleg szavakban fejezte ki a bizottság nevében köszönetét az elnök odaadó buzgósá- gáért, amelyet az alap ügyeinek vezetése körül kifejt.

Elnök megköszönte a szíves szavakat és hangsúlyozta, hogy egyik leghőbb óhaja az alap izmosodása, amit a kath. tanítóság lelkesebb érdeklődése mellett könnyen lehetne megvalósítani. Végül forró köszönetét mondva a bizottságnak szíves fáradozásáért és a hathatós támogatásért, amelyben a tanácskozás folyama alatt részesítette, bezárta a széles köröket érdeklő tanácskozást.

Az Oltáregylet

beszámolója.

Az Esztergomi Oltáregyesület a napokban adta ki értesítőjét 1911 — 1914. évekre terjedő működéséről.

A 48 oldalra terjedő füzet elejét a bíboros hercegprímásnak, az Oltáregyesület fővédnökének arcképe díszíti.

A jelentést a tisztikar és a választmány névsora vezeti be, majd az Oltáregyesület húsz évi működésének vázlata tárul az olvasó elé.

Az egyesületet bold. eml. Dr. Csaj- ßaErnötheol. tanár kezdeményezésére alakították meg Esztergom hölgyei. Az első mélyebben érintő eset Dr. Babura László titkár távozásával érte az egyesületet, majd Bleszl Ferencné úrasszony halála mért rá érzékeny csapást. A mgboldogult egyik leglelkesebb tagja volt a nemes célú egyesületnek, melyben éveken keresztül viselt különféle fontos tisztségeket.

A bécsi eucharisztikus kongresz- szus alkalmával az egyesület díszes kiállítású s a választmány összes tagjaitól aláírt németnyelvű ünnepi feliratot küldött a kongresszus vezetőségéhez, melyet az értesítő egész terjedelmében közöl.

A prímásváltozás különösen jelentős esemény az egyesület történetében. Mind a lelépő, mind pedig az új főpásztor meleghangú feliratot kapott a vezetőségtől.

Az értesítő az idén rendezett oltáregyesületi kiállítás leírásában részletesen közli a megnyitó ünnepélyen elhangzott beszédeket, majd áttér a jelentés legaktuálisabb részére, melynek oldalcíme : „A háború idejében.“ Ot oldalon röviden összefoglalja itt az értesítő mindazt, amit a helyi lapok az Oltáregyesület áldásos működéséről a háború kitörése óta írtak. Az értesítő ezen része Esztergom város és környékének hölgyeit a késő utókor előtt is példaképül fogja állítani, hogy mint kell háborús időben a hazáért nemcsak imádkozni, hanem dolgozni is.

Végül az Oltáregyesület kiállítására készített templomi szerek és ruhákról, majd az egyes templomoknak adományozott dolgokról szóló részletes jegyzék zárja a füzetet az egyesület három évi mérlegével együtt.

A mérleg szerint 1911 —1914. években az egyesület bevétele 3397 K. 89 fill, volt, melyet az áldozatkész vezetőség mind felhasznált az egyesület feladatainak minél intenzívebb megvalósítására.

A 26. gyalog-ezred sebesültjei és balottai.

A cs. és kir. hadügyminisztérium által kiadott 20. veszteséglajstromából.

gyal. 14. sz. (Koaölkút), Vékony István t. tiz. 2. sz. (Hont-Füzesgyar- mat), Veres András pótt. 13. sz. (Ujbara), Viczián István t. gyal. 13. sz. (Alsószelezsény), Viczián t. gyal. 1. sz. (1885.), Viletyel János gyal. 4. sz. (Korpona), Viliár gyal. 2. sz. (Csév), Vityaszka György t. gyal. 3. sz. (Kiszebfalu), Vojácsek Alajos gy. 1. sz. (Dordg), Vojczek Mihály gyal. 1. sz. (Csév).

Wächter Károly gy. 4. sz. (Wien), Weber Antal t- gyal. 14. sz., Wein- cziller Dániel t. gyal. 14. sz. (Bakabánya).

Zabradi Ferenc t. orv. 14. sz. (Hont m.), Zabrady Lajos 13. sz. Zachár Károly 2. sz. (Irtványa), Zapletal gyal. 1. sz. (Cseke), Zaray Móric t. orv. 13. sz. (Bajna), Zatykó József őrv., c. tiz. 13. sz. (Vámos- mikola), Zima János Flórián t. gyal. 1. sz. (Verebély), Zsember Imre t. gyal. 14. sz. (Radóc), Zsiak Márton t. gyal. 4. sz. (Hodrusbánya), Zsi- kovszky József tiz. 3. sz. (Kicó), Zvornyik János tiz., c. szkv. 14. sz.

Sebesültek

(3. folyt.)

Sáfár István t. tiz. 13. sz. (Pózba), Saliga Alajos gval. 1. sz. (Zsar- nócza), Sasváry t. szkv. 1. sz. (Újbánya), Schaln t. gyal. 1. sz. (Uj. bánya), Schneider Ferenc tiz. 15. sz- (Selmec-Bélabánya), Schneider Vazul t. szkv. 4. sz. (Hontnémeti), Schnell János gyal. 15. sz. (Csolnok), Schnier gya.1. 13. sz., Schnierer István t. gyal. 14. sz., Schwaitzer István t. őrv' 15. sz. (Magyarszőgyén), Sch- warcz János gyal. 1. sz. (Tálosma- gyarmező), Schwondrik Márk sz. dobvs 1. sz., Sedibek Mihály sz. dobos 13. sz., Seemann József örv.

13. sz., Sikusa Gusztáv t. gyal. 14. sz. (Diósgvőr), Sora Árpád gyal. 15. sz. (Ebed), Sorecz József 13. sz. (Szebelléb), Soucz János t. gyal. 15 sz. (Korpona), Stefanek István gyal.

14. sz. (Hull), Stoll János Márton gyal. 2. sz. (Bélabánya), Sucha Já- pt. gyal. 2. sz. (Cseke), Sulek t. gyal. 3. sz. (Dömeháza), Sümeg Mihály t. tiz. 1. sz. (Garamnémeti), Syauta Dániel t. gyal. 14. sz. (Bakabánya).

Szabó Márk t. gyal. 15. sz. (Ebe- decs), Szakái Mihály őrv. 15. sz. (Berekalja), Székesvári István t. gyal.

13. sz. (Léva), Szendrei Mihály t. e. ö. c. tiz. 13. sz. (Győr), Szenes Károly e. ö. c. tiz. 14. sz., Szikeli Alajos t. szkv. 1. sz., Szlavik Bálint gyal. 14. sz. (A -Kemence), Szloboda János gyal. 14. sz. (Szentantal), Szobi András t. őrv. 1. sz., Szojka Lénárd őrv. ,2. sz. (Nagymánya), Sztranyak Gyula gyal. 14. sz. (Füzesgyarmat), Sztroner Ferenc gyal. 14. sz. (Ké- kelő), Szupuka Mihály gyal. 1. sz. (Gyertyánfa), Szvika Emil t. gyal.

14. sz. (Nagymánya).

Tabernaus János t. gyal. 1. sz.,

(Dószifűrésze), Tamás Lajos t. szkv

2. sz. (Alsófegyvernek), Tatai Gyula t. gyal. 15. sz. (Bajna), Thuránszky István őrv. 4. sz. (Kistompra), Tolin ger Lajos gyal. l.sz. (Selmecbánya), Toliinger Lajos 1. sz. (Bélabánya), Tomcsik András t. gyal. 14. sz. (Szt.-Antal), Tóth Géza t. szkv. 14. sz\ (Selmecbánya), Tóth Gyula t. tiz. c. szkv. 13. sz. (Nagysáró), Trexler Imre gyal. 16. sz. (Esztergom), Trnka János gyal. 1. sz. (Fákó-Vevezekény), Trvalecz János t. gyal. 15. sz. (Ma darasalja), Tusin Márton gyal. 14. sz. (Korpona).

Ujyári János t. szkv. 13 sz. (Kelő), Valentin Mátyás gyal. 15. sz. (Nagymaros), Való Bálint t. gyal. 1. sz. (Kis-Szelezsény), Vámos István t. szkv. 14. sz. (Budapest), Varga János t. gyal. 15. sz. (Zseliz), Varga Ottó, szkv. 3. sz. (Ipolypásztó), Vas István

Meghaltak:

Dáqcs István e. ö. 15. sz. (Szombathely), Dobis Ede t. szkv. 13. sz. (Oszlány), Dudás Vince gyal. 12. sz. (Aha).

Fényes 2. sz. (Hont m.), Fildel Zsigmond t. gyal. 15. sz. (Perőcény), Forstvak József t. gy., c. őrv. 13. sz.

Hacskó István t. gyal. 15. sz. (Brogyán), Halasi János t. gyal. 15. sz, (Léva), Hoffmann Sándor t. szkv.

13. sz. (Párkány), Hromatka József t. gyal. 13. sz. (Pozsony).

Jakovics Imre t. gyal., c. őrv.

14. sz. (Lánzsér).

Kara Lipót gyal. 2. sz. (Csév). Mácsadi Ferenc tiz. 2. sz. (Nagy- ölved), Nagy Lajos pt. 13. sz. (Ga- ramsalló).

Pál András sz. kürt. 4. sz. (He- lemba), Pollák Dominik gyal. 15. sz. (Farsfüss).

Roskó Sándor gyal. 15. sz. (Cif- fár).

Sági István t. gyal. 2. sz. (Kemence), Spányik Pál szkv. 15. sz. (Zsitvaujfalu), Szenczi Lajos gyal.

15. sz. (Esztergom), Szumjak János 14. sz. (Nemesoroszi.)

Tóth Géza t. szkv. 14. sz. (Duna- mocs).

Varga István gyal. 14. sz. (Dacsó keszi), Ventura János t. őrv. 14. sz. (Korpona), Veszelei János gyal. 13. sz. (Garamsalló G.), Vizsinkár Mihály t. szkv. 1. sz. (Hull).

Zsemberi Péter orv., c. tiz. 4. sz. (Garamkovácsi).

TOLLHEGGYEL

A párkányi vásár 1914.-ben.

Esztergom jövendő nemzedékei nem ok nélkül lesznek kiváncsiak arra, hogy a világháború idején, amikor milliók állottak a csatamezőn nemzetünk fiai közül is, volt-e párkányi vásár és ha volt, milyen volt, meglátszott e rajta a háború hatása ?

A párkányi vásár, vidékünk eme specialitása, mindenkor kedvenc témája lesz a visszaemlékezéseknek, kétszeresen fordul tehát felé az érdeklődés azon időben, amelynek minden mozzanata egy-egy mozaikszem ama nagy históriai képhez, mely alá „1914“ lesz Írva.

Alulirott, mint az E. és V. munkatársa, kétszeres érdeklődéssel mentem hát ki vasárnap a hires vásárra. Érdeklődtem a vásár iránt, mert hisz én is benszülött esztergomi vagyok, aki még soha el nem mulasztottam a

párkányi vásár személyforgalmát emelni, de még a fentebb elmondottak miatt is. Ki tudja, hogy eme soraim évszázadok múlva nem fognak-e fontos adatot szolgáltatni annak a szorgalmas hazafinak, aki majd megírja a párkányi vásárok monográfiáját ?

*

1914.-ben is, mint átlag minden esztendőben, nagy sár volt a párkányi vásáron. A vásárló közönség egy darabig kerülgette-kerülgette a híg sarat, majd meg — úgy mint más években, — letaposta. Vasárnap estefelé már amolyan „nyomódik“ sár volt, mint a mátyásföldiek szokták nevezni.

Ezen adat arra is világot vet, hogy á vásáron nagyszámú közönség volt jelen. Ott voltak .... ej, ki győzné azt mind elmondani 1 Rövidebben : nem voltak ott a fekvő betegek és azon esztergomiak, akiket a harctérre vezényeltek.

A vásár a szokott képet nyújtotta, kivéve, hogy a fiatalság sajnálattal nélkülözte a körhintát, (Vay Sándor szerint: nRingelspielu-t,) továbbá a hajóhintát . . .

Hát bizony ide markos, matrózruhába bujtatott legények kellenek, azok pedig most csukaszürkében kuksolnak odafönn — a deckungok- ban.

Pedig a hajóhinták érdekeltek. A hajók bizonyára : Berlin, Páris, London, Brüsszel, Wien stb. neveket, viseltek volna, amint pár év előtt balkáni városok neveit viselték. Sajnos tehát, hogy ehhez az idénről nem szolgáltathatok adatokat.

Gyorsfényképes sátorok voltak, sőt mozi is, az utóbbi teletűzdelve sárgafekete és nemzeti zászlócskákkal.

A jósnők sátrai a mozitól jobbra és balra voltak felállítva. Ezek bőven kerestek. Ki is ne lenne most kiváncsi a jövőre ? A katonák és népfölkelőjelöltek sűrűn tódultak be hozzájuk, de többnyire csalódottan távoztak, mert a jós hölgyek a jövendő helyett 20 és 10 fillérért inkább a látogatók zsebeiben levő dolgokról és holmi szerelmi históriákról mondottak olyan semmiségeket, ami a publikumot az egyszer kevésbé érdekelte.

Hasonlóképen nagy volt a keresete a planétahúzó papagályoknak is. A „planéták“ a régi sablonos ponyvanyomtatványok voltak, de legalább olyan dolgokat tartalmaztak, amiket mindenki szájize szerint magyarázhatott.

Nem szabad kifelejtenem a kígyóevő és tűzevő áfrikai szerecsent sem, aki magyarul ép oly kevéssé tudott, mint szerecsenül. A kosztja most elég drága lehet, ha a kígyót nagyon szereti, mert a gyarmatárúk behozatala, mint a lapokból tudjuk, meg van nehezítve. Tüzet azonban a csatatereken bőven találhat. Sajnos, hogy ez is inkább hozzánk jön, ahol minden olyan drága, de legkivált a szén és a tűzifa 1

A céllövősátor, meg az „erőoszlop“ szintén jó üzletetet csinálhattak. Az utóbbi, melynek aljára egy hatalmas kalapáccsal ütöttek, csaknem mindig „elsült.“ Nem csoda, hisz leginkább katonák voltak a „kuncsaftok“.

Az „állatsereglet és a hableány“ iszonyú hangú szirénnel csalogatta a jó közönséget. A kikiáltó szakszerűen magyarázta, hogy „itt látható az oroszlán, mely szájának martalékával még a leggyorsabb lovat is utoléri, az indiai saskeselyű, az óriási kígyó, a krokodilus, a világ leglustább állatja, a lajhár satöbbi, satöbbi. Itt látható továbbá a hableány, mely a tengerben 2500 m. mélyen él, fele hal, derekától nő.“