Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 80. szám
1914. október 4. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 ideig, olyanok, aminőket évszázadok óta nem ért meg Európa. Ezek a behatások nemcsak az egyes államokra éreztetik a következményeiket, hanem az államalkotó egyénekre is. A fizetési utalásokkal együtt ment szét a figyelmeztetés az állami hivatalokba. Ezidőszerint az állam tisztviselői és alkalmazottai valamennyien hiánytalanul kapják meg a törvényes illetményeiket, bármeddig tartson is a világháború, ugyancsak hiánytalanul folyósítandók a járandóságok is, azonban ezzel vége az állam fizetési kötelezettségeinek. Segélyeket, előlegeket, költözködés! általányokat egyelőre nem fognak kapni az állam alkalmazottai. Nemcsak a közigazgatási alkalmazottakra vonatkozik ez, hanem a tanítói és tanári karra is, amelyre vonatkozólag Jankovich Béla kultuszminiszter ugyancsak most terjesztette ki és tette közzé ezt a kormányhatározatot. A legérdekesebb része ennek az intézkedésnek az, hogy az állam ezzel egyidejűleg minden hivatal és iskolafejlesztési, valamint építkezési program inját fölfüggesztette, sőt a megkezdett építkezéseit is abbahagyta, hogy jó példával járjon elő a végletekig menő takarékoskodásban. Kosciuskó álma. Megindult a földrengető förgeteg, s rettenhetlen tömegek kezdik ki a hatalmas orosz birodalom határait, mig testét évszázados ölő rákfenéje bomlasztja belülről. Új felvonás kezdődik a történelem színpadán. Egyik oldalon a ragyogó szentségü népjogok védői, a másik oldalon a kul- turmentes, minden nemes emberi érzést és szabadságot letipró orosz despotizmus küldi tűzvonalba rengeteg seregeit. S foly a csata, dühöng az öldöklő förgeteg és különösen Lengyelországban a szabadság szele ébreszti álmaiból a rab bilincsek alatt sínylődő tömegek lelkületét. Kosciuskó szelleme hatja át a hős Wieniavski utódait; s hosszú és keserves évtizedek álmainak megvalósulását várják a lengyelek. Minden erejükkel igyekeznek széttörni acélos bilincseiket, melyet rájuk rakott a szorultságban szabadságot Ígérő, de hatalmának teljében kancsuka ütéseket osztogató cári hatalom. Hosszú tespedésből ébred Lengyelország. Áhitoz a szabadság után, melyet valamikor saját vezetői, főurai, hatalmasai játszottak leigázói kezére. Új energiával, megtisztult lélekkel várja az elkövetkezendő nagy időket. Végre beteljesülni látja a svájci Rap- penschivyl városban levő lengyel nemzeti muzeum homlokzatára irt tüzes jelmondat reményét: „Lengyel- ország geniusa rendíthetetlen bizalommal várja feltámadásának óráját.“ Lengyelország nemcsak Oroszország kabzsi és erkölcstelen politikájának, hanem saját belső viszonyainak is köszönhette összeomlását. A pénzért hazátáruló nemesek : Malakovski kancellár. Branicki tábornok, s főleg maga az uralkodó Sza- niszló voltak, akik az országot kétszínű politikájukkal a züllés lejtőjére vezették. A megindult romlást senki sem tudta feltartóztatni; s az 1797- iki felosztás alkalmával Oroszország, valamint a vele szövetkezett hatalmak teljesen feldarabolták a birodalom testét. A lengyelek szabadságának teljes megölésével nem tudtak azonban nemzeti érzésüket és kultúrájukat is teljesen elrabolni, bár Oroszország mindenáron és ferde politikájával mindig arra törekedett, hogy a lengyelekkel ne csak régi szabadságukat, hanem nyelvüket is teljesen elfeledtesse. Azonban hiába volt a legkegyetlenebb terrolizáló politika. Hiába állították oda mumusnak Szibéria hómezőit, Lengyelországban mindig izzóit és forrott a szabadság után törők lelke. Csak véres megtorlásokkal, tömeges gyilkolásokkal bírták megtartani őket az orosz sötétség jármában. Kultúrájuk megmaradt, sőt fejlődött. A nemzeti nyelv tisztult, erős- bödött; s féltve és rettegve őrizték jelentős irodalmukat, melynek legértékesebb munkásai az utóbbi időkben : Eliza Orzeszkova, Herryk, Sí- enkeviec, Lelevel, Szujoki, mig az elmúlt századokban az írók és költők egész sora voltak. Hogy Oroszország csak mily eszközökkel tudta rabigában tartani az izmos és jobb sorsot is méltán megérdemlő tömeget, annak illusztrálására áljon itt az 1863-iki foradalom- ban büntettek számsora : felakasztottak 128 férfit, rabságba, Szibériába vittek 9423 férfit és nőt, majd később Szibériába száműztek 18.672 férfit és nőt. Kelet Szibériába kényszermunkára vittek 11.000 embert s összesen mintegy 70.000 lengyelt fosztottak meg életétől s szabadságától. Ily eszközöket alkalmazott Lengyelországgal szemben II. Sándor, a nagy reformátor terveivel induló uralkodó. így bántak el azzal az országgal, melynek a foradalom kezdésekor nemcsak az orosz közvélemény, hanem az orosz katonaság is pártját fogta. De lengyel ország ereje nem seny- vedt el a hosszú rabság alatt. A szivek mélyén érzik a szabadság vágyát ; s ők maguk is segítenek felszabadítóik seregeinek az otromba és lomha birodalom erejét összetörni. Virrad a szabadság hajnala, közéig Kosciuskó álmának beteljesülése és lassan elérkezik a várvavárt idő, midőn majd újra, fényes betűkkel Írják be a történelem lapjaira a szabad „Lengyelország“ nevét. A 76. gy.-ezred sebesültei, balottai és betegei. A cs. és kir. hadügyminisztérium által kiadott 15. veszteséglajstromából. Tisztek: Sebesültek : Candrea Sándor száz., gutori Földes György dr. hdn., Groh- mann Ríchárd hdn., hannanheimi Hann Konrád zászl., Herbst Günther főhdn., Hesz Pál zászl., Idvorjan Gyula főhdn., Juhász Mihály hdn., Kanász-Nagy Sándor hdn., Jakusse- veczi és felsői Kuzmich-Radessich Gyula dr. hdn., Riedl István főhdn., Ruttrich Ferenc alezr., Themmer- Jablonski del Monte Berico Richárd br. őrn., Török Béla hdn. Meghaltak: Bohatta Alkusius hdn., Diemmer Emmanuel lov. főhdn., Friedl Károly főhdn., Klein Viktor főhdn., Rosensprung Henrik hdn., Schweitzer József hdn., Windhör Oszkár főhdn. Legénység: Sebesültek: Ág Jenő gyal., 1. sz., Anger (v. Unger) Felix gyal., 5. sz., Anger (v. Unger) János gyal., 4. sz., Bacsa Antal gyal., 4. sz., Balázs Lajos gyal., 4. sz., Balogh gyal., 4. sz., Baranyai Jenő gyal., 13. sz., Baranyai Janos gyal., 5. sz., Barilits Rudolf gyal., 6. sz., Bauer József gyal., 2. sz., Belakovits Sándor gyal., 16. sz., Bencsics György szkv., 2. sz., Berkovits János gyal., 7. sz., Bertalan Miklós gyal., 2. sz., Beternitz Lajos orv., 2. sz., Binder Péter, e. ö., c. t. 3. sz., Blexsitsch Pál gyal., 5. sz., Blutmayer József gyal., 5. sz., Böcskei Gyula gyal., 4. sz., Böhm Mátyás gyal, 16. sz., Böhm Fülöp gyal., 5. sz., Brambach József gyal., 4. sz., Brandlhofer József őrv., 14. sz., Budai József t. gyal, 3 sz., Csány István t. gyal. 3. sz., Csonka János szkv., 4. sz., Dán György gyal., 7. sz., Dax Gúsztáv gyal., 2. sz., Depauly József gyal., 7. sz., Döbrösi gyal., 12. sz., Dobrowiczky Sándor e. ö. c. t„ 2. sz., Dominkovits Ignác, őrv. 2. sz., Dorner, őrmester 1. sz., Drescher János, tiz. 4. sz., Dubravka, gyal. 14. sz., Dugovits János, gyal. c. őrv. 3. sz., Eberwein Pál, t. szolga 4. sz., Ecker Gusztáv, pótt. 3. sz., Eitzenberger Gusztáv, gyal. 5. sz., Elekes István, t. gyal. 3. sz., Élő István, gyal. 2. sz., Eszler Rezső, gyal. 16. sz., Fábián János, gyal. 13. sz., Fábián Mihály, pótt. 1. sz., Falb Imre, tiz. 14. sz., Farkas István, gyal., 4. sz., Feigelstock Lipót, őrv. 13., Fejér István, pótt. 7. sz., Félix Ferdinánd gyal., 6. sz., Fischer József szkv., 1. sz., Fischer József gyal., 16. sz., Fischer László t. gyal., 3. sz., Fodróczy Géza tiz., 3. sz., Fördős Rudolf gyal., 16. sz., Förster György t. gyal., 3. sz., Fraks Antal gyal., 2. sz., Francsics gyal., 5. sz., Frauenhammer Pál gyal., 14. sz., Freiber- berger Antal gyal., 4. sz., Freiberger Pál gyal., c. tiz , 16. sz., Frischmann Ferenc tiz., 4. sz., Fröch János orv., 4. sz., P'uchs Ferenc őrv., 4. sz., Fuhrmann Leonhard szkv., I. gépf. oszt., Füleki gyal., 14. sz., Füllenshals Wendel, t. gyal., 3. sz., Gaal Gyula Gyula gyal., 4 sz., Gaal István tiz., 6. sz., Gáncs Adolf gyal., 4. sz., Gerdenits Ferdinánd tiz., 1. sz., Giczi Gyula t. gyal, 7. sz., Giczi gyal., 14. sz., Gludovatz Peter gyal., 3. sz., Gneiszt Mihály t. gyal., 3. sz., Gold Béla szkv., 3. sz., Gol- lovits Károly gyal., 8. sz , Grafleitner József gyal., 4. sz., Grahl József őrv., c. tiz., 16. sz., Grasl Kálmán őrv., 6. sz., Gráth Mátyás gyal., 5. sz., Gross Honrád pótt. 3. sz., Gulyás József gyal., 4. sz., Güs József gyal., 5. sz., Győrvári Ferenc őrv., c. tiz., 8. sz., Gyurasits Mihály tiz., 16. sz., Hafenscher Mihály gyal., 5. sz., Hafner József t. tiz., 7. sz., Haftl János gyal., 4. sz., Ham Peregrin gyal., 2. sz., Hammel Lajos pótt. 7. sz., Hausensteiner Károly tiz., 7. sz., Hazai Dezső e. ö., 5. sz., Heffler gyal., 14. sz., Hegedűs József t. gyal. 3. sz., Hess Lajos gyal., 5. sz., Heuf János őrv., 4. sz., Heuffelgyal., 14. sz. Hinságh Pál gyal., 5. sz., Hirschofer Ede gyal., 8. sz., Hoch- schopf gyal.. 14. sz., Hoffer János gyal., 16. sz., Hoffmann Imre orv., 1. sz., Holczer Antal gyal., 16. sz., Holzapfel Márton gyalogos, 13. sz., Holzinger János tiz., 4. sz., Horváth Sándor gyal., 3. sz., Horváth Sándor t. gyal., 3. sz., Horváth Antal gyal., 14. sz., Horváth Imre gyal., 1. sz., Horváth Imre gyal., 4. sz., Horváth Ferenc gyal., 8. sz., Horváth Ignác gyal., 2. sz., Horváth József t. gyal., 3. sz., Horváth Gyula gyal., 2. sz., Horváth Gyula t. gyal., 3. sz., Horváth Gyula gyal., 4. sz., Horváth Kálmán gyal., 2. sz., Horváth Kálmán gyal., 5. sz., Horváth László gyal., 8. sz., Horváth Lajos szkv., 1. sz., Horváth Lajos gyal., 5. sz., Horváth István gyal., 3. sz., Horváth István gyal., 4. sz., Hosiner János tiz., 4. sz., Hutflesz József gyal., 4. sz., Istvander István gyal., 16. sz., Jan- csek János gyal., 4. sz., Jona Elek sz. d., 7. sz. (Folyt köv.)- TOLLHEGGYEL - * W Melyik dicsőbb ? A hadikórházban egymás mellé került két derék sebesült vitéz. Az egyik pionír, a másik huszár. Időtöl- tesképen is évődnek egymással, ki a külömb. — Ecsém! Olyan hidat vertünk a Visztulán, hogy no! — mondja a pionír. Hosszat sercent rá a huszár teljes megvetéssel: — Hidat verni könnyű. De oroszt verni komám ! Ammá’ valami 1 A hadtestek. Az öregasszony mesél a piacon : — Levelet irt a fiam. Ma kaptuk meg. Egyenesen a háborúból írta : — És mit ír ? — kérdezik kíváncsian. — Sok mindent és azt is, hogy miért olyan nehéz megverni a muszkát. — Ne mondja ! — De bizony! Mindig azt írja a levélben, hogy nekünk csak hat testünk van. Azt nem írja meg szegény, hogy az orosznak mennyi, de én azt hiszem, bizonyosan van neki harminc teste is. Hapták! A Galiciából ide helyezett katonák közül négyen a városban sétálnak. Freiter vezeti a fiúkat. Majdnem minden kirakat előtt meg- állanak és gyönyörködnek az árúk gazdagságában. Az egyik kirakatban a király arcképét pillantják meg. Megállanak. A szó nem talál ki a szájukon. A freiter szólal meg először. Nagyot kiált: — Hapták I A közönség odasereglik s gyönyörűséggel nézi, hogyan szalutálják meg az öreg királyt. Mikor a tisztelgésnek vége volt, akkor kezdtek a képről csendes szót váltani.
