Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 80. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. október 4. Ahogy dukál. Két népfölkelő beszélget az uc- cán. — Mit csinálnál — kérdezi az egyik — ha a háborúban a muszka császárral találkoznál ? — Lelőném. — Nem hiszem. Az ellenség el­lenség, de mégis császár. —■ Nem is úgy lőném le mint a többi muszkát ! — Hát? — Előbb gever herauszt kiabál­nék, hogy olyan rangban találjam el, mint ahogy dukál neki. A háború humora. A humor ebben a háborús világ­ban is föl-fölcsillan. Ilyen humorcsil- lanásokat küld a fővárosból tudósí­tónk, amelyeket a gondok enyhíté­sére készségesen közlünk. Hűséges képei a háborúnak, mert bizony a mennyi a humor, annyi bennük a valóság is. A franciák — Írja tudósítónk két hét óta nem tudnak aludni, mert elvitték az — ágyukat. Hadseregünk az orosz cár egész­ségére kiürítette — Lemberget. Bulgária magatartása. Egyik hivatalnokunk a minap meg­állt a piacon egyik bolgár kertész előtt s vásárolt tőle öt darab zöld­paprikát. Fizetés közben csak úgy odaveti a bolgárnak, talán évődésből, talán szimpátiából, hiszen olyan fur­csa, olyan közvetlen, olyan forró most a levegő, hamarosan megy az ilyesmi. — Éljen Magyarország, éljen Bul­gária ! A hatás egyszerűen hihetetlen és leírhatatlan volt. A bolgár elkezdett a csöndes piacon kiabálni. — Éljen Magyarország, éljen Bul­gária ! Fizetni akaró elképedt hivatalno­kunktól pedig hazafias lelkességtől sugárzó arccal, ellentmondást nem tűrő határozott gesztussal utasítja vissza a zöldpaprika árát; — Nincs pénz! Nem pénz! Él­jen Magyarország ! Éljen Bulgária ! Aki Bulgária állásfoglalása felől kétségben van, ne forduljon diplo­máciái hivatalokhoz információért. A bolgár kertész zöldpaprikája megmagyaráz mindent. Éjszaka a tábori kórházban. Tömött sorokban úgy állnak az ágyak Mint háborús kész fegyveres sereg. A mécs körül viliózó tarka árnyak, A hús párnákon lázforró fejek. Egy bús jaj innen, szisszenés amonnan, Jajgat a száj, a sápadt, vértelen. S az ajtókon túl, a sötét sarokban Fekete fantom nő fel hirtelen. Sima selyemben senyvedt sárga teste, A mennyezetet éri homloka, Két hült szeme hanyatló, hunyó este, Villan kezében sarlója foka. A termen átnéz. Senki nem láthatja Csak onnan egy a szélső ágy felül S annak az egynek viaszsápadt arca E hült szemektől holtra merevül. Pokorny Margit. Ferenc napja. Névünnepét tartja a magya­rok királya. A metropoliszokban meg- kondulnak a dómok harangjai, diszmagyarba öltöznek a ható­ságok fejei, íelzendülnek a templomi énekkarok ajkán a klasszikus misék zsongó ak­kordjai. Kicsiny falukban is csilingel a harang. Összejönnek az itt­honmaradt öregek, az asszo­nyok és gyermekek. Kezük imára kulcsolva, gondolatuk pe­dig a szigorú csatatereken jár­kál, hol a halál arat most szé­les rendeket nem búzából, gabo­nából, hanem apákból, testvé­rekből, kenyérkereső fiúkból. .. Uram, irgalmazz nékik! A csataterek közeiében is oltárt állít a tábori pap. A szürke ruhás, borotválatlan arcú, po­ros, sáros katonafiúk itt külde­nek sóhajt az Éghez. Három sóhajt; egyet az otthonmara­dottakért, egyet az öreg kirá­lyért, a harmadikat pedig ma­gukért, hogy ha lehet, kimélje meg a golyóbis, a srapnell, a viszontagság és segítse fegyve­reiket győzelemre az igazság Istene. Ezeket a sóhajokat külön csokorba kötik az Égben az angyalok, mert ezek a legérté­kesebbek. Ezek díszítik most az égi trónt, amely mellé nap-nap után új üdvözültek serege csoporto­sul. Több, vagy kevesebb, a szerint, mint nagyobb, vagy ki­sebb harc folyt lenn aznap a si­ralomvölgyének Európa neveze­tű zugában. Az egyik bécsi aranyos pa­lota csöndes szobájából is só­hajok szállanak ma a Királyok Királyához. — Uram áldd meg őket, kik az én hivó szózatomra hagy­ták oda mindenüket. Segíts győzelemre. Hints áldást min­den alattvalóm fejére. Engedd meg óh Uram ősz szolgádnak, hogy láthassam még boldognak népeimet! S ötven millió ajak zúgja rá ma ezen imára az Áment ! Minus ss. A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bíboros herceg­prímás szombaton d. u. 3 órakor autón Budapestre utazott. Ma d. e. ő végzi Őfelsége névünnepe alkalmá­ból a hivatalos istenitiszteletet a buda­vári koronázó templomban. Szentségimádás az egész Mo­narchiában. Ma, Őfelsége a Király magas névünnepén az egész Monar­chia valamennyi plébánia és szerze­tes templomában Szentségimádás van fegyvereink győzelméért. Váro­sunk templomaiban is egész napi nyilvános imádásra van kitéve az Oltáriszentség, este pedig Szentség­betétei előtt imaórák tartatnak, me­lyek pontos ideje az egyes templo­mok ajtaján kifüggesztett értesítésben van közölve. Istenitisztelet a főszékesegy­házban. Őfelsége a Király mai névünnepe alkalmából ma délelőtt 9 órakor ünnepi istenitisztelet lesz, melyet dr. Walter Gyula v. püspök, prelátus-kanonok fog tartani fényes segédlettel. Az istenitiszteletre az állami, megyei és városi összes ha­tóságok, a primási és főkáptalani hivatalok, valamint a katonaság vá­rosunkban tartózkodó tisztikara is meghivattak. A mise végeztével a főszékesegyházi énekkar Bogisich: „Király himnusz“-át fogja énekelni. A harctéren küzdő katonáink családjainak segélyezésére e hé­ten adakoztak : az Esztergomi Fő- kaptalan 2-ik havi részlet 150 K, Körmendy Mihály járásbiró 20 K. Előzőleg ádakoztak : Tóth Ilona és Gruber Mária gyűjtőivén Horváth Rezső, dr. Mattyasóvszky Kasszián, Parcsami Henrik, Polczer Jenő, Se- rédy Dénes, Schmidt Gyula, Schmidt Lujza 5—5 K, Klomann Nándorné, özv. Laczkó Pálné, Schenkengel An- talné, Terlanday Emil 2—2 K, M. I., Patriász Zsigmond 1—1 K, Névte­len adakozóktól 6'80 K. Összesen : 51 ‘80 K. — Brillí Lnjzika és Nagy Mancika gyűjtőivén befolyt: Her- czegh G. Lajosné, Kemény Károly, Szoby Tivadar 5—5 K, Circiter asz­taltársaság, özv. Schalkhász Ferenc- né, dr. Weisz Sándor 2— 2 K, Lis- szer N., N. N. 1—1 K. Összesen: 23 K. — Mindezen nemesszívű adó mányokért ezúton is köszönetét mond a segely-akció pénztárosa. Miniszteri biztos. Sándor János belügyminiszter, a pozsonyi hadtest­parancsnokság területét képező tör­vényhatóságok fölé kiterjedő hatás­körrel gróf Károlyi Mihály főrendi­házi tagot nevezte ki. A miniszteri biztos ügykörébe a járványos beteg­ségek elleni védekezések és a ható­ságok egészségügyi intézkedéseinek ellenőrzése tartozik. A miniszteri biz­tos kinevezésére főleg azon nagy­mérvű járványos betegségek kitörése adott alkalmat, melyről a belügy­miniszter a város külterületén levő hadifogolytáborban személyesen is meggyőződött. Háborúban és békében. Dö­ntősön, ezerhétszáz lakos közül kétszázharminc küzd a harctéren. Van már néhány sebesültje, de ha­lottja még nincsen. Eltűnt azonban ifj. Szabó József honvédhuszár és Kosturek János honvédgyalogos a háború forgatagában. Talán oroszfog­lyok. A 26. közös ezredben harcol több dömösi katona. Érdekes epizód szól ezekről. Az egyik csatában szu­ronyroham közben egy orosz tiszt karddal támadta meg Mocsay bakát. A halálos vágást villámgyorsan meg­hiúsította Rencz János kántortanító bátyja, aki bajonettjével keresztül szúrta az orosz hadnagy mellét. Mó- csay ugyan megsebesült az éles kardtól, de egyik kórházunkban gyor­san gyógyul. A dömösi plébános, Bliesz Ádám öccse, szintén megse­besült az orosz harctéren. A kórház­ból a plébániára érkezett gyógyulni. Könnyebb dömösi sebesültek otthon üdülnek. A mi derék harcosainkért harcol pedig itthon a jótékonyság. A községházán Roskoványi Andorné jegyzőné buzgó vezetése alatt több jólelkű és szorgalmas asszony és leány keze serénykedik. Éddig száz melegítőt, ötven hósapkát, tizenöt pár kézcsuklóvédőt és öt pár kap­cát szolgáltattak be. Most folytatják a munkát térdmelegítőkkel. Taxner Béláné, főkáptalani erdőmes*erné se­rényen hósapkákat horgol. Kőrösy Katinka földiszeder leveleit gyűjtö­geti a teázó harcosok számára. Hirsch Ottó, budapesti nagy szabócég tulaj­donosa, mint dömösi nyaraló, az is­kolaépületben rögtönzött kórháznak ötezer cigarettát és tizenöt sapkát ajánlott föl. Dr. Kőrösy László pe­dig evőeszközöket küldött. Szóval Dömösön is mindenki megteszi a maga kötelességét háborúban és bé­kében. Háborús kacsák röpködnek az őszi levegőben. Szombaton az egyik Mátéffy Viktor belvárosi plébános haláláról sápogott, kinek, a hióbhír szerint, táborilelkészi működése köz­ben srapnell vitte el lábait és elvér­zett valamelyik galíciai kórházban. A kövér kacsát maga a plébános lőtte le tegnapelőtt egy tábori lev. lappal, melyet dr. Csernoch János bíboros hercegprímáshoz írt. Az egész város mosolyogva gondol most már vissza arra az aggodalomra, mely a hír első elterjedésével minden tiszte­lőjének arcán oly őszintén vissza­tükröződött. A polgárőrség megkezdte mű­ködését. Az esztergomi polgárőrség tagjai csütörtökön este 6 órakor Vimmer Imre polgármester elnökle­tével értekezletet tartottak, melyen a szervezkedés utolsó munkálatai is befejeződtek. Az értekezleten min­denekelőtt a hét folyamán jelentke­zett új polgárőrök tették le együtte­sen a fogadalmat, majd kimondották, hogy a polgárőri szolgálat már az nap este 10 órakor kezdetét veszi. Rövidebb eszmecsere csak amiatt volt, hogy a polgárőrök karddal-e, vagy anélkül teljesítsenek szolgálatot. Peterdy Kálmán rendőrkapitány hi­vatkozva a polgárőrség szervezését irányító belügyminiszteri rendeletre, a kard viselését indítványozta, me­lyet nagy szótöbbséggel olykép fo­gadtak el, hogy a kard egyelőre csupán az éjjeli szolgálat alkalmával viseltessek, míg a nappali szolgálat­nál csakis forgópisztoly legyen a pol­gárőrök fegyvere. Az éjjeli szolgálat este 10 órától reggeli 4 óráig tart, két óránkénti felváltással, míg nap­pal csakis az esztergomi vasút állo­máson teljesít az őrség szolgálatot. Ezután Vérén János rendőrbiztos ismertette a rendőri hatáskörrel biró polgárőrség jogait és kötelességeit, továbbá gyakorlati példákkal bőven fűszerezett világos előadásban a fegy­verhasználat módozatairól nyújtott felvilágosítást. Előadása végén zajos éljenzésben részesült. Végül kijelöl­tek az első napon szolgálatot telje­sítő polgárőröket és kihirdették, hogy a további szolgálati időről az illető polgárőrök idejében mindig kellő értesítést fognak kapni. A csaknem teljes számban együtt volt polgár­őrség lelkesült hangulatban távozott az értekezletről, melyet a polgármes­ter buzdító szavai rekesztettek be. Köszönetnyilvánitás. A katonai kórházak sebesültjei részére újabban a következő szives adományok foly­tak be hozzám: Mérei Józsefnétől párna, huzatok, meleg nadrágok, kö­töző kendők és fehérnemüek, — Mattyasóvszky Ödöntől 4 üveg bor, Manovill Dávidnétól kenyerek és be­főtt gyümölcs, továbbá meleg sapkák, érmelegitők és haskötök. A muzslai jószivü asszonyoktól 22 liter tej, — özv. Katócz Simonnétól 1 bunda, és 2 télikabát, — Weisz 'Mórtól egy garmada felsőruha, sapka és pokróc. Amikor ezen, az általam részben már rendeltetési helyükre juttatott, részben felosztás alatt álló adományokért há­lás köszönetét mondok, nem mulaszt­hatom el kiemelni Jellínek Ignác

Next

/
Oldalképek
Tartalom