Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 103. szám
1914. december 25. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 sa kétséges nem marad, akkor biztosra vehetjük, hogy ez a hazafias akció megtermi gyümölcsét. Cseppekből lesz a tenger. Az újévi üdvözlések megváltási összege nem várt eredménnyel fog járni. Én megpróbáltam és saját tapasztalásom sikerére hivatkozom * * * Az újévi köszöntések megváltási összegét mindenki a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala özvegy és árva alapja javára fizeti be. A posta a Hadsegélyező Hivatal címére (Budapest, IV. Váci utca 38.) feladott pénzküldeményeket portómentesen szállítja, ha az utalványra fel van jegyezve, hogy katonáknak szánt szeretet adomány. Adakozzunk a Vöröskereszt Egyesületnek. — Lépjünk be a „Vöröskereszt“ Egyletbe. Karácsony. . . . Sötét borús az égbolt. A csillagok miriádjai nem sziporkáznak apró fénnyel a földre, a sápadt hold álmosan búvik meg a íelhőkárpit mögött. Sejtelmes, hangtalan csönd uralja a téli tájat. Semmi nesz sehol . . . . .. Valahol messze, nagyon messze tompa dübörgés töri meg a csendet. Igen. Fegyverek zaja, kardok csörgése, ágyúk bömbölése szól bele a néma éjszakába. A keleti ég alján sziporkázó fénnyel száll a magasba egy-egy kartács, vakító lángja bíborosra íesti az ég peremét . . . Karácsony este van, a Megváltó születésének évfordulója, a megtestesült szeretet földre- jövetelének ünnepe. A nagy, mélységes áhítat megszállja az emberiség lelkét, a béke ünnepi érzése megaranyozza a szivek szeretetét. Apró nádfödeles kunyhókban és fényes, rangos palotákban egyaránt kígyóinak a karácsonyfa gyertyái, a szeretetnek, a szív, a lélek szeretjének, a megértésnek e beszédes szimbólumai. Óh ti pici kis lángok, vajha valóra válna az az álom, amely ma a ti apró fényeiteken keresztül látja a jövendő boldogságot és a kölcsönös szeretetet! Mert ma nem világít a beth- lehemi csillag fénye, ma a szeretet helyett az elvakult düh, a féktelen kapzsiság lett az úr e sáros földiekén. Emberek mii liói rontanak egymásra, öldök lő fegyverek megszámlálhatat lan ezrei ontják magukból a gyilkos golyókat. Vérkönnyektől ázik minden rög a földön, forró, piros meleg vér termékenyíti a föld minden rétegét. Nem tevődnek lábhoz a fegyverek. A szeretet mámoros levegője nem fűti izzóvá a szivek, a lelkek kohóját, a kölcsönös megbecsülés fogalom csak, az igazi megértés helyét, tusakodás, torzsol- kodás foglalja el az emberiség szervezetében. Szomorú változása az időknek. Hát azért alkottunk, teremtettünk a béke, a szeretet napjaiban, azért küzdöttünk, harcoltunk a kultúra idején, hogy azt, amit hangyaszorgalommal halomra gyűjtöttünk akkor, most vandál kezekkel, ostoba eszközökkel pillanatok alatt megsemmisítsük ? Azért hirdettük úton-útfelen a szeretet igéjét, hogy most a féktelen gyűlölet lépjen előtérbe és tepje össze ócska foszlányokká a társadalom rendjét összetartó kapcsot; azért haladtunk helyes cél felé a kölcsönös megértés ösvényén, hogy most mellékútra térjünk és halálos örvénybe kerüljünk ? Nem! De hát vájjon miért, mégis miért tértünk el mindattól, ami szép, jó, üdvös, nemes és célirányos volt? Óh erre a kérdésre nehéz a válasz! Majd ha a béke galambja újra visszatér a reménység pálmájával, ha a szeretet újra tanyát üt a szivek mélyén, sokan fogják kérdezni önmaguktol: miért? . . . Karácsony este van, a megtestesült szeretet imádandó Mesterének születése napja. Óh emberek akik levetkőztétek magatokról a tökélétes szeretet köntösét, öltsétek fel azt újra mihamarább! A szivek, a lelkek mélyén gyűlöletté fajult tiszta érzést tegyétek elébe a kisértéseknek, s közeledjetek egymáshoz a szeretet, a megértés mesgyéjén . . . Bethlehemi csillag fénye világíts be e szomorú éjszakába; szeretetnek tökéletes megtestesítője, Te isteni Mester, jöjj közénk a megpróbáltatás e szomorú perceiben, hozz vigaszt, békét és nyugalmat megsebb- zett szivünknek, oh jöjj közénk, akit egykor az örök Irgalom hozott a földre, hogy meggyógyíts itt minden bajt és minden bánatot! Óh szárítsd fel a szeretet könnyeit, melyeket azo kért hullatunk, akik ma, a Te születésednek ünnepén valahol messze idegenben, dideregve, fázva néznek szemben a halállal, hogy megvédjenek bennünket ! Világítsd meg lelki sze meink előtt az utat, amely a helyes cél felé vezet. Légy tűz- oszlopunk, amelynek vakító fényénél ismerjük meg egymást, hogy testvérek, hogy egyenlők vagyunk . . . . . . Karácsony este van, a szeretet ünnepe; tevődjenek lábhoz a fegyverek. Ünnepeljünk, legyünk eggyek a béke szeretetében . . . Békesség a földön a jóaka- ratú embereknek . . . Fikó Sándor. Használjunk hadisegély póstabélyeget. Honleányi érzelem. Irta : kisjókai Takács Elza. Magyar nőnek születtél 1 . . . Áldd érte sorsodat — Magyar nőnek születni Szép — és nagy — gondolat 1 „A haza minden előtt!“ .... így szóljon minden magyar szív, így kiáltson fel minden magyar ajak — fi honleányok, ti a haza virágai ! Szeressük ezt a hazát, hol őseink vére minden talpalattnyi földet áztatott. Nevét, e dicső nevet már ősapáink tettei is fenyesitették . . . Mennyivel inkább kell szeretnünk most, midőn szent és igazságos háborút vezetünk, midőn szent és igazságos a cél, melyért küzdünk, melyért szeretteink, legdrágábbjaink áldozzák fel életüket, pezsgő fiatal vérüket. Itthon hagyva szülőt, hitvest, gyermeket, kik oly rajongva csüngtek rajtuk, — s im nehány óra, nehány nap ... és szakítani kell, ki tudja meddig, talán . . . talán . . . de nem, ő visszajön. A magyarnak győzni kell és győzni fog! Mi csak az igazságért küzdünk — s mindaddig, míg e kincs birtokunkban nem lesz! Szeressük hazánkat, áldozzunk érte, mennyit csak minden magyar megtehet, ki e drága földön el, ki e közös anyának gyermeke. Honleányok ! A haza nem kíván tőlünk gyenge nőktől semmi óriási áldozatot, nem, mert hisz mi nem köthetünk kardot oldalunkra, nem harcolhatunk a véres csatatéren, nem húzhatjuk meg magunkat órákig, napokig a lövészárkokban, de még csak nem is szónokolhatunk az országházban, nem, ez nem a mi hivatásunk ... a mi dolgunk, hogy védjük őket a dermesztő hidegtől, ápoljuk őket enyhítsük lázas szenvedéseiket, ha majd a csatából nehéz sebekkel visz- szatérnek, csak nyájas női kezek gyógyíthatják azokat. Készítsük el az elhagyott otthont ismét meleggé hogy szeretetteljes karok várják majd diadalmas jöttüket! Áldozzunk a haza oltáraira, véd jük, fejlesszük e drága hon érdé keit! Honleányok! Ti lelkes magyar nők ! Istápoljátok a haza érdekeit ami úgy is szent kötelességünk. Ne forduljunk mindjárt mindenért kül földre, holott hazánk is ugyanazt bő ven szolgáltatja, ne dicsekedjünk idegen gyártmányokkal, hogy ruhánk párisi, londoni. Ne legyen ez előttünk imponáló ! Bojkottáljuk a külföldi cikkeket: a lyoni selymet, a francia pezsgőt, az angol kelméket stb. stb. Ne kényszerítsük már a pici gyermek ajkakat idegen nyelvekre, sajátítsák el először is a hazait, azután a többit. Hisz van-e szebb, csengőbb nyelv a magyar nyelvnél ? Maga a gyönyörű természet tanítja gyermekét első szavaira ! Vagy hallgassuk a magyar zenét, a magyar nótát. Ott a vadon csalogánya, mesterünk a dalban ! Ha bánatos, ha vig, vele érzünk ... Ha lelkes, magával ragad ! Meg ne feledkezzünk a magyar vadregényes, pompás fürdőhelyekről, hol mindenütt csak kényelem és szórakozás vár. Lám mennyi ily szép helyet nyújt a hazai föld I Vájjon szükséges-e azonnal külföldre utaznunk ? Azután meg ne feledkezzünk hires vendégszeretetünkről sem. „Minél több vendég van a házban, annál több az öröm ott!“ mondja a magyar közmondás. Hisz ismerjük, dicsőítjük hős vitézeinket, a vörös ördögöket, az oroszlán magyar bakákat, kik oda- künn napról-napra győzelmet aratnak, kik éjjel-nappal szenvednek értünk. És ezt a hazát — az ilyet, ne szeressük ? ... . Lángolóan, hűen, magyar szívvel ? Becsüljük Testvérek, Honleányok mindenütt és mindenkor a magyar hon érdekeit, a tudományt, az ipart és művészetet, ne feledjük soha szent kötelességünket, ők ott a mesz- sze idegenben, mi itt a haza szivében, mert hisz leányai, gyermekei vagyunk e közös anyának, kiknek kezében van letéve Magyarország, a haza sorsa! Lelkünk várva vár . . . Azon időbe’ merre szertehintett Eziistsugdrú fényt az égi mécs: a hold, A mindenekkivdnta béke, csend honolt.. . Megnyílt az Ég ... A hő reményeinket Betöltni megjelent az Ég és Föld Ura S a föld ölén a harci zaj elnémula ■ • • Az Úr a szeretet parancsát hirdeté. Hiszen testvér e földnek minden embere; Nem ember, ördög küzd csupán csak ellene. Uram, idén hová lehetne szdllanod ? Hol lenne Néked édes békeotthonod, Hová nem érne el a háborúk zaja ? Oly véres harc dühöng, a milyen még soha ■' — Ördögsugallta gyűlöletnek ostora! — Bizton, nyugodtan élni nem tud senkisemAh mennyiszív a könnybefúl, ah mennyi szem?! Ah mennyi néma lett, ah mennyi már pihen, Kiket legyűrt a vérreszomjas háború! ■ ■ . Uram, ma Téged csend s a béke hol fogad ? Óh, jöjj el, szállj le lelkünk mélyes-mélyire, Hová nem ért le még a háború hire: Miként a tenger mélye, csendes és nyugodt. Telítsd a lelkünk’ jóval s add malasztodat, Hogy egyetértsenek a földi nemzetek ! Örök vezérük légyen már a: Szeretet! V.
