Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 101. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1914. december 17.

gyár államnak éber szemekkel kell őrködni az ilyenekkel szemben, ha mást nem tehetünk, felhívjuk kormányunkat, hogy az ily hamis prófétákat száműzze hazánk területéről, mert a fenevadak ellen megküzdhe- tünk, de ezekkel nehez a küzdelmünk.

Pataky Béla.

Használjunk

hadisegély

póstabélyeget.

Harci érzelem.

Végre elérkezett az idő, mikor tettekkel bizonyíthatjuk hazafias érzelmeinket. Elérkezett a várva várt idő, mikor nem kell bujkálnunk mellékutcákon a kérdő és panaszkodó tekintetek elől, melyek joggal kérdezték tőlünk, hogy mit keresünk mi itthon életerős, atléta termetű férfiak, mikor a harctéren halvány arcú, testi erőben még csak most fejlődő iíjak százezrei hőstetteikkel csodálatra ragadják Európa népeit.

Ilyen és hasonló szavak fakadtak a népfölkelők százezrei között, akikre (24—36) a legújabb népfelkelési felhívás vonatkozott. A legtöbb e korban levő kitűnő fizikai erővel biró férfi, már a háború kezdetekor szeretett volna aktiv részt venni a történelmi nevezetességű

véres színjátékban. Azonban családi körülményei, de légióként az a tudat, hogy a vele egykorban levő férfiak egyrésze (sőt mondhatjuk: legnagyobb része, mivel nálunk az önként jelentkezők száma korlátozva van) itthon marad, ez akadályozta meg azt a lelkes tömeget, mely aktiv részt akart venni e dicső hadjáratban, és ez kényszeritette őket, hogy otthon vagy a kávéházban terveket szőjenek, hadi terveket kovácsoljanak és jóhiszeműségük buzgalmában még a vezérkart is túlszárnyalták merész képzeletükben és repülő fantáziájuk pár nap alatt akarta megsemmisíteni a hatalmas orosz haderőt.

A világtörténelem egyik legkimagaslóbb eseménye a XX. század félelmetes nevezetessége, a most lejátszódó világháború, megváltoztatta az idegrendszert. Az emberek vérkeringése — a történelmi idők lázas hangulatában és a folyton érkező hírek, újabb fordulatok, melyek népek és nemzetek háláját és újjászületését jelenti, e folytonos lázas izgalom után — gyorsabb ütemben kering. A hétköznapi élet szürkeségéből bontakozik ki három ország népe, hogy diadalmámorban ünnepelje szövetséges hadseregeink fényes győzelmeit.

Gyermek és aggastyán egyaránt részt kíván e grandiózus harcból.

Legfényesebb bizonyítékai az óriási lelkesedésnek azok a győzelmek, melyeket derék honosak a tísztiszolga szállította ki őket a malom kulcsaival, szekéren.

Az elhagyatott malomban volt két bútorozott szoba, néhány termetes raktár, több kamra, hatalmas padlás az őrlőhelyiségen kívül.

Jóska visszatérőben azt jelentette, hogy már meg is kezdték az őrlést, mert két hónap óta pihent a malom.

Néhány nap múlva kiküldött a parancsnok, nézzek utánna az új molnárnak. Kilovagoltam. A malom előtt néhány paraszt szekér. Lisztet visznek, búzát, rozsot, árpát, kukoricát hoznak. A malmot erősen hajtja a gradicai patak.

Odakötöm a paripámat az akáchoz és bemegyek. A vak ember egy rozoga karos székben áhitatosan az olvasót morzsolja. Az asszony meg a fia púderes arccal és ruhával az őrlőkamrában sürög-forog, ahol a parasztok is serényen segédkeznek.

Az iszonyú zúgás-búgástól alig hallani a szót. A gyerek elém szaladt, kezet csókolt, azután befogta a malom száját, mert megállította. Az asszony is alaposan belisztezett, mikor a keztyűmet csókolta.

— Meg vagytok elégedve ?

— Hála Istennek 1 A hetibért már ki fizetem, uram.

— Van elég dolgotok ?

— Alig győzzük. Mind az öt falu ide siet.

— Hát a Matejko céllövő is ? — kérdeztem, mikor a poros malom sarkában egy papiros kozák céltábláját vettem észre.

— Amikor ráér, uram. A puskát a gradicai jegyző fia kölcsönzi.

— Hát csak gyakorold a lövészetet, fiam. Nincs valami kívánságod ?

— Nincs, uram.

Félóra múlva már a parancsnok is megelégedetten mosolygott.

Vasárnap azután bejött az asz- szony a fiával a városba hálálkodni, meg egyet-mást bevásárolni. A vakot az új házőrző eb vigyázta. Matejko egy puskát kapott, az anyja új imakönyvet, az ura új pipát es dohányt. Az iroda előtt hevenyében lefotografáltam a mi védettjeinket, a kik mosolyogva néztek a fürge ko- dakra.

Amikor elköszöntek, a molnárné szivarral kínálta meg Jóskát, de az sehogysem akarta elfogadni. Úgy fogott ki rajta az asszony, hogy diadalmasan belecsúsztatta a blúza zsebébe.

(Folyt, köv.)

Tövisek és virágok.

(Rólunk és ellenünk.)

*

Aki meggondolatlanul igér, sem mit sem ád.

*

A mai szegény, gazdag lehet holnap. A mai gazdag, szegény lehet másnap.

*

A kacérság nem egyéb, mint a szerelem kishirdetése.

védeink lelkes népfölkelőinkkel egyetemben hősies magaviseletükkel és rettenthetetlen bátorságukkal vívtak ki a Kárpátoknál betört orosz seregek fölött.

Minden ember átérzi e korszakalkotó háború jelentősegét, melynek anyagi és erkölcsi értéke csak a háború elmúltával fog teljesen kibontakozni. Nincs az országban egy gondolkodni tudó ember sem, ki ne volna tisztában azzal, hogy ebből az óriási vajúdásból, gazdasági és kereskedelmi jólét, a közviszonyok általános javulása fog létrejönni. Az országban uralkodó lelkes hangulat a legbeszédesebb példa arra, hogy a nemzet át tudta érezni a helyzet komolyságát, és feltudott emelkedni az együttérzés, a történelmi idők hazafias szellemének magaslatára.

Most, amikor a 22 éves joghallgató igaz hősiességgel a 40 éves földmunkással együtt küzd. Most amikor a gimnáziumból megszökött diák 12 ütközetben vesz részt, és midőn már az ellenséget káposzta módra aprítva, a tízszeres túlsúlyban levő ellenségtől megsebesül, a kórházban már alig várja fel- gyógyulását, hogy ismét a harctéren lehessen. Most amikor a szivek és a lelkek forrnak ösz- sze egy vágyban. Most, amikor mindnyájan oly közel érezzük magunkhoz a Gondviselést, mert érezzük, hogy az 0 mindenható jóságának köszönhetjük azokat a csodás győzelmeket, melyeket a túlnyomó ellenség felett vívtunk ki. Mert éreznünk kell, hogy az Ö végtelen irgalmasságának köszönhetjük, hogy katonáink az időjárás mostoha- ságait oly szívósan viselik el. Éreznünk kell, hogy az őszi meleg napsugarat Ö varázsolja forróvá, hogy katonáink átfázott tagjait melegítse át a csodás erejű nap. Éreznünk kell, hogy az Ö szeretetének köszönhetjük a csúnya, lucskos, esős időket, amely meghiúsítja az ellenség támadásait, megnehezíti az ellenség hadállását.

Éreznünk kell, hogy minden jó vagy rossz a mi javunkért történik, mert ügyünk igazsága kétségbe vonhatatlan.

Az a tudat, hogy igazságos ügyért harcolunk, ez ad erőt, bátorságot, kitartást mindnyájunknak és ez lelkesíti úgy a hadsereget mint az egész országot.

Ott ahol az igazság, a hazaszeretettel, az Isten félelemmel egyesül. Ott ahol a felebaráti szeretet egyesül a testvéri szeretettel. Ott ahol igazságszerető kulturális és humánus nemzetek igazságos ügyüket Isten igazságos Ítéletére bízzák, ott csak győzelem lehet. F. M. K.

Anglia szerepe a világtörténelemben.

Hogy Anglia mindig perfid volt, azt már Byron, az angol költő és a nagy Schakespeare is tudta. Byron hazáját egyenesen „perfid Albion- nak“ nevezi, és Schakespeare, Anglia legnagyobb költője, királydrámáiban úgy mint „V. Henrik és VI. Henrik királyiban, panaszokat, intéseket és maró gúnyt röpített népe fejére. Olyan gúnyt, amilyet soha, sehol költő nemzetére nem alkalmazott.

Anglia politikája a mostani háborúban kézenfekvő. Perfidiájában csak az az új dolog, hogy most ez egyszer maga jutott kelepcébe. Angliának most a történelem itélő- széke előtt pirulnia kell.

Gyenge és gyáva ahhoz, hogy Németországot úgy támadja, mint, a világhírű Jameson 1895 ben a búrokat megtámadta, hanem igenis ahhoz nagyon is ért, hogy kell Franciaországot, Oroszországot, sőt Japánt is a németekre uszítani, abban a titokzatos reményben, hogy ezek mind elvéreznek. És ezen elvérzett nemzetek romjain véli megnövelhetni világuralmát. Az angolok maguk meggondolatlanul bevallották, hogy óvatosak lesznek a tekintetben, hogy szövetséges társaiknak flottájukat rendelkezésére bocsássák. Úgy látszik, ez alkalommal a régi ravasz módszer nem válik be. Ez egyszer nincs menekülés, és úgylátszik, a gyalázatot hozó hurok Anglia nyakán marad.

Anglia mindig arra törekedett, hogy más népeket egymásra uszítson, hogy azok elvérezzenek ; és mások elkeseredett harcai közt ő volt az az állam, amely a semlegességet soha semmibe sem vette, ezt a művészetét évszázadok óta gyakorolja. Az angol politika mindig tolvajpolitika volt és ezzel a politikával volt képes ez a nép világuralmát megalapítani.

Az angol hadivállalkozások a XVI. század utolsó negyedében a spanyol vizeken valódi rablóhadjáratok voltak. 1720-ban végződött az orosz —svéd háború. De Svédország csak látszólagos nagyhatalmat vívott ki magának, mert itt is Anglia ki tudta vinni, hogy Oroszország a teljes legyőzetést kikerülje. És igy Svédország hatalmát a keleti tengerben sikerült meggyengítenie.

És hogy viselkedett Anglia az örökösödési háborúban 1741—1748- ig? A marseille-i és nápolyi kikötőkben horgonyozó hajókat elpusztította, tehát olyanokat, amely semleges államok védelme alatt álltak. Hasonlóképpen lövette Anglia a spanyol flottát, amely a toutoni kikötőben volt. És mit látunk ma ? Azt, hogy ugyanaz az Angolország milyen izgatott, hogy Németország Belgiumba tört és a semlegességét megszegte, amelyet Anglia Franciaországgal egyetértve már hónapokkal ezelőtt megszegett. A hétéves háborúban Anglia pompásan mutatkozott be, mint bujto- ' gató.