Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 91. szám
1914. november 12. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Nagy része azoknak, kik magukban hordják ezen betegség csiráit, rendes körülmények közt sikeresen megküzd vele, szervezetük győztesen kerül ki ebből a küzdelemből. Másképen van ez a háborúban ; ott még a legerősebb szervezetek is megsiny- lik a hadviselés fáradalmait, nélkülözéseit, lelki gyötrelmeit. Számosán, akik ha itthon maradnak meg sem betegedtek volna ; a háborúból megroppanva, tüdővészesen térnek haza; itthon hagyott családjaik pedig minden segélyezés dacára nélkülözésnek, nyomornak kitéve, a tuberculo- zis melegágyává lesznek. Ha tehát valaha szükség volt síkra szállni ellene, akkor ez mostan hatványozott mértékben áll. Ámde a társadalom összes erejét a hadsegélyezés foglalja le: harcbavonult katonáiknak, a nemzet virágának elviselhetőbbé tenni nehéz munkáját, amelyet ezer halállal szembenézve teljesít érettünk, itthonmaradottak- ért, mindnyájunk szülőanyja, édeshazánkért. A hadbavonul- taknak meleg ruhát küldünk, igaz szeretettel kórházakat rendezünk be a sebesültek részére ; betegápolásra önként jelentkeznek hölgyeink. Mindazonáltal ezt a mi küzdelmünket mégsem sza- kasztjuk egészen félbe. Csupán szerény keretekben folytatjuk tovább mert: inter arma silent Musae. Fegyvercsörtetés közepette elnémulnak a béke múzsái. Amihez hozzászoktunk évek során, hogy a szanatórium- egyesület hölgyeigyűjtik a tüdőbetegeknek szánt adományokat, ezúttal elmarad. Azok a bájos kéregetők akik eddig bejárták városunkat, kezükben a szanatórium tarsolyáival, otthon maradnak. Szorgos kezeik érmele- gitőt és hósapkát kötnek a had- bavonultaknak. A tüdőbeteget segítő „virágszál“ is félreáll. Jusson az ő részé is harcosainknak. A „virágszál“-at elhervasz- totta a háború. Dr. Frommer Ignácz. A magyar becsület és Uötelességérzet parancsolja, hogy mindnyájan részfvegyünk a hadi- kölcsön jegyzésében !! | SP1TKÓ LAJOS. | Tizenegy esztendő emléke fűzi Esztergomot a most elhunyt tankerületi főigazgatóhoz. Miként városunkban, hasonlóképpen a kerületben s az egész országban is csak a tanügyileg érdekeltek ismerték, tehát diákok és tanárok. — Politikai szerepre nem vállalkozott, pedig szép ígéretekkel csábítgatták ; hivatali állását sohasem használta fel alacsony korteskedésre, sőt az erőszak és hatalmi túltengés politikáját őszinte magyar lélekkel elitélte. S habár ilyetén magatartásával nem is szerezhetett kitüntetéseket, becsületes munkáját méltányolni kellett, s elérte a tanügyi férfiaknak fönntartott legmagasabb rangot, az V. fizetési osztályt. — Társadalmi téren sem hagyott mélyebb csapásokat, jóllehet azok, kikkel sorsa összehozta, kedélyes, figyelmes és nyiltszivű embertársként ismertek meg. Spitkó Lajos tetőtől-talpig, ízig- vérig pedagógus volt. Már ifjú tanár korában a pedagógiának szentelte minden idejét, s agg korában sem maradt egy perce sem más terület számára. A benne rejlő nagy pedagógiai érzéket külsőleg megvalósítani s a tanárokra átplántálni csak az ő szívós kitartása és hatalmas ember- szeretete tudta. Mert a szeretet szabta meg az ő pedagógiájának útját, ezen épültek fő elvei : a tanulók munkáján könnyíteni, s a hazának érdemes polgárokat nevelni. És melyik hazafi, melyik szülő szivének lehetne más vágya ? Igaz, hogy ő ezzel a legnagyobbat, a művészi nevelést óhajtotta megvalósítani. Mert a könnyítésnek nem a tananyag megrövidítésében kellett állania, hanem a tanárok odaadó munkásságából kellett folynia. A gyermek lelkéhez-eszéhez leereszkedő, mindenre kiterjeszkedő és mégis szabatos, esztétikailag emelkedett előadást kívánt, hogy a tanuló már az iskolában elsajátítsa az anyagot s otthon csak az előadásbeli készséget kelljen megszereznie. A lelketlen dolgoknak megelevenííése, a figyelem lebilincselése s az érdeklődés fölkeltése eredményezi, hogy a tanuló a munkában el ne ernyedjen, ereje el ne pazarlódjék, s mégis olyan emberként kerüljön a világba, mint akinek nemcsak bizonyítványa, de kellő műveltsége is van. És ezen elveket nemcsak hangoztatta, nemcsak megvalósításukat kívánta, hanem alkalmas tanácsokkal is szolgált melléjük. Nem lehet célunk e helyütt pedagógiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de legnagyobb érdemeként kell állítanunk, hogy ismerte a gyermeki szellemet, s ehhez alkalmazta egész tanítási rendszerét. Es a diákoknak igazi jóakaró atyja volt; az iskolában megnyilvánuló szelíd, szinte mentegető bánásmódja, a körülmények-szülte elfo- gódásnak és zavarnak megértése az érettségin, távolról sem engedték sejtetni benne a szigorú bürokratát. Az ő meglepően aprólékozó, minden kis árnyalatra kiterjedő természete, mely a tanításban szükséges és üdvös, nem hagyta el hivatalában sem, és ezért sokszor kicsinyeskedőnek tetszett. Nem akar ez az ő érdemeiből semmit sem levonni; hisz a magyar közéletet az alakiság fojtja agyon és sokszor épen ott nem minuciózusak a vezetők, ahol legjobban kellene. Az ő érdemeinek leginkább csak öntudatlan méltánylói vannak: az a hatalmas gárda, mely az ő intézeteiben volt közvetett neveltje, tanítványa. Csak mint érdekességet említjük meg róla, hogy habár a latin és görög nyelv voltak szaktárgyai, mindkettőnek a felsőbb osztályokba való szorítása mellett kardoskodott. Halálának híre őszinte részvétet és fájdalmas sajnálkozást keltett a tanulók és tanárok körében egyaránt. A helybeli középiskolák tanuló ifjúsága ünnepélyes gyászmisét hallgatott lelkiüdvéért, a tanári karok pedig 3—3 tagú küldöttséggel képviseltették magukat a sírbatételnél s a Had- segélyző hivatalhoz adták a koszorú árát. — Teljes kegyelet illeti meg őt, hisz haláláig buzgón dolgozott s emléke halálán túl is élni fog szivünkben sokáig. Parcs ami Henrik. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van nélkülözhető küldje e címre Hadsegélyző Hivatal Bpest Váci ucca 38. sz. A posta díjtalan szállítja. El| hírek. |ff Vér és pénz. Vér és pénz a két hatalmas fegyver, mellyel az ellenünk tört ellenséges áradatot kell le- küzdenünk. Vért bőségesen adott a nemzet; emberanyagának legértékesebbjét szólította sorompóba, hogy az ősi földön új Magyarországot teremtsünk. Egy országot, melyet a szomszéd államok becsüljenek és féljenek. A küzdelem még folyik ; de egy páratlan értékű győzelmet már arattunk: Az egész neutrális világ, sőt elleneink is elismerik erkölcsi fölényünket, tudásunkat és bátorságunkat. Itt az ideje, hogy bizonyítékát adjuk gazdasági ellentállá- sunknak is. Nem vagyunk tőkegazdag ország, nem velélykedhetünk az ellenséges nyugati államok mi- liárdjaival s mégis e téren is túlszárnyaljuk őket! Ott kétkedés és bizalmatlanság őrzi remegve az összeharácsolt milliókat, itt az öntudat s a fegyvereink sikerébe vetett törhetetlen hit az utolsó viskókban elrejteit garasokat fogja a háború céljaira felajánlani. Minden öntudatos polgár, hatóság, pap, jegyző és tanító agitátora legyen a kibocsátandó hadiköl- csönnek, mert ezt megtenni, hazafiúi kötelesség. A kölcsön kamata magas, biztosítéka az ország vagyona; aki iránta bizalmatlan, az bizalmatlan nemzeti létünk iránt is. Vaszary Kolos üdvözlése. Magyarország, volt hercegprímása, a balatonfüredi villájában csendes visz- szavonultságban élő Vaszary Kolos bíboros, most ülte meg nyolcvannegyedik névnapját. Ezt az alkalmat régi barátai és ragaszkodó tisztelői agg főpásztor csendes ünneplésére használták fel. Nagyszámmal keresték fel balatonfüredi tuszkulánumát az egyházi előkelőségek és igen sokan írásban juttatták el hozzá sze- rencsekivánataikat. A volt prímást nagyon megörvendeztette a szeretetnek ez az őszinte megnyilatkozása. Kitüntetés. Őfelsége Jaksics Aladár 32. honvéd gyalogezredbeli századost, Jaksics Imre kesztölczi igazgató tanító fiát, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és bátor magatartásáért, a hadiékítményes katonai érdemkereszttel tüntette ki. Nagybeteg kanonok. Berger Márk pozsonyi kanonok, Magyarország volt hercegprímásának, Vaszary Kolos bíborosnak előbb szertartásmestere, majd titkára, súlyosan megbetegedett. Kénytelen volt elhagyni Vaszary Kolost és a volt prímás balatonfüredi villájából Pozsonyba költözött, ahol saját palotájában gondos orvosi kezelés alatt áll. Bár betegsége igen súlyos, állapota válságosnak még sem nevezhető és remélni lehet, hogy nemsokára ismét visszatérhet Vaszary Kolos balatonfüredi tuszku- lánumába. Előléptetés. Simonyi és varsányi Simonyi József csendőrszázados, a novemberi előléptetések folyamán őrnaggyá lépett elő A helybeli csendőrszárny köztiszteletben álló parancsnokát ez alkalomból számosán keresték fel üdvözleteikkel. Új tábori lelkész. Bjelik Imre cs. és kir. tábori püspök a bíboros hercegprímás ajánlatára Pauer Károly főszékesegyházi karkáplánt tábori lelkésszé nevezte ki és szolgálattételre a Wien—Budapest között közlekedő és Párkánynánán megálló sebesült szállító vonatokhoz osztotta be. Az új tábori lelkész a magyar és német nyelveken kívül a tót, cseh, morva és lengyel nyelveket is jól beszéli és e ritka nyelvtudása kiváltképen alkalmassá teszi őt azon apostoli munkára, melyet már meg is kezdett. Pauer a karkápláni teendőket is folytatni fogja emellett. Hősi halál. Mayer István szakaszvezető a cs. és kir. 26. gy. ezred III. gépfegyver osztagánál, f. évi aug. 28-án az orosz harctéren, Lublin alatt 23 éves korában hősi halált halt. Az engesztelő szentmise lelki üdvéért ma délelőtt fél 10 órakor lesz a belvárosi plébánia templomban. Szentkereszten, a megye országos hírű búcsúhelyén, hol a szalézi- rend meghonosodott, sok akadály után végre mégis csak megnyílt az új tanév. A tömeges akadály leküzdésére új szalézi erőt küldtek a kegyhelyre. Dr. Schaub Mihály, a nagymarosi születésű szalézi pap, aki Torinóban végezte tanulmányait, az idei tanévben a szentkereszti intézet iskolai tanácsosa lett. A tanév elején rendelték tábori papi szolgálatra az intézet igazgatóját, dr. Walland Ferencet, aki ezidő szerint Psemyslben végzi szolgálatát. Minthogy az előadást haladéktalanul meg kellett kezdeni, az új iskolatanácsos szervezte az új tanerőket és szerezte a tankönyveket. A tavalyi személyzetből egyedül dr. Zafféry Károly ny. főgimnáziumi igazgató, lapunk tudós munkatársa maradt meg. A mai tanerők jórésze, öt, még klérikus. így tehát dr. Schaub Mihály föladata a megfelelő eredmény biztosítása. Az új igazgatót, aki a legnagyobb osztrák
