Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 88. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. november 1. Talán sohasem volt a Ha­lottak napja ily szomorú, mert sohasem ástak annyi sírt, mint ebben az esztendőben. Ma min­denki gyászol, akár mint csa­ládtag, akár mint hazafi, mert a harctéren dicsőén elhunytak mindnyájunk édes testvérei. Ha vigasztalásról van szó, arra mindnyájan rászorulunk, de az egymás fájdalmában való osz­tozkodás enyhíti bánatunk. De mentül általánosabb a gyász, mentül nagyobb mérvű a sira­lom, annál kevésbé van szük­ség a sötét színekre, de annál inkább a Végtelenségre való hi­vatkozásra. És míg könnyet ejtünk sze­retteink sírjára, míg íránytala- nul száll sóhajunk a távol ide­genben, jeltelen és eltiprott sír­ban némán pihenő hőseink után, élesszük föl lelkűnkben az Esz­méknek szunnyadó parazsát, lobbantsuk lángra az ész ere­jével s a hit hatalmával, hogy az örök élet eszméjének tüze ragadjon bennünket a boldog halhatatlanságba. Parcs ami Henrik. A csütörtöki városi közgyűlés. A csütörtökön délután tar­tott városi közgyűlésnek 23 pontból álló tárgysora több szenzációval Ígérkezett, mégis mindössze csak 40 képviselő volt a teremben, mikor a pol­gármester a tanács élén a köz­— Még egy kicsit ver, — fo- hászkodta — még mindig . . . most gyengül . . . még inkább gyengül . . . megáll . . . végem van . . . Stael asszony, a szellemes fran­cia Írónő, igy szólt halkan környe­zetéhez : — Már nem jól van. Megfagy mind a két kezem ... ah, már mi­lyen hidegek . . . milyen prózaiak . . . Börne, a szatirikus német író, halálos ágyán fájdalmasan köhögött. — Ma nehezebb a köhögése, mint tegnap, — konstatálta ridegen az orvos. — Csodálom. Hiszen egész éjjel gyakoroltam magam a köhögésben. Scarron, az örökké víg francia zseni, igy vigasztalta francia barátait: — Sohase sírjatok, kedveseim ! Nem tudtok ti annyit sírni, amennyit én megnevettettelek titeket. Nagy Napoleon ezzel a fölkiál­tással múlt ki: — Féte de l’armée ! Byron, a nagy angol költő, utolsó fohásza ez volt: — Hagyjatok aludni! Nelson, a hires admirális, még egy forró csókért rimánkodott. Goethe, a német titán költő, ezt rebegte végső percében: — Mehr Licht I Erzsébet, angol királyné, fuldo­kolva nyöszörögte : — Minden kincsemet egyetlen egy percért! Walter Scott, a világhírű angol regényíró, utolsó ihlete; gyűlést megnyitotta. S ez a szám a tanácskozás folyamán legfeljebb tízzel szaporodott. Mindenkinek feltűnt a gyűlés megkezdése előtti szokatlan csendesség, melyben legtöbben nagy vihar előjelét láttak. De a prófétálás ezúttal nem telje­sedett: a közgyűlés lefolyása nyugodt mederben történt. A vitákban a szenvedély nem ve­tett nagyobb hullámokat: a fel­szólalók alig lépték át a tár­gyilagosság határát. A végén mintha több képviselő arcáról bizonyos elégedetlenséget lehe­tett volna leolvasni, hogy nem ezt remélték, többet vártak, he­ves összetűzésekre számítottak. A gyűlés részletes lefolyá­sáról a következőkben számol­hatunk be olvasóinknak : Megemlékezés, üdvözlet, köszönet. A polgármester a gyűlés megnyitása után kitér a legu­tóbb történt világraszóló ese­ményekre. Megnyugvással emeli ki, hogy a hibánkon kívül fe­jünkre szakadt világháborúban Esztergom polgársága teljes szív- vel-lélekkel kivette részét: kész­séggel hozta és hozza meg a reá eső vér- és pénzbeli áldo­zatot. A pápai trónváltozásrol megemlékezve, indítványozza, hogy a közgyűlés üdvözölje XV. Benedek pápát, amit a képvi­selők el is fogadtak. Ugyan­csak egyhangúlag fogadják el azt a tanácsi javaslatot, hogy a közgyűlés Lollok Lénárd pre- látus-kanonokot 3000 koronás alapítványáért üdvözölje. —- Érzem, hogy most újjászü­letem ! Jefferson, az angol hős utolsó szavai: — Lelkemet Istenemnek, árvái­mat hazámnak ! Washington, az amerikai Egye­sült államok megteremtője, ezzel a szóval szenderült el: — Jól van! Metastasio, német költő halála előtt még két szép strófát írt. Vörösmarty Mihály zokogó ne­jéről, Garay János pedig siró gyer­mekeiről beszélt végső pillanataiban. Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök, ezzel a felkiáltással roskadt össze a sortűz után : — Éljen a haza 1 Bátóri Schulcz Bódog, a hires szabadságharci tábornok, ki a szent- györgymezei honvédtemetőben por- ladozik, ezt irta papirosra halálos ágyán : — Sah matt vagyok ! Meg kell még ma emlékeznünk, a kiválók közt, a mi derék harco­sainkról, akik az északi és déli ha­táron haltak hősi halált. Az ő sír­jukra valóban reá illik a Szózatból ez a fölirat: Elhulltanak legjobbjaink A hosszú harc alatt 1 Végül pedig ezzel a jelszóval mú­lok ki én is most az utolsó pillana­tokról írt tárcám végén: — Talán elég is volt 1 Három helyett csak két szavazókör. Kénytelen belenyugvással fo­gadja a közgyűlés a belügymi­niszternek azon döntését, mely- lyel Bogisich Mihály v. püs­pöknek és társainak fellebbezé­sére megváltoztatta az orsz. képviselő-választásra vonatkozó 3 szavazókört megállapító köz­gyűlési határozatot s a szava­zók megfelelő arányához ké­pest csupán 2 szavazókor állí­tását engedélyezte. Egy helyett két szavazati-jog. Vegyes érzésekkel veszi a közgyűlés tudomásul a várme­gyei fensőbbség azon döntését, melynél fogva a városi köz­gyűlés ellenző határozatával szemben Eröss Rezső főkápta­lani jószágigazgatónak, mint a káptalan képviselőjének és mint virilistának kettős szavazati jo­got állapított meg a közgyű­lésen. A városi pénzek elhelyezése. Szó nélkül hozzájárul a köz­gyűlés a tanács azon javasla­tához, hogy a városi közpén­zekből az eddigi szokás sze­rint 60% a takarékpénztárban, 20% az iparbankban és 10% a hitelbankban helyeztessék el gyümölcsözésre. Nem remélt részesedés. Egyhangú helyesléssel ki­séri a közgyűlés azt a tanácsi jelentést, mely szerint a Buda- pest-Esztergom-Füzitői h. é. va­sút részvénytársaság törzsrész­vényenként ezúttal először 10-50 K-át fizet az 1913. évi szelvé­nyek után, amiből a városnak, mint egyik fő részvénytulajdo­nosnak elég szép részesedése lesz. A hadiállapot következtében beállott fontosabb városi ese­ményekről Os’váth főjegyző majd fél­órás előterjesztéssel számol be a közgyűlésnek. Előadja egye­bek közt, hogy az általános moz­gósítás következtében avárosnak 7 tisztviselője, 4 napidíjasa,egyik rendőralkapitánya, rendőrfogal­mazója, 22 közrendőre, 2 erdő­őre, 6 tűzőre es 5 kocsisa vo­nult be a katonasághoz. A be­vonult munkaerőket csak rész­ben tudták pótolni napidíjasok­kal. A beállott szükséghez ké­pest a kiadásokat a minimumra redukálták, az építkezéseket be­szüntették. A rendőrség pótlá­sára polgárőrséget létesítettek, melynek szervezése körül kü­lönösen Vaniss Dezső járásbiró szerzett érdemeket. A közegész­ségügyben mindent megtettek, hogy a városban és a fogolytábor­ban a fertőző járványok kelet­kezését s terjedését megakadá­lyozzák. Beszámol részletesen a hadbavonultak családjai ér­dekében tett gyűjtésekről, se­gélyezésekről, népkonyha és napközi otthon állításáról stb. Továbbá a katonaság elhelye­zéséről és az iskolák tartásá­nak biztosításáról. Végül meg­állapítja azt. a szomorú tényt, hogy a hadviselés következté­ben beállott moratórium mily érzékenyen érinti a város pénz­tárát : a jövedelmek alaposan megcsappantak.- A jelentéshez elsőnek s utóbb még egyszer Brutsy János szól, ki 3 kérdést intéz a tanácshoz: 1. miért ha­lasztották el kellő ok nélkül az adókivetést, 2. hány napidíjast állítottak be a hiányzó munka­erők pótlására és 3. miért egyez­tek bele Magyar Endre szám­tisztnek a Vörös Kereszt kór­házhoz gondnokképpen való al­kalmazásába. A felszólalásra a főjegyző válaszol, aki szerint az adókivetés készen lesz novem­ber 15-ére; dijnok kevesebb van, mint állandóan szokott lenni; Magyar Endre számtisz­tet a főispán megokolt egyenes kérésére engedték át ideiglene­sen a Vörös Kereszt kórház­nak. Dr. Gróh József elismeré­sét nyilvánítja a városi tanács­nak és tisztviselőknek a mos­tani nehéz időben megfogyott számmal végzett kétszeres mun­kájukért. Tóth János Magyar Endre visszahívása mellett ér­vel. A közgyűlés minden dön­tés nélkül egyszerűen tudomá­sul veszi a tanácsi előterjesztést. Felfüggesztés és fegyelmi eljárás. Nagyobb emóciót kelt a vá­rosházán nemrég leleplezett sik­kasztásról való polgármesteri és tanácsi előterjesztés, mely sze­rint Koksa Tivadar házipénz­tári ellenőr és Ehrlich Dezső másodvégrehajtó ellen sikkasz­tás címén, Kotra Károly házi­pénztáros ellen hivatali mu­lasztás címén fegyelmi eljárást indítottak és őket felfüggesztet­ték, Hítray Ferenc főszámvevőt pedig a köteles ellenőrzés elmu­lasztása miatt fegyelmi alá von­ták. Brutsy János felszólalásá­ban szomorúan állapítja meg, hogy a városházán régóta laza az ellenőrzés; s a számadást egyre elkésve kapja a közgyű­lés. Nem akarja a bűzt pisz­kálni, de meg nem állhatja, hogy rá ne mutasson : hányszor sür­gette ő már a városi pénzke­zelésben a reformokat. A jelen szomorú eset alkalmas arra, hogy a városi kormányzat be­csületességében való hitünket megingassa. A polgármester a megfelelő munkaerők hiányával mentegeti a számadás folytonos késését. Visszautasítja a városi kormányzat becsületességének meggyanusítását. Maga részéről híven és pontosan teljesítette az ellenőrzést. Dvihally Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom