Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 88. szám
1914. november 1. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 azt a kérdést veti fel, kinek nyugtájára vette íel Koksa ellenőr az elsikkasztotta pénzeket: a polgármesterére-e, vagy a házi pénztároséra, mert ha az előbbiére, akkor a sikkasztásért a polgármester is felelős anyagilag. A polgármester védekezésében a sikkasztásban elkövetett furfangosságra hivatkozva, elhárítja magától a felelősséget. Körmendy Károly teljesen hozzájárul Dvihally érveléséhez, mert szerinte az felelős, kinek nyugtájára felvették a pénzt. Dr. Prikkel Marián inti a közgyűlést a korai céltalan és igazságtalan ítélkezéstől, mert hisz bírálat joga a sikkasztás felderítése után teljesen fennmarad a közgyűlésnek, amely akkor tisztán látva mondhat Ítéletet. Annyit azonban határozott tények alapján ő is konstatál, hogy a pénzkezelésben való ellenőrzés már régebb idő óta felette laza a városházán. A közgyűlés végső ítéletét későbbre halasztva, egyhangúan tudomásul veszi a polgármesteri és tanácsi előterjesztést. Nyugodni vágyó pénzügyi tanácsos. A főjegyző előterjeszti Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos két kérvényét, melyek egyikében két havi szabadságot, a másikban nyugdíjaztatást kér a közgyűléstől 38 évi szolgalat után teljes (4400 K) fizetéssel és lakbérrel (800 K). Brutsy János szerint a nyugdíjra vágyó tanácsos úr már másfél év óta valóságos játékot űz a közgyűléssel. Érti, hogy ezúttal miért siet annyira végleg elvonulni. De nem addig van ! Tessék osztozni a sikkasztásért való felelősségben. A közgyűlés a tanácsos felelősségét hangoztatva, a kérvényt a nyugdíj-bizottsághoz utasítja elintézésre. Kisebb ügyek. Közben és utóbb kisebb ügyek kerülnek a közgyűlés elé, melyeken gyorsan átsiklanak. így megszavazzák a rendőrkapitánynak a tisztiszolgát; elfogadják a főreáliskolában alkalmazott két ideigl. tanerőnek havi (160—160 K) díjazását; Vadas Aladár volt városi tisztviselőt bizonyos lakbéri és fizQtésbeli visszatérítésre kötelezik. Vérén János rendőrbiztost ellenben a tanács ellenzése dacára a lakbérvisszatérítés alól szavazat- többséggel felmentik. Végül néhány személyi ügyet intéznek el egyhangúan. A polgármester 6 órakor rekeszti be a harmadíél óráig tartott tanácskozást. Az „Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap“ rendkívüli gyűlése. Alapszabályai értelmében augusztus hó második felében tartja a kath. tanítóság nagy segélyalapja évenként Budapesten azt a gyűlését, amelyen a különféle segélyek iránt határoz. A fennforgó körülmények miatt többnemű akadályba ütközvén e gyűlés megtartása, a bíboros hercegprímás intézkedéséből a közgyűlés hatáskörével egy szűkebb bizottság lön felruházva, amely városunkban í. hó 29-én d. u. 4 órakor dr. Walter Gyula v. püspök elnöklete alatt tanácskozott. Jelen voltak : Számord Ignác igazgató, Keményfy Kálmán plébános, dr. Wiedermann Károly theol. tanár, dr. Mattyasóvszky Kasszián, Oberth Ágoston, Siposs Antal tanárok, Paner Károly városi képviselő, Fekete ■ Árpád t. főszámvevő. Elnök a következő lendületes szavakkal nyitotta meg a tanácskozást. Mélyen Tisztelt Bizottság 1 Néhány hónap előtt messzire szállott a béke szelíd angyala Európa határai közül. Az egyenetlenség, a viszály, az ellenségeskedés, a háború bősz szellemei ragadták magukhoz az uralmat. Ádáz vihar keletkezett. Felkorbácsolta a dühöngő fergeteg a tengerek hullámait. Zúgva tombol a felhőkkel ölelkező magaslatok ormain. Urületes rohanással száguld a síkságok beláthatlan téréin. Romokká dönti a századok féltékenyen őrizett büszke alkotásait. Lakatlanokká teszi a megelégedés és jólét otthonait. Letarolja a nemzetek gyümölcsöző fáinak legvirulóbb hajtásait. Hazánkat sem kímélik a háború könyeket sajtoló borzalmai. Legjobbjaink milliói állanak a küzdelmek mezein. A bátorság és lelkesedés, az önfeláldozás és hazaszeretet tüzétől lángoló kebellel hozzák életüket áldozatul a hazáért! Nem szabad azonban feledni, hogy a vérpárák, amelyek a heves harcok színtereinek levegőjét telítik, hősökké avatják a halálmegvetéssel küzdő vitézeket. Nevük sohasem fog elhalni a nemzedékek ajkain. Emléküket a kegyelet hervadhatlan koszorúja fogja mindenkor ékesíteni. Sikerük a szebb jövő reménye, a jobb idők záloga, a boldogabb kor hajnala gyanánt fog ragyogni. Nehéz mindazáltal elzárkózni a soknemű szenvedés, gyász, keserűség és bánat hatásai elől, amelyeket a harcterek eseményei a lelkekre gyakorolnak. Lehetetlen észre nem venni, hogy a beállott viszonyok folytán úgy az egyesek, mint a testületek, a közművelődési és társadalmi intézmények életében rendkívüli változások, zavaros alakulások, szomorú bonyodalmak keletkeztek. Az általános zavarnak minden rendszeres munkát csaknem teljesen megbénító következményeiben osztoznia kellett az Orsz. Katii. Tanítói Segélyalapnak is, amelynek középponti bizottsága augusztus 27-én készült XXX. rendes közgyűlését megtartani. A bonyolult viszonyok és közlekedési nehézségek miatt el kellett a gyűlést bizonytalan időre halasztani. Miután azonban egyrészt az elnapolás okai nem szűntek meg ; másrészt kívánatosnak látszott, hogy a jelenlegi súlyos körülmények között ne legyenek az érdekeitek hosszabb időn át megfosztva az alap jótéteményeitől : szeptember 8-án azzal az alázatos előterjesztéssel voltam bátor Ő Eminenciájához fordulni, kegyeskedjék a középponti bizottság hatáskörét, a jelen esetben, kivételesen■, a helybeli egyesületi tanácsra átruházni. Méltányolván az előadott okokat, kegyes volt O Eminenciája — szeptember 20-án 5595. sz. a. kelt magas leirata értelmében — kérésemet meghallgatására érdemesíteni. A m. t. urak feladatává lön ily módon úgy a segélyek és ösztöndíjak kiosztására nézve a középponti bizottság munkáját elvégezni, valamint a múlt évi számadások jóváhagyása és a felmentvény megadása tekintetében határozatokat hozni. Midőn a m. t. Urak jelen kivételes megbízatásának alapjat és terjedelmét a fentebbiekben előadni szerencsém volt, melegen üdvözlöm a m. t. Bizottságot és a tanácskozáshoz szíves türelmét, becses érdeklődését kérem. Mielőtt azonban az érdemleges tanácskozásra áttérnénk, abban a biztos feltevésben kölcsönzők kifejezést egy forró óhajnak, hogy az mindnyájunk szivét uralja. Hőén kívánom, szüntesse meg az országok és fejedelmek Királya azoknak az ágyúknak félelmetes zaját, amelyek siralmas pusztításai rettegésben tartják az egész világot. Ne engedje, hogy a villogó acélok tovább is osz- szák a sebeket, amelyek fájdalmai százezreket gyötörnek. Adja, hogy a lángok, amelyek milliók fegyvereiből felvillannak, világosítsák meg a szivek legtitkosabb rejtekeit és lobbantsák a szeretet, egyetértés, békülékenység érzéseire a kebleket. Ragyogtassa fel az epedő sóvárgással várt béke napját, hogy a vallási és hazafiúi kötelmek hűséges teljesítése mellett, a szellemi haladás, a kulturális fejlődés és anyagi boldogulás munkájának élhessenek ismét a nemzetek. Az élénk éljenzéssel honorált beszéd elhangzása után elnök kérésére a bizottság jegyzőt választott Paner Károly személyében, aki a választást köszönettel elfogadta és felolvasta ő Eminenciájának a kivételes gyűlésre vonatkozó rendelkezését, majd a múlt évi jegyzőkönyv jóváhagyását, amit a bizottság mély hódolattal vett tudomásul. Ennek kapcsán Számord Ignác indítványozta, hogy azon különösen megtisztelő bizalomért, amelyet Ő Eminenciája e kivételes megbízás által az egyesületi tanács iránt tanúsítani kegyeskedett, hálás köszönetét tolmácsolja a bizottság. Az indítvány általános helyesléssel elfogadtatván, a következő sürgönyt küldötte a bizottság Ő Eminenciájához Budapestre : „Eminenciád kegyes parancsából a tanítói segélyalap ügyeivel foglalkozó egyesületi tanács hódolatteljes kézcsókolása mellett leghálásabb köszönetét nyilvánítja a kitüntető bizalomért, amelyet e megbízás által iránta tanúsítani méltóztatott.“ Ezután előterjesztette az elnök a múlt évi számadásokat és a jelen évi költségvetést. Azután jelentette, hogy ösztöndíjért 28, segélyért 81 folyamodtak. Beható eszmecsere után az üresedésben lévő 8 ösztöndíjat a következő tanulóknak adományozta a bizottság : Steller Nándor főgimn VII. o. t. (Besztercebánya egyházm.), Szabó László főgimn. IV. o. t. (Eger egyházm.), Hriczó Mária tképző II. o. t. (Eperjes egyházm.), Laffers Margit tképző I. o. t. (Esztergom egyházm.), Molcsán Malvin tképző II. o. t. (Nyitra egyházm.), Koller Róza tképző III. o. t. (Székesfehérvár egyházm.), Kraszner Mária tképző I. o. t. (Szombathely egyházm.), Misik Mária polg. leányisk. IV. o. t. (Vác egyházm.). A segélyekre nézve akként határozott a bizottság, hogy 50 folyamodónak 40—40 korona folyósíttas- sék. Segélyben részesültek ily módon : Besztercebánya egyházm. : Lőjek József (Szénásfalu), Stellek Rezső (Rásztó). Eger főegyházm. : Gyipkó Károlyné (Mezőkeresztes), Hegedűs Jenő (Szurdokpüspöki), Kádár Béla (Ujfehértó), Melchner Gyuláné (Hejő- bába), Nagy Károlyné (Budszent- mihály). Eperjes gör. szert, egyházm.: Badik János (Nagybukóc), Durkoth István (Repejő), Gojdics Jánosné (Eperjes), Gregorovics Mihályné (Iz- bugyaradvány), Oszlaczky András (Kőtelep), Sima Péter (Sárosújlak), Takács Péterné (Méhesfalva), Za- vaczky Sándorné (Csemernye), Zsat- kovics Andrásné (Virava). Erdély egyházm. : Borbáth József (Gyergyó- remete), Kovács Dénesné (Nyárád- remete). Esztergom főegyházm.: Bertha Istvánná (Szécsény), End- rődy Gyuláné (Muzsla), Jánosy Lázár (Ipolyszécsényke), Lőrinczi Ferenc (Komját), Mórász Ignácné (Budapest), Nagy Lajos (Szécsény), Ná- dásdi József (Nemesabony), Nágel Jánosné (Piski), Peter Bemard (Szent- györgyhalma), Szokoly Istvánná (Esztergom). Győr egyházm.: Szedenik Fülöp (Pereszteg). Hajdúdorogi egyházm. : Kalapos István (Felsőzsolcza). Kassa egyházm.: Karniss Viktor (Berzevicze). Nagyvárad lat. szert, egyházm.: özv. Buray Jánosné (Derecske), Kelemen Lászlóné (Csorvás). Nyitra egyházm. : Csiszár Ferenc (Könyök), Hanusz Allarám (Pográny), Kasiczky Lajos (Kinorány). Pécs egyházm. : Bállá Sándor (Szekszárd) Uj Jánosné (Abaliget). Rozsnyó egyházm. : Nagy Pál (Panyidarócz), Rákóczi Balázsné (Nagyrőcze). Szatmár egyházm. : Szabó István (Csap). Szepes egyházm. : Kozempel Károlyné (Lomna), Reindl Józsefné (Rózsahegy). Székesfehérvár egyházm.: Hal- bich Győző (Sárkeresztúr), Walper Mihályné (Székesfehérvár). Szombathely egyházm.: Grabler Károly (Vá- rosszalónak). Vác egyházm. : Hübner János (Cegléd). Veszprém egyházm. : Dely Jánosné (Kaposvár), Kovács Józsefné (Somogy-Csurgó), Szabó Béla (Patalom). Időközi segélyekre 2300 koronát bocsájtott a bizottság az elnök rendelkezésére.
