Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 76. szám

1914. szeptember 20.

ESZTERGOM és VIDÉKE.

3

magát az orosz cárt is, aki — legalább is a jelenlegi — jóformán csak báb az ezerkarú Szent- szinodus és a katonapártot vezető nagyhercegek kezében. Ezeknek javíthatatlan fixa ideája azoroszorthodoxiának és katonai hatalomnak kiterjesztése nyugaton az Óceánig, délen a Földközitengerig. Ott Narvik, itt Konstantinápoly a végső célpont. Mindaz, ami és aki ennek az utópiának útjában áll, legyen vallás, nemzet, néposztály, vagy egyén, irgalmatlanul elfojtani, letiporni, kiölni való !

Befejezem ismertetésemet, melyet valójában minden irányzatosság nélkül írtam, mert csakis a tiszta igazság lebegett szemeim előtt. Igazságérzetem késztetett reá, hogy az ellenségeinkről való hamis fogalmakat legalább részben helyreigazítsam s a magyar közönségnek az orosz nép iránt való túlzott elfogultságát mérsékeljem.

Annak, aki időszerűtlenséget vetne szememre, kereken ellene mondok, mert miként a földrajzi, úgy az alaposabb néprajzi ismeretek terjesztésére is soha jobb alkalom nincsen a háborús időnél, amikor mindenki fokozottabban érdeklődik az ellenséges ország és nép iránt.

Dr. Réthei Prikkel Marián. ♦♦ ♦♦ »» ♦♦

Äz ifjúsági segitőcsapat.

Az iskolák megnyitása miatt az ifjúsági ‘segítőcsapat megszüntette működését. Emlékezünk még a herkötése végett a kötözőhelyre menni. A harc további kimeneteléről nem is értesülhettem. A kötőzőhelyről azután a kórházba kerültem, ahol 4 napig betegen feküdtem s csak szept. 9-én indulhattam haza, Krakkón, Oderbergen, Zsolnán át. Az úton honleányaink áldozatkészsége megható. Mindenki ad, amit adhat a sebesülteknek, szinte ellepik a vonatokat, versenyeznek, hogy ki adjon hamarább és többet, sőt kötésekkel is ellátják, kiknek erre szükségük van. Csak az a csoda, hogy sebesültjeink a sok étel s italtól gyomorbajt nem kapnak. Ezen szép cselekedetet nemcsak a magyar álló másokon, hanem egész Monarchia területén látni, sőt a lengyelek, akik hadseregünket a lengyel nép felszabadítójának tekintik, még lelkesebben igyekeznek sebesültjeink fáj dalmait enyhíteni. Végre a hosszú utazástól megviselve érkeztem Esztergomba, hol sebem gondosan ápolva, igyekezem minél előbb felgyógyulni, hogy ismét a tettek mezejére mehessek, ahol a többi bajtársaimmal együtt hazam és királyom ellen irányuló támadásokat verjük vissza. Mint eddig, úgy ezután is igyekezni fogunk arra, hogy méltók lehessünk a magyar névre. Igyekezünk, hogy mint századokkal ezelőtt őseink seregét, úgy most a mienket is Isten büntetésének, Isten ostorának nevezze az ellenség.

cegprimásnak az egyik jótékonysági gyűlésen elhangzott szavaira, midőn a haza szolgálatára szólította a vakációzó ifjúságot, s emlékezünk az ennek folyományaként megjelent polgármesteri szózatra, mely a sikeres tevékenység érdekében a szervezetbe való tömörülést ajánlotta. Aug. 12-én a három középfokú iskola tanári karának képviselői megalakították az ifjúsági segítőcsapatot s ez alkalommal Grúsz Ede igazgató lelkes beszédben buzdította az ifjúságot tevékenységre és kitartásra. Már az első napokban 124-re emelkedett a jelentkezők száma, még pedig vegyesen a főgimn., főreáliskola és tanítóképző növendékeiből. Egy végzett tanító- jelölt, Horváth József is közénk állott, a főiskolákra készülő és azok körében mozgó ifjakat azonban már nem ragadta belépésre a lelkesedés.

Szervezetünk lényege abban állott, hogy minden ifjút naponta 2 órai, s hetenként félnapi őrségre, illetőleg munkára köteleztünk Az őrség helyisé geül Polczer Jenő helyettes plébános, a Kath. Legényegyletnek a Cser noch János uccai helyiségét, majd mikor ezt a katonaság lefoglalta, annak nagytermét engedte át. Itt tanyáztak ifjaink reggel 7-től este 7-ig, s végezték munkájukat a felsőbb osztályosok közül kijelelt parancsnokok útmutatása szerint, szabad idejükben pedig olvasgattak, sakkoztak, s egyéb csöndes szórakozást űztek. A felügyeletet az arra vállalkozó tanárok félnapi beosztással végezték.

Fölajánlott munkásságunkat a jótékony bizottságok szívesen fogadták. Irodai munkát végeztünk a se- gélyreszorultak összeírásánál, az albizottságok üléseivel kapcsolatban, az Oltáregylet fehérnemű gyűjtésénél, a rendőrségen. Rendfenntartó munkásságunk főleg a népkonyhán érvényesült, azonkívül jelentékeny mértékben az aug. 18-iki katonanapon. A sebesültek megérkezése óta nagy szerepe volt a segítőcsapat tagjainak az ápolásban, a betegeknek kiszolgálásában. — A kisebb diákokat leginkább őrszemekül és küldöncökül alkalmaztuk.

Aránylag legnagyobb tevékenysége volt mégis a tudakozódó irodának. E téren főképen Nagy Antal igazgató buzgólkodott, s hellyel-közzel akkora volt a kereslet, hogy annak az egész őrség alig tudott eleget tenni. Levélírásban, levelek címzésében és postai szállításokban körülbelül 350 esetben álltunk a közönség rendelkezésére. A sebesültek iránt való tudakozódásban pedig számtalanszor, s igyekeztünk minden módon hozzájutni valami megbízható adathoz, vagy megnyugtató hírhez. Ezen tudakozódó irodát ezentúl is fenn fogjuk tartani, csak a helyiség és hivatalos óra változik esetleg.

Köszönetét mondunk a női Mária- Kongregációnak, mert tagjai szívesek voltak jelvényünket elkészíteni, és Philipp Konrád úrnak, aki a nyomási munkát végezte szívességből.

Működésünknek-főleg az ifjúságra nézve volt meg a haszna. Mert idejét üdvös dologra fordította ; részt- vett erejéhez és tehetségéhez mérten a haza szolgálatában ; megismerte a háborúnak a társadalomra tétt hatását, mert bepillanthatott az aggódó szivekbe, a nyomorúság tanyáiba, de egyúttal a jótékony szivek áldozat- készségébe ; a különböző működési tereken bővült ismerete, fejlődött ügyessége és találékonysága ; a sebesültek ápolásában a háború, az ellenségeskedés rettentő következményeit láthatta.

Az ifjak nagy része (70) komolyan fogta föl szerepét, lelkismerete- sen és kitartóan teljesítette kötelességét. Ezekre büszkék lehetnek szüleik és tanáraik. És ezek reményt adnak nekünk arra, hogy a szükségben mindig helyt fognak állani s a haza sorsa iránt való érdeklődésük nem fog kimerülni az újságcikkek megvitatásában, a jótékonysági adó kényszerű megfizetésében, s rendes hivatalukon és kötelezettségeiken kívül felismerik majd azt a kötelességet is, melyet a rendkívülhesetek és veszélyek rónak minden művelt emberre.

Parcsami Henrik.

*■ «» ♦

Ezüstmise.

Mikor zúgó viharban, sötét, kietlen, hideg éjszakában száguld velünk a vonat, oly jól esik, ha itt-ott megpillantjuk egy-egy kis őrház apró, világos ablakát s benne a meleg otthont, amely felett hasztalan zúg a vihar, kergetőzik a szél, dühöng az idő zordonsága.

Akkor, amikor a világtörténelembe verbetűkkel írnak uj fejezeteket, amikor népek vesznek el, országok születnek . . . talán jelentéktelenségnek látszik az egyes ember életében csak egyszer előforduló, ke- gyeletes dátum. Mindamellett jól esik rávetnünk egy pillantást, jól esik rágondolnunk, hogy milliók küzdelme, könnye, boldogtalansága közepeit egy félórára örömének és hálaadó ima is száll fel Istenhez, hogy utána ismét zokogó könyörgés, szüntelen kérő, esdeklő szózat hangja zúgjon folytatólag az égi trón zsámolyánál.

Keményfy Kálmán Dániel szentszéki ülnök, vízivárosi plébános ünnepli f. hó 22-én ezüstmiséjét, melyet a nehéz időkre való tekintettel, legnagyobb csendben, a máriazelli bazilika kegyoltáránál fog megtartani

Az Egyház a buzgó, agilis papot, Esztergom város társadalma a rokonszenves, vidám kedélyű, aranyszívű polgárt, lapunk pedig régi és kipróbált munkatársát ünnepli e napon Keményfyben igaz örvendezéssel.

Mint plébános, már 8 év óta működik Esztergomban s működésének csaknem minden évét látható emlékek örökítik meg. A megszépült vízivárosi plébánia templom, a megrenovált plébánia, szenttamási kápolna és szenttamási kálvária, az istentiszteletek új, praktikusabb rendje, a német nyelvű böjti ájtatosságok eltörlése és a hitélet üdvös ébredése a

plébánia területén, sokkal fontosabb jelenségek, semhogy említés nélkül elmehessünk mellettük.

Keményfy társadalmi tevékenységét az utóbbi években kizárólag a „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve“ c. egyesület intenzív terjesztése foglalja le s e tekintetben is megbecsülhetlen munkásságot fejt ki. A „Katholikus Gyermekvédelem“ c. újság szerkesztése mellett az ország jelentősebb városaiban személyesen agitál az egyesület terjesztése érdekében, kiadja „Gyermekmentés— lélekmentés“ címen propaganda előadásait, s az egyesületi üléseken és közgyűléseken elhangzott indítványai ezreket vonzanak a nemes cél zászlaja alá. Emlékezetes a múlt év karácsonya előtt rendezett nagy gyermekvédelmi matiné a Móczik Feliczián-fele énekkar felléptével, melynek nagyszerű anyagi sikerét egyedül az ő lelkesedése eredményezte városunkban.

Mint az esztergomi főkáptalani könyvtár őre, széleskörű tudományos működést fejt ki. Cikkeivel gyakran találkozunk az egyházi lapok hasábjain ; megjelent könyvei, különösen pedig a „Vaszary Kolos életrajza“ valamint a volt hercegprímásnak Keményfy által összegyűjtött klasszikus beszédei fontos forrásmunkák.

Míg az esztergomi tanítóképző tanára volt, (1896—1906) jelentős publicistái működést is fejtett ki. Dr. Prohászka Ottokárral együtt megindította az „Esztergom“ c. politikai és társadalmi hetilapot, mely az egyházmegye legelterjedtebb egyházilapja lett. Lapunk is állandóan közöl tőle cikkeket. A „Modern keresztény politika érvényesülésének akadályai“ c. röpirata országos feltűnést keltett. Stílusát Gyulai Pál is igen megdicsérte.

Tanári működése alatt kezdett a tanügyi irodalommal is intenziven foglalkozni. A kath. polgári leányiskolák részére kiadott tankönyvei mindenfelé használatban vannak és már több kiadást is értek. A tanügyi lapok olvasói még ma is gyakran találkoznak nevével.

Működésének legszebb gyümölcseit azonban a nevelői pálya szerezte meg Keményfynek.

Kevés tanár van, akihez annyi volt tanítványa ragaszkodnék, mint Keményfyhez. Ennek titka az ő atyai, jóságos tanítói modorában rejlett, amelyben teljes ellentéte volt nevének. Megértette, mert megismerte minden növendékét, kiket otthonukban is gyakran felkeresett, támogatta a tehetségeseket, pártfogolta a gyengébbeket, segítette a szegényeket nemcsak protekcióval, hanem még a magáéból is. Amióta Esztergomban működik, tízezer koronát jóval felülhaladó összeget fordított a szegénysorsú képezdészek támogatására. Volt növendék, akinek egész évi tartásdíját a maga pénzéből fedezte.

És amidőn eljött a vakáció és a végzett új tanítók állást keresni indultak szét a világba, Keményfy valósággal sportot űzött abból, hogy volt