Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 76. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. szeptember 20. tehetséges növendékeinek ő szerez- zen állást. Nagy összeköttetései révén igye­kezett odahatni, hogy ahova növen­dékei pályáztak, oda azok választas­sanak is meg, sőt ahol szükség volt, még a személyes megjelenéstől sem riadt vissza. Ajánlottaiban nem is csalódtak sehol, hisz buzdító levele­zéseivel szüntelen összeköttetést tar­tott és tart velük. Az élet azonban töviskoronát és keresztet is állított az ily krisztusi pálya útjába. Irigyel növendéksztráj­kot szerveztek ellene, mely hogy mennyire nem a növendékek iniciati- vájából eredt, legjobban mutatja az, hogy épen a diáksztrájk diákvezetői lettek ismét leghűségesebb, legragasz- kodóbb tanítványai, akiket sorra azzal büntetett, hogy tanulmányaik elvég­zése után ő maga szerzett nekik állást. A diáksztrájk alkalmával történt meg az is, hogy azon növendékek, akik a sztrájk miatt a tápintézet jóté­teményét elveszítették, Keményfy közbenjárására nyertek ingyenes ellá­tást ismerős úri házaknál. Az ezüstmise alkalmából ma a tanítványok hálája is impozáns mó­don nyilvánulna meg, — ha azok túlnyomó része most nem a csatate­reken és a kaszárnyákban, hanem békés falucskákban küzdene a haza jólétéért, felvirágzásáért. Az ezüstmise eseménye ma tehát csak kis, békés őrház ablakának egy pillanatra felvillanó nyugodt fénye a viharos villámtüzek között száguldó gyorsvonatból nézve. Nekünk azonban kedves fény ez is, mert megaranyozza a múltat, megenyhít a jelen viszontagságai, ne­hézségei közepett és elringat a szebb jövő reményébe, melyben a boldog­ság, öröm és megelégedés nem egy kis felvillanó fénysugár lesz, hanem egy egész országot besugárzó, me­legítő nap, a győzelem szerezte Béke óhajtott, imádkozva várt ragyogó napja. Az ezüstmise napján is ezért imádkozunk I Homor Imre. LUBLIN ALATT. Gyilkos tűzben áll napok óta Lublin alatt a rajvonal, Tombolva forr a földi haragja, Arcát az ég is eltakarja A felhők gyász fodraival. Két egytestvér küzd ott a sorban Vívják az öldöklő tusát Karjtik erős, a szivük bátor Edzettek a harc viharától, Velük az élet, ifjúság! Golyó sivít, a kardok csengnek, Nyihog, prüszköl a büszke mén S a testvérek talán liáprázat, — Egy darab szalag foszlányt látnak Előttük a füvek fején. Hogyan, miképen került oda — Nincs róla hir, csak sejtelem, Tán együtt, — bohó kis szivével, Virágot szedő lány veszté el Itt, hol most vérvirág terem ?! Halk hangon szól az egyik harcos: „Lám, még szalaghoz is jutunk; Olyan kék, mint a len virága, Ilyent bogozott szöghajába Odahaza a kis hugunk!“ Csöndben felel reá a másik: „Édesanyánk, ha olvasott, . . . — Keze, mely az aggságtól gyönge, — Szakasztott ilyennel jelölte Imakönyvében a lapot.11 Langy szellő kél a völgy öléből S mint fáradt sóhaj száll tovább A szalagot felkapja szárnya, Es máshol puhítgatja lágyra, Annak fűből szőtt vánkosát. A két vitéz csak nézi, nézi A tovaszálló szalagot, S a lőporfüstön át feléjük Szent talizmánjuk, védő vértjük, Két pár könnyező szem ragyog. Tóth Dezső. A hercegprímás látogatásai. Dr. Csernoch János bíboros herceg­prímás a hét folyamán sorra járta az esztergomi kórházakat, a nép­konyhát és megtekintette a vízivá­rosi zárdában levő Oltáregye­sületi munkatermet is. amelyben a jótékony hölgyek önzetlen szor­galma a sebésültek részére készülő fehérneműek és a harcosok számára küldendő melegítő kellékek készíté­sén fáradozik. A bíboros főpásztort a munkateremben az intézeti főnöknő és özv. Reviczky Gáborné úrnő ka­lauzolták. A íőpásztor meleg, elis­merő szavakkal nyilatkozott a látot­takról, a további lelkes munkára buz­dította a jelenlevő hölgyeket és eltá­vozása előtt 100 koronát adott át az elnöknőnek a katonák részére való meleg alsóruhák beszerzésének céljaira. Szentségimádás. A mai napon a biboros-hercegprimás rendelkezése folytán városunk és az egyházme­gye minden plébánia- és szerzetes­templomában egész napi Szentség- imádás lesz fegyvereink győzelméért. Eljegyzés. Elek Béla, a „Fon- ciére“ biztosító társaság esztergomi főügynökségének tisztviselője elje­gyezte Borz Mariskát. A bíbornok-hercegprímás titu- láris temploma. XV. Benedek pápa a szept. 8-án megtartott konzisztó- rium után, melyben átadta a bíboros kalapot dr. Csernoch János herceg­prímásnak és két korona-kardinális társának, kijelölte számukra a római tituláris templomokat. Minden áldo- zár és szerpap-bibornoknak ugyanis temploma van Rómában, melynek titulusához van kötve bibornoki címe míg a püspök-bibornokok a Róma körüli püspökségek címeit viselik. A bíboros hercegprímás számára a San Eusebio templomot jelölte ki a pápa, melynek titulusa par év óta üres. Ez a templom a Corso Vitto­rio Émanuelen van és igen népes munkásnegyednek a temploma. Dr. Csernoch János biboros -hercegprimás, aki a mai súlyos viszonyok között nem maradhatott tovább Rómában, nem vehette ünnepélyesen birtokába a templomot, de meglátogatta azt, amikor is a templom papsága fo­gadta. A hercegprímás tituláris tem­ploma számára megfestette az új pápa és maga arcképét, amelyeket ott — a szokás szerint, — ki fog­nak függeszteni. A templom ünne­pélyes birtokbavétele képviselő útján — per procurationem, — fog meg­történni és erre a bíboros herceg­prímás dr. Csiszárik János prelátust, vatikáni nagykövetségünk egyház­jogi tanácsosát kérte fel. Jótékony adományok. Németh Gábor vendéglős 100 koronát, Baig Ármin kövesdi kereskedő 2 koronát, Székely Henrik városi állatorvos 4 koronát adományoztak a harcoló ka­tonák meleg alsó ruhával való ellá­tásának céljaira. Halálozások. Özv. Greifensteiner Jánosné, szül. Niedermann Lujza, f. hó 17-én 73 éves korában meghalt. Temetése tegnap délután fél 5 órakor volt a belvárosi temető kápolnájából nagy részvét mellett. Az elhunyt úr­asszonyt kiterjedt nagy rokonság gyászolja. — Meng Keresztély ny. posta altiszt f. hó 18 án agyszélhű- dés következtében, 69 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése ma dél­után 4 órakor lesz a belvárosi te­mető kápolnájából. Levél földieinkről. Kedves leve­let hozott a héten a posta szerkesz­tőségünkbe. Znaimból, Csehország eme neves városából küldötte Dcimisek Fanny úrhölgy, Dámísek generális fennkölt gondolkozású leánya, ki az ottani kórházakban önkéntes ápolónői szolgálatokat teljesít. Megírja, hogy az ottan ápolt 3000 sebesültnek több mint a fele magyar, akik igazán jól érzik magukat náluk, csak otthonuk­ról szeretnének többet hallani. A ma­gyar sebesültek közül igen sok a hon­véd és 76. gy. ezredbeii, kik emlí­tették előtte lapunkat és azon kíván­ságuknak adtak kifejezést, hogy küld­jünk számukra lappéldányokat. E kívánságnak már eleget is tettünk, mert a gyalogezred eltávozása óta megjelent lappéldányok mindegyiké­ből küldtünk a nemes hölgy címére és az ezután megjelenő példányokból is fogunk. Sebesült hőseink, földieink ezekből teljes értesülést fognak sze­rezni az itteni mozgalmakról, külö­nösen a segitőakció egyes fázisairól és nyugodtabbak lesznek szeretteik sorsa felől is, kik hasonlóan nemes és fenkölt gondozókra találtak höl­gyeink önzetlen buzgalmából. Üd­vözlet a sebesült esztergomi hősök­nek, az ottlevő 76-osoknak és az őket oly nagy gondossággal ápoló angyali lelkületű úrhölgyeknek 1 Jótékonyság. Jedlicska Rezsőné úriasszony is egyike azon nemeslelkü úrhölgyeknek, aki a sebesült harco- sokattehetségéhez képest legmelegebb részvéttel iparkodik segíteni, gyámo- littani. Vasárnap a helybeli csapat­kórházban fekvő sebesültek részére akik távolabb lévén, a jótékonyság áldásaiból is kevesebb részt kapnak, 6 beteget látott el inggel, lábravaló- val és harisnyával, nemkülönben az egész betegállományt teával, piskó­tával és cigarettával örvendeztette meg. Ugyancsak 6 sebesült része­sült hasonló felruházásban és meg- vendégelésben a sz. Anna zárdában lévő kórházban is. Azon örömköny- nyék, melyek eme jószívűség láttán, a szegény elhagyatott emberek sze­meiből kicsordultak, legigazibb jutal­mát képezik a követésre méltó ne­mes cselekedetnek. Az esztergomi Oltáregylet, mely özv. Reviczky Gáborné úrnő vezetése mellett áldásos működést fejt ki e nehéz napokban a sebesültek segé­lyezése körül, legutóbb a következő eredményekre mutathat reá : 1. Muzs- láról ismét nagyobb mennyiségű élel­miszert küldtek be, azonkívül ingyen munkaerőt bocsátottak rendelkezésre a Vöröskeresztnek. 2. Stock Ferenc sebesült lengyel főhadnagy 20 koro­nát adott át az Oltáregylet révén az őt és honfitársait önzetlen szeretet­tel ápoló esztergomi Vöröskeresztnek. 3. Jótékony lelkek több vég vásznat adományoztak azon célból, hogy abból a sebesültek részére a szük­séges fehérnemű előállíttassék. 4. A tagok nagy része esztergomi kórhá­zakban ápolónői teendőket végez, számosán pedig most melegruha ké­szítéssel vannak elfoglalva. 5. Eddig már több mint 400 párna és fehér­nemű osztatott ki az Esztergomba érkezett sebesültek között. 6. A ta­gok továbbra is buzgón gyűjtenek tiszta vásznat és fehárneműt a lakos­ság körében, mely megérti és lelkes adományaival támogatja a hölgyek önzetlen fáradozását. 7. Külön ki kell emelnünk Kéménd község népének adományát, melyet Kucsera Gyula ig. tanító és neje juttattak az Oltár­egyesülethez. Összesen 164 adakozó összeadott 217 inget, 167 lábravalót, 47 törülközőt, 16 vásznat, 42 gyol­csot, 6 szalvétát, 17 ágyhuzatot, 30 vánkost és 36 kapcát. A nemes tet­tek felemelő bizonyságai az Oltári- szentség buzgó tisztelőinek eleven és cselekedetekben megnyilvánuló hité­ről, mely már eddig is annyi könnyet törült le és annyi szenvedőt megeny­hített. Újabb adományok a hátra­maradottak segélyezésére. A had- bavonult esztergomi katonák vissza­maradt családtagjainak segélyezésére az elmúlt héten a következő ado­mányok érkeztek a segélyakció pénz­tárosához. Brühl József prael. kano­nok adománya az (eddigi 220 K-án felül újabb adomány) 100 K, Födi Félix gyűjtése 29*50 K, Dedek-Cre- cens" Lajos prael. kanonok (két havi részlet) 20 K, Havasi Jolán 20 K, özv. Vörös Ferencné 10 K, Elek Béla és Borz Mariska 5 K. — A mai számunkban folytatjuk a segély­akció céljaira indított külön gyűjté­sek eredményeinek részletes ismerte­tését. Ezúttal Reviczky Erzsiké va­lamint dr. Hamza Józsefné és Honig Karolin gyűjtőivét közöljük az aláb­biakban : Reviczky Erzsiké gyűjtő­ivén befolyt: Szent Ferencrendiek perselyéből 36‘20 K, Katonanap be­vétele a rendőrségi perselyben 22'22 K, Dedek-Crescens Lajos (havonta) 20 K, Fekete Árpád, özv. Laczkó Pálné, Magos Sándor, özv. Reviczky Gáborné 20—20 K, Brenner Juliska, özv. id. Brunner Ferencné, Burián Lilly és Baby, dr. Hulányi Győzőné, dr. Krasznay Gábor, dr. Major Ödön, Mészáros Károly né, Peterdy Kálmán­ná, Rudolf Mihályné, Tónay Tiva- darné, Vaniss Dezsőné, dr. Walter Gyula 10—10 K, Berán Károly, Be- rán Margit, Lakner Aladár, dr. Re­viczky Aladár, Schrott Árnál, Willy József 5—5 K, Egy száll virágért 3'58 K, Egy száll virágért 3 K, Mil­ler Irmus 1 K. Összesen 316 K. — Dr. Hamza Józsefné és Honig Ka­rolin gyűjtőivén adakoztak: Brühl József 200 K, Leitgeb Jánosné 50 K, Keményfy K. Dániel 25 K, dr. Kiinda Teofil, dr. Hamza Józsefné 10—10 K, dr. Berényi Zsigmondné, Bogisich Mihály, Kemény Lajos, Ma- gurányi Gizella, Steinbach N., özv. Szalkay Józsefné, Tónay Tivadarné 5—5 K, Cselka Jánosné 4 K, özv. Honig Lászlóné, N. N., Valter Ká- rolyné 3—3 L, Német Adolf, Német Róza 2—2 K. Összesen 367 kor. — Mindezen nemesszívű adományokért ezúton is hálás köszönetét mond a segélyzőbizottság pénztárosa. Katonák a „Vöröskeresztiért. Wojtek József IV. pótszázadbeli őr­mester dicséretreméltó akciót indított

Next

/
Oldalképek
Tartalom