Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 56. szám

Esztergom, 1914.

XXXVI. évfolyam. 56. szám.

Vasárnap, julius 12.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRSAK:

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

Pártoljuk a színészeket!

Szeretünk azzal dicsekedni, hogy Esztergom az ország műveltebb városai közé tartozik s el is várjuk mindenkitől, hogy azok egyikének tartsa. És joggal, mert kevés — hasonló számú lakossal bíró — város dicsekedhetik oly nagy intelligenciával, mint éppen Esztergom.

A művelt város és az intelligens közönség azonban arról ismerhetők fel leginkább, hogy bennök a tudományok és művészetek nemcsak lelkes és tehetséges művelőkre, hanem egyúttal odaadó és áldozni kész pártfogókra is találnak. És, ha joggal mondják azt, hogy egy ország műveltségének fokmérője annak szappanfogyasztása: épp oly igazsággal állíthatjuk azt is, hogy egy város műveltségét az mutatja legbiztosabban,

hogy mily támogatásban részesülnek benne a kulturális mozgalmak, törekvések és intézmények.

Esztergomban az elmúlt hetekben Thália hivatott papjai és papnői ütöttek (sajnos, elég szel- lős és szegényes!) tanyát. Gazdag repertoárral, teljes, tehetségek nélkül nem szűkölködő társulattal, díszletekkel kellőképpen felszerelve azzal a szép elhatározással jöttek ide közénk, hogy nemcsak szerződésszabta kötelezettségüknek fognak eleget tenni, hanem rajta lesznek azon is, hogy ambiciózus játékukkal e város közönségének valóban nemes szórakozásra, Ízlésének pedig finomodásra nyújtson módot és alkalmat.

E nemes elhatározásukért, valóban művészi játékukért — és nem csekély anyagi áldozatukért is — joggal várhattak

és számíthattak a közönség — •telt házakban nyilvánuló — elismerésére és támogatására. Tehették pedig ezt annál is inkább, mert hiszen pártfogásban az elmúlt években sem volt hiány, olyannyira, hogy a direktor, méltányolva a közönség jóindulatát, ittartózkodását több Ízben meg is hosszabbította.

De „tempóra mutantur“, változtak az idők! Habár a társaság csaknem ugyanaz, amely tavaly volt s szinműirodalmunk- ról sem lehet mondani, hogy az elmúlt évben hanyatlott volna — mégis, a régebbi telt házak helyett, az úgynevezett kasszadarabok jó, ha féligtelt nézőtér előtt játszódnak le, a kevésbbé felkapott színművek előadásánál meg alig 30—40 ember lézeng a Sas-kerti arénában.

Hogy mi ennek a részvétlenségnek az oka, elképzelni

sem tudjuk. A társulatban, az előadott darabokban bizonyára nincs a hiba; a „nyári színkör“ bódéja sem lett „cugosabb" tavaly óta; ami meg a „nehéz gazdasági viszonyokat“ illeti, azok tudtunkkál tavaly is megvoltak.

De nem is az a mi hivatásunk, hogy megállapítsuk: miért van ez igy, hanem ellenkezőleg az, hogy rámutassunk arra, hogy a jövőben miért ne legyen igy!

Ne legyen elsősorban is azért, mert ez a részvétlenség rút hálátlanság az ambiciózus színészekkel és az áldozatokra kész direktorral szemben, akik valóban más bánásmódot érdemelnének az esztergomi publikumtól, amelynek a múltban annyi kellemes estét, derűs szórakozást szereztek!

De ne legyen igy azért sem, mert ez a féligtelt, vagy épen

„Esztergom és Vidéke“ tárcája.

Helgoland partja.

Helgoland partja olyan mint az élet 1 Kegyetlen, szirtes, hullámos, habos — Az ege rémes: cafrangekra tépett; Tengere morgó — zuhogó, zajos.

Helgoland partja olyan mint az élet! A felhőroncsból kipislog a Nap,

S a kép, mely volt az utolsó Ítélet : Most elbűvölő színbe csap.

Balázs Rezső.

Szalcburgi kaland.

(Úti élmény.)

Irta : dr. Körösy László.

Szünidei nagy utaim után szokás szerint megpihentem a kedves és üde Szalcburgban.

Egy Ízben a Kapucinus-hegy föl séges kilátású Humbold-szobában egy nagyon vidám idegen társaság boroz- gatott. Négyen voltak. Három urinő és egy tekintélyes ur. Csak egy pillanatra vettem észre őket, mert sokkal jobban érdekelt a nyílt ablakból kínálkozó fölséges kilátás. Alig van hozzáfogható panoráma Európában. Nálunk csak a sztracenai völgy fensége hasonlítható a kapucinus hegyi isteni tájképhez.

A sötétzöld hegység magasztos kupolái a teremtés dicsőségének templomain imponáltak. A világos zöld nyájas völgyek örökifjuságában fürdő napsugarak megaranyozták a harmatos tájképet. A változatos bajor hegyormok ezüst fejükkel olyan nyugodt jósággal mosolyogtak a szemlélőre, mint a nép vénei.

Teljesen belemélyedtem a tündérszép, merész és nagyszabású tájkép varázsába. Kegyelettel gondoltam a világhírű német természettudósra, Humboldra, aki olimpusi gyönyörökkel dolgozhatott egykoron ebben a kis szobában. A sasok fennszárnyaló szelleme lakozhatott benne, mikor ezt a magas fészket választotta dolgozóhelyiségének.

Es a hegy tövében még most is ott mereng az a nyájas kis faházikó, ahol a város legnagyobb zeneköltőjének, a halhatatlan Mozartnak varázsfuvolája keletkezett. Zichy Jenő gróf a múlt évben sirva fakadt ebben a kegyeletes erdei lakban A csalogány sem fészkel hegyormokon. Megelégszik az az árnyas bokrok nyájas lombjaival. Összehasonlítottam a két nagy germán szellemi titánt, mikor a két különböző, de jellemző kapucinushegyi hajlékot tanulmányoztam.

Ilyenféle magasztos gondolatok szárnyán merültem bele a verőfényes panoráma káprázataiba, mikor a történeti emlékű Humbold-szobába telepedett társaság tiroli bor mellett ugyancsak hangosan mulatott.

Épen távozni akartam, mikor a vidám asztal mellől fölemelkedik a családfő, elémlép, nyájasan üdvözöl és azt kérdi egész otthoniasan, vájjon nem Karlsruhéből jöttem-e ide ?

— Párisból érkeztem — válaszoltam — londoni utazásom után.

— Kérem csak beszéljünk őszintén 1 Reményiem ha bemutatkozom és megmondom, hogy Wenzinger Alfréd a nevem és karísruhéi gyáros vagyok, akkor csak nem tetszik tovább inkognitóban maradni?

Képtelenség volt nem mosolyognom a makacskodó ur különös tévedésén. Lehet, hogy valami jó ismerősének alteregoja vagyok.

Ekkor már észrevettem, hogy a három érdekes úrnő is nyájasan hallgatja dialógunkat. Végre Wenzinger ur ellenállhatatlan német szeretetreméltósággal megragadja a karomat és diadalmasan cipel az asztal felé.

Mikor udvariasan bemutatkoztam, mind a három hölgy csintalan hitetlenséggel mosolygott reám.

A családfő ismét erélyes, de más részről humoros hangon így nyilatkozott :

— Kérem tessék már álnevéről lemondani. Igaz, hogy öt esztendő óta nem láttam. De azért jól tudjuk, hogy most érkezett vissza Amerikából és Szalcburgban tartózkodik.

Mintha csakugyan lelepleztek volna, még pajzánabbul kacagtak a hölgyek trióban. A csengő szopránt azonban a két fiatal és remek leányzó képviselte.

A zavartalan mulatságban kénytelen voltam önmagámon is mulatni. Nem maradhatott egyéb hátra mint az, hogy kritikus helyzetem magaslatára emelkedem annál is inkább, mert Wenzinger ur fölemelkedett és komolyan bemutatott engem :

— Dr. Brunner Brúnó lipcsei egyetemi tanár ur!

Három rózsás tenyér nyúlt felém. A gyémántos kezű úrnő nyomban ezt kérdezte :

— Hová utazik most professzor

ur ?

Ebben a pillanatban kissé kizök-