Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 43. szám
1914. május 28. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 Borsszem. II. A női test és a ruha kultusza. A múlt számunkban a férfi test és ruha kultuszáról Írva, megígértem, hogy a következő cikkemet a női test és a ruha kultuszának ecsetelésére szánom ; beváltom ígéretemet! Annak dacára, hogy a tangó már divatját múlta, — mert helyét a furlana foglalta el, sőt már ezt is kiszorította helyéből egy újabb „mocsár virág“; — a kirakatokban látjuk az idei nyári divat legújabb kreációját, a tangócipőt! Ameddig ez a cipő hivatásának a táncnak szolgált, elnézésre számíthatott, de most, hogy mint divatot az uccára is kivitték, egyenesen nevetségessé vált, nem is any- nyira a cipő, mint a viselője. — Mindkét nembeli olvasó figyeld csak meg a korzón, hogyan járnak hölgyeink az uccán ebben a cipőben, milyen a testtartásuk a nyomorék járásuk következtében! — Ennek a cipőnek eredeti hivatása az volna, hogy a lábfejet kisebbnek tüntesse fel, mint amilyen; de a magas sarok olyan járásra kényszerit, amely erősen emlékezteti az embert az állatvilágban úgynevezett digitigradu- sokra ; mert hölgyeink már nem is a lábuk hegyen, hanem a lábujjuk hegyén járnak, — ez pedig határozottan nevetséges. Ezzel szemben Párisban újabban teljesen elvetették a magassarku cipőt és szandálban járnak, mert ez állítólag jobban érvényre juttatja a hasított szoknya alól kikandikaló lábszárakat! — A szandálhoz azonban harisnyát nem viselnek, nincs azsuros erotika, nem áttört harisnyában mutogatják a lábszárakat, hanem természe tes meztelenségben, ez a merész újítás divattá fogja emelni a feltámasztott hellénizmust, s ez az uj divat nem fog hi- pokrita álarcra szorulni, hanem be fogja vallani igazi célját, — a női test fokozatosabb kultuszát és annak szépségének érvényre juttatását. — Általános elv, hogy minden nő olyan ruhát viseljen, amely testalkatának, korának és külsejének legjobban megfelel, mert az önismeret, amely minden bölcse- ség alapja, egyúttal igazi alapköve az eleganciának is; ám ezt bizony igen kevés nő tudja és akarja átlátni, de ha majd eljut az okosság azon fokáig, hogy ruháját valamivel bővebbre szabatja, a cipője sarkát kevéssel alacsonyabbra csináltatja, — mindjárt valamivel esztétikusabbá válik a nő és viselete, mert a jelenlegi szűk szoknya, amely esernyő formájúvá teszi a nőt, határozottan otromba, azért hasították is fel azt, mely a lábszár policei- widrig mutogatásával iparkodik ellensúlyozni a darabos formát- lanságot. Soha divat annyi jó Ízlést, finom tapintatot még nem kívánt meg, mint éppen ez a mostani, de viszont soha olyan ízléstelenül összerakott toilette- ket nem láttunk, mint mostanában. Fehér betétes fekete cipőhöz fehér harisnyát veszünk, sötét szoknya alól fehér és világos harisnya villan elő, sötét blúzhoz világos szoknyát s világos toiletthez sötét kalapot teszünk. Egy-egy igy öltözött hölgy úgy fest, mint a papa- galy! De hiszen tulajdonképpen nem is az a szép, ami szép, hanem, hogy kinek mi tetszik s az ízléstelenség a jó Ízlés rovására olyan domináló manapság, hogy ízlésesen öltözni ma már nemcsak nehéz, hanem határozottan művészet. Violetta. Esztergom ünnepe. Esztergom, az ősi primási város felejthetetlenül impozáns ünnepséget rendezett hétfőn a hercegprímás bíborossá kreálása örömére. Délben. iMivel a pápai titkos konzisztó- rium d. e. 11 és 12 óra között ülésezett, déli fél 12 órakor megszólaltak és félóráig zúgtak a bazilika összes harangjai, hirdetve a nagy eseményt a város lakóinak. A házakon egymásután jelentek meg a nemzetiszinü, a fehérsárga pápai és a kékfehér primási zászlók és mire a bazilika „Boldogasszony“ harangja elbúgta a delet, ünnepi díszben állott már Esztergom városa. Délután folyamán lázas készülődés volt észlelhető városszerte, hogy az esti kivilágítás minél fényesebb, szebb, emlékezetesebb lehessen. Fáklyásmenet. Este fél nyolc tájban már itt-ott gyuladoztak az ablakok gyertyái s a kirakatok villanyfényei, a város középpontján, a Széchenyi téren pedig ezerszámra tolongott már a néptömeg. A buzgó rendezőség a rendőrséggel karöltve példás rendben osztotta szét a népet olyképen, hogy a menet a legnagyobb biztonsággal alakulhatott és indulhatott meg. Pontban 8 órakor indult ki a városháza udvaráról a fáklyákat vivő 200 főnyi hatalmas csapat és a Széchenyi tér elején két oldalt sorakozott. A fáklyákat élén Meszleny Pál főispánnal, dr. Perényi Kálmán alispánnal és Vimmer Imre polgár- mesterrel a megyei, városi, állami, primási, főkáptalani tisztviselők, valamint helybeli egyesületek kiküldöttei vitték, mig a város tanulóifjúsága nemzeti címerrel ellátott fehér lampionokkal haladta menetközepén. A fáklyások két páros sorban haladtak, köztük pedig a 80 tagú vegyeskar, az ipartestület és több egyesület haladt a testületi zászlók elővitele mellett. Az útvonal két oldala mindenütt zsúfolva volt néppel. A menet a pompásan feldíszített vízivárosi zárda előtt a „Pápai himnuszt“ kezdte énekelni és a rendezőség által megállapított terv szerint helyezkedett el a primási palota előtt. Felejthetetlen látvány volt különösen a primási palota ablakaiból, midőn a zárda előtti szűk uccarészről egyszerre páros sorban kettévált a fáklyások beláthatatlan serege és köralakokban helyezkedett el a Primás-téren. Szerenád. A primási palota első emeleti ablakai nyitva voltak és az ezrekre menő közönség lelkesedéssel pillantotta meg a bíboros főpásztor alakját a kisebb fogadóterem egyik ablakánál. Társasagában a főkáptalan tagjai és az udvari papok voltak. Mig a tömeg elhelyezkedett, az énekkar ismét rázendített a „Pápai himnusz“-ra, majd a cs. és kir. 26. gyalogezred zenekara adott elő egy bájos részletet a „Königsleutnant“ c. op.-ból. A zeneszámot most a főszékesegyház-, tanítóképző-, turistadalárda és a város műkedvelőiből egyesitett nagy férfikar éneke követte, előadván Bogisich Mihálynak 4 szólamu „Dicshimnusz“-át, melynek hatalmas akkordját erőteljesen verték vissza a palota magas falai. Az alkalmi ének nagy tetszést keltett. A remek darab ifj. Buchner Antal főszékesegyházi karnagy buzgó és szakavatott vezetésével minden szépségében kiválóan érvényesült. Az alispán beszéde. Ezután dr. Perényi Kálmán alispán lépett a szószékre. A közönség lelkesedése zajos éljenzésben tört ki, mikor észrevette, hogy az üdvözlő beszéd meghallgatására a bíboros főpásztor elhagyta az emeleti ablakot és lejött az uccára udvari papjainak kíséretében. Az alispán a nála megszokott ékesszólással, költői lendülettel ecsetelte a törvényhatóság és a város örömét, mely a büszkeségét, az ország egyik legnagyobb hitfelekeze- tének fejedelmét ért nagy kitüntetés alkalmából igaz bensőségében nyilat- kozhatik meg. A szép beszédet követő tetszészaj lecsillapulta után maga a főpásztor lépett a szószékre és a közönség szüntelen fel-felhangzó tetszészaja közben a következőket mondotta: A hercegprímás beszéde. Tisztelt Polgártársak ! Ezeknek a lámpáknak fénye, ezen fáklyáknak tüze nem képes kellőkép megvilágítani Önök előtt azt az örömet, melyet a jelen pillanatban érzek, mely most az én szivemet átjárja. Nem az az öröm ez, melyet nekem a kitüntetés okoz, mert én ezt a kitüntetést nem kerestem ; hanem az öröm afelett, hogy Esztergom város polgársága vallás és felekezeti külömb- ség nélkül eljött hozzám abból az alkalomból, hogy engem, mint régi ismerősüket s mondhatni, mint e város egyik legrégibb polgárát üdvözöljön kitüntetésem alkalmából. Látom ebből, hogy Esztergom város polgársága híven ragaszkodik ehhez az érseki székhez, melyet még Szent István alapított. Midőn Esztergom sok más nagy intézményét már eltüntették a dúló csaták, a szegény város felett elvonult viharok, ez az egyedüli, ami még megmaradt s mely Esztergomot azóta még mindig az ország egyik központjává teszi. Ez az öröm a primási széknek szól, mely 7 vármegyére kiterjed és amely alá 11 püspökség tartozik s igy Esztergomot a magyar katholi- kus egyház központjává teszi. Nem akarom most azon szellemi előnyöket említeni, melyeket Esztergom élvez ezen érseki székkel kapcsolatban, de látom és hiszem, hogy amint volt e városnak biztos múltja, úgy lesz biztos jövője is ! Midőn Önök megmutatták, hogy megbecsülik az esztergomi primási széket, ezáltal engem is régi hálám és szeretetben erősítettek meg. Sajnálom, hogy eddig még nem volt alkalmam kézzelfoghatólag kimutatni, hogy érdeklődöm Esztergom ügyei iránt. Biztosítom Önöket, hogy szivemen fekszik e város minden, még legcsekélyebb ügye is es ha a jó Isten erőt és elég időt át életemnek, az Ő segítségével meg fogom mutatni, hogy mije vagyok Esztergomnak ! Nagyon köszönöm, hogy megjelentek üdvözlésemre és ajánlom magam szives szeretetükbe, amint én is mindnyájukat nagyon szeretem. A hatást leírni nem lehet. Percekig tartó örömrivalgás töltötte be a levegőt, lobogó fáklyák, lengő kalapok, kendők, a várfokon pedig mozsárdurrogás voltak a viharzó lelkesedés mozgalmas, változatos külső jelei. A szerenád befejezése. A hatás méltó ecsetelője volt most azon hatalmas vegyeskari ének, melyet a teljes 80 tagú dalárda adott elő imponáló tömör erővel. Buchnev üdvözlő dala volt ez 6 és 8 szólamú vegyeskarra Írva. A vért is megremegtette az erekben a zeneművészet eme nagy alkotása, melynek egyes részéit lehetetlen volt közömbösen hallgatni. Az utána felhangzott zajos tetszés egyrészben a szerzőt. is illette, ki szerényen hárította el a tömeges szerencsekivánatokat e klasz- szikus szerzeményének ily nagysikerű előadása alkalmából. Majd a katonazenekar adta elő a népszerű Bacho „Magyar ábránd“- ját ami az alkalomhoz, tekintettel a beleszőtt hazafias darabokra, igen illett és szintén nagy hatást keltett. Végül az énekkar Bogisichnak Jókai Mór szövegére szerzett „Király him- nuszát“-át adta elő unisono, áhitatos, lassú ütemben. A közönség kalap- levéve hallgatta a gyönyörű dallamot : „Nemzetek Atyja! lm hozzád kiált A népnek ajka , . .“
