Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 41. szám

1914. május 21. ESZTERGOM és VIDÉKE. 5 Az ápolónői tanfolyam vizs­gálatai. A „Vöröskereszt Egyesü­let“ esztergomi helyi fiókja által ren­dezett betegápolónői tanfolyam zá­róvizsgálatait f. hó 18—20.-an tartot­ták meg a helybeli „Kolos“-kórház­ban. A tanfolyamon mindvégig példás szorgalommal résztvettek s a vizsgá­latot sikerrel kiállották a következő ur- hölgyek : I. csoport: özv. Bischoff Antalné, Brutsy Marinka, özv. Bütt­ner Róbertné, Feigl Anna, Fekete Marianna, Homor Margit, Kráhn Irén, Lieb Aranka, Meszéna Jolán, Molnár Erzsébet, Oltósy Hermin, Stromf Jolán, Szerkál Aranka, Ve­zér Mariska. II. csoport: Bedros Erzsi, Janits írén, Janovits Pálné, özv. Kádas Károlyné, Mack Augusz­ta, Magos Margit, Mattyasóvszky Olga, Mattyasóvszky Mariska, Pro- kopovitsch Valéria, Reviczky Erzsi, özv. Sándor Endréné, Schroth Amá­lia, Yajdáné Áldori Vilma. III. cso­port: Bognár M. Remigia, Buczolich M. Bonita, Gottmann Istvanné, Hardt Józsa, Honig Karolin, Jano­vits Teréz, Mátrai Józsefné, Müntz- berger Márta, Németh M. Lothária, Németh Mária, Osvald Margit, Pa- cséri Mariska, Pacséri Rózsi, Schrank Béláné. IV. csoport: Borz Böske, Halmos Anna, Miedler Irma, Mohos Mária, Nagy Mariska, Odkladal M. Matróna, Osterer Rudolfné, Pataki M. Ventura, Pékár M. Casta, Szántó Gézáné, dr. Szilárd Béláné, Török M. Milburgis, Walter Károlyné és Zemplényi Mici. A levizsgázott hall­gatók részére az országos központ fog bizonyítványokat és jelvényeket leküldeni, melyek ünnepélyes kiosz­tása alkalmával a betegápolásra képesített urhölgyek fogadalmat is tesznek. A tüzoltószövetség közgyűlése. Az Esztergom-vármegyei tüzoltószö­vetség legutóbbi választmányi gyűlése elhatározta, hogy a f. évi rendes köz­gyűlést junius 28-án Dorog község­ben tartják meg ünnepéllyel és ver­senyekkel kapcsolatban. Táncestély. Az Esztergom-Szent- tamás és Vízivárosi Katholikus Pol­gári Kör házalapja javára 1914. évi junius hó 1-én (Pünkösd hétfőn) a „Fürdő“ szálloda kerthelyiségében terített asztalok mellett, az ujonan alakult dalárdájának első felléptével, szinielődással és tréfás műsorral egy bekötött zártkörű tancestélyt rendez a következő műsorral: 1. Ének: 1. Késő estig ... 2. Ica vica . . . Énekli a dalárda. II. Színmű: Ki a nyertes? Bohózat 1 felvonásban. III. Ének: Árvalányhaj . . . Énekli a dalárda. IV. Kedélyes jelenet: Ámor mint vég­rehajtó. Irta Gabányi Árpád. V. Ének: 1. Elmennek én ... 2. Peng a kasza ... Énekli a dalárda. VI. Páros jelenet. VII. A két süket. 1 felvonásos szín­mű. Előadás után tánc és világpósta- verseny, melyben a legtöbb levelező­lapot felmutató három hölgy jutalmul egy-egy értékes tárgyat kap. Kezdete este fél 8 órakor. Belépti-dij: személy­jegy 1 K, családjegy (3 személyre) 2 K. A kör tagjai által bevezetett vendégek szívesen láttatnak. Vallásoktatás mellett. A közvé­lemény tiltakozása a vallásüldözés, a pedagógiai jelszavakba öltöztetett kultúrharc mellett azt mutatja, hogy Szent István országa mélységesen érzi a vallás, az erkölcsi nevelés tör­ténelmi jelentőségét. A keresztény tábor állásfoglalása, megmozdulása a maga impozáns nagy arányaival fé­nyesen dokumentálja, hogy a destruk­tiv szellemet tulajdoképen csak egy erőszakos, egy lármás kisebbség kép­viseli, amely hangzatos jelszavakkal igyekszik félrevezetni és terrorizálni a milliókra menő keresztény társa­dalmat. A napokban a közoktatás- ügyi miniszter jelentette ki, hogy fenn fogja tartani az ország érdeké­ben a mai közoktatás alapjait. Bárczy István dr., a székesfőváros polgár- mestere is hasonló értelemben nyi­latkozott. Es amikor kijelentette, hogy a közoktatást a törvényben megha­tározott szellemben akarja megőrizni, elitélte és perhorreszkálta a fővárosi tanítók mozgalmát is. A polgármes­ternek egy nagyobb küldöttség, lo­vag Ember Károly vezetésével a leg­utóbb egy memorandumot és tizen­nyolcezer tiltakozó aláírást tartal­mazó könyvet nyújott. Az „Eszter- gom-vidéki Róm. Kath. Tanítóegye­sület“ tehát csakis igaz hazafias és vallásos érzületéről tett tanulságot, midőn lelke mélyéből elitélte a val­lásoktatás eltörlése mellett megnyil­vánult mozgalmat múlt heti közgyű­lése alkalmával. Hitelszövetkezet alakulás. Az ipartestület kebelében létesítendő hi­telszövetkezet jügyében f. é. május 21-én, azaz csütörtökön d. u. 3 óra­kor értekezlet lesz. Kéri az elnökség ezúton is az ipartestületi tagokat, hogy azon minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. Az irni-olvasni tudást igazoló állandó bizottság Esztergom vá­rosban f. hó 18 — 20-án a városház tanácstermében tartotta meg a vá­lasztói vizsgát, melyre 235 jelentke­zés történt. Tekintettel a jelentke­zőknek aránylag csekély számára, a vizsga csak egy bizottság előtt tar­tatott meg mind a három napon át, melynek tagjai Rothnagei Ferenc gazd. tanácsos, Sinka Ferenc Pál közgyám és Ferenczy Kálmán ig. tanító voltak. Hétfőn 137, kedden 63, szerdán délig pedig mindössze 18 jelentkezőt vizsgáztattak, kik kö­zül csak egy utasittatott vissza. An­nál inkább ki voltak teve az ostrom­nak varosunkban az elemi népisko­lák igazgatói, mert aki csak tehette, e napokban kérte ki a IV. illetve VI. oszt. bizonyítványát. — Az esz­tergomi járás területére nézve a vizsgák határideje, mint értesültünk, f. hó 24.—26.-ra van kitűzve. A vizsgálatok a főszolgabiróság hivata­los helyiségében lesznek. Már eddig is 900 on felül jelentkeztek itt, leg­nagyobbrészt a járás területén levő bányák, ipartelepek munkásnépe kö­zül. Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara f. hó 25-én d. u. fél 3 órakor rendes közgyűlést tart saját székházának üléstermében. A napirend tárgyai kö­zött olvassuk Esztergom sz. kir. város szabályrendeletet is, mely a foglalkozást közvetítő és cselédszerző iparról szól. A közgyűlés tárgysoro­zata 23 pontból fog állani. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár költségvetését nem hagy­ták jóvá. Múlt héten küldötte visz- sza a kereskedelemügyi miniszter az Országos Munkásbiztosító Pénztár jövő évi költségvetését, melye: nem hagyott jóvá. Az előirányzott kiadási összeget oly magasnak találta, hogy azt 1.323,000 koronával csökken­tette. Beszüntetett a miniszter egy aligazgatói, két fogalmazói és két segédfogalmazói állást. A napidíja­sok napidiját redukálta. A szociálde­mokraták persze elégedetlenek ezert az alapos és bizonnyára helyes re­vízióval, de változtatni rajta nem vál­toztathatnak. Borzalmas égési sebekkel szál­lították hétfőn a „Kolos“ kórházba Keserű János párkányi téglagyári munkás fiát, ki f. hó 18-án reggel, midőn apja mellett a téglagyárban tartózkodott, ráesett a téglaégető ke­mencét elfedő vaslemezre és arcán, törzsén, kezén és lábán nagy égési sebeket szenvedett. A szegény fiút a téglaégető mellett regi baja, a szív­baj lepte meg és rohamai közben esett az izzó vaslemezre. Mozi után. Vasárnap este 11 óra után a mozielőadés végeztével haza­felé ballagott Stámusz István eszter­gomi lakos, midőn egyik régi hara­gosa, Major István a félhomályban hirtelen nekirontott és egy késsel a vállán súlyos sebet ejtett. Stámuszt komoly sérülésével a „Kolos“-kór­házba szállították, Major ellen pedig a rendőrség megindította az eljárást. Lugkövet ivott. Bagota József, másféléves muzslai kisfiú f. hó 16-án véletlenül lugkőoldatot ivott és iszonyú kínok között két nap múlva kiszen­vedett. A csendőrség megindította az eljárást, vájjon vigyázatlanság volt-e oka a kisgyermek halálának ? Titok egy kis fiú körül. A bu­dapesti főkapitányságon vasárnap delben megjelent Juhasz Károly nap­számos felesége és a következőket mondotta el: „Május 3-án Garam- lökről Budapestre jöttem munkát ke­resni. Magammal hoztam hat és fél éves fiamat is. A gyermek akadá­lyozott a munkámban, azért haza akartam küldeni. Kivittem a nyugati pályaudvarra, ahol széjjel néztem, hogy nem találok-e valami földit, aki elvinné a fiamat. Egyszerre meg­szólított egy uriasszony. Megkérdezte mi járatban vagyok. Megmondtam neki. Erre ajánlkozott, hogy elviszi a fiúcskámat Esztergomig s ott vo­natra teszi. Én elfogadtam az aján­latot, odaadtam a gyereket. Ezóta nem hallottam hirt a fiamról. Haza nem érkezett, mindenfelé kétségbe­esve kutattam, de nem találtam meg. Tessék valamit tenni, hogy megkap­jam a gyermekemet.“ A fővárosi rendőrség a kétségbeesett anya pa­naszára széleskörű vizsgálatot indí­tott s táviratilag megkereste az esz­tergomi rendőrséget is, melynek mar sikerült is megállapítani a rejtélyes uriasszony kilétét. A vizsgálat egye­lőre meg folyik, de remélhető, hogy a titok fátyla hamarosan föllebben a különösnek tetsző esetről. M. kir. anyakönyvi kivonat. 1914. május 10-től május 17-ig. Születtek: Adorján József vasúti pályamun­kás fia. — Dudás Mária gyári mun­kás leánya. — Erős Julianna földm. leanya. — Rosta Gizella Berta könyv­kötő leánya. — Heincinger János Mi­hály mázolósegéd fia. — Német Mar­git napsz. leánya. — Oszuskó Kor­nélia Mária Julianna postatiszt leánya. — Majer (leány) földm. halvaszül. Gulliver kaucsuk sarfcok1 rtsOfril tin*, «öl Imutl« ttsxflL — Dinnyés Erzsébet városi rendőr leánya. — Hudák István Dezső kő- mivessegéd fia. Házasságot kötöttek: Lengyel János városi rendőr és Torma Mária Esztergom. — Jurcsec János kórházi ápoló és Tisócki Mag­dolna mosónő Esztergom. Meghaltak: Viola Adolf rk. 72 éves magánzó (szivhűdés). — Klesitz János rk. 18 éves lakatossegéd (tüdőmőkór). — Urbán János rk. 21 éves hittanhall­gató (átfuródott nyombél-fekély). — Ginczinger Józsefné Baumann Mária rk. 22 éves (tályog a hasürben). — Jankó Elemér László rk. 21 napos (veleszül. gyengeség). — Soóky Ká­roly rk. 22 éves tanító (tüdővész). — Neumann Ferenc rk. 23 éves kőmi- vessegéd (tüdővész). Magyar diákok Olaszországban. Művészettörténeti útirajzok. 4 Irta : dr. Körösy László. öt-hat órai késedelemmel végre megint hasznavehető vonalra értek. A zúgolódó németek közül a legér­dekesebben háborgott egy különös hamburgi fiatal ember, aki azzal fe­nyegetőzött, hogy bepörli a k. k. priv. Südbahn-Gesellschaftot, mert, neki Milanóban órához kötött ügyei fontos, üzletes ügyei vannak. Alig haladtak negyed óráig min­den aggodalom nélkül, annyira — megcsillapodott kedéllyel, egyszerre csak megáll a vonat olyan helyen, a hol állomás sincs. A környék va­lóságos tó volt. Lugasszőlők, gyü­mölcsösök, kukoricások derékig viz- ben. Az a rakoncátlan Etsch megint útonálló lett. A vonatvezető végig rohant a kocsikon és kinyitotta az ajtókat. Újabb forradalom. A németek nagy­szerűen káromkodtak, az angolok csak fejüket rázták, az amerikaiak pedig mosolyogtak. Legokosabbak voltak természetesen az angolok és amerikaiak. A hamburgi lázadó a magyar diákok kocsijában külön fel­világosítást követelt, különben nem akart kiszállani. A kalauz az Etsch óriási tükrére mutatva azt felelte, hogy a vasúti töltések eláztak és így a vonat nem mehet tovább. Fogja mindenki a málháját és le­gyen szives a töltésen végig gyalo­golni a következő vonathoz. Most kezdődött még csak az igazi mulatság. Az utasok kénytele­nek összes czók-mókjaikkal végig vonulni az omladozó töltésen. Jobb- ról-balról iszapos viz. Sok helyen deszkákat raktak a sínekre és a fe­neketlen sár még igy is fölszivár­gott. Az amerikaiak ihlettel néztek egymásra. Ilyen pompás rendkivüli- ségre nem számítottak. De a néme­tek megint pörrel fenyegetőztek. Végre is hiába való volt minden okoskodás. A legkényesebb hölgyek mutatták meg a legcsunyább utat, mikor hősi megadással cipelték vé­gig málháikat és kiadós dobozaikat. A hamburgi szomszéd majd hogy össsze nem roskadt három csomagja alatt. A magyar diákok végre meg­sajnálták a szegényt és Gábor nem sokáig gondolkodott, hanem megkö­nyörült rajta és a másik kezébe fogta a nehéz tehénbőr holmit. Út­közben nem lehet az ilyen apró szívességet megtagadni önkéntelen utitársainknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom