Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 36. szám
4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. május 3. Ilyen kulibákba szorultak a régi jómódú szőlőtulajdonosok törvényesen leszármazott utódai. Ki hanyag munkakerülés, ki pedig egyéb, kevésbé megrovandó kényszerítő okok folytán. A kiveszett szőlők közti régi pincék sorában szinte történelmi ne- vezetiségüvé vált ugyancsak a kis- kúriai útban ma is meglevő emeletes házat mutató présház, melynek egykori jókedvű s diáktudományban jártas birtokosa ezen chronostichont tartalmazó latin feliratot festette ki az ajtaja fölé piros és fekete betűkkel: VInIs—HVIatICUs — CelanDIs — Col- anDIs— Atque—PotanDIs. Kár, hogy a mostani tulajdonos nem birt műérzékkel ennek az antikvitásnak megőrzéséhez ; az értékes felírást a múlt nyáron szépen bemeszeltették. A régi szőlészet és borászat hálás voltáról tesz ékes tanúbizonyságot a többfelé látható s szép stylus- ban emelt présházépitmény, melyeket nagyrészben, különösen a város közelségében levő hegyi utak elején, újabb időben, mint nyaralókat kezdenek felhasználni és értékessé tenni. A mostani nemzedék bizony már alig reszkírozhatna ilyesmire a szőlőtenyésztés révén. A rengeteg munkabérek, az iszonyú küzdelem a növényellenségek, valamint élősdi férgek ellenében kedvét szegi a legideálisabb törekvésű egyéneknek is. A magyar áldomások közt hangoztatott bor, búza, békesség tagadhatatlanul gyérül hegyeink lankásain nemcsak nálunk, de sajnos: az egész országban. S a helyében felverődő értéktelen giz-gazban nem csoda, ha megterem a szociális fész- kelődés s ezzel a maszlaggal teljes kivándorlási vágy . . . Vörösmarthy Mihály hatalmas szózata, hogy: „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely“ — nem teszi többé azt az erős soviniszta hatást, mint régebben ! A boros pincék elmúltával a vigalmas hangulat Géniusza sem uralkodik többé a hegyek oldalában. Szőlőmunkásaink elfelejtik már egészen a vig danolást. — Immel-ámmal mogorván végzik a nagy pénzzel honorált teendőiket s nem oly jókedvvel, mint az én gyermekkoromban, a negyedrész fizetésekért! — Igaz, hogy a gazdák is a savanykás borok helyett szintén csak: savanyú ábrázattal és kesernyés megjegyzésekkel traktálják őket. Persze nem ok nélkül ! E tekintetben is bátran elmondhatjuk: „Nem úgy van már mint volt régen, — nem az a nap süt az égen I“ Kecskeméthy János. *■ ♦»♦♦♦»♦»♦» ++ ++ • Közvéleményünk bögréi. VII. Nagymamáink a műveltségről. Az ozsonna- és tárgyaló-asztalt, a mai gyűlés alkalmával, öt váza ibolya díszíti. Tehát tavaszi kellemes illatárban veti föl az Elnök azt a váratlan, de kedves kérdést: — Kérem, mi a műveltség ? Nemde szellemi vagyonunk, melyet jórészben szüléinktől örököltünk. Erről a kérdésről pedig csak az tárgyalhat, aki a műveltséget elsőrendű erénynek tartja. Műveltség nélkül a hatalom nyerserő, a nyers vagyon pedig nem imponál. A parvenü mindenütt nevetséges. Minthogy a műveltség szellemi érték, nem minden anyagi értékű ember szerzi meg. Köztudomású, hogy gazdagságot könnyebb örökölni és gyarapítani és elverni, mint a műveltséget. Alapos iskolai képzettség, gondos tanulmányok és olvasmányok, dúsgazdag utazási tapasztalatok nélkül nem lehet ma tökéletes műveltségre szert tenni. A tudatlan lehet tisztességtudó, sőt nyájas is, de nem lehet művelt. Valamikor kigúnyolták a furcsa fertálymágnásokat. Ma a félmű veltségűek nevetségesek, a kik tökéletlenségüket hamis látszattal iparkodnak leplezni. Ezek a fonák megjelenésű élősdiek rögtön csődbe kerülnek, ha művelt társaságba kerülnek véletlenül. A műveltség nekünk nem látszat, vagy zománc, hanem olyan éltető elem, mint a jó levegő, viz vagy étel. És mégis miért mindig fogyatékos még a társadalmi műveltség ? Az okokat tessék kérem kideríteni. (Éljenzés.) Megszólal a második érdeklő. — Ugyebár a szinvak nem képes bizonyos színeket tudomásul venni? Tehát a műveletlenség sem képes a műveltség páratlan értékeit tudomásul venni. Nyugateurópában mar évszázadok óta foglalkoznak a felnőttek rendszeres oktatásával. Vérre vált hagyomány tehát ott a nyilvános könyvtárak, múzeumok gyűjteményeinek rendszeres tanulmányozása. Ilyen körülmények között, azokban a boldoguló országokban, már a munkásosztály is művelődhetik. Vagyis értékelni képes a tudomány, a művészet, a találmányok és az uralkodó eszmék vívmányait. Náiunk, keleti lassúsággal, csak most kezdenek csírázni a nép- akadémiak. Az általános műveltség tehat külföldön örökség, nálunk pe dig kivételes és nehezen szerzett vagyon. Volt már alkalmam különféle és különböző társaságunkban, a két uralkodó társadalmi típust: a műveltséget és a műveletlenséget tanulmányozni. Azt tapasztaltam, hogy a kevesbbé müveitek az aprólékos ügyekben, tehát üres tereferé- ben, alattomos pletykában nagy művészek, de a valódi nagykérdesekben előkelő kontárok. A műveltséget választékos finomság és óvatos gyöngédség jellemzi. Sohasem mond olyasmit, a mit nem lehetne leírni És viszont nem ir le olyasmit, a mi ízléstelen vagy közönséges. A művelt nemcsak meglátja, de meg is érti az uralkodó eszmék közül a szép jó és igaz jelentkezését nemcsak az összes művészetekben, hanem összes jó ismerősei lelkében is. A műveletlen pedig ilyen különös öt érzéke után igazodik el: 1. a zseb, 2. a gyomor, 3. nyelv, 4. hiúság, 5. elbizakodottság. Azért támadt társadalmunkban az a hatalmas khinai fal, melyet még ázsiai véreinktől örököltünk. (Taps.) Ekkor szólásra jelentkezik har madik értekező nagymamánk : — A művelt ember egyforma mértékkel becsli mások kellemes mo dórát, szellemes észrevételeit, választékos tanácsait. A félművelt nem képes mást meghallgatni, csak magamagát. Tehát még az illemtan elemeiben is járatlan. A művelt tüzpróbája a szellemesség, a műveletlené a gorombaság. Ilyen viszonyok közt dominálnak ma a következő torzszülöttek, persze csak saját különös Ízlésű közönségük előtt: a fertálymág- nás-iró, a fertálymester-költő, a fer- tályeszü tudós, vagy a fertály jellemű szerkesztő. Művelt ízlés nem követhet el ízléstelenséget. A műveltség nyelve az ízlés szótárából, a műveletlené a zabolátlanságból ered. Az egyik unokám, a ki jó klasszikus, kedves aforizmákat irt nekem. Ezek közül idézem most alkalomattán ezt: ab unó disce omnes; egyről ismerd meg mindnyáját. Tehát ma kétféle társadalmi réteget különböztetünk meg. Az ecet és olaj azonban nem egyesülhet. (Helyeslés.) A negyedik felszólaló véleménye ez: — A művelt ember nem is lehet rossz. Hiszen megbecsüli mások kiválóságát és sohasem beszél önmagáról, hacsak nem védekezik. Holott a műveletlen folytonosan a hiúság tükrében bámulja önmagát. A műveltség villámháritója az erkölcs. Mihelyt a becsület oltára összeomlik benne, a műveltsége is a romok közé kerül. Épen azért iparkodik a műveltség a kifogástalan életre is. A ki önmagát képes megbírálni, az a mások igazságos Ítéletétől sem zudul föl. A műveletlen, ellenben, a milyen kíméletlen mások iránt, olyan határtalan kíméletet követel maga számára. A valódi műveltség vallásossággal égi érzés, kedélyességgel földi édesség, szomorkodásával fájdalom, szeretettel pirosulva pedig gyönyör ; szárnyat ád a gondolatnak, szemet az érzésnek, fület a kellemesnek, szivet és lelket a jónak. A műveltség atyja a komoly készültség, anyja a vidám szellemesség. A műveltség a tökéletes férfiúnak vagv nőnek egész élete, a műveletlennék pedig csak részlete. (Éljenzés.) Végül előadja saját véleményét a napirend kérdéséről, az ötödik tag: — Az eddigi fejtegetések után, azt a következményt vonom le, hogy a művelt lény csak hasonló lények közé való. Hasonló a hasonlónak örül. Ha azonban műveletlenekkel kerül össze, azokat inkább szánja, mint lenézi és közöttük inkább hallgatag, mint fölényes. Ez a műveltség aristokráciája. A megértéshez az elnézés vezet. Tehát Madame de Sendéry, a tündöklő műveltségű francia Írónő idevonatkozó gondola tát idézem: „A tisztelt urak szíveskedjenek házasság előtt alaposan kinyitni a szemöket, hogy házasság után félig behunyhassek.“ Mi a müveitek társaságában nyílt szemmel jelenhetünk meg, de a fogyatékos müveltségüek közt, illik egy kissé szemet hunynunk. Egyébként, kérem, szent igazság, hogy a teljes boldogság alkotórésze ma, a művelődés szazadéban, a tökéletes műveltség. Meg kell értenünk korunk szellemét, minden találmányával és vívmányával. Éhez pedig a műveltség könyvtára szükséges. Vajha Esztergomban is több közkönyvtár lenne, mint kávéház vagy korcsma. Akkor megelégedettebb lenne minden elhanyagolt földink. Hiszem egy por- szemnyi megelégedés jobban tetszik a mi Urunknak Istenünknek, mint egy métermázsányi zúgolódás. (Általános lelkesedés ) Ekkor a jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után ismét a mi kedves hivatalos lapunkban bátorkodók jelentkezni a Titkár. Eli HÍREK. [f§| A hercegprímás Szentkereszten. Ma, vasarnap van a hires szentkereszti búcsú, mely alkalomból városunkat is utbaejtik a Szentkeresztre vonuló bucsujárók. Az idén különösen nagy számban keresik fel e kegyhelyet, mióta hire ment, hogy a magyarországi első Szaléziánus zárda ezen ősi múltú vidéket nyerte meg áldásos működése szinteréül. Csütörtökön délután dr. Csernoch János hercegprímás is kiautózott Szentkeresztre két udvari papjának kíséretében és megtekintette a szalézi intézetet, a kegytemplomot és részletes információkat szerzett az ottani építkezések felől. A kassai püspök városunkban. Dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai megyéspüspök e héten Esztergomban tartózkodott és a hercegprímásnál, valamint több egyházi férfiúnál tett látogatásokat. A hadügyminiszter Esztergomban. Krobatin Sándor cs. és kir. hadügyminiszter f. hó 1-én autón Budapestről Bécsbe utaztában városunkat is útbaejtette. Itt tisztelgett a hercegprímásnál és megtekintette a bazilikát, valamint a szemináriumot. Szabadságon. Brühl József prel. kanonok, főszékesegyházi plébános több heti szabadságidőre felső Olaszországba utazott. Tavollete alatt a plebánosi teendőkkel Pauer Károly karkáplán bízatott meg. Uj kerületi esperes. Dr. Csernoch Janos hercegprímás a párkányi esperesi kerület tanfelügyelő esperesévé Simor László barti plébánost nevezte ki. Kitüntetés. A hivatalos lap jelentette, hogy a király Franki Vilmos párkányi keményitőgyárost és Franki Henriket, valamint törvényes utódaikat a magyar nemességgel tüntette ki s részükre a „széphelyi“ előnév használatát engedélyezte. Csapatszemle. Brlogi Puhalló Pál, a pozsonyi hadtest parancsnoka, Grubic Milán vezérkari ezredessel hétfőn délután a helyőrség s a ba- raktáborban lévő csapatok fölött szemlét tartott. Előléptetések tisztikarunknál. Helyőrségünk tisztjei közül előléptek a 2tí-ik gyalogezrednél: de Pott Gusztáv századossá, Lapos Jenő főhadnaggyá ; a 76. gyalogezrednél Prager Hugó, Ghelleri Miksa, Schumacher Miksa és Scheible Ottó századosokká, Windhör Oszkár, Mühlberger Brúnó, Bougs Richard főhadnagyokká, Groh- mann Richard és Hyden Károly hadnagyokká. Uj közjegyzőnkről. A Kisújszálláson megjelenő „Kunsági Lapok“ legutóbbi száma a következő sorokban vesz búcsút Dr. Krasznay Gábor kir. közjegyzőtől, kit legutóbb városunkba helyeztek at Dr. Janits Imre kir. tanácsos helyébe : „Hosszú tizenkilenc éve annak, hogy az újonnan szervezett kisújszállási közjegyzőség első közjegyző- jeként Dr. Krasznay Gábor csaladjával városunkba költözött. Ez a hosz- szú idő épen elég volt arra, hogy őt a városunk közönsége megismerje és megszeresse. Mint az újonnan szervezett hivatal megalapítója pontos és kitartó munkájával a közönség elismerését nyerte el, de ezek felett, mint társadalmi életünk egyik intézője sokáig felejthetetlenné tette nevét mindannyiunk számára. A kisújszállási róm. kath. plébánia megalakítása körül varosunk róm. kath. la
