Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 36. szám
1914. április 30. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 nács újbóli megválasztása előtt elnöklő igazgató következőkben vezette be a választást. Ügyviteli szabályainkban lefektetett ügyrend alapján a társaság ügyeit az igazgatóság képviseletében a tanács intézi, mely az igazgató, titkár, ügyész és az igazgatóság kebeléből 3 — 3 évre megválasztott 4 tagból áll. Mivel pedig e négy választott tag mandátuma ez évben lejár, helyük a szabályok szerint a közgyűlést követő első igazgatósági ülésben betöltendő. A választás meg- ejtése előtt a következő szavakban ad kifejezést a tanács tagjainak eddigi szerepéről: „Bizonyos vagyok abban, hogy az igazgatóság minden egyes tagja azon nyugodt öntudatban él és viseli igazgatósági tisztét, hogy a társaságunk szabályszerű vezetésével megbízott igazgató tanács tagjai, az egész közel három-negyed évszázados működésünk alatt, hagyományos szak- és lelkiismeretességgel töltötték és töltik be azon nagyfontosságú felelősség teljes állást, melybe őket az Önök megtisztelő bizalma helyezte. Hogy az igazgató tanács tagjai mindenkor ily kiváló ügybuzgalommal, szakismerettel és becsületességgel, sőt közel négy évtizedes meggyőződésem és tapasztalatom szerint a legodaadóbb lelkesedéssel töltik be nagy fontosságú feladatukat az első sorban a tek. Igazgatóság érdeme, mert az Önök hatáskörébe tartozik azok megválasztása és igy körültekintő bölcs intézkedésük eredménye a tagok helyes összeállítása és ennek folytán az eredményteljes működés. Az hogy társaságunk a mai tekintélyes színvonalra emelkedett és a vidéki pénzintézetek mintaképéül emlittetik, az üzlet vezetésével megbízott igazgatótanács tagjai működésének eredménye, viszont az igazgató-tanácsi tagoknak az arra minden izében rátermedt megfelelő egyének kiválasztása az igazgatóság szerepe. Az eredmény teljes működés egyik feltétele azonban még abban is rejlik, hogy e tagok sorában, a jól bevált gyakorlat szerint változás, — dacára a 3 éves mandátumnak, halálesetet kivéve, — soha sem volt és igy ezen állandóság kizárta az esetleges rázkodtatásokat és biztosította a vezetés egyöntetűségét. Ezek előre bocsájtása után szives figyelmüket felhívom, hogy a kilépő 4 igazgató-tanácsi tag közül: Rudolf Mihály 1871. év óta, tehát megszakítás nélkül hosszú 43 éve tagja a tanácsnak. Ö tehát a mi mélyen tisztelt és szeretettel övezett nestorunk, ki ilykép az egész emberöltőn át nemcsak alapos kereskedelmi tudásával, hanem e mellett páratlan pontossággal és ritka ragaszkodással támogatja intézetünket és igy társaságunk felvirágzásában már eddig is elévülhetlen érdemeket szerzett. Virnmer Imre és Grósz Ferenc 1910. évben léptek a tanácsba, s mig az előbbi sokoldalú, alapos szakismeretével a kiváló jogi tudásával, utóbbi régi gyakorlati és hasonirányú működésével szerzett tapasztalataival, töltik be nagy fontosságú feladatukat. Végül Etter Gyula ugyan meg csak a múlt évben lett a tanács tagja, de már e rövid idő alatt is teljesen beigazolta a belé helyezett bizalmat, mert munkaszeretetével, agitálásával és alapos gazdasági szakismeretével méltó és hasznos tagjává lett a tanácsnak. Mindezek alapján azon indítványt teszi, hogy a régi igazgató-tanácsot lehetőleg egyhangúlag újból válassza meg az ülés, — mely indítványt az igazgatósági tagok lelkes helyesléssel fogadtak el. Az Esztergom —Párkánynána helyiérdekű összekötő villamos vasút tárgyában bejelenti elnöklő igazgató, hogy az előmunkálati engedély határ idejét, sikerrel további egy évre kérelmezte és hogy a már megejtett közigazgatási bejárásról felvett jegyzőkönyv jelenleg a kereskedelmi minisztérium egyes osztályait járja be szakvéleményezés végett és ez útjában az út és hídépítési szakosztályban került a vasút ügye egyik legválságosabb pontjához. E fontos villamos vonal csak úgy lesz jövedel- mezőleg megalkotható, ha a több millióba kerülő uj vasúti hid mellőzésével átjáróul a Mária Valéria hidat veheti igénybe. A hid eredetileg ugyan vasúti átjáróra tervezve épült de mert kocsiutja fagerendákra helyezett fakocka burkolattal bir a létesítmény a hidosztálynak azon tervével találkozott, hogy e fa szerkezeit vasbetonnal cseréltessék fel, melynek súlya azonban már megközelítené a megengedett megterhelést és ennélfogva a vasút átjárása esetén a hid újabb megerősítésre szorul mely terv lényeges több százezer korona külön költséget jelent. A hidosztálynak az a terve, hogy ez átalakítás költsége részben a vasutat terhelje. Tekintve, hogy a tervezett vasút a dunai hídon a faszerkezet fenntartásával, külön megerősítés nélkül közlekedhetnék, mig a vasbeton'a vasút céljaira számított hordképességet kötné le és igy csak nagy befektetés után volna használatba vehető. Bleszl Ferenc igazgató sürgősen jelentkezett a minisztériumban, hogy ez önzetlen és közhasznú vállalkozásra a vezetőség figyelmét felhiva az osztályt engedékenységre bírja és hogy a vasbeton terv későbbre halasztassék. Ugyancsak ez érdemben felkérte szives közbenjárásra vármegyénk főispánját, Meszleny Pált is, ki is a nála szokott ügyszeretettel azonnal tekintélye teljes súlyával lépett az ügy előmozdítása terére. Érthető nyugtalansággal várja a vezetőség a minisztérium határozatát illetve az osztály véleményét, miután a kedvezőtlen válasz a tervezés mikéntjét alaposan megbolygatná és hátráltatná. Egyébként bejelenti elnök, hogy a tervező Egyesült villamossági és gépgyár r.-t. keliő erély- lyel folytatja a vasút előmunkálatait és ezidőszerint is a vállalat több mérnöke városunkban időz, a végleges tervezet megállapítása végett. A tárgyalás során bejelentetett az igazgató-tanács azon intézkedése, mellyel a változott pénzviszonyok folytán a társaságnál kezelt betétek kamatlábát 1914. évi május 1. napjára szabályozta. Ezek után tárgyalás alá került a társaság egyik régi kipróbált tisztviselőjének, Kartaly István főkönyvelőnek nyugdíjaztatás iránti kérelme. 1877. december 9 óta, tehát teljes 36 évi szolgálati ideje alatt kifejtett példás szorgalma és eredményes működése feletti teljes elismerése mellett az igazgatóság fizetése, korpótlekai és lakpénz járandóságainak teljes összegű kiutalása mellett helyezte régi jó emberét a megérdemelt nyugalomba. A főkönyvelői állás betöltésére vonatkozólag az igazgatóság úgy határozott, hogy nyilvános pályázat mellőzésével a fokozatos előléptetés rendjét fogja követni. Az igazgatóság az állások betöltése során a következőleg határozott: Brenner Ferenc jelenlegi pénztárost, hivatali működése feletti teljes megelégedése kifejezése mellett, s mivel közel jövőben az emelkedő forgalom miatt úgyis második pénztár felállítása van tervbe véve, a főkönyvelői magasabb járandóságokkal főpénztárossá választotta meg ; azzal, hogy e cim és járulékai kizárólag személyéhez kötettek. A fokozatos előléptetés sorrendje szerint Etter Ödön főkönyvelőnek, Berán Károly második, Reusz Ferenc igazgatósági fogalmazói címmel harmadik, Einczinger Ferenc negyedik és Müller Gyula ötödik könyvelőnek választatott meg, továbbá Pöl- czer Frigyes első és Bruisy Pál második segédtisztté, valamennyi a rend- szeresitett állásokkal járó fizetés és szabályszerű mellékjárulékokkal előléptetett. Személyi ügyek során bejelenti elnöklő igazgató, hogy Bélafi Béla gyakornok részére hosszabb időre szabadságot engedélyezett egészsége helyreállítása végett és hogy Frayné Mórász Mária, ki teljes megelégedéssel töltötte be állását változott viszonya folytán arról lemondott és felhatalmazást kér az igazgató-tanács arra, hogy két ideiglenes munkaerő alkalmazásáról gondoskodjon. A nagy tárgysorozat dacára alig félórás ülésben elhangzott összes javaslatokat az igazgatóság egyhangúlag, minden változtatás nélkül tette magáévá, mely körülmény is fényes bizonyítéka a vezetőség, főként Bleszl igazgató iránt az egész igazgatóság részéről megnyilvánuló határtalan és méltán megillető bizalomnak. Séta a hegyek között. Most, hogy a vaskapui turistakilátó épülete napról-napra emelkedve, lassanként a megvalósulás stádiumába lép, hivatásszerüleg vagy szórakozásképen, gyakrabban rovom az arra vezető hegyi utakat. Közben pedig a tavaszidőtől énekre serkentett madarak karának zengedezése és a felujult növényzet szinpompá- jának hatása alatt önkénytelen áhítatra kelt szemekkel és lélekkel tekintek szét, városunk fönséges keretét képező távlatokon. És miután kisérő társ hiányában a lehető legjobb társaságot választom ki magamnak a saját magam személyében, elmélyedve a múlt idők édes-bús emlékein, elmerengve an- dalgok minden elém kerülő hant fölött, az újabb és régi vizerek fölött, források, sziklák, építmények mikénti helyzete, alakulata s változata fölött! Emlékszem jól, mikor kicsi koromban az én áldott jó anyám kijárt a szőlőkötözőket ellenőrizni s versenyt kötözni velük; és kivezetett engem is egyik szép nyári délután a „kiskúriai“ présházunkhoz, amely felett a dombtetőn még akkor dúsan vegetáló szőlőtőkék virultak. Igazán tündérkertnek tűnik elém most az akkori „szóló szőlő“ „csengő barack“ meg „mosolygó alma“- féle gyümölcsökkel felcicomázott szőlőskertünk, melynek a helyén ma már csak néhány koravén, fekélye- sedő fácsika, zöld mohától belepett, beteges ribizke bokrok s imitt-amott elaggott szőlőtőkék hirdetik az idők mostoha elváltozását . . . Micsoda nagy öröm és soha semmivel nem pótolható élvezet volt akkor gyermekkoromban egy szüreti alkalom ! Mikor meg volt engedve minden jelenlevőnek az eddig csak legfeljebb kóstolgatóba kapott néhány ft'rtöcske helyett az összes termésben való duskálkodás 1 És a mézédes bogyókból egy jó esztendőben apánk olyan bort tudott elszűrni, melynek elöntött cseppjeit, második fejtés után, az odatartott égő gyufa lángra lobbantotta 1 Tudjuk, hogy leghíresebb akkori Íróink sőt koszorús költőink is érdemesnek találták a szüreti témákat munkáikban feldolgozni s megörökíteni. Később, bizony elmúlt minden 1 A szőlő alatt elvonuló acélos agyagréteg közé vésett mély pincénk is teljesen kiürült. Sőt a sok éven át simán feszülő oldalai is rogyadozni kezdtek. Az üres boroshordók, kádak, kiköltöztek onnét végleg ; részben víztartó edénnyé felhasználva, részben a szárazságtól elpusztulva. A présházat sem volt miért jó karban tartani vagy tatarozni, s a benne elhelyezett faprésbe beleőrölt a szú . . . A pusztulás szomorú képe terül el majdnem minden ilyen alkotmányon, kivált hegyeinken. Sok helyütt még a bennelevő köveket is széthordták holmi olcsóbb építkezések pótlására; és imhol egy-egy öblös üreg tátong kísérteties ásítással az ut mellékén. Sok helyütt meg besimitozták a présház falakat és szurkálós rőzse- keritéssel egy udvarnak keresztelt rekesztékkel toldották meg. Az ablakrámákba napégette ócska üvegek kerültek.
