Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 36. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. május 3 Ezen érvelés azonban, ha jól a szemébe nézünk, voltaképpen visszafelé sül el. Hiszen részben ép az elviselhetetlen magas élelmiszer-árak okozói a rossz gazdasági viszonyoknak; és sohase javíthatók meg eme viszonyok, ha az árakat archimedesi csavar módjára emelik. Noha azt el kell ismernünk, hogy a magas árak is jórészt a válságos viszonyok következménye. És ami igaz a fővárosban s az ország más vidékein, az igaz minálunk is, ahol katasztrofális csapás mostanában tetemesebb kárt nem okozott. A mezőgazdasági viszonyok a mi vidékünkön eléggé jók; tehát kell, hogy kielégítést nyerjenek a fogyasztók szerény igényei is. És ha e két elem: a termelők és fogyasztók egymást megérteni nem tudják vagy nem akarják, akkor elengedhetetlenül szükséges, hogy vállalkozzék kiegyenlítő, közvetítő szerepre a mindkét fél érdekeit megvédeni hivatott hatóság, amely bizonyosan meg fogja találni a kivezető utat, a helyes módot a tarthatatlan állapotok gyors, erélyes és tartós orvoslására. Hatóságunknak legyen gondja reá, hogy megóvja húsipatőle az ájult asszonyt, az ingadozóan lépő csendőrt pedig a kúthoz vezették. A friss levegő s a csípős szél hamar magához térítette Székely Lajost. — Csak még a gyermeket mentsék meg — rimánkodott Tar József a kezét tördelve. Ez a kétségbeesett, siró hang úgy hatott a csendőrre, mint a katonára a riadó íuvása. — Keritsenek egy lepedőt — mondotta a körülötte állóknak ? — Nem lehet már bemenni — mondták az emberek, a tető minden pillanatban beszakadhat. — Bízzuk az Istenre a dolgot, én bemegyek a gyermekért. Ezalatt egy lepedőt hoztak. A csendőr vizbe mártotta, a ruháját néhány vödör vízzel lelocsolta s csuromvizesen a lepedőt is magára borítva ismét a pitvarhoz rohant. — Csendőr ur, az Istenért, ne menjen I — sikoltoztak az asszonyok. A férfiak némán, sápadtan bámultak rá. — Az életével fizet vakmerőségéért — gondolták magukban. Az udvaron már pokoli hőség volt. A vakító világosságot a széltől levert füstgomolyok hasogatták össze, a fény és füst birkózva dobálták egymást a levegőben. — Lajos az Istenért! — szólalt meg most egy könyörgő női hang. Úgy hatott ez a csendőrre, mint a nagybetegre a méla harangszó. Ezernyi érzelem hullámát verte fel, amik aztán zsongva ölelték át a szivét. runkat a jogtalan károktól s biztosítsa az ezen ipart űző polgártársainknak az őket megillető hasznot. De viszont legyen gondja arra is, hogy a kiszolgáltatott fogyasztó közönséget a prepotencia káros következményeitől megvédje és tegye lehetővé, hogy a középsorsú emberek rendesen ehessenek húst Esztergom városában. Úgy hisszük, ez a kívánságunk annyira jogos és oly szerény keretek közt mozgő, hogy a városi hatoság nem zárkózhatik el mielőbbi teljesítésétől. Tata. Virágország. Sajnos, hogy mi sem valami virágot kedvelő, sem virágkultuszt űző nemzet nem vagyunk, pedig ez az ország a kiaknázható kincsek országa. Földrajzi fekvése a lehető legkedvezőbb minden fajta kultur- termék létrehozatalára, de népe — fájdalom — minden vállalkozási kedv híjával való ! Ne kutassuk ennek okát. Lehet, hogy azért özönlik ide még abból is idegen iparcikk, amiből mi bátran csinálhatnánk itthon olcsóbban és szebben, mert nincs olyan kereskedelmünk, amely a cikkek számára jó piacot teremtene; lehet, hogy Egy szép leány szólt hozzá és a kezét nyújtotta ki feléje, hogy megragadja a vállát. — Erzsiké, most ne bántson — szólt rá szinte nyersen a csendőr. — De én meghalok, ha veszedelem éri. — Első a kötelesség. Azzal beugrott a pitvarajtón. A lány anyja vállára hajtotta a fejét és zokogott. — Jer odább gyermekem, itt megsülünk. És tovább húzta Erzsikét. A leány szive erősen csapkodta a mellét, mint viharban a horgonylánc a hajót. Behunyta a szemét, de a könny felnyitotta a pilláit s végig- csurgott arcán a meleg nedvesség. A tűz körül halálos csönd volt. Erzsiké úgy érezte, hogy az a láng a szivén csap keresztül, mely a házat nyaldossa. Görcsösen fogózott az édesanyjába, hogy le ne roskadjon. Egyszerre csak nagy zaj hallatszott. A leány felkapta a fejét. Szeme az ajtóra tapadt. Megpillantotta Székelyt. Örömében fel akart kiáltani, de csak egy hálasóhaj szakadt ki melléből. — Ah Istenem ! A csendőr kifutott az udvarra. — Nem találom a gyermeket — mondta levegő után kapva. — Az anyja az ágy alá rejtette — kiáltotta valaki. Székely erre megfordult s most már harmadszor rohant be az égő házba. A padlás nagy robajjal beszakadt. Egy tűzörvény nyilt meg a lyuk hea magyar tunyaság az oka ennek a kulturális elposványoso- dásnak, ámde bármiként is legyen a dolog, vezessük ezt akármire is vissza, annyi bizonyos, hogy olyan jelenség, melynek eltüntetésén okvetlenül dolgoznunk kell. De ha már a mizériák felsorolásában vagyunk, szükséges, hogy erre is rámutassunk. A magyar agrikultur nép jövedelmének főforrása a televé- nyes föld, azzal, ami rajta terem. Sokkal kisebb jövedelmi forrását teszi a földben talált érc. Inkább a gabona, fa, és a gyümölcs az, amiből a mindinkább fokozódó szükségletek nyernek kielégítést. A logika azt parancsolja, hogy más téren, nem a földművelés terén kerestesség mód arra, hogy újabb és újabb jövedelmi ágak nyíljanak meg előttünk. Egy ilyen jövedelmi ágazat volna, ha a kertészetet vennők intenzivebb munkálatba. Ha a virágot épúgy tekintenők értékesítendő cikknek, mint a zabot vagy búzát. Mert ezen a téren nagyon, de nagyon hátra vagyunk, pedig a nemzeti jólét egyik főforrását tehetné. Az országban mindössze talán egyetlen számottevő vil ágkertészet van: Soroksáron, De a szakemberek tudják a legjobban, hogy a virágművelést intenziven csupán egyetlen virágfajban lehet gyakorolni. Azért Soroksáron csakis a gyöngyvirágnak van talaja. lyén, ahol körben forogtak a lángok, a füstoszlopok, mint véres hullámok a fekete vizen, úgy kavarogtak fölötte. A kémény is eldült olyan dördü- léssel, mint egy ágyulövés. Ahová a forró téglák omlottak, lobogó és lángsörényű zsarátnokok ugrottak föl s pattogva táncolták körül. Erzsiké úgy állt az udvaron, mint a menyasszony a vőlegénye koporsójánál. Szinte hallotta már rajta a rögök robaját és dübörgő kattogását. — Éljen, éljen! — riadt fel hirtelen az örömmé vált rémület. Székely jött ki, vállán a gyermekkel. A nép boldogan fogta körül őket. Az apa odaborult a csendőr lábához. — Áldja meg az én Istenem, ahol egyet lep ! A csendőr pokrócba tette a gyermeket, aztán addig élesztgette, mig eszmeleire tért. Anyja már magához jött ajultságából s hol a gyermeket, hol a csendőr kezét csókolta. Most odalépett a csendőrhöz Erzsiké. Könnyes szemével boldogan nézett ra és ajkáról, mint a lepergő méz, oly édesen folyt a szó : — Lajos, ezért magát kitüntetik; de legelőször én akarom megszorítani a kezét. — Erzsikém — felelte a csendőr — többet ér nekem egy édes mosolya, mint a világ összes érdemrendje. Farkas Ernőd. Tehát mindössze egy virágfajtánk van, amelyet itthon is beszerezhetünk. Pedig lehetnénk „virágország.“ A gazdászatok száma, ahol kertészet is van az országban : légió. Minden jobb uraságnak van kertésze, ki az udvar kertet, a parkot rendbe hozza, virágokkal ékesíti és folyondárokkal vonatja be a régi udvarház ósdi falát. Sokhelyütt megvan az üvegház is, melyben télen át tenyésztik a virágot, hogy a teli vendéglátások ne szűkölködjenek élővirágokban. Pedig hát csak egy kis jóakarat, hagyományos petyhüdt- ség levetése kellene, és átalakíthatnék az országot virágországgá ! Minden földesúr igen olcsón, házilag készíttethetne egy üvegházat, melyben egy-egy virágnemet a kereskedés számára is tenyészthetne. A kertész személyzet szaporítását okvetlenül kifizetné az a jövedelem, amely az aránylag csekély befektetés után járna. Mert nemcsak a hazai szükségletet láthatnók el virággal, hanem kiszoritanók a bécsi virágot, az olasz és francia importot; és mi lehetnénk azok, kik a keletet ellátják virággal. Óriási piac nyílna meg szamunkra: az egész Balkán, Oroszország nagy része, sőt még Németországból is jókora darab. Nem kell hozzá egyéb, mint egy kevés önbizalom, munka és vállalkozó kedv. Gazdasági folyóiratokban már többször szóba került ez az ötlet; de a kezdő lépést nem akarta megtenni senki. Most ragadjuk meg az alkalmat és menjünk Európai utón! Amit kiaknázhatunk, azt aknázzuk ki. Gazda. Az esztergomi takarék- pénztár r.t. igazgatósági ülése. Városunk életében már évtizedek óta méltán jelentős szerepet tölt be, úgy erkölcsi mint anyagi tekintéteket figyelembe véve pénzpiacunk fő mozgató ereje az esztergomi takarékpénztár részvénytársaság és mivel annak működéséről az időszaki igazgatósági ülések számolnak be ezek lefolyása állandó érdeklődés tárgyát képezi. Az igazgatósági tagok nagy érdeklődése mellett folyt le múlt hó 29.-én d. u. 5 órakor a társaság ezen üzleti évében tartott első igazgatósági ülése, Bleszl Ferenc igazgató elnöklete alatt. A legutóbbi igazgatósági ülés és a közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után, a tárgy- sorozat első pontja, az igazgató-ta*