Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 4. szám

1914. január 11. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 nyok szervezkedését. Szervez­kedjünk nii külön a magunk piaci élelmezésének olcsóbbi- tására és a piaci mizériák meg­szüntetésére ! Három lelkes úr­nő elég, hogy talpra álljon vá­rosunk minden háziasszonya! Valljon akad-e városunkban há­rom lelkes úrnő, aki a köznek ezt a nagy kérdését meleg sziv- vel oltalmába fogadja a maga és lakostársai javára? Kíváncsian várjuk, akad-e ilyen három lelkes úrnő a mi városunkban ? Az akció min­den fázisáról, lapunk a legkész­ségesebben ad hirt és szolgálja ezt a nagy közérdeket. » 4» ♦♦ »» ♦» ♦♦ -» Reviczky Károly földbir­tokos levele szerkesztő­ségünkhöz. Nyergesújfalu község aljegy­zője Balogh János úr karácso­nyi számunkba cikket irt Nyer­gesújfaluról s arról a fejlődés­ről, amit e vidéken az Almas-füzi- tői vasút előidézett. Erre a közle­ményre kapjuk most revisnyei Reviczky Károly úrnak, a bi- koli földbirtokosnak levelét, a melyben leírja a vasút létesíté­sének történetét, felemlítvén az abban résztvevő személyeket. E levél ugyan nem volt nyilvánosságnak szánva, mi mé­gis örömmel tesszük azt közzé, hogy e sorokkal is hódoljunk jobbára mar azoknak, akik e vasút teremtői közül már el­költöztek az élők sorából. így szól e levél: „Pta-Bikol, 1914. január 6. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Becses lapja „Esztergom és Vi­déke“ egyik szamában olvastam Nyergesújfalu község rohamos, elő­nyös fejlődéséről, mélyet legnagyobb részt az Esztergom-Almás-füzitői he-, lyiérdekű vasút iétesülésének tulaj­donítanak. Örömmel olvastam, mert jóleső örömömre szolgál azon tudat, hogy ezen vasút létesítésében nekem is van egy kis részem, mert ezen va­sút papiroson Bikolon, szerény la­kásom ebédlő asztalán épült. Ez már talán sokan, vagy talán már senki sem tudja, pedig még egypá- ran életben vagyunk az akkori sze­replők közül. Az eszme a gróf Roon féle lá- batlani cementgyár akkori igazgató­jáé a gondolom még most is élő Vendtlandt Károly gyárigazgatóé volt, ki hozzám jött, mint a kerület ak­kori képviselőjéhez és csoportosított érvekkel igyekezett bebizonyítani, hogy mily szükséges lenne az e vi­dékbeli kő- és cement-iparra egy vasút s hogy az mennyire kifizetné magát, de ő porosz alattvaló a ma­gyar nyelvet is csak töri. (később egész jól megtanult magyarul) s mint idegen nem tudja, hogyan kell ezt a m gyár kormánynál megindítani, ezért fordult hozzám mint képiselőhöz, mert nekem tudnom kell. Én fiatal képviselő voltam, soha semmit ki nem jártam, de mint függetlenségi­párti, ki sem járhattam volna. Nem resteltem kimondani, hogy biz én sem tudom, hanem megígértem neki, hogy érdeklődni fogok az ügy iránt. Budapesten illetékes egyénektől azt hallottam, hogy a Pester Loyd egyik előkelő munkatársa irói nevén Ötvös Adolf, valódi nevén Silberstein Adolfhoz forduljak. Silberstein urat találkozóra a Frohner szállodába kérettük s neki Vendtlandal együtt tervünket előad­tuk. Fölutazott hozzám részletesebb megbeszélés végett s azl mondta, hogy ő hajlandó az egészet keresztülvinni, van is embere,gondolom Neusloss Emil cég, ki finanszírozza az egészet, de az előmunkálati engedély szerzése és a munkaiatok megkezdése előtt, miután ezek sok költségbe kerülnek tájékozva kíván lenni a cég a me­gye, a város, káptalan, primácia és Takarékpénztár hangulatáról, támo­gatásáról s arról, hogy az érdekelt községek bevonásával mily összegű törzsrészvényt lehetne elhelyezni, mi­végből a fontieket egy értekezletre kellene összehívni. Vendtlandt ur rög­tön ajánlkozotl is, hogy az értekez­letet a lábatlani gyárban lévő laká­sán összehívja. De az előrelátó Öt­vös Silberstein úr azt mondta, hogy ő zsidó, Vendtlandt meg református, ez nem vonzó a papságra különben is a még akkor kis üzemű gyárnak tisztviselője társadalmilag ismeretlen, hanem én hívjam, mint a kerület képviselője össze az értekezletet. így jöttek azután össze nálam Pta-Biko- lon. Kruplanicz Kálmán alispán, úgy emlékszem Helc Antal akkor pol- pármester, Andrássy János, Matty a- sóvszky Vilmos, Reviczky Győző megyei tisztviselők, Brozorád Rezső bányatulajdonos, Krausz Izidor ke­nyérmezei birtokos és gyáros, Frey Ferenc bankár a Takarékpénztár képviseletében és Vendtlandt Ká­roly cementgyári képviselő s még páran, kiknek neve emlékem­ből elmosódott. No meg természe­tesen Silberstein Adolf úr, meg az én csekélységem. A primacia és káp­talan részéről Mészáros Károly és Havasi Imre ügyész urak voltak hi­vatalosak, de azok nem jöttek el, s ekkor lett megvetve alapja az Esz- tergom-Füzitői vasútnak. Azután volt még konferencia ugyan a fenti urak nagyobb részének részvételével Lá­batlanon a gyárba Vendtlandt úrnál, Kenyérmezőn Krausz úrnál. Azután az előengedélyt megkapta Silberstein úr, a vasutat pedig megépítette Neu- schlossz Emil. Midőn erről tekintetes Szerkesztő urat tájékozni bátor vagyok, marad­tam kész. szolgája Reviczky Károly.“ Gyermekmentés életmentés. Városunk irodalmában országos érdekű könyv jelent meg. A Kath. Gyermekvédelem buzgó szerkesztője, Keményfy K. Dániel plébános, érdekes és korszerű szó­noklatait, előadásait és allokucióit egyesíti a keresztény gyermekvéde­lem nagy kérdésében. Rajner Lajos püspök, az apos­toli szellemű egyesületi elnök, jelöli meg az uj könyv célját előszavában. „A katholikus gyermekvédelem ter­jesztése tette szükségessé ezen be­szédek sajtó utján való közzétételét. Hozzá akarunk férni a jámbor lelkek szivéhez és felkölteni bennök a ro­konérzést azon .legkisebb testvéreik iránt, a kik az élet mostoha körül­ményeinél fogva nélkülözik az anyai szeretet melegét, az apai oltalom védelmet, kik a társadalomban min­denkitől elhagyatva ki vannak téve a rossz példa megmételyező hatásá­nak, a csábítás ingerének és a zül­lés veszedelmének.“ Keményfy Dániel tehát az egye­sület középponti bizottságának fölké­résére tette meg agitációs körútját. Főképen a gócpontokon, az egyház­megyék székhelyein emelte föl sza­vát az elhagyatott gyermekek érde­kében, még pedig olyan sikerrel, hogy jelentékenyen lendített az egye­sület ügyén. Az érdekes könyv cime'. „Gyer­mekmentés, életmentés11, egyúttal alap­eszméje a korszerű tanulmányok­nak. A felebaráti szeretet meleg stílu­sával hirdeti az iró, hogy „a gyer­mekek körül forog az egész gyer­mekvédő munka. Mi is az a gyer­mek ? A gyermek Isten áldása, a a menny záloga, család jövője; maga az emberi nem, a haza, meg­újulása az emberiségnek a maga virágjában. A természetes hibáknak még nem rabja, benne még nincsen hajtható. Azért ha éri is valami, mint gyönge növényt, ismét' föl le­het egyenesíteni s az ég fele irányí­tani. A földön jár, de rendeltetése és célja az üdvözülés “ Az egész könyv szellemét jel­lemzi ez a kedves szemelvény. De az egesz könyvet tanulmányoznunk kell, hogy teljesen meggyőződjünk nemes hivatásáról. A fölvilágosító mű minden feje­zete tanulságos. Érdekesen vázolja a gyermekzüllést, melyet korán kifej­leszt az árvaság, leginkább azonban a gyermekáldásra nem méltó, isten­telen szülők erkölcstelensége. A kath. gyermeknevelés tehát az árvákat vagy elhanyagoltakat oltal­mába fogadja, hogy vallásos és er­kölcsös hazafiakat teremtsen belőlük. A gondozott gyermekeket megfelelő menedékházakban vagy megbízható családnál helyezi el tartásdijjal; ti­zenkét éves koruk után pedig mes­terséget tanulnak, de szívesen köz­vetíti az egyesület az örökbefoga­dást is. Mert a gyermek nemcsak a ha­nyag szülőké, hanem a gondozó egyházé, a szerető hazáé, de első­sorban is a menyországé. A ki te­hát a gyermek jólétet elősegíti, az már a társadalmi életet erősíti. A gondos körültekintéssel megirt könyv megismerteti olvasóit a mo­dern gyermeknevelés rendszerével. Keményfy Dániel is konstatálja, hogy a gyermekvédelem, törvény alapján, hazánkban keletkezett legelőször. Az állami gyermekvédelem — mert fe­lekezet nélküli — azonban nem fog- lalkozhatik olyan alaposan a gyer­meki lélekmentéssel, mert igazi és odaadó krisztusi szeretet szükséges a katholikus szellemű gyermekmun­kához. Éles megfigyelések alapján jel­lemzi a szerző a mai tipikus prole­tár gyereket, a ki egyenesen bele­születik szerencsétlenségébe. Lelket­len szülei a gyárban robotolnak és igy az őrizetlen csemeték leírhatat­lan házi börtönükben raboskodnak. Meggyőző adatokkal festi a romlás rettenetes tanyait. A boldogtalan gyerek penész és durvaság közt vergődik. Ilyen züllött odúkból kel­nek azután szárnyra az ifjú tolva­jok, a ragadozó madarak és a mi jövőbeli vallástalan, hazátlan „bitang­jaink.“ A pusztulás fertőző csiráit kell tehát a még idejekorán meg­menthető gyerek leikéből kiirtani. Ez azonban csak úgy sikerül, ha a proletár gyereket mielőbb kimentjük az alkoholisták, az éjjeli kicsapongá­sok és tolvajcimborák eletvesztő ban­dáiból. A mi üdvös egyesületünk már több elzüllött gyermeket men­tett meg, midőn védettjeit iskoláz­tatta, azutan ipari vagy földmivelési foglalkozásra tanitatta, sőt elhagyott kis leányokat szolgálati vagy nőipari munkára képeztette. A tehetséges fiuk még középiskolai tanításban is részesülnek. Méltányolni kellene tehát minden hiihű katholikusnak a mi egyesüle­tünk üdvös müvét. Hiszen az ilyen speciális szervezetnek az is hivatása, hogy a gyermekvédelem munkáját ki ne ragadják mások kezeinkből. A társadalom érdeklődése és részvétele ennélfogva nélkülözhetetlen. A gyermekvédelem védő szár­nyai ala valók az elhagyatott csecse­mők is. Korunk legförtelmesebb üzér­kedése, a rabszolgai Jeánykereske- des ellen szintén harcot folytat már a Prohászka Ottokár püspök elnök­sége alatt működő „Magyar Egyesü­let a Leánykereskedés Ellen“, me­lyet az állam tizenkét ezer koroná­val segít évenkint. Kiegészítő műve­letei lesznek azonban ezen a vona­lon is egyesületünknek. Keményfy Dániel széles látókör­ben észrevette mindazokat a társa­dalmi faktorokat, melyekre az egye­sületnek számítania kell. A buzgó plébános és lelkes tanító a maga hatáskörében magasztos hivatást tel­jesít, ha egyesületünk fehér zászlója alá csoportosul. Ifjúsági egyesületek is keletkezhetnek ha az angol Le­ague of Piti nemes mintájára, a Könyörületesek Ligáját szervezik ve­zértanáraik. A Mária Kongregációk szintén elsősorban illetékesek a lé- lekmentés müvére. Köziudomásu, hogy az Orsz. Gyermekvédő Liga minden eszközt, intézményt, sőt még a közigazgatást is fölhasználja célja nagy arányú agitációjára. Miért ne használnók te­hát mi is a rendelkezésünkre álló eszközöket ? Hiszen amennyi gyer­mekleiket teszünk fehérré a keresz­tény neveléssel, annyi lelket hódí­tunk el az anarchia vörös tömegé­től. A mi egyesületünk keresztény eszméje, hogy mentsünk, javítsunk neveljünk szeretettel és előzzük meg a büntetést óvatosan. Krisztus Urunk szavai viszhangoznak folytonosan a Keresztény Szeretet Országos Gyer­mekvédő Müvében. „Engedjétek hoz­zám jönni a kisdedeket, mert ilye­neké a mennyek országa!“ Azért hirdeti, hogy nem elegendő az el­hagyott gyermeket testileg, szellemi­leg ellátni, sem külön gyermekbiró- ságokról gondoskodni a javítás érde­kében, hanem a pogányság felé el­vadult lelket a pusztulás örvényéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom