Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 30. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1914. április 12 nak emlékezetén. Mi szánjuk őket, de nem tartunk velük. Mi hisszük, hogy Jézus feltámadott, és reméljük, hogy egykoron mi is fel fogunk támadni az utolsó ítéletre. Nekünk van okunk a mai szép napon örvendezni, mert hitünknek győzelmét ünnepeljük. „Ha Krisztus halottaiból föl nem támad — mondja a nemzetek nagy apostola — akkor hiába való a mi tanításunk, hiábavaló a ti hitetek.“ De feltámadott hitünket megerősítette ; tehát méltán vigadozhatunk. „Ez az a nap, melyet az Úr szerzenekünk, hogy örvendezzünk s vigadozzunk rajta!“ Örömünk annál nagyobb és teljesebb lehet, mert a nagy természet is egyesül velünk s osztozik vigságunkban, Felkél dermesztő téli álmából s üde zöld színbe öltözik. Erdő és mező megtelik himes virággal, tarka pillangókkal, bogárzümmögéssel s a madarak csicsergő énekével. Tehát a külső világ is velünk ünnepel. A fölébredt természet mosolygó ábrázata mintegy híva-hí bennünket, hogy egyesítsük vele hálaszózatunkat annak dicsőítésére, ki feltámadásával új életet adott az egész mindenségnek. mányaival és nyomban állást is kapott a varosban. Aladárék egyébként mindig keveselték Elvira hozományát, habár nem kifogásolhatták sem szépségét, sem műveltségét, sem jellemét ; épen azért elhidegültek a testvérek egymástól. II. Dr. Korompay Elemér természetesen az előkelő kivándorlók közé tartozott. Nem szökött, nem menekült, hanem egyszerűen és tervszerűen, tehetsége érvényesítésére utazott az újvilágba. Megérkezése után New-Yorkban nemsokára alkalmazást talált egy óriási gyárvállalatban. Kiváló tehetsége, kifogástalan úri modora és páratlan szeretetreméltósága pedig rövid idő múlva érvényesült. Szívesen látták tehát a legszebb társaságokban. Egy-két év múlva egy-két korszerű találmányával pedig már rendkívüli hírnevet szerzett és uj szerkezetű motorjai gyártására uj részvénytársaság keletkezett, melynek vezetője Dr. Korompay Elemér gépészmérnök lett. Fényes szerencse mosolygott tehát reá. Mindenkinek imponált rend- kivüliségeivel. Még a misszeknek is. Csak azt az egyet nem értették sehol, az előkelő körökben, hogy miért nem hódol meg az a magyar mérnök, még a milliárdos szépségeknek sem? Elemér mindenütt hódított, de ő sehol sem hódolt meg senkinek. Ezt a megfoghatatlan, sőt titokzatos magatartást pedig még érdekesebbé tette az a szokatlan körülmény, Méltó és igazságos eszerint, hogy a legtisztább örömnek érzése töltse be mindnyájunk szivét a föltámadásnak és kikeletnek közös magasztos ünnepén. Nem szabad hátramaradnia egy hívőnek sem annak dicsőítésében, ki e napot szerzé nekünk az örömre és vigadozásra. Lelkesen és fennen zengjen a győ- zedelmi énekünk: Föltámadt Krisztus e napon. Alleluja ! Hála légyen az Istennek ! Priscus. A választói vizsga. A most uralkodó kormány- rendszerről sok rosszat elmondhatni, de egyet nem lehet tőle megtagadni : a leleményességet, a találékonyságot. Időről-időre gondoskodik róla, hogy újabb s újabb meglepetésekben részesítse az országot. Persze az aztán már más kérdés : van-e öröm bennük ? A legújabb meglepetés — mint a napilapokból mindenki előtt ismeretes — a választói vizsgáló bizottságok felállítása s a vizsgálat elrendelése az önként jelentkező polgárok számára. Ez az a politikai piros tojás, mellyel a mai kormány népünknek husvétra kedveskedett. hogy az ünnepelt urnák sohasem volt kalandja senkivel sem. Természetesen a megfigyelők egoistának tartották. Aki nem képes mást szeretni, mint szakmáját és tálán még a dollárokat. Ilyenformán nyilvánvalóan veszedelmes is lehetett volna, ha valamelyik missz any- nyira megfeledkezik magáról, hogy az önző férfiúba belészeret. Tehát végre némi megütődéssel, sőt óvatosságból tudomásul vette az előkelő társadalom, hogy Dr. Korompay Elemér bevehetien vár, vagy szerelmét talán már bevette valaki. Kiderült azonban, az érdekkörök előtt, hogy a rejtelmes ur sohasem levelez Magyarországgal és senkitől sem kap üzleti leveleknél egyéb küldeményt Így azután még érdekesebb és megfejthetetlenebb szfinksz vált belőle a new yorki dollárok arisztokráciájában. De Elemér kritikus helyzetében rendületlenül következetes maradt férfias elhatározásához. Szorgalmasan gyűjtötte a vagyont. Siettette lázas munkájával az esztendőket és habár nem is irt haza, de mindennap megcsókolta Elvira tündérszép arcképét, melyet pénztárcájában rejtegetett. III. Elvira szokatlan szépsége persze szokatlan esemény volt a tanítónők között. Sőt a varosban is különös fordulatnak vélték. Végtelen szeretetreméltósága, kiváló műveltsége és páratlan zongorajátéka, azonban mégis sok meghívásra érdemesült a város első társaságaiban. Atyja, a magába vonult, csönHa szemügyre vesszük a váratlanul kapott ajándékot, önkéntelenül eszünkbe jut az esőért éneklő falusi kántornak szomorú esete: — Mint beszélik, Zalame- gye egyik községében nyár idején soká nem vala eső. Vete- mény és legelő közel volt az elszáradáshoz. A nép folyton unszolta a kántort, hogy énekeljen esőért a szentegyházban. Ez, mint illik, hajlott is a szóra s offertoriumkor kihúzván az orgona valamennyi mutációját, nem tudom hány oktávás torkával íalrengető harsogással zengte nap-nap után, hogy — Adj jó esőt, Csöngés felhőt Határainkra S öntözd meg a mezőt! Csak nem akart esni. A nép egyre jobban zúgolódott és szidta a „mester urat“, hogy nincs foganatja enekének. Végre egyszer úgy szombat déltájban kis világos felhő kerekedett a falu fölött, mely gyorsan nagyobbodva, villámlani s dörögni kezdett és egy fertály óra alatt olyan jeget zúdított a határra, hogy mindent tönkre vert. Másnap azután az öregmisén offerto- riumkor igyen öntötte ki szive keserűségét az Isten csapásától nekibúsult kántor: Adtál Uram esőt, Nincs köszönet benne: Határinkat a jég Csúnyán tönkre verte, stb. des és szerény férfiú szívesen vette, ha leánya felesége társaságában elfogadja a meghívásokat. Elvira édes anyja pedig most kezdett szórakozni újra évtizedek után. így került azután az ünnepelt urleány Karnevál birodalmába. Es a farsangok tündöklő bálkirálynője nem drága öltözékeivel vagy ékszereivel tűnt föl, hanem viruló fönségével és ellenállhatatlan szere- tetreméltóságával. A városban természetesen senki- sem tudta édesanyján kívül, hogy milyen szívbeli szerződést kötött. Elvira Elemérrel- Épen azért az első gavallérok és a vidék nőtelen ná- bobjai nagyszerűen versenyeztek érette a hódítás művészeteben. Ha párbajok keletkeztek, a féltékenység pisztolyai dördültek el. Ha megha- sonlottak egymással a legjobb bará tok, csak a versengés viszályai gyarapodtak. És a körülrajongott Bihary Elvira, kivétel nélkül minden egyes udvarlójaval egyenletes szeretetre- méltósaggal és előzékenységgel bánt. Elfogadta a legszebb virágot — a virágért. Bókjaikat — a mulatságért. Táncukat a farsangért. Egyebet azonban nem cserélt velük, mert nem értett a kacérkodás veszedelmes művészetéhez. A milyen föltűnően érdekes probléma volt Dr. Korompay Elemér New-Yorkban, olyan megfejthetetlen rejtvény lett Bihary Elvira a magyar városban. A rendkivülisegeket pedig nem igen értik a mindennapi rendes udvarlók. Minthogy pedig sehogysem tudtak Elvira szivéhez férkőzni, Bihary Úgy mondják, innét került volna népünk ajkára a szokásmondás : Adtál Úram esőt, nincs köszönet benne! Semmire sem illik jobban ez az eset s ez a szólás, mint a kormány váratlan húsvéti ajándékára: a választói vizsgálatra. Nem hatásvadászat kedvéért, nem is nagyítással, hanem a legreálisabb meggyőződéssel állítjuk, hogy ennél szerencsétlenebb, lehetetlenebb rendeletet már régen adott ki kormány Magyarországon. Ha jóakarat szülte, akkor nem egyéb halva születet ideánál ; ha meg pártpolitikai szá- míttással adták ki, (hogy t. i. saját szavazóikat szaporítsák) eleve kárbaveszett igyekezetnek lehet minősíteni. Vagyis mindenképen hiábavaló rendelkezés, mely nem fogja elérni célját : a választók szaporítását. Ennek megállapításához nagyobb fejtörés nem szükséges. Aki ismeri a magyar népnek, még a legszegényebbjének is a veleszületett büszkeségét, az kétszer kettő = négy biztossággal tudja előre, hogy ez nem fogja (vagy legalább is elenyésző kis mértékben fogja) alávetni magát ilyetén vizsgálatnak. Inkább nem kell majd neki választói jog, mintsem hogy iskolás gyerek módjára igazolja irni-olvasnitudását. Emeli ezen eleve is nagyon Kálmánhoz föllebbeztek szerelmi pö- rüket. A csöndes ur bölcsen azt válaszolta a fejveszett alpereseknek, hogy az ő leánya csak azért szerzett tanítónői oklevelet; mert föltétlenül független és önálló óhajtott maradni és igy szülei sem dönthetik el sorsát. A tömérdek kosár azonban még mindig nem ábrándította ki a szívós udvarlókat. Csakhamar megjelent egyszer váratlanul a megye első gavallérja ragyogó autón. Elvira a saját kis szalonjában, hófehér bútorai közt, nyájas könyvtára mellett, legkedvesebb barátjával, a zongorával társalgóit, midőn az uj Romes szüleivel megjelent. Elvira nyájasan fogadta. Midőn pedig a fiatal földbirtokos nyíltan megkérte kezét, mosolyogva azt válaszolta, hogy nem képes megválni az aranyos kis lányoktól, annyira szereti őket. Ezzel az ügyes villámhárítóval azután egyszersmindenkorra elintézte több; kérőjét is. IV. Vegre letelt.a nagy hét évi próba. Dr. Korompay Elemér nyájasan elbúcsúzott amerikai vállalataitól, szellemes hölgyeitől es férfias uraitól és szép vagyonával és hűséges szivével sietve sietett haza. Husvétkor, a legszebb tavaszi ünnepen, óhajtotta meglepni Elvirát. Húsvéti ajándékul pedig egy new- yorki ékszerésznél két remek gyé- mántos jegygyűrűt készíttetett és azt belefoglaltatta egy kedves kis, piros atlasz galambtojásba.
