Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 30. szám
1914. április 12. ESZTERGOM és VIDÉKE3 valószínű föltevés hihetőségét az a körülmény, hogy a vizsgáztató bizottságok elnökei mindenütt szolgabirák lesznek, akik mellett jegyzők fognak asszisztálni, tehát olyan tisztviselők, kiktől a magyar paraszt régidőtől fogva fél. Hogyan gondolható, hogy olyanok előtt vizsgázzék, akik iránt hagyományosan bizalmatlan ? Hozzájárul még nagyobb kerületekben az nem kicsiny- lendő akadály is, hogy 30—40, sőt több kilométernyi utat kell megtennie annak, ki a választójogi képesítést meg akarja szerezni. De ugyan hányán fognak erre vállalkozni ? Ha tehát a magyar kormány ezzel a vizsgálattal gondolta a népi választók szamát szaporithatónak, akkor nagyon rosszat gondolt. Ha ellenben — amit szintén föltehetni — evvel akarja útját állani a paraszti szavazatok szaporodásának, — a választói jog kiterjesztésének nagyobb dicsőségére ! — akkor jobb módot találva se találhatott volna. Szóval: a szavazati jog után áhítozó magyar parasztság méltó keserűséggel mondhatja a kormány húsvéti ajándékára: Adtál Uram erőt, nincs köszönet benne! Lajos. Midőn hazája határára ért, hevesebben dobogott a szive. De edzett érzelmei tudtak engedelmeskedni is. Első dolga volt Biharyékhoz sietni. Elvira anyja elragadtatással ölelte át Elemért, Bíhary pédig mosolygó könnyekkel. Elvira még nem tért haza az iskolából. Végre megérkezett. Mintha csak valami tulvilági ve rőfény ragyogott volna fejére, olyan tündöklő szemmel, átszellemült arccal tekintett élete legnagyobb eseményére. Elemér elragadtatással fogta meg mind a két kezét és olyan diadalmasan mosolygott reá, mint az a hős, aki hét éves háborúját győzedelmesen bevégezte. Ugyanezt érezte kedvese is, aki hűségesen várta haza. A következő percben átnyújtotta Elemér boldogan az amerikai hozományt. A kinyílt húsvéti piros tojásban benne volt az ő földi menyországuk szinbóluma. Elemért tehát most a hét évi próba valóságos vőlegénnyé avatta. Az örömszülők megfiatalodtak a rendkívüli boldogságtól. Elvira szeméből pedig néhány gyémántcsepp hullott a jegygyűrűkre. Ekkor hangzott el a legszebb nyilatkozat Elvira szobájában : — Az a hét esztendő, — mondta Elemér nemes szive — melyet más világrészekben töltöttünk el, most mindkettőnket egyesit örökre. Várt leány várat nyer, mondták őseink. Legyek ezentúl én Elvira erős vára. Millióknál többre becsülöm az ő nemes szivét és milliárd- nál többre a mi kipróbált és megérdemelt boldogságunkat. Közgazdaságunk az új kiegyezésben. Irta: Tímár Igttács esztergommegyei gyártulajdonos. A kereskedelmi szerződések tárgyalása természetszerűleg napirendre hozta azon kérdést, hogy — reálisan számítva — mennyi lehet azon ösz- szeg, melyet közgazdaságunk részére egy tiz évi kiegyezési cyklus alatt a külön vámterület mellett meglehetne takarítani. Nem bocsájtkozom annak bizonyításába, hogy ezen megtakarításra mennyire vagyunk rászorulva; a kérdés alapos megbeszélése úgyis meglehetős nagy anyag gyűjtését igényelte ; most bevezetésképpen csak annyit akarok jelezni, hogy itt meglepően nagy összegről, talán több milliárdról van szó, tehát kötelességünk e kérdéssel behatóan foglalkozni. Kötelessége ez különösen a közép- és első sorban az iparos és kereskedőosztálynak, mert ezek a jelenlegi szisztéma mellett létalapjukban vannak megtámadva, és mert ők legjobban ismerik a jelenlegi kiegyezési adatok megbizhatlanságát. A nyugati államok régen felismerték a középosztály államfenntartó hivatását; ott ez az osztály az államépületnek főpillérje, és erre nehezedik a legnagyobb teher. Franciaország csodalatos újjászületését és jelenlegi pénzügyi hatalmát csak a tőkeerős középosztályának köszönheti ; Németország viszont rendkívül okos szociális intézmények által egy óriási munkástömeget középosztályává tudott átvarázsolni. Nálunk 1867 óta az ipart és kereskedelmet csak fejős tehénnek használták, de abrak helyett csalánt raktak elébe. A csalán abból állt, hogy kisiparunkat kiszolgáltatták a hatalmas osztrák nagyiparnak, kereskedelmünket pedig csak hitelpumpolási eszköznek használták. Az állam nem elégedett meg azzal, hogy ő maga a külföldön örökké pénzkölcsönökért házalt, hanem közvetve a kereskedők révén még áruhitelét is kimerítette, és ez által kereskedelmünket Bécstől függővé tette. — A kereskedelem volt az a szívó és nyomó gép, mely egyrészt az osztrák gyártelepekből át- szivta hozzánk a silány textil-árút, másrészt pedig kinyomta a lakosságból a sok indirekt adókat az államkasszába. Így lett a kereskedőből a kincstárnak ingyenes adóbeszedője, végül pedig a hires Bánfy-kormány alatt egy szép napon a kereskedő egyszerűen illetéktelen közvetítőnek lett degradálva. Ha mindennek dacára nem veszett ki belőle minden önérzet és energia, ezt csakis hazafias érzületének, és kiváló életrevalóságának köszönhetni. A kereskedelmi szerződéseknél elsősorban tekintetbe kell vennünk mindazon politikai és gazdasági változásokat, melyek a most érvényben levő kiegyezés folyamán a velünk összeköttetésben levő államokban lejátszódtak; Itt van először Nagynémetorszag. Ez az utolsó években iparát a legmagasabb nívóra emelte, és a mellett mezőgazdaságilag is óriási módon túlszárnyalt bennünket. Ott egy hold földön 12 lkmjm búzát, nálunk pedig átlag csak 7 1/27%» produkálnak, azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Ausztria is bámulatosan fejlesztette gabonatermelését, bécsi lapok azzal dicsekednek, hogy ezentúl már nem szorulnak magyar búzára, és tényleg a múlt évben barna liszteket Prágából szállítottak hozzánk. Olaszországból élő virágot és friss gyümölcsöt importáltunk nagy mennyiségekben, Bajorországból cukrot és sört. Teschenböl vajat, megjegyzendő Debrecenbe, olyan városba, amelynek 50.000 hold legelője van. Franciaország nekünk kölcsönt elvből nem engedélyez, mert Németországgal szövetségben állunk. Szerbia vasúti síneket Franciaországból hozat a mienknél jóval drágább árban. Románia nagy kerülő utón Lembergen és Krakkón át közlekedik Béccsel, nehogy a magy. áll. vasút vonalait igénybe kelljen vennie, Oroszország pedig hátba támad bennünket azzal, hogy ügynökei által véreinket kivándorlásra csábítja, egyúttal rusznyá- kaink között vallási propagandát indít ellenünk. — Végül pedig az utolsó évek tapasztalataiból még felemlítem, hogy tények által bebizonyult, hogy a balkáni államokban a hatalom nem az uralkodók kezeiben, hanem többnyire egyes kalandor szájhősökében van összpontosulva. Adott szóban, Írott szerződésben ott bízni nem lehet; politikai meglepetésekkel ott mindig kell számolni. Az itt felsorolt jelenségek és események arra a konklúzióra vezetnek, hogy ilyen szomszédoktól lehetőleg vissza kell húzódnunk. A jó gazda, ilyen esetben felemeli, megerősíti kerítését. A mi kerítésünk a vámsorompó, tehát azt kell nekünk felemelnünk és megerősitenünk. Azt hiszem, most már tisztában lehetünk az iránt, hogy kereskedelmi politikánk csakis vódvámos lehet. A kérdés már csak az lehet, hogy befelé milyen elven kell azt keresztül vinnünk. — Feladatunk rövidesen ösz- szefoglalva csak ez lehet: a kincstárnak nem szabad a vámbevételeket üzleti jövedelem forrásává tenni; a földbirtokosnak biztosítani kell földjének eddigi rentáblitását; a munkásosztálynak állandó jó keresetet, az iparnak és kereskedelemnek nyugodt és zavartalan fejlődést és tisztességes jólétet. Az átmenet a nyerstermelésről az iparra oiyan, mint egy operáció, mellyel egy beteg testbe egy új tagot beleillesztünk. Ha sikerül is az operáció, azért még mindig bizonytalan, hogy az uj testrész fog-e tudni mozogni; ezt sok tekintetben tapasztalhattuk a legutóbbi iparfejlesztési akció alkalmával. — Szerintem legbiztosabb, ha mi is, — épúgy mint a többi nyugati államok, — gyenge iparunkat eleinte mérsékelt beviteli vámok által megvédjük. Ez esetben a helyes vámpolitika csak olyan lehet, mely egyrészt tűrhető árban lehetővé teszi a fogyasztónak mindennapi szükségletének beszerzését, másrészt az életképes ipar fejlődését mérsékelt beviteli vámok által támogatja. Ebből az következik, hogy olyan nyersanyagokat, melyek nálunk nem teremnek vámmentesen kell beeresztenünk, ellenben a kész gyártmányokra olyan vámot vessünk, hogy azokat ugyanazon árban itthon is előállíthassuk. A mellett arra is kell ügyelnünk, hogy fény- ttzési áruk csak lehető magas vámtételek mellett jöhessenek be, végül pedig bankjegyeink kellő ércfedezetéről és kereskedelmi mérlegünk aktívsága fenntartásáról kell gondoskodnunk. Az osztrák tartományokkal és a vámkülfölddel szemben a következő elvek lehetnek irányadók: Az uj kiegyezés tengelye tulajdonképpen abban a megállapodásban forog, melyben az osztrák érdekekkel szemben egyrészt iparunk fejlődését mérsékelt vámok, másrészt mezőgazdaságunk rentabilitását nyersterményényeink megfelelő értékesítése áltál biztosítani tudjuk. A helyzet ránk nézve annyiban kedvezőbb, hogy nekik okvetlen nagyobb szükségük van nyersterményeinkre, mint nekünk az ő gyártmányaikra. Mindamellett, tekintettel az évszázadok óta köztünk fennálló érdekközösségre, mi szívesen nyújtunk nekik — a sokkal fejlettebb német és angol gyártmányokkal szemben — igen értékes vámkedvezményeket, ha viszont ők is nyersterményeinket vámmentesen beeresztik magukhoz, természetesen az eddigi külföldi gabonavámok fenntartása mellett, a melyeket különben az osztrák mezőgazdaság sem bir nélkülözni. És ebből természetszerűleg egyúttal megvan jelölve vámpolitikánk elviránya Nagynémetországhoz is. Habár nem kicsinyeljük ezen "nagyhatalom barátságának értékét, és noha ők már hivatalosan is nyilatkoztak az eddigi kereskedelmi viszony fenntartása mellett ; mi a jelenlegi szerződéseket a legjobb akarat mellett sem bírjuk megújítani, mert az eddig nekik nyújtott előnyök képezik éppen annak konpenzációnak tárgyát, melyet mi az osztrák tartományoknak nyersterményeink piacának biztosításáért adhatunk. E szerint sört, cukrot Bajorországból, vasba acélárukat Szászországból az eddigi vámok mellett többé be nem ereszthetünk, de még a porosz-szén beözönlését is lehetőleg meg kell nehezíteni, és annak vámjövedelmét széntermelésünk hathatósabb fejlesztésére kell fordítanunk. Most már áttérek a többi európai államokhoz való kereskedelmi viszonyainkra. Olaszországból élővirágot és friss gyümölcsöt egyáltalán be nem eresztenék; bármennyire szeretem a virágot, A külföldi virág engem mindig arra figyelmeztet, hogy az árából esetleg még dread- naughtot is építhetnek ellenünk. Francia- és Olaszországból csak olyan árukat kell beereszteni, amelyeket nélkülözni nem lehet; ellenben luxustárgyak, mint pl. francia pezs-
