Esztergom és Vidéke, 1914
1914 / 25. szám
1914. március 25. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 rőfényben érünk. Ily hangulatban repül az angol express tovább London felé, mig négy órakor délután berobogunk London központi pályaudvarára, a Charing Cross-ba. Ez a rengeteg pályaház, melybe az ország összes vonatai befutnak, per- cenkint egy vonatot fogad magába és ezen óriási forgalom példás rendben bonyolódik le. Az angol vasutak kellemesek, gyorsak, a kocsik kényelmesek, nagyok s modernek. Albion praktikussága kitűnik azonnal a megérkezéskor. Felesleges az idegennek keresgélni, hol talál kocsit. Az autók közvetlenül a megérkezett vonat mellett vannak, s attól csak egy járda választja el őket. Maga az autó nem drágább, mint Párisban, azonban a kocsik nem lévén taxaméterrel ellátva, csak oly szépen visszaélnek a viteldijkövete- léssel, mint volt nem oly régen ezelőtt Pesten. Ha hosszabb ideig szándékozik az ember Londonban tartózkodni, természetesen nem keresi fel a drága szállodát. Mert mig itt Párisban mindenki a szállókra szorítkozik, addig az angol metropolisban ez ke- vésbbé szokásos. A mi pénzünkön 50 — 60 koronának megfelelő schil- lingekért nagyon szép, óriási szobát kapni, egy igen jó negyedben reggelivel. Áll pedig a reggeli kávé, vaj, tojás, méz, gyümölcs vagy befőttből. Kellemetlen hogy a gáz csak akkor működik, ha a gázautomatába a megfelelő penny-ket beledobjuk. Ha vége felé jár az idő, amelyért beledobtuk a megfelelő összeget, a gáz pislogva adja tudtunkra, hogy az erszényt újra ki kell nyitnunk. Maga a város és az élet a legkülönösebb impressziókat váltja ki az idegenből és nagyon nehéz a megítélése. Mig sokan s köztük sok tekintetben magam is, a nagy metropolist unalmasnak, az embereket száraznak, az életet nem a legkellemesebbnek tartják, addig viszont mások Londont Páris elé helyezik. Véleményem szerint a magyar karakternek inkább Páris felel meg. Az emberek nyíltak, szívesek, kissé bőbeszédűek s ezeket a jelenségeket nálunk is meglehet találni. Különösen ijesztő London vasárnap és ünnepnap. Szombaton részben délben és legkésőbben délután 5 órakor az összes üzletek bezáródnak. A világ legnagyobb városa ilyenkor olyan, mintha meghalt volna benne az élet. A máskor rendkívül élénk City, Piccadilly csendes. Embert egyes helyeken kilométernyire sem lehet látni és ez nem túlzás. Színházak, korcsmák, egyszóval minden be van zárva, kivételt képez néhány nagyobb restaurant. A város kimondottan kellemetlen. Idegen nem tud mihez kezdeni. Nyitva vannak azonban a mozik. Ez az intézmény rendkívüli módon el van terjedve, hiányzik ennek ellenében a kávéház. Ezt nem igen ismerik Lonbonban. Bárok vannak nagy számmal és rendkívüli sok Music Hall, színház temérdek, olcsó belépődíjakkal, no igen és a clubbok, ahol a londoni élet tulajdonkép lejátszódik. Érdekes a londoniak városligetje : a Hyde Parc. Reggel, 11 órakor százával és ezrével lepik el a legelegánsabb úrlovasok, délceg amazonok és apró gyermekek kis ponny lovaikon. A sport rendkívüli mértékben ki van fejlődve s ennek tulajdonítom, hogy alig van kávéház az idegenek s különösen a magyarok és osztrákok nagy bánatára. A színházak csakúgy, mint Párisban későn kezdődnek. De mig a párisi, színház után kezdi a tulaj- donképeni éjszakai életet, az angol rendszerint visszavonul lakásába. Mig a párisi Grand Boulevard hemzseg a színházlátogatók ezreitől, addig a Piccadilly megtelik ugyan emberekkel, de 11 óra utána Londont jellemző nehéz sötétség borul a látóhatárra. Az időjárás amúgy is kellemetlen, különösen a szép párisi február után. Mig itt, bár kissé szélsőséges az éghajlat, nagyjában azonban szép idők vannak és tavasz már egy hónap óta van, Londonban 10 napi ott tartózkodásom alatt szakadatlan eső esett. Hűvös nincsen, de számtalanszor kellemetlenebb a folyton nedves, ködös idő. A köd sem olyan, mint más tisztességes köd. Ez valami megnevezhetetlen feketeszür- kés füstgomoly, mely mintegy ólom- sullyal nehezedik az emberre. Elfogja a felfelé szálló füstöt; ez annak a magyarázata, hogy az összes londoni házakat fekete patina vonja be. Végeredményben önkéntelen ösz- szehasonlitást teszek a két nagy metropolis között. Tagadhatatlan, van Londonnak sok előnye, az angol praktikus, az élet sokkal olcsóbb, mint Párisban ; de hiába . . . Páris, ez a karcsú, elegáns asszony ide vonzza ködös Albion fiát is ; s ez a Páris, ahol úgy tudnak örülni az emberek a holnaputáni Mi-Caréme- nek; ahol úgy tudnak nevetni és tréfálni az emberek, szimpatikusabb, mint London, hol ha jobbra, ha balra nézel, minden embernek homlokáról olvasod a jelszót: Business is Business. Könnyű szivvel hagytam ott a Charing Cross-t s boldogan üdvözöltem a Care du Nord messziről is barátságosan integető lámpáit, Páris, március hó. Gerley Gábor. Közvéleményünk bögréi. IV. Nagymamáink a mai művészetről. A egyesületi tagok már pont ötkor megjelentek. Változatosság kedvéért ma tea estély volt pompás pasziánsz- és kéksz-süteménnyel. A tisztelt tagok rejtett kíváncsisággal várták, hogy mi is lesz a mai közgyűlés tárgya. Végre párolgó tea- illatárban fölemelkedik az elnök és derülten igy nyitja meg az ülést: — Tisztelt Tagtársak 1 Ma eszmecsere lesz a mai művészetről. (Általános meglepetés.) Ki óhajt először a kitűzött tárgyhoz szólani ? (Csönd.) Tehát szives engedelmükkel a tárgyalás bevezető részére szívesen vállalkozom. A művészet célja lelkünk meg- nemesitése. Lépjünk remek példákért az ország legelső templomába, a mi főszékesegyházunkba. Impozánsan érvényesül hatalmas arányaival a történeti Várhegyen. Az építőművész a nemes renaissance-stilt tartotta idevalónak. A bazilika óriási oszlopcsarnoka sokkal fölségesebb, mint a páratlan római Szent Péteré, vagy a hasonló formájú londoni Szent Pálé, ahol valamikor személyesen gyönyörködtem az építőművészet nagyszerű motívumaiban. Mig az említett két világhírű székesegyház teli van remek szoborművekkel, addig a mi főszékesegyházunkban az oltárékességeken kívül alig van egy-két kiemelkedő szobormű. Kegyeletből és első helyen említem első magyar szobrászművészünk egyik legsikerültebb művét, Szent István első vértanú szobrát a hasonló nevű kápolnában. Itt látható Canova szellemében Ambroziusz kir. herceg, bibornok szép emléke. Simor hercegprímás kegyeletét hirdeti az olasz Della Vedova mesteri műve, Pázmány Péter jellemzetes szobra. Pandánja főkáptalanunk kegyeletéből, Stróbl Alajos mesterünk szintén értékes Simor-szobra. Fokozódott áhítattal imádkozunk a Bakács-kápolna mesés szép márványrózsái közt, a művészi oltár előtt, ahol az ország legszebb renaissance műemlékét tisztelhetjük, mely teljes épségében maradt reánk a XVI. század legelejéről. A festészet óriási arányú főoltárképben imponál. Mária mennybemenetele ugyan Ticiánó hasonló tárgyú művére emlékeztet. Aki azonban látta a velencei eredetű Grigoletti esztergomi művét és a legnagyobb velencei mester alkotását a velencei múzeumban, az nem fogja Grigolettit másolónak tartani. Nagyszerű alkotása tehát nem utánzat. Csak fölséges impresz- szió. Grigoletti teljesen saját festménye a szentségoltár feledhetetlen hatású Golgothája. Szivettépő fájdalmat fejez ki és a föltámadás balzsamát. A negyedik művészet, melyben csak a mi főszékesegyházunkban van szerencsénk gyönyörködni, az egyházi zene, melyet nálunk a nagynevű Seyler Károly karnagy teremtett meg kiváló ópuszaival. Lehetetlen megindulásomat leplezni, midőn arra emlékezem, hogy én is az ő zongora- tanítványa voltam. (Sokáig tartó éljenzés.) Most fölemelkedik az elnök jobboldali szomszédja: — Tessenek megengedni, hogy futtában Budapest művészetéről ejtsek néhány igénytelen észrevételt. Pesten születtem és gyerekkoromban csak a mai korzón láttam kiváló épületet. A többi egyszerű, nyárspolgári sváb házikó volt. Ma hat hid köti össze a főváros részeit. Körút keletkezett. De az Andrássy-ut mégis megtartotta nimbuszát. Budán jóval több műemlék van, mint a fiatalabb Pesten. A Vár, az érdekes Mátyás-templom kiemelésével, csodálatos középkori árkádokat és lépcsőket kapott a festői Halász- bástyán. A Mátyás király hajdani palotája helyén emelkedő királyi várpalota pedig lényegesebben dominál a városon, mint az impozáns országház. A legtöbb u. n. palota azonban unalmas sablon. Dísze gipsz. Kővakolat. Érce bádog. Nem tudom, minek nevezzem ezt a pesti művészetet? Illuziónak-e vagy hazugságnak? A külső cifraság belső nyomorúságot rejt el. A fővárosi szobor erdőben alig akad egy-két értékes és nemes fa. Szóval Budapest művészete ép olyan gyanús, mint lakóinak fényűzése. Éddig jórészt filiszterek intézték Budapest művészeti ügyeit. Az újabb idők hivatása lesz sok szépséghibát eltüntetni. Szólásra jelentkezik ekkor az elnök baloldali tagtársa: — Tömérdek befestett vászon- kiállitás van Budapesten. Szórványosan Esztergomban is. Ez a tömeges termelés azonban jórészt hevenyészett gyártmányokból verődik össze. A sok festő közt mégsem vész el Benczúr Gyula. Kiemelkedik közülök, mint az erdei cserjék közül a hatalmas tölgyfa. Stróbl és Zala szobrai épen olyan becsesek, mint Ybl, Steindl Lechner Ödön, Schulek és Alpár középületei. Több örökké kezdő festő járt már nálunk házalni. Valóban sajnálatra méltó proletárok azok a pályatévesztett rossz mesteremberek a művészet csarnokában, akik legföljebb tehetősebb mesteremberek arckép pingálá- sából tengődnek ideig-óráig. (Élénk tetszés ) Fölemelkedik a következő tagtárs . — A művészet és a műipar közt fönnállóit kerítést széthordák. Ma a rossz művész kevesebbet ér, mint egy rossz iparos. Mert a rossz iparost szabad kontárnak mondanom. A rossz művész bepörölne becsület- sértésért. Egy jó műiparos ma annyit szerezhet, mint egy nem mindennapi művész. íróasztalomat egy szép párizsi Rodin-szobrocskának mesteri másolata disziti. Ezt többre becsülöm, mint boldogult férjem öccsének azt az óriás tájképét, melyet most is kénytelen vagyok tisztán tartani. (Éljenzés.) Az utolsó véleményt az elnök fejezte ki: — A mai művészek első vétke, hogy nem megfelelő művészi tárgyakat örökítenek meg. Ez a paradok- szon okozza, hogy a legtöbb kiállítás tömege antikvárok kezére kerül. Minden művész, még a költő és hírlapíró is válogassa meg témáját. Egy ostoba ökör megfestése csaknem választékos tárgy, még ha teljesen élethű is lenne. Minden művészi alkotás legyen szép, jó és igaz. Szép tartalom, szép formában. Jó munka, jó kivitelben. Igaz művésztehetség, igaz lelke. (Taps, éljenzés.) Az elnök hálásan megköszönte az elmefuttatásokat és arra kérte tagtársait, hogy nézeteiket otthon is ér- tékesitség. Amire gyűléseinkről elszámol a nyilvánosság előtt a Titkár. Tavaszi dal. A kikelet első csókja Feledteti a telet, Szabadulást, föltámadást Olvasunk az ég felettA kikelet első csókja Az az áldott verőfény, Melytől rügyezik az élet, A természet s a remény. A kikelet első csókja Uj munkára lelkesít Uj reménnyel és uj hittel Erősiti híveit. A kikelet első csókja A jó Isten áldása, Hozzá szálljon uj tavaszunk Első forró imája •' dr. Körösy László.
