Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 23. szám

Esztergom. 1914.

XXXVI. évfolyam. 23. szám.

Csütörtök, március 19.

PtJUTlHRI és TBRSRDflLMILfíR

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL :

SIMOR JÁNOS UCCA 20. SZÁM TELEFON 21.,

HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ES HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK.

FŐMUNKATÁRSAK :

DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KŐRÖSY LÁSZLÓ

LAPTULAJDONOS ÉS A SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS :

LAISZKY JÁNOS

MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K

NEGYEDÉVRE 3 K

EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR.

HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA.

Az ünnep után.

Szép volt, magasztos volt, megható volt! . . ,

Az idő enyhe, tavaszi; a résztvevők száma ezernyi-ezer, s viselete komoly, hangulata ünnepi. Semmi köznapi- ság, semmi diszharmónia. Igazi testvéri egyesülés, amilyennek egy népünnepnek lennie kell.

Ezúttal nem túlzó dicséret, hanem tiszta igazság, hogy Esztergom polgársága méltó volt önmagához, méltó régi hazafi hirnevéhez!

Jól esik ezt konstatálnunk akkor, mikor az ország lakosságának nagy része köztapasztalat szerint majdnem ketség- beejtően hideg közömbösséget tanusit nemzetünk sorsa iránt; mikor az ország lakossága nemhogy lelkesedni tudna, hanem még a legnagyobb nemzeti sérelmekre sem mutat semmi felindulást.

Mint tudjuk, sok helyen ez idén nem is ülték meg a márciusi ünnepet, sok helyt meg éppen gyászünnepet tartottak. Mi, ha tálán nem a régi fel- legtelen örömmel — mert ugyan ki is tudna ma Magyarországon szivből örvendeni ? — de azért a régi módon és keretek közt ültük meg a nemzet szabadságnapját. Es jól tettük, hogy nem tértünk el a hagyománytól!

Nem vetünk követ azokra, akik elkeseredésükben teljesen elnyomták ünnepi érzésüket, vagy akik az ország mai gyászos helyzetéhez képest gyászünnepet tartottak, mert bizony a nemzetnek igazában úgy kell ráerőszakolnia magára az ünnepi hangulatot akkor, amidőn szabadságát sajat törvényhozó testületétől látja egyre jobban megnyirbálni. Ámde, mi azt tartjuk, mégis nagy kár erről az egyetlen szép évi nemzeti ünnepünkről hacsak egy esetben is lemondani. Inkább még teremtenünk kellene hozzá újakat, nemhogy elhagynunk az egyetlent! Egyébként pedig, h ibár erősen égetnek is bennünket a szabadságunkon saját testvéreinktől ejtett sebek, vájjon szabadságunknak ezzel már teljesen vége? Hiszen mi rajtunk áll, hogy sebeink mihamarabbbegyógyuljanak, hogy aj, nemzetibb politikai irány váltsa fel kormányzatunkban a mostani kártevő rendszert! És azután helyes-e annyira nekikeserednünk, hogy néhány fájó, de időleges szorítás miatt elveszettnek higgyük szabadságunkat? Nem vagyunk-e? Nem élünk-e? Nincsen-e jogunk reményleni ?

Jobb, ha abbahagyjuk a puha asszonyi siránkozást és tétovázás nélkül férfias cselekvéshez látunk!

Tán öndicséret számba menne, ha azt mondanók, hogy mi, esztergomiak nem tartozunk a lágyszívű lemondok közé; de annyit büszkeséggel jegyezhetünk föl magunkról, hogy a szabadság ünnepének célját s fontosságát helyesen fogtuk fel és — ami a; fő — méltó dísszel s átérzéssel ültük meg. Az meg bizonyos, hogy a szép ünnep hatása alatt nemzeti érzésünkben megtisztulunk és megerősödünk.

Priscus.

Az ünnepségek lefolyásáról a következőkben tudósítjuk t. olvasóközönségünkét.

Délelőtt.

Kissé szeles, de máskülönben enyhe tavaszi napra virradt az idén

„Esztergom es Vidéke“ tárcája.

Kiadatlan egyiptomi jegyzetek.

Utitársairól irta: Dr. Kőrösy László.

1.

Tizennyolc esztendő előtt, a január és február hónapokat, [Minisztériumunk rendezése szerint, egyiptomi tanulmányokkal töltöttük. Országos esemény volt az akkortájt.

A részvevő tanárok névsora is bizonyítja, hogy a magyar szélrózsa minden irányából találkoztunk. Az ekszpedició tagjai: Barcsy József, ev. ref. gimn. tanár, Pápa, Bodnár Bertalan, ev. ref. gimm tanár, Hódmezővásárhely. Dénes Ferenc, kir. kath. gimn. tanár, Lőcse. Fogarassy Albert, ev. ref. gimn. tanár, Nagy- enyed. Gecsányi Gusztáv, líceumi tanár, Sopron. Gresits Miksa, főgimn. igazgató, Losonc. Dr. Kassay Gusztáv, egyetemi m. tanár, Budapest. Dr. Kőrösy László, áll. főreálisk. ta- : nár, Budapest. Laudon István, kir. [ kath. gimn. tanár, Ungvár. Lednicz- \ ky Ipoly, cist. főgimn. tanár, Baja. l Marcsiss János, kir. kath. gimn. ta- i nár, Besztercebánya. Módly Krúzsó, j prem. főgimn. tanár, Szombathely.

Sarmaságh Géza, kir. kath. főgimn. tanár, Szatmár. Dr. Szádeczky Gyula, egyetemi tanár, Kolozsvár. Szép Rezső, lie. tanár, Pozsony, Vitális István, lie. tanár, Selmecbánya.

A nevezetes tanulmány-ut vezérei : Beöthy Zsolt, Goldziher Ignác és Platz Bonifác.

A Cook-cég „Cook’s Nile Service“ gondoskodott ellátásunkról, el- szállásunkról, beléptijegyekről, vámolásokról és természetesen nemcsak vasúti és tengeri, de nílusi utazásunk tömeges gondjairól is : a szamarak és tevék bérlétéről. Gondviselésünk 600 forintba került szemé- lyenkint. Triestben pedig angol fontokra váltottuk magyar puskaporunkat. Mert Egyiptomban az angol aranynak van legnagyobb tekintélye. A török piaszter csak proletár-pénz a Nílus partjain.

Örvendetes esemény volt, midőn a Lloyd hatalmas gyorsposta gőzhajóra szállottunk, a Kleopatra kinyomatott vendeglisztáján olvastuk a következő sorokat: „Le comte et la Comtesse de Miklós, avec suite.“ Tehát József kir. herceg is akkor utazott fenséges nejével, Auguszta főhercegnővel, akiket Batthyáni grófnő és Szmrecsányi ezredes kisért.

Januar 7-én hagytuk el a trieszti

kikötőt. Téli öltözékünk skartba került. A tenger enyhe tavaszi szellője üdvözölt.

Két nap múlva érkeztünk Brin- dissibe, a hol tömérdek angol, amerikai, francia és német utazó csatlakozott hozzánk. Köztük volt Naville genfi egyetemi tanár, Egyiptom hires ásatója. Ekkor elbúcsúztunk Európától és hatvan perccel előbbre igazítottuk óránkat.

A mint a Földközi tengerre értünk, megszűnt a vidám utazás öröme. A ravasz görög szél vihart hozott. A végzetes vihar megrendítette a Kleopatra összes utasai kedvet. Dióhéj lett a büszke kolosszusból a végtelenül háborgó toronyhullámok között. Január 10-én éjjel történt ez az esemény. A viharedzett hajóskapitány a fejét rázta. Az utasok a szalonokba és kabinokba menekültek. A hajót óriási hullámok népesítették be. Üvöltött a Kleopatra vész- sipja és végre megszűnt az általános levertség, mert a hatalmas gőzhajó Zante öblében végre horgonyt vetett.

Nyájasan mosolygott másnap reánk a tenger, a vihar után. Ekkor ismét visszatért jókedvünk és szívesen csatlakoztunk József kir. herceghez a hajókolosszus orrán, hogy esténként a tenger foszforeszkálásában gyönyörködjünk. És igy szintén jó kedvvel hasította a hullámokat a mi kedves hajónk, sőt hazánk, midőn jan 13-án Egyiptom partján, Alek- szandriában kikötöttünk. Vámolás után nyomban vonatra ültünk és negyedfélóra múlva már a Delta gyémántlegyezője, Kairó lett a mi városunk és állandó tanyánk. Pompás vendéglőt kaptunk. A Hotel du Nil udvara teli volt pálmákkal és egyiptomi régiségekkel.

Alig pihentük ki fáradalmainkat, kirándultunk Heliopolisba, Matarijéba, azután Zakkarába, a piramisokhoz. Itt hajtottuk meg először fejünket a világkultúra hatezer esztendős monumentális emlékei előtt.

Ekkor természetesen már tudták Egyiptom fővárosában, hogy egy egész karaván magyar tanár érkezett. A sajtó mindenütt fecskeszárnyu. A budai eredetű Dr. Hebentanz kairói orvos dezsőnére hivott meg. Háza előtt pedig az egész társaságot lefo- tografálták. Nemsokára egy egri származású nagyvendéglős, Kováts is meginvitálta a társaságunkat, a hol magyarjaink töltött káposztát, egri malacpecsenyét és bikavért élveztek. Volt is akkor annyi föiköszöntő, hogy alig fért el a nagy házban. A zon-