Esztergom és Vidéke, 1914

1914 / 20. szám

2

BS'ZT Í3GOM és VIDÉKE.

1914. március 8.

immár nem rendelkezik elég erős hanggal, biztos lélekjelenléttel s kellő energiával.

Nincs senki, aki nagyobb elismeréssel volna a polgármester úr jellembeli intaktsága, kiváló szellemi képességei, ügybuzgalma s a város fejlesztésében szerzett nagy érdemei iránt, mint mi; de mivel a közjó érdekét előbbrevalónak tartjuk minden egyéni érdemnél, nem látjuk okát, hogy immár úgy sem leplezhető gyengéit farizeusi képmutatásssal egyszerűen elhallgassuk. Erre annál is inkább feljogosítottaknak érezzük magunkat, mert nem érhet bennünket a vád, hogy bárki számára is utat akarnánk egyengetni!

Hogy visszatérjünk a közgyűléshez, megemlítjük még, hogy két vigasztaló mozzanatot is találtunk a nagy zűrzavarban. Egyik a képviselők növekedő érdeklődése a városi közügyek iránt. Bárcsak még jobban fokozódnék s minél tovább tartana! A másik annak bebizonyosodása, hogy most már nemcsak egy párt, hanem majdnem az egész képviselő- testület követeli a jövőre nézve az egyedül helyes szigorú takarékoskodást. Vajha ez az elv is vérünkké válnék!

azért, mert volt neki. E nélkül nem tudunk mi megélni. Ha egyszer elmondom maguknak azt a történetet, tudom letesznek kényeskedésükből. A történet ez :

Egy leány hit alatt kijelentette, hogy ő csak olyan emberhez megy feleségül, aki nem dohányos. Elmúlt öt év, de elmúlt tiz is, de a leány csak nem ment férjhez, már-már fonnyadni kezdett a szép tej arca. Valami magamféle kaputus huncut aztán meghazudta magát, hogy ő nem dohányos, noha a lábatlan-ce- ment-gyár kéménye szerényen meghúzódhatott volna t. barátunk füsthányó torka előtt.

Múlik egy nap, múlik két nap, pár lett belőlük. De a szerelem nem indult se jobbra, se balra, akkora puszi, mint egy mákszem, nem pattant le a barátunk ajkáról. A menyecske leste-várta a pásztorórákat, jobban mondva, a házas élet gyönyöreit, de hogy t. barátunk első nap befagyott, az nem engedett.

Jött az anyós: kérdőre vonatott a fiú, ekkora szükkeblűsége miatt. Mire aztán a férj kirukkolt:

— Nem megy az pipa nélkül.

És pipával ment aztán remekül, úgy hogy ezek láttára az anyós is fellelkesült, öt pipát vett a vejének.

Mondtam én ezt Bárka Kálmánnak is s nem bir az asszonnyal. Oda-oda mondogattam is már neki, hogy elég mamlasz, hogy az asszony személyéért a dohányzásról leszokott, nem használ az semmit.

Pedig haj, de szeretne egy szivart elszívni. Csurog a nyála, ha ráA közgyűlés lefolyásáról olvasóink lapunk más helyén találnak beszámolót.

Morc.

A Turista Egyesület.

Irta : Parcsami Hemik.

A mai napon sokan meleg érdeklődéssel fordulnak a Turista Egyesület felé, mely szokásos évi közgyűlését tartja. Olyan Egyesület áll előttünk, mely alig pár évi működésével meghódította városunk intelligens közönségét, mert céljával az emberiség igaz jólétét szolgálja. Vagy tűzhetünk-e ki magunk elé nemesebb feladatot, mint a munkában fáradt elmének, s a szobák és irodák, üzletek és kávéházak állott levegőjében elnyűtt idegeknek felfrissülését? Nem gondoljuk-e meg, hogy csak a faluról és mezőről hozott őserő bírja ret- tenthetetlenül a munkát, de a városi nemzedékek folytonos el- satnyulást mutatnak ? Nem látjuk-e, hogy az erkölcsnek, a becsületnek, a szilárd jellemnek és törhetetlen akaraterőnek nem a városok mulatói, nem az agyonunt társaságok sokszorosan kimerített témái a forrásai, hanem az üde lég, a szabad és tiszta látóhatár, az erdők balzsama, a természet szépségeitől ittasult és fölemelkedett lélek?

gyújtok egyre. És hogy jobban izgassam őt még jobban feldicsérem Lukács László szivarjait. Tudom, hogy en vagyok az egyedüli az egész országban, aki a magy. kir. tőzsdéket magasztalja (még sem kapom meg, még a kir. tanácsosságot sem) tulajdonképen barátomat akarom ingerelni. (Nyilván a kormány is értesült erről.) Akkora szippantásokat pénzért nem tudnék végezni, mint ahogy azt Kálmán előtt cselekszem. Sokszor majdnem neki fog, hogy ő is rágyújt, de mire az égő gyufát a sárga E betűs elé viszi, az asszonyra gondol, mert kutya jó szaglása van ennek a menyecskének.

Az anekdotát újra leadom. És leadom mindennap, hátha használna.

Es kérem szeretettel, örömmel jelenthetem, hogy használt. Kálmán már dohányos.

Tegyen úgy mindenki. Addig zárja be a boltot, még meg nem engedik az akaratos asszonyok a füstölést. Hej, mert azt a szerelmet nem pótalja semmi ? És ha egy szivaron áll az egész dolog, miért ne engedhetné ezt meg az asszony ? Úgy bizony, papucsos férfi társaim. Éljetek az anekdotámmal. És füstöljetek : hátha az áltál, hogy híveket szereztek a dohányzásnak, nagy érdemeimre való tekintettel, megkapom a királyi tanácsosságot:

Akkor aztán mindég regalitászt szívok.

Pajti.

Néhány korlátolt gondolkodású főt leszámítva, nem is találunk ellenvéleményre, sőt mindenfelé lelkes fogadásra és támogatásra. És ha száz annyi ereje lenne is az Egyesületnek, mindet íöl kellene használnia, hogy célját elérje, hogy az emberek százait vigye a szabad ég ölébe, ahol port s füstöt kerülve, erősítse, edzze a Teremtőtől adott egészségét, erejét. Hogy ezt a célt tudjuk elérni legkevésbé, annak okait ne az Egyesületben, de kiki magában keresse. Ma még félnek családok, összeszokott társaságok hegyi sétára indulni, mert legalább is fél város tudomást szerez kirándulásukról. Ma még szorosan hozzátartozik a kirándulás feltételeihez, hogy legalább is kétszer annyi ételt- italt vigyünk magunkkal, mint amennyit rendes körülmények közt el szoktunk fogyasztani. Talán sokszor a divatot keressük, és nem elégszünk meg avval a ruházattal, melynek ha sehol másutt, de a szabadban még épen hasznát vehetjük. És végül ma a szolid nevelés még megköveteli, hogy csak sötét és szűk szobákban tölthesse mindkét nembeli ifjúságunk az ünnepi délutánokat, a szabadban már nem tudjuk megadni legalább is ugyanazt a felügyeletet, mint otthon és a tánctermekben, Valljuk meg, hogy a kisebb hegyi séták, kirándulások, szóval az általános turisztika elméletének ezek a kicsinyes okok az akadályai. Természetesen, ha a gyakorlati kivitelre kerül a sor, akkor újabb nehézségek állanak elő, s itt talán megemlíthetjük társadalmunknak ijesztő szétszórtságát, s a baráti köröknek folytonos változását. Ez a magyarázata annak, hogy mért nem tud összeverődni egy-egy kirándulásra 8—10 tagból álló társaság, s hogy inkább lemondanak a szabad természet örömeiről, minthogy a nagy előkészületekkel, unszolásokkal, csalódásokkal leszámoljanak.

A Turista Egyesületben egy erős szervezetet látok, mely erkölcsi és anyagi erejével azoknak a jólétére is törekszik, kik nincsenek benn az Egyesületben. Hisz az egyesületet nagyrészt olyanok támogatják, akik maguk bizony sem nem nevelődtek a turisztikára, sem nem alkalmasak már reá. De mindenesetre azért támogatják, mert szép és hasznos dolognak tartják és kívánják, hogy a mai ifjúság megismerje a szórakozásnak kimeríthetetlen és csalhatatlan forrásait. A Turista Egyesületnek minden munkája, minden törekvése nem pusztán a tagoknak tömörítésére, hanem a nagyközönség kényelmére,

nevelésére és íölüdülésére szolgál. Az utakat nem a 2—3 gyakorlati turistának jelezzük, mert ők tapasztalatukkal és térképükkel úgyis eligazodnak, hanem az egész város számára. Ezért javítjuk az utakat, ezért tiporjuk ki az engedélyeket, a szabad járást-kelést, az alkalmas pihenőket, ezért adunk irányításokat, sőt az anyagi javakat is azért gyűjtjük, hogy mindezt megtehessük.

És az igazán viruló Egyesület épen a gyakorlati turisztika téren találkozik a legnagyobb közönbösséggel, vagy mondjuk érthetetlen kenyelem- szeretettel.

Hol vannak játszótereink, hol vannak szervezeteink, melyek alkalmat adjanak az iparos tanon- coktól elkezdve minden rendűrangú ifjúságnak, elsősorban azoknak, akik egész héten üzletekben, műhelyekben senyved- nek, az élénk mozgásra, a csoportos sétákra, a hegyi túrákra ?! Hogy ezeknek megszerzése, megvalósítása sok körültekintést, sok személyes munkát és áldozatot kíván, az csak természetes. De mikor azt látjuk, hogy mindenre van pénz, csak a mi legnemesebb, leghasznosabb, az nem kell még ingyen sem, akkor méltán elszomorodunk.

Keltse ezért öntudatra a mai nap a szunnyadó elméket és erőket, s tegyen mindennemű, neveléssel foglalkozó egyesület legalább egy lépést a természet kultusza felé, vegyen föl legalább egy kirándulást programjába, s meg fogja látni, hogy az a 2—3 óra sem egyéb működési körére nem lesz hátráltató, sem nem lesz utolsó próbálkozása. A szülők, munkaadók, az egyesületek hivatásos vezetői, hivatalfönökök stb. pedig vessék latba minden erkölcsi befolyásukat, hogy ifjúságunk ott keresse az üdülést, a hol azt meg is találja, s ne elégedjék meg a vasárnap déldélutáni korzo kétes értékű légkörével. Munkájukban mindig kész segítő társra találnak a Turista Egyesületben s annak egyúttal erkölcsi győzelmét is is előmozdítják.

Nem hagyhatom végül említés nélkül az egyesületnek egy különben ismert törekvését, a vaskapui menház és kilátó fölépítését, mert ez is csak elmondott szavaimnak igazságát támogatja. Erősen hiszem, hogy a kilátó vonzani fogja városunk közönségét, s evvel önkéntelen fellendülést ad a turisztikának. Az eszmének rajongó hívek kellenének, annyira rajongók, hogy legalább egy-egy 20 koronás kötvényt megváltsanak, a visszafizetés kötelezettsége mellett. Mikor az Egyesület kibocsátotta kötvényeit, elmulasz-