Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 26. szám
1913. április 3. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 év alatt jelentékenyen közreműködött. A főszékesegyházi énekkar két gyönyörűen előadott egyházi éneke után Dr. Csernoch János hercegpri- más tartott beszédet a közönséghez. Az egyesület megalakulását, — melyben ő is részt vett, az akkori idők szelleme követelte. Szükség volt akkor arra, hogy nyíltan is megmutassa az intelligencia a hitéhez való ragaszkodást. A kör megalakulása eleinte sok aggodalommal járt. Nem igen bíztak életképességében, szalmatűznek, pillanatnyi lelkesedésnek gondoltak azok, kiknek okuk volt félni tőle, sőt talán sokan azok is, kik első tagjai közé állották. A lefolyt 20 év azonban megmutatta, hogy az egyesület szükséges volt, hogy életképes ; hiszen Esztergom kath. intelligenciájának színét, javát már tagjai között latja. Ha más eredményt nem is tudna felmutatni a kör, arra az egyre büszkén hivatkozhatik, hogy megalakulása óta erősen megfogyatkoztak városunkban a Nikodemu- sok. A bibliai Nikodemus három éven keresztül csak ejjel, titokban merte Jézus tanításait hallgatni csak három év után, Jézus halálakor merte nyíltan megvallani a Mestert, midőn Jézust a keresztről levetetvén, temeiese es draga, illatos olajokkal való bekenetése felől gondoskodott. Kivanja, hogy a tagok hitük bátor megvailásaban mindinkább erősödjenek es jó példájukkal az egesz város hiteletere jótékony befolyással legyenek. Legyen e húsz eves évforduló egy uj kornak kezdete, mely a kört szent hivatásának magaslatara fogja emelni. Hogy ez a cél el lesz érve, annak garanciáját latja ő Mattyasovszky elnökben, kinek buzgalma bizonyára eljuttatja e kört igazi nívójára. a vasuttöltéseknel, íektükben, hogy leskelődtek. Már akkorra meghalászta a vizet. A felkelő nap sugarainál. — Elkéstetek. — Majd elunjátok a várakozást, aztán idejöttök. Csukaravaszsága nem hagyta cserben. Dél felé már megindultak. —1 Megint itt kapál? — Itt, mig ebben tart... — Napszámban ? — Altaljában ... — Hány holdat vállalt föl ? — Lehet úgy négy hold. Belevágott az omlós homokbaHogy kivágta a sort, odalépett a tarisznyájához. Leakasztotta az őszi barackfaágról. Kihúzta a csutorát. Megrázta. Maga elé tartotta. Mintha át akarna rajta látni. Vagy, hogy a bor színét, arányosságát nézné. Kotyogtatott belőle. A csendőrök ténferegtek Tálán várták is, hogy megkínálja. Nem. Vissza ballagott a szőlősorba. És uj utat vágott egy nyitatlanba. — Miért nem jár napszámba ? — így kényelmesebb . .. — Bora is van. — Mégis vizet iszik ? — Megkívánja az emberfia .. . Hol borra szomjaz, hol meg vízre. — Én sohse vagyok szomjas. — Igyék bort! Úgy vetette oda az öreg a szót, hogy elment a kedvük a továbbfűzéstől. Eltávoztak. Akárhányszor akarták, az öreget rajta nem csípték. Meg is sokalták. Hogy nem boldogultak vele, tőrt eszeltek ki. Elbeszélték a bérlőnek, a halász-zsidónak. A beszéd mély hatással volt a jelenvoltakra, mely után Bogisich „Királyhimnusz“-ának hangjai mellett, a királyt és a hercegprímást éltetve oszlott szét a közönség. Délután billiárd verseny volt a kör helyiségében, melynek nyertesei Ticserits János, Augusztin István és Skopetz Gyula voltak, kik értékes ajándékban részesültek. Este 8 órakor nagy társasvacsora volt a körben, mely vidám hangulatban folyt egészen az éjfélkor elkezdődött táncig. Felköszöntőket mondottak : Mattyasovszky elnök a jelenlevő hölgyekre, Dr. Pacséri Károly kir. tanfelügyelő pedig az ünnepély szereplőire és Mattyasovszky elnökre. A tánc nyomán keletkezett fesztelen jókedv egészen a hajnali órákig eltartott. Hidat a Kis-Dunára! Esztergom azon lakosai, akik érzékkel bírnak a szabad természet iránt, s akik egészségük érdekében szívesen keresik fel a város egyetlen sétálóhelyét : a szigetet, bizonyára nem csekély bosszúsággal telnek el, valahányszor a Dunaparton járva, megpillantják az egykori „cifra hid“ ledöntésre Ítélt csupasz tartófőit. Alkalmasint felsóhajtanak ilyenkor magukban : Mért kellett ennek a hidnak végleg eltűnnie, és mért nem történik gondoskodás a pótlásáról ? Hog}' a bosszankodás és a sóhaj annál erősebb, minél feljebb esik lakásuk a szigetre igyekKövetkező éven a tilos idő előtt egypár nappal a zsidóboltban találkozott Kosával. Végigment a bolton. Gondolkozva. Leütött fejjel. — Ejnye Kosa, nem vinne el egy sürgős levelet Enyingre ? — Megtehetem tens úr! — A szolgabirónak. Ott nyomban meg is irta. — Megjárhatja délig. Egy forint lesz a napszám. Elballagott vele .. . Átadja ... A szolgabiró elolvassa. Jegyzőt szólít maga mellé : — Kee a Kosa János ? = Igenis, tekintetes szolgabiró úr! Feleli gyanútlanul. — Hol lakik ! — Kensán — Mi a foglalkozása ? — Napszámos. — Volt büntetve? — Nem. — Itt azt írják, fogjam be keedet, mert hogy igen veszedelmes orvhalász. A tilos napokra itt marad ! Az őrsvezetőség később szolgáltatja be az adatokat keeről. Kosa szíttá a fogát. A köszvé- nyes lába megbiccent alatta. Eddig is a tavaszi halászás gyógyította. Benn szóhoz sem engedték. Nem hagyhatta szótlan. Odamázolta a hajdú orra alá : — Nem úgy fogtak meg a hitványok ! vöknek a közforgalmat szolgáló poros Lőrincz-hidtól, az csak természetes és könnyen érthető S bizony gondolkozzék bárki bárhogyan, azt el kell ismernie, hogy a város egyetlen sétáló helyének nehezen megkö- zelithetése — ha más egyébért nem, hát csak a közegészség- ügy szempontjából is — nem rendjén való dolog. Súlyosbítja e helyzet ferdeségét az a körülmény, hogy nem a lakosság kisebb részének, hanem épen a zömének van megnehezítve a szigetre való gyorsabb jutás lehetősége. A legszomorúbb pedig mindannyiunkra nézve az a híresztelés, hogy a város vezetőségének nincs is szándékában — mert anyagi erő híján nem áll módjában — a cifra hidnak még gyaloglóddal való pótlása sem ! Egy vasúti átjáróhoz hasonló magas gyaloglódnak felállítása is, mondják, 30—-40000 koronába kerülne ; ennyi kiadásra azonban ez idő szerint nincsen a városnak fedezete. Vagyis — a belváros lakossága keresztet vethet az új lódba vetett reménységére. Ezt a dolgot azonban szerintünk nem lehet és nem szabad ily könnyedén eltemetni. Jól átgondolt meggyőződésünk szerint a városnak életbevágó érdeke, hogy a cifra hid helyén minél előbb uj átjáró létesüljön. Felszólalásunknak ép az a célja, hogy ezt a lakossággal átláttassuk s az átlátás révén a hidlétesités sürgetésére rávegyük. Egyebek között különösen két nyomós ok szól a hid szükségessége mellett. Egyik a közegészségügy már említettük érdeke ; másik a városnak idegen forgalma. Nem szorul behatóbb fejtegetésre, hogy a közsétáló-hely könnyű és gyors megközelíthetősége eminens érdeke a lakosságnak. Hogy pedig a Kolos- és Lőrincz-hidak ezt a célt csak kis részben elégítik ki, minden kétségen kívül áll előttük. Egyszerűen nevetséges az ellenvetés, mely annak hajtogatásában merül ki, hogy hiszen hát akik sétálni akarnak, lekerülhetnek ezekre a hidakra is. Ilyforma vékonypénzü logikával a meglevő két hidat is felesleges lukszusnak lehelne bizonyolni, mert elvégre egyen át is elérhető volna a sziget a sétálóktól. Még nyomosabb ok az új hid létesítése mellett a város idegen forgalmának érdeke Akik nem arasztos ésszel, hanem' kellő előrelátással gondolkodnak Esztergom jövőjéről, rövidesen igazat lógnak nekünk adni abbeli véleményünk alaposságában, hogy városunkat a jövőben első sorban és legíőkép csak az idegen forgalom viheti előbbre. Értsük meg jól! Nem nem az ipar, nem is a kereskedelem, mert ezeket min.á- lunk csoda nélkül felvirágoztatni már lehetetlen ; ezekről, sajnos, végleg lekéstünk ! Egyedül az idegen forgalom emelése segíthet rajtunk. Azaz világosabban és határozottabban szólva : Esztergom csakis oly mértékben fog emelkedni, amily mértékben sikerül a közeli főváros lakóinak kiránduló és olcsó nyaraló helyévé tennünk. Ám ha erre igyekszünk, amint igyekeznünk is kell, akkor nem tekinthetjük a szigeti sétáló megközelithetését csak amolyan tizedrangu dolognak ; hanem legyünk rajta, hogy a sziget városból minél több helyen elérhető legyen. Egyelőre megelégedhetünk a cifra hid pótlásával is ; de ez a legkevesebb, amit az idegen forgalom szempontjából okvetlenül meg kell cselekednünk. Az sem utolsó indító ok továbbá a pótlás szükségessége mellett, hogy a Magyar folyam- hajózási Társaság uj kikötője és állomása éppen a cifra hid útvonalába fog esni. Már pedig a város lakóira nyilván nem közömbös dolog: egyenesen, avagy hosszú kerülővel juthatnak-e majd oda. Több más ok közt azt nem is akarjuk újra hánytorgatni: mennyire méltánytalan dolog marad a belvárosi lakosságra nézve, ha a cifrahid pótlásáról nem történik gondoskodás. Quod uni iustum, alteri aequum ! Ami megvan a vízivárosiaknak és a Lőrincz-uccához közel lakóknak, az joggal kívánható a feljebb eső belvárosiak számára is! Egyébként úgy gondoljuk, a/, előadottak után abban nem lesz nézeteltérés közöttünk, hogy az uj hid a városra nézve szükséges és megépítése minél előbb kívánatos. Csupán az lehet vita tárgya : miből és mi módon épitessék meg a hid. Szerintünk ebben az ügyben a város szegénységére, vagy a mostoha pénzviszonyokra való hivatkozás nem szolgálhat elhalasztó, még ke- vésbbé lehetetlenitő ok gyanánt. A városnak annyira nyilvánvaló érdeke az új híd sürgős felállítása, hogy a költséget bármikép elő kel rá teremtenie. A szegénység és a mostoha pénzviszonyok itt nem jöhetnek számításba, mert nem százezres költségekről, csak 30—40 ezer koronáról van szó. Külőmben még ezt az ösz- szeget is — azt tartjuk — igazság szerint felében az államnak kellene viselnie, mert az árvízi kirendeltség, nem a város rontatta le a cifra hidat. Tehát méltányos volna, ha fele
