Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 26. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. április 3. költséggel hozzájárulna a pót­láshoz. Talán az illetékes szak­minisztérium nem is zárkóznék el ettől, ha a város vezetősége illő formában felvilágosítaná és a hozzájárulásra fölkérné. Min­den esetre ajánljuk ezt az esz­mét azok figyelmébe, kiknek módjában van a gyakorlati ki­vihetősége ! Végül megjegyezzük, hogy a hídépítés minél olcsóbbá té­telét könnyen el lehetne érni azzal, ha a hidat nem szük­ségtelen nagy méretben és dísszel, hanem szükebben és minél alacsonyabbra építenék. Ne mondja nekünk senki, hogy az alacsonyság a kotrás idő­közi szükségessége miatt lehe­tetlen ! Hiszen egy szűk gya­loglóidnak ily esetben való szét­szedése vagy kinyitása nem olyan költséges dolog ! Vagyis azok az akadályok, melyek az építés útját állanák, igazában csekélyek, vagy képzeletbeliek. Nem szeretnők, ha a város vezetősége ezt a fontos ügyet azon ősi magyar közmondás szerint intézné el, amely úgy kezdődik, hogy — nem aka­rásnak . . . ! Ilyesmi ellen eleve is kézzel-lábbal tiltakozunk. Utolsó szavunk, hogy mind­addig napirenden fogjuk tar­tani a hídépítés dolgát, mig azt a város jól felfogott érdeke sze­rint megvalósulva nem látjuk. Morc. Soroznak! A véderőtörvény határozatai sze­rint a szokásos évi. sorozások or­szágszerte megindultak. Esztergomban is sor alá állítják e héten az ifjakat, akikre ezúttal a rendesnél is aggó- dóbb szemmel néznek a szülők, mert a most sor alá kerülő generációban látják a legközelebbi idők tűz elé kerülő emberanyagát. A katonai sorozások orvosi-vizs­gálatai szociológiai szempontból is nagy jelentőségű aktusok ; és ez al­kalommal, midőn ezt a kérdést fel­színre vetjük, még nem ismerjük a most kezdődő sorozások számsze­rű eredményeit, de már is halljuk a panaszokat, hogy sok helyen alig van kit sorozni, más helyütt pedig a sorozások eredménye egészségügyi szempontból nem megfelelő. Az ország fiatal nemzedéke ' ke­rül a most lefolyó hetekben szak­szerű egészségügyi felülvizsgálat alá egyáltalán nem lehet érdektelen az, hogy ezt az ügyet beható megbe­szélés tárgyává tegyük, mert a le­folytatandó sorozások tanúságai felett nem lehet és nem] szabad a múlta­kéhoz hasonló röviden elsiklanunk. Megállapítható, hogy Magyaror­szág egyik-másik vidékén a sorozás­kötelezettek elmaradnak. Oka leg­többször az, hogy az illető állítás- köteles már Amerikában üdül és esze-ágában sincs a sorozó-bizott­ság felhívásának eleget tenni. Ezt a jelenséget különösen az ország északi vidékein észlelhetjük; ezeknek az elmeneküléseknek az oka és okozata már elég bőven letárgyaltattak a sajtó hasábjain, nincs mit hozzáfűzni, csak azt kell megállapítani, hogy en­nek a jelenségnek az oka : Közgaz­dasági körülményekben rejlik. A másik körülmény azonban már jobban érdekel bennünket, az a tény t. i. hogy az előállítottak közül az orvosi felülvizsgálat némely vidéke­ken igen kevés százalékot talál a fegyver alá alkalmasnak. A hivata­los Írások egyszerűen csak konsta­tálják ezt a körülményt, mert hiszen a sorozó-bizottságok feladata nem az, hogy az alkalmatlanok alkalmat­lanságainak okait kutassák, hanem csupán az, hogy az alkalmasakat válogassák ki a honvédelem céljaira. Tulajdonképen e kérdés körül volna egy tiszteletteljes javaslatunk. A hivatalos katonai sorozó-bizott- ság kíséretében mindenütt résztvesz a sorozásokon a közigazgatási ha­tóság képviselője is, kinek talán le­hetne, sőt kellene is az alkalmatlan­nak talált anyag alkalmatlansági okainak kutatásába belebocsájtkozni. Nem lehet közömbös ugyanis az ország közigazgatása előtt annak a ténynek megállapítása, hogy egyik, vagy másik járásban mily oknál fogva alkalmatlan az ifjúság a fegy­verviselésre. Kell, hogy a közigaz­gatási hatóság részéről jelenlevő szakember, a vármegyei orvos a fi­gyelmét erre is kiterjessze. Meg kel­lene ugyanis állapítani azt, hogy pl. a vidékünkről alkalmatlannak talált ifjúság nem tüdővészre való hajlam, vagy esetleg vérbetegségek követ­keztében nem soroztatott-e be; és ez esetben az okot igy megállapítva, mindenesetre a közigazgatási ható­ságoknak lenne feladatuk a járás te­rületén azok eredőjével szemben a legerőteljesebb küzdelmet felvenni. Sajnos a múltban láttuk ugyan, a hiteles és hivatalos kimutatásokat arról, hogy a sorozás az alkalma­sak tekintetében milyen eredménnyel járt, de az itt felvetett gondolat tekin­tetében ugyancsak semmiféle kez­deményezésről nem hallottunk a múltban, már pedig ebben a tekin­tetben igazán kiváncsiak lennénk a katonai sorozó-bizottságokkal karölt­ve működő egészségügyi szaktekin­télyeink szerzett tapasztalataira és egybegyüjtött megfigyeléseire. Közigazgatási hatóságainknak kü­lönösen pedig sorozó-bizottságaink polgáii résztvevőinek hívjuk fel a figyelmét erre a szociológiai feladat­ra, mert ha megismerjük a sorozó járásaink alkalmatlannak talált ifjú­sága körében azokat a bajokat, ame­lyek besoroztatásukat lehetetlenné tették, ezzel a körülménnyel egyide­jűleg körülbelül megkaptuk az út­mutatást arra is, hogy a népsegé­lyezés és hygienia tekintetében mi lesz a közel jövő legfontosabb fela­data, a felmerült és tapasztalt okok végleges megszüntetése érdekében. Miles. II II TOLLHEGGYEL. il li Betűrendes szerelem. Tudvalevő dolog, hogy a múzsák leghatalmasabb segítőtársa a szere­lem. A legtöbb költői műnek Ámor a rugója. Hajdanta ez a csodatevő hatalom egész époszokra lelkesítette a költőket — a modern idők sze­relme nem megy odább egy röpke dalnál, vagy egy-egy apró hirde­tésnél. A lapok utolsó oldalán sok­szor dús virágokat hajt az apróhir­detések poézise. A költő szavankint négy fillérért (vastagabb betűvel nyolc fillérért) fejezi ki hódolatát az imádott leány előtt. Ha pedig érzéseiket nem is sze­dik rímekbe a szivek : hat más öt­lettel igyekeznek kedveskedni sze­relmük édes tárgyának. Ezek közül az ötletek közül való az az apróhir­detés, amelyet egy fővárosi lapban találtunk. Az imádó itt betűrendbe szedi rajongását és igy udvarol: TE Aranyom, Álmom, Bálványom, Czuczikám, Csibikém, Drágám, Egyet­lenem, Életem, Felejthetetlenem, Ga­lambom, Gyémántom, Holdam, Imá- dottam, Jóságom, Kincsem, Lelkem, Lyánykám, Mindenem, Napom, Nyu­szikám, Orvosságom, Örömem, Pici­kém, Reménységem, Segítőm, Szi­vem, Tubikam, Tyukocskám, Úr­nőm, Üdvösségem, Virágom, Zama­tom, Zsuzsikám ! HÍREK. Uj címzetes püspök. Maszlaghy Ferenc pápai praelátus, esztergomi kanonokot, mint értesülünk, Őfelsége a Király c. püspökké nevezte ki. A kinevezés hire az egész egyházme­gyében bizonyára örömet fog kelteni, mert Maszlaghy mindenkor egyike volt a főkáptalan legtevékenyebb tag­jainak. Esztergomi kanonokka 1889- ben nevezték ki, midőn főleg szelle­mes szépirodalmi művei révén már országosan ismert iró volt. Főleg úti­rajzai azok, melyek nevét sokáig fenn fogják tartani. Humoros generekepeit, színi jeleneteit országszerte ismerik. Ezekben a történelem és a művészet nagy emlékeinek ismertetése mellett a jellemző epizódoknak is bő teret szentel, úgy, hogy nemcsak tanulásra, de szórakozásra is kiválóan alkalma­sak enemű dolgozatai. Mint műértő, különösen a hires Simor képtár és múzeum rendezésében fejtett ki nagy­szabású tevékenységet. A c. püspöki kinevezés egy munkában, köztevé­kenységben és jótékonyságban eltöl­tött élet méltó koronája. Tisztelgés a hercegprímásnál E héten dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát és Pacha Ágoston csanád- egyházmegyei püspöki irodaigazgató, a csanádi káptalan tagja, dr. Cser- noch János hercegprímásnak Csanádi püspök korában volt kedvelt titkára, tisztelegtek a hercegprímásnál. — Kedden délelőtt a balasagyarmati római katholikus hitközség tisz­telgett küldöttségileg A küldött­séget Jeszenszky Kálmán balassa­gyarmati plébános vezette. — Ugyan­csak ekkor mondott köszönetét Esz­tergom város képviselőtestületének egy küldöttsége is a hercegprímás azon nagybecsű fáradozásáért, me­lyet a főreáliskola államosítása és a í50000 korona hozzájárulási összeg elengedése körül kifejtett. A küldött­séget Vimmer Imre polgármester ve­zette. Vargyas Endre meghalt. Ka­puvári Vargyas Endre ny. kir. tan- felügyelő, lapunknak is hosszú időn keresztül volt kitűnő munkatársa, Budapesten, hol életének utóbbi éveit töltötte, március 30-án elhunyt. Neve és működése sokkal ismertebb az újságolvasó közönség előtt, hogysem életének főbb adatait a mi részlete­zésünkből kelljen megismerni olva­sóinknak. Mint iró, nemcsak orszá­gos nevet szerzett magának, külö­nösen életének főművével, „A ma­gyar szabadságharc , történetéinek legelső népszerű megírásával, hanem magyar íróink között egyenesen eddig még felül nem múlt rekordot ért el népiskolai tankönyveivel, amenyi- ben azok összes kiadásainak példány­száma meghaladja a milliót. Tanfe­lügyelői működésének nagyrésze vár­megyénkre esik, hol az ő idejében kezdődött a megyebeli német és tót tannyelvű iskolák erős magyarosítása. Egyenes, nyílt jelleme, ritka művelt­sége, az alárendeltjeivel való szere­tetteljes érintkezése vármegyeszerte kedveltté tették. Jelemzéseül érdekes felemlíteni, hogy a nála hivatalos ügyben járó egyházi férfiakkal állan­dóan latinul érintkezett. Életének nyugalomban töltött éveiben a „Bu­dapesti Hírlap“ belső munkatársai között töltötte idejét, mert Írási szen­vedélye ekkor sem hagyta nyugodni. Lapunkban sok aktuális cikke és több gyönyörű verse jelent meg. Haláláról a következő gyászjelentést vettük : „özv. Vargyas Endréné, szül. Petz Vilma mint feleség, Jenő, Tiva­dar, Andor mint fiai, Vargyas Jenő- né szül. Cora May Hayward mint menye, Gábor mint unokája, úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében fajdalommal telt szívvel tu­datják, hogy a feledhetlen férj, apa, após, nagyapa és rukon Kapuvári Vargyas Éndre kir. tanácsos, ny. ki­rályi tanfelügyelő folyó évi márcus hó 30-án esti VUO órakor életének 71-ik éveben, a haldoklók szentsé­gének ájtatos felvétele után elhunyt. Kedves halottunk földi maradványait április hó 2-án, szerdán, d. u. 4 óra­kor fogjuk a farkasréti temető ha- lotlasházából nyugalomra helyezni. A beszenteles is a farkasréti temető halottasházában lesz a róm. kath. egyház szertartásai szerint a temetés előtt. Az engesztelő szent mise-áldo­zatot a budavári koronázó Mátyás­templomban április hó 3-án, csütör­tökön, d. e. 10 órakor fogjuk a Mindenhatónak bemutatni, kedves halottunk lelkiüdveért.“ Egy esztergomi művész sikere. Bayer Gusztáv a képzőművészeti akadémia jeles növendéke, Bayer Ágoston polgártársunk fia, nagy re­ményeket ébresztő sikert aratott a képzőművészeti művésznövendékek húsvéti képtárlatán. Egyik képét, mely az esztergomi Kisduna egy rész­letét ábrázolja a Bazilikával s mely a Lőrinc-hid alól lett festve, megvette Dóczy Jenő előkelő budapesti magánzó. Ugyanekkor egy másik képe is el­kelt Bayernek, mely kép egy kézi­munkával foglalkozó nőt ábrázol. A képtarlaton a 800 kiállított kép kö­zül 15 kelt csak el és ezek között vannak Bayeréi. Halálozások. Gönczy Imre tá­bornok, Dr. Gönczy Bélának, az esz­tergomi „Kolos“ kórház igazgató fő­orvosának bátyja szombaton d. e. 10 órakor Olaszországban meghalt. Halálát érelmeszesedés okozta. Dr. Gönczy Béla már egy hét óta mel­lette tartózkodott s szombaton délben táviratilag értesítette nejét a szomorú esetről. — Milakovszky István, Mila- kovszky László tanítóképző intézeti tanár édesatyja, március 30-án 74 éves korában elhunyt. Temetése ked-

Next

/
Oldalképek
Tartalom