Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 99. szám
Esztergom. 1913. XXXV. évfolyam. 99. szám. Csütörtök, december 18. POUTIKR! és TRRSRDRLMILfíP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : S1MOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰN KATARS : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ DK GROH JÓZSEF • LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. 6 K * HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT ♦ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. 4 A nőkérdés körül. A nőkérdés abban a mozgalomban nyilvánul meg, amely a nőket társadalmi és politikai szempontból a férfiakkal egyen- jogusítani akarja. Ma a politikai életben a férfi játsza a főszerepet, ő a szerző íél is, és sok foglalkozási ág egyáltalán nem nyílt meg a nők előtt. A szo- ciálizmus természetesen az úgynevezett teljes szabadítás hive. A nő minden tekintetben egyenrangú legyen a férfival: a házasság megszűnjék, sőt - miután a nő szerző fél lesz, nemi szempontból is felszabadul, s igy eljutunk a szabad szerelemhez, az igazi helyes egybe- kelési formához. Ezt akarja a szociálizmus. Nem tartunk éppen az „asz- szony maradj a főzőkanál“ elvénél, de mégsem lehetünk any- nyira elfogultak, hogy csak úgy félvállról vegyük e kérdésnek ilyetén fejegetéseit. Ez egy csöppet sem helyes megoldás. Anélkül, hogy a kulturális előhala- dás kerékkötőinek nevezhetnének bennünket, kijelenthetjük, hogy a nőemancipáció kérdésébe a szabad szerelem fogalmát ily felületesen beletoldani — egyenesen nevetséges. Még akkor is, ha e pillanatban a fizikai lehetetlenséggel határos káros kinövésekre és tragikus következményekre nem gondolunk. Szó sincs róla, a nőknek bizonyos fokú „szervezkedése“, részben tudományos szempontból elbírálva, nem sutba vetni való eszme. De ha a csöndes, áhitatos boldogsággal teleszőtt családi tűzhely édes melegségére, a hagyományos, ősrégi világrend sok-sok apró miniatűrjeire gondolunk: óh de szánalomra méltók is az úgynevezett feministák, suffragettek . . . et cetera hölgyek. S állítsuk be csak a képkeretbe a nőnek esz- ményíesen szép rendeltetését ! És komor sötétség fog borulni a „szabad szerelem“ fogalmára. Azonban lássuk a fenti nézet helytelenségét. Lássuk, hogy mennyire alapnélküli a szociálizmus álapostolkodása. A nő csak a vad népeknél alárendelt személy, — kultúr- országok férfiai mindig élettársat láttak benne. A görögöknél a kultúrától sem zárták el a nőt; ma se. Csak a hivatása más a férfinak és más a nőnek. Ez pedig fiziológiai, élettani, máskép testi szervezetében rejlik. Szervezetileg a nő gyengébb a férfinál, továbbá a főrendeltsége az anyaság. Lelkileg is más a két nem. A nő jellemvonása a gyengédség, a férfié az erő. Az anyaság a nőknél akadályt alkotna a sok foglalkozás és még az otthon gondozásánál. Az utóbbi pedig a női nemmel járó lényeg, mert az abból folyó munka: az otthon. A nőnél a szív, a férfinál az ész domináló. Ez nevelésnél is figyelembe veendő, azért más volt a férfi nevelése is. Itt az otthon, amott a külvilág harca. A nő testileg, lelkileg nem férfi, tehát foglalkozása sem lehet a férfié. Elismerjük, hogy mivel a férfi a szerző fél, a nő sok tekintetben függő viszonyban áll a férfival szemben. A függés azonban — mint említettük, — nem rabszolgai. A létért fo„Eszteígom es Vidéke“ tárcája. i. Imádság. Valamikor én is csak úgy imádkoztam Hogy a jó Istenre nem igen gondoltam; Mig szokott imámat — öntudatlan — mondtam Azalatt —lelkemmel — másutt kalandoztam. Nem tudtam mi a gond; vig voltam, nevettem, Imádkozni — olykor — el is felejtettem. • • De rám csapott a sor, — lett okom zokogni .. Azóta tudok én szívből imádkozni. II. Gazdagság. Lehetne — mint ahogy nincsen — Gazdagságom sok-sok kincsem, Mégis — koldus szegény lennék : Ha szemedbe nem nézhetnék. Szemedből látom, hogy szeretsz ; Ha rám nézel, ha rám nevetsz; S ha átölel a két karod, Mint egy király — boldog vagyok Boldog, gazdag mint egy király — S ha htin szeretsz barna kislány: Végtelen lesz gazdagságunk, A szerelmünk, boldogságunk 1 Grigássy yánosné. Murány. Irta : Nétnó. „Mit nekem ti zordon kárpátok Fenyvesekkel vadregényes tája !“ Én is igy voltam hazánk hegykoszorújával, én sem becsültem sokra hazánk homlokán e mirtusz koszorút, sőt még most is, mikor néha néha visszasir a lelkem, mikor újra látom a ringó aranykalász tengerét, mikor hallom a nad titokszerü zenés zúgását, mikor szemem előtt lebeg a vergőnye ezüstös levele, szinte idegenkedem a magasba törő bércektől, szinte felek tápláló földünk izmainak dudorától és mégis ellent- állhatlan erővel vonz magához a bérc. Szinesnek tudom látni ilyenkor a kopár, komor sziklát is, életet látok a rengeteg halotti csendjében, megértem minden szavát és ilyenkor igazán tudok közelleni az örök Teremtőmhöz. Hatalmas alkotó erejét látom a hófödte csúcs és a százados tölgy derekán tengődő mohában egyaránt. Valahányszor azután szüksége van lelkemnek a természet erősítő balzsamára, kezembe veszem vándorbotom és megyek látni szépet, hatalmasat; hallgatni az erdő titokzatos danáját, nézni a sziklák hatalmasságát, elmerülni a fenyves örök remény színében, gyönyörködni kéjjel az ezer akadályon keresztültörő, porra zúzott hegyi patak fájdalmas, bősz jajgatásában. Káröröm száll meg. Csak nyögj, zúgj, sikits, verejtékezz te hatalmas elem 1 hisz minket is tépáz, tör, zúz az élet sziklás medre és mig te lágy me- mederbe kerülsz, nekünk pihenésünk : a megsemmisülés. Álmodozva repülök végig a Ga- ram várak szegélyezte völgyén. Itt, ott mint lidércfény csillan fel szemem előtt a viharos, dicsőséges múlt képe. Milyen kép ez! Legnagyobb mester vázolta : az idő, színezte : a dicsőség és keretezte: a természet. Multidő, álomkép, tarkítva világos és sötét színekkel! Török pusztította apátság, Garamszentbenedek Phönixként keit ki hamvaiból, Re- irstye várának omladozó falai mély titkokat .takarnak csak az Isten tudja és Sasköváraljának kényurát régen eltemette az idő, már nincs szüksége Selmec hat falujára. Ott a hol ő van nincs vagyon, ott nem öntenek vért a gazdagságért. A zólyomi királyi várban fény és pompát porosakták mellett sóhajtják vissza meggörnyedt rabszolgák' a hivatalnokok. Besztercebányát sem veri fel Mátyás fekete serege, országgyűlést tartó időkre is csak a falba erősített láncok emlékeztetik és mintha az uccát záró láncok másutt volnának, megbilincselve velük az ország szabadságát. Lóbjonslipe- sébe néha, néha vendégül jön visz- sza sötét éjszakánkint Mária királynő és ilyenkor végig sir az ódon folyosókon a vár egykori urának, Wesselényi esküje, melyre a sötétség szárnyasai mélyebben húzódnak odúikba, a glóriás szabadság világit egy pillanatra a reménytelen sötét éjbe. Breznóbányát hollós Mátyás helyett az ipar erősiti. Ilyen út vezet a felséges Királyhegy lábához, mely mintha minis- transa lenne a hatalmas fehér orná- tusu Magas Tátrának. Királyhegy ő felsége tudatában van szépségének, de az irigy Magas Tátra Felhővel borítja be üde zöld csúcsát. A kicsi Garam még csak gyermek cipőiben lubickol Vereskőn és már megismertetik a munkával. Fűrészelnie kell reggeltől estéiig. Vándor lelkem tovább késztet, fel a hatalmas Murányi fennsíkra, a hol a nyáj kolompszavába gyakran bele dörmög a medve és igy lakik együtt a szelídség az erőszakkal. A fennsik hatalmas területét mély
