Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 87. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 87. szám. Csütörtök, november 6. POLITIKRI és TRRS SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMŰNKATÁRS : DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A párkánynánai vasúti útról. Senki sem tagadhatja, hogy a párkánynánai állomáshoz vezető keramitkockás műútnak elkészülte városunk közlekedésügyének örvendetes és fontos eseménye. Örvendetes, mert a pompás műúton kellemes lesz ezután az állomásra kocsiznunk, sőt még gyalogolnunk is ; de kellemesebb lesz az idegenekre nézve is városunk felkeresése. Fontos, mert — mint tudva van — kereskedelmünk nagyrészt éppen az elkészült útvonalon bonyolódik le ; már pedig a kereskedelemnek nincs hathatósabb előremozdítója a jó, könnyen járható útnál. Annál jobban átláthatjuk az állandónak épített műút fontosságát, minél inkább visszagondolunk a réginek hibáira s hiányaira : a gyakori feneketlen sárra, a megakadást és felfordulást okozó kátyúkra, a tömérdek tócsára s az utasok szemét-száját eltöltő mérhetetlen porra stb. Most mindez egyszerre megszűnik; alig marad valamelyes nyoma a régi bajoknak. Még külön gyalogjárókról is gondoskodott az út két szélén az államépítészeti hivatal gondos vezetősége. Némethy műszaki tanácsos úr büszke lehet alkotására : munkája derekas munka, mely nem egy-két esztendőre, hanem évtizedekre, sőt hosszabb időre szól. Esztergom és Párkány lakosságát soha el nem múló hálára kötelezte le, amely ha tán nem is nyilvánul meg ünne- piesebb formában, kétségtelenül benne van és benne marad a két dumaparti város polgárságának szivében. Előttünk kevesebbet számít az, hogy a tanácsos úr kötelességét teljesítette; nekünk az nyom nagyot a latban, hogy kötelességteljesítésében városaink javát nem csekély mértékben mozdította elő. Nem akarunk ábrándos jövendölésekbe bocsátkozni, de abbeli valószinű sejtelmünknek bizton kifejezést adhatunk, hogy az elkészült út növelni fogja forgalmunkat. Eddig az őszi és tavaszi sarak, meg télviz idején vasúti utunk rosszasága akárhány, főleg szegényebb falusi eladót és vevőt visszatartott tőle, hogy városunkat fölkeresse. De még úri idegenek, turisták sem jöttek hozzánk szívesen Nána felől, mert az esetleg egyszer tapasztalt feneketlen sár, tenger por és lélek- kirázó útmélyedések mindenkorra elvették kedvüket a további idejöveteltől. Ilyesmi többé se szegényt, se gazdagot nem fog visszariasztani városunk fölkeresésétől ; sőt a jó útnak hire új látogatókat fog vonzani hozzánk. De ha még ez nem találna bekövetkezni, akkor is egyedül az útidőnek 7—8 perccel való megrövidülése érezhető hasznára lesz forgalmunknak, főleg kereskedelmünknek. Nagy optimizmus volna azonban azt hinni, hogy a kövezett műút elkészültével a nánai vasúti úthoz fűzött minden jogos várakozásunk teljesedett. Nem addig a! Nekünk van még könnyen érthető kívánni valónk, nem is egy, de kettő! Egyik az, hogy az új műút nem teljes ; csupán a Párkányi Takarékpénztárig van kiépítve; onnét a nagy hídig sa nagy hídtól a Lőrinc-hidig meg„Esztogom és Vidéke“ tárcája. üzenet. Irta : Sárkány Sándor. Azt mondod, hogy megnyitott az út és rajta minden bűnöd égetve üld ?! . . . Azt mondod, hogy fojt a lelkiismeret, s menned kell, mert nem bitód tovább?!.. Elfogyott minden erőd, minden hazugságod, hogy itt hagyod a fényt, a gazdagságod, s mindenkit itt hagysz, akit céda szép szemed ajkadra csalt, karodba kergetett ? ! És itt hagyod aki érted annyit imádkozott, miattad annyit szenvedett: aki csak áldott, aki csak lopva látott; akit sosem szerettél; akit csak kinevettél! itt hagysz engemet?! . . . Menj hát! . . . Menj hát előbb Te, mint én! . . . Menj, hisz ki tudja lészen-e ha én nem leszek, aki megsirat! . . . Hogy a sok közül akik ajakad, s lelked minden hevét elszívták, címig sírtam elkisérnek-e végső utadra, hogy megnyugodj a sírban . . . Menj hát! Nem tártnak vissza Nem. Ők elbocsdjtnak, hogy vége lett a telkedben a nyárnak, hogy arcod rózsái elfakultak, hogy élted fájáról a könny-levelek a hervadásba bele hullnak . . . Nézz magad körül! . . . Az élet idg dalos, örül. Csupa szép lányok, asszonyok ... . A szemük tüzes, mosolyog. A testük formás, vágyat érlel. Nézz csak széjjel ■' . . . Ott vannak sorban mind a régik, akik könyörögtek lábaid előtt, s akikre elszórtad a lelked. Read mosolygnak, gúnyosan nevetnek, s az újak után törnek. Látod?! . . . Menj hát ■' . . . Menj hát ■'. . . Sárga már [az arcom, remegnek ajkaim, kiégett már szemem. — Menj hát, menj hát szegény Asszony ■' Menj! ... De még se . . S én is hadd [maradjak ■' Imádkozom érted . ■ . Koldus a koldusért- Megbocsdjtom minden cédaságod; elfeledek minden árvaságot, kínt, mely annyit megtépázott, bút, mely a lelkemben égett, — s feléled a hit, mely miattad halott . . . Jöjj, nézd, itt vagyok ■' . . . Ég az ajkam, kitárva két karom, most is mikor szenvedsz, mikor senkinek sem kellesz, — hogy egy forró, csókos ölelés után ketten feküdjünk a ravatalon. Kontár újságíró. (Vidéki árnykép.) Irta: dr. Kőrösy László. A jó magyar vidéki sajtó mindenütt áldásos hivatást teljesít. Vezérli a vezető magyar nemzeti szellemet. A polgárság közvéleménye. A nép nemesitője. Minden vívmány kezdeményezője. Minden közérdekű intézmény szervezője. Minden jó szándéknak támogatója. Minden rossznak nyílt sisaku ellensége. A vidéki intelligencia valóban szívesen támogatja azt a lapot, mely intelligenciáját képviseli. Akad azonban majd mindenfelé fattyúhajtás is. Ezt rendesen az erőszak vagy a botrányhajhászat tengeti. Mert előfizetői gyanúsak. Mintha hallgatási zsoldot fizetnének. A megfenyegetett érzékeny, sőt kényes családi béke — fájdalom — gyakran rá van kényszerítve ilyen gálád judási előfizetésre. Ilyen kontár újságírót festünk most saját sötét színeivel árnyképünkben. Jóravaló vidéki városunkban több jó lap virágzik. Mert majd minden társadalmi rétegnek külön orgánuma van. De együttvéve valamennyi mégis csak az önzetlen közérdek és az eszményi közjóiét kifejezője. Ilyen termőágak között settenkedik a meddő vesszőnek született, vakmerő fattyúhajtás. Keresztneve is furcsa. „Álljunk meg egy szóra“ volt a cime A hírhedt hetilap politikai, irodalmi, társadalmi és szabadvélemény- közlő nyomtatvány, mely a nem egészen analfabéta szerkesztő saját zugnyomdájában tenyésztett. A szerkesztőre csak felnőtt korában ragadt rá valami fertálymüveltség. „A szerkesztő úr“ főmunkatársa volt az irodai olló, mely a régi vidéki lapok cikkeiből és tárcáiból vagdalózott. Második belső munkatársa egy obskúrus kőnyomatos. A harmadik pedig egy rendkívüli figura, a ki nem tartotta érdemesnek gimnáziumi tanulmányait befejezni, mert már a hatodik osztályból kicsapták.
