Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 85. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. október 30. csületesen gondjukat a közin­tézményeknek és ne engedje őket odajutni, hogy koldulni legyenek kénytelenek az uccán. Hová lesz a közintézmé­nyekbe vetett hitünk, ha ma tűzoltónap van, holnap tanítónap, holnapután rendőrnap, azután birónap, katonanap, polgármes­ternap és a többi ! És ki tartja el az államot, ha mi tartjuk el azokat, akiket az állam köteles­sége eltartani ? Érdekes para­doxon : mindennap hallani a panaszt, hogy nincs magyar társadalom és áprilistól szep­temberig minden vasárnap föl­fedezik a magyar társadalom olvadékony szivét. Mert ki se­gítsen, ha a társadalom nem ? Pedig épen ez a kifosztott, kiuzsorázott, lenyúzott magyar társadalom az, amely minden lelkiismeretfurdalás nélkül félre­tolhatja a mellének szegzett perselyeket és urnákag különö­sen akkor, amikor az ország urai és hatalmasai nadrággom­bokat és hamis pénzeket do­bálnak azokba az urnákba és perselyekbe, amelyek a parla­mentben vannak kirakva ezzel a fölirással : gondoljunk a köz­érdekre is, törvényhozó tirak ! kiváló szaktudása. Néhány év lefor­gása alatt fényes karriért csinált s a hatalmas uradalom élére került. Már rég elfelejtette a kis nevelőnőt, mi­dőn most a sors szeszélye újra ösz- szehozta vele. — Szegény kis Mariska ! Vájjon miéit akart öngyilkos lenni? — tű­nődött önmagában. Képzelete önkén­telenül visszaszált a múltba, mely­nek édes-bús képei egymásután vo­nultak el lelki szemei előtt. Ábrán­dozásaiból felriadva látta, hogy a szerencsétlen leány már teljesen visszanyerte eszméletét. Közelebb lé­pett hozzá és midőn hosszasan szem­lélte, vizsgálta bánatos, de még min­dig szép arcát és gyönyörű terme­tét, — a régi érzés ejtette rabul szi­vét. Érezte, hogy még mindig sze­reti ezt a csodásszemü leányt. Hozzáhajolt és nevén szólította. A leány rávetette tekintetét és midőn megismerte Véryt, arcát ke- zeize rejtve, hangosan felzokogott. — Látja, hova jutottam ! — zo­kogta keservesen. Véry a leány mellé térdelt. Ke­zeit gyengéden lefejtette arcáról és résztvevő hangon kérdezte : — Édes Mariska ! Mi baja van ? Mi késztette e szörnyű tett elköve­tésére ? De a fiatal leány esdő tekintete megakasztotta Véryt további kérde- zősködésében. Megértette, hogy a leány finom lelke irtózott attól, hogy itt, ennyi részvétlen és kiváncsi em­ber előtt tárja fel lelkének szomorú titkát, élete tragédiáját. Részvéttel kérdezte tehát: — Fel tudna állani kedves Ma- riskka ? A mozi jövője. Körülbelül egy évtizede, hogy a mozgófényképek hóditó útjukon eljutottak Magyaror­szágba, ahol hirtelen olyan len­dületet vettek, hogy nincs or­szág a világon, ahol jobban megkedvelték volna Edisonnak ezt a korszakos találmányát, mint éppen itt. Különösen Buda­pest az a város, ahol a mozgó- szinházak száma már a kávé­házak és vendéglők számával vetekszik, pedig Budapest arról ismeretes, hogy aránylag neki van a legtöbb kávéháza, szóra­kozó és mulatóhelye a világon. A budapesti nép könnyen hévül, gyors és megállapodottság nél­küli életet él és a mozi meg­felel tökéletesen ennek a termé­szetnek. A mozi gyorsan pergő és változatos cselekményeket mutat, olyan indulatokat, olyan cselekményeket és olyan hely­zeteket tud kifejezésre hozni, amelyek színpadi eszközökkel el sem érhetők. Csupa rohanás, automobil, gyorsvonat, léghajó, repülőgép és a közlekedés min­den íajta vizi és szárazföldi eszköze jut érvényre a vásznon. Amikor ezt a nagy térhódí­tást, de tisztára szórakozási szempontból, észrevették azok, akik fölismerték a kinemato- graphiában a más téren való hasznot is, akkor már tudomá­nyos célokra is kezdték ezt az uj találmányt kiaknázni. A fran­— Majd megpróbálom, — felelt a leány könnytől fátyolozott han­gon. Es Véry segítségével felállt és néhány tántorgó lépést tett előre Véry karját nyújtotta neki, amit a leány hálás köszönettel fogadott el. Midőn már jó messze voltak a bámuló tömegtől, a leány fájdalom­tól meg megcsukló hangon beszélni kezdett. — Ugy-e ön is emlékszik For­gács Jenőre, aki akkor, mikor ön is ott volt Diósjenőn, a kastélyt épí­tette. Sima beszédű, valódi nagyvá­rosi fiatalember volt. Szerelmet ha­zudott s a tapasztalatlan, fiatal fa­lusi tanítónőt nem volt nehéz szere­lemre gerjeszteni. Mikor az építést befejezve, visszatért a fővárosba, megígérte, hogy nemsokára feleségül vesz. És én hittem neki és vártam reá vak szerelemmel. De hiába ! A múlt hónapban levelet kaptam tőle, amelyben udvarias hangon vissza­adta szabadságomat. Azt gondoltam, hogy az egész világ összeomlik kö­rülöttem. De még ezután is mindig reménykedtem, hogy megbánva tet­tét, visszatér hozzám és beváltja Ígé­retét. Csalódtam. Pár nappal ezelőtt egy aranyszegélyü kártyát kaptam, mellyel tudatta a világgal — és ve­lem is — hogy Sárossy Bertával lép házasságra. A mérhetetlen fáj­dalom súlya alatt, önkívületi állapot­ban elhatároztam, hogy véget vetek életemnek. Amint látja, a sors nem akarta ezt és meghiúsítva szándéko­mat, magával hozott össze. — Jól tette I — kiáltott fel Véry örömtől sugárzó arccal és gyengé­den magahoz vonta a még mindig roskatag léptekkel haladó leányt. cia akadémia természettudo­mányi kutatások szemléltetésére használta föl ezt a szenzációs fényképészeti eljárást; és min­denki előtt ismeretes már, hogy a növény fejlődése miként megy végbe, hogy termékenyülnek meg, a virágok hogy bimbód- zanak ki és hogy fejtik ki szir­maikat. Az állatvilágban meg­mutatta a mozi nekünk a her­nyó begubózását, lepkévé válá­sát ; és se szeri-se száma azok­nak a demonstrációknak, ame­lyeket a mozi utján könnyebben és szemléltetőbben látunk, mint­ha azt évekig figyelnék és ta­nulmányoznod Legújabban egy komoly filo­zófus vetette föl azt az eszmét, hogy a legelvontabb tudomány, a filozófia is a filmen legyen a nagyközönség számára hozzá­férhetővé téve. A felfedezés óta igen sok módosításon ment át a talál­mány, folyton igyekeztek töké­letesíteni és mindig újabb foto- graphiai trükkökkel akarták gaz­dagítani a kinematographiát. Azonban egyenesen szenzációs az, amit Edison kapcsolatban régi találmányával most föltalált. A nagy amerikai mechanikus ugyanis a fonográfot a film mellé szegődtette társnak és most már megkonstruálódott a beszélőfilm, egy újabb mozi- trükk, amely most már csak lényegtelen javításra szorul, mindössze arra, hogy a kép és Mariska hálásan tekintett föl a fiatal emberre, aki nekibátorodva folytatta : — Kedves Mariska! Ugy-e em­lékszik még reá, hogy én magát mily őrülten szerettem. Ön hideg maradt irántam és nem viszonozta szerelmemet Szivében Forgács Jenő képe élt. Reménytelen szerelmem űzött el boldogtalanságom színhe­lyéről. A sors szeszélye most újra összehozott bennünket. Én érzem, hogy szerelmem csak szunnyadt, mint a hamu alatt a szikra s hogy most ismét lángralobbant s a múl­téhoz hasonló lánggal ég. — Öntől függ édes Mariska, hogy ez a láng örökké lobogjon s hogy ez a láng el ne égesse szivemet, hanem azt éltetőén melegítve, boldoggá tegyen. Véry komoly, férfias arcán ne­mes ihletség tükröződött és szerel­mes vágyódással tekintett le az előtte álló leányra, akit az ifjú nemes őszin­tesége és hűsége egészen meghatott, lelket egy varázsütésre átalakította, fátyolt vont a múlt szomorú emlé­keire és uj perspektívát tárt föl előtte. Boldog megnyugvással simult Véryhez és örömtől reszkető han­gon rebegte : — Igen, Sándor 1 E pillanat üdve felejteti velem a sötét múltat s egyszersmind megértette velem, hogy előbbi szerelmem és szenve­désem csak próbája volt a most kö­vetkező boldogságnak ! És néhány perc múlva a vonat két egymásra talált emberpárt röpí­tett a boldogság felé ! Nero. a hang között ne legyen időbeli eltorlódás és hogy a beszélő­gépnek ne legyen mellék zöreje. Színházaink nagyon meg­érezték a mozi konkurenciáját és kezdetben erősen ágáltak ellene. Később azonban rájöt­tek, hogy ez a konkurrencia csak átmenetileg bántja a szín­házak érdekeit; a publikum meg­szokta a mozi utján a néma színészetet és kívánkozik az élő és beszélő színészek után. így hát ebből a színházak részére nem hogy kár nem háramlóit, sőt ellenkezőleg a színházaknak ebből még hasznuk is volt. Csakhogy az érem más oldalán ott volt a mozinak merészebb témái közül a rabió és detektív, a gonosztevő és a közrend őre közötti összeütközés; és az ilyen cselekményekben rendesen a gonosztevő volt hősként föltün­tetve. Persze, hogy e fiatal el­mékre erősen hatottak ezek a mozidarabok; és sokan e hatás­nak köszönhetik, hogy maguk is botlásokat követtek el. Az ille­tékes minisztérium beható meg­fontolás tárgyává tette ezeket a dolgokat és törvénytervezetet dolgoztatott ki e mozi darabok kiküszöbölésére, illetőleg az ifjú­ság elől való elvonására. Ha a mozi jövőjét teljesen megakarja alapozni, akkor in­kább a tudományok és művé­szetek színre hozására töreked­jék, semmint rabló históriák és detektív történeteknek filmre rögzítésére. Hisz nagyjában igy is van ez a dolog. A filmgyá­rak a legkiválóbb Íróknak adnak megbízást darabok megírására, ami elég garancia lesz arra, hogy a moziknak nem lesz ká­ros hatásuk sem a gyermekekre, sem a könnyen befolyásolható nagyokra. A mozi térhódítására pedig legjellemzőbb az a körül­mény, hogy mostanában már a színházak is azzal a tervvel fog­lalkoznak, hogy helyiségeiket délutánonként úgy értékesítik, hogy mozielőadásokat fognak rendezni bennük. A mozinak nagy szórakoz­tató és oktató jövője van, csak vigyázzunk, hogy téves útra ne tereitessék. Film. Esztergom-Párkánynána összekötő villamos vasút. Korábbi közleményeinkből emlé­kezni fognak olvasóink arra, hogy az összekötő villamos vasútra az Esztergomi Takarékpénztár részvény- társaság nyert előmunkálati engedélyt, azonban a közigazgatási bejárást ké­relmezve, az Egyesült Villamossági és Gépgyár által készített terveit műszaki szempontból kívánt módo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom