Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 80. szám
1913. október 12. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 nak, a Béccsel megalkuvó politika egyik atyamesterének, kit kedves embere : Pataki István professzor sokszor keményen megintett volt viselt dolgairól ! — Én az ágyban legyeztem az urat — Írja Cserei Mihály Erdély históriájában — ott ülvén az ágy előtt székben, Pataki azt mondja neki: „Miért kelle, uram, kegyelmeteknek eladni a szegény országot és mind magokat, mind a fejedelmet hamis hitben ejteni ? Bizony számot vészén még az Isten kegyelmedtől! Jobb lett volna kegyelmeteknek rabságot szenvedni, vagy meg is halni, mint szántszándékkal ezt cselekedni.“ Teleki nagyot sóhajta s azt mondja: „Vajki könnyű kegyelmednek, Pataki uram, így viz partjáról beszédem a vízben haló embernek; de ha kegyelmedet is olyan próbára rándítanák, mint engemet tegnap, megválnék, ha olyan resolute (szabadon) beszéllene!“ Pataki István azt feleli: „Lássa uram, kegyelmetek, de non sunt facienda mala, ut eveniant bona ! “ (nem szabad rosszat cselekedni azért, hogy jó vége legyen). Addig, amig Tisza politikai barátai között nem találkozik egy pillanatra a vérengzés e szörnyű perceit. Majd az ezredes fovegét kardjára tűzve, „éljen a császár“ kiáltással megmászta elsőnek a mellvédet, az éleiben maradottak követték. Ami ezután történt, arra nem emlékezem már világosan. Bejutottunk a sáncba; hogyan, azt nem tudom. Itt vak, sűrű füstben mészárolta egyik ember a másikat. Én is vághattam, mert vértől csepegett a kardom. Egyszer csak fölhangzott a „győzelem.“ Oszlott a füst és láthatókká lettek a patakzó vérben fekvő hullák, amelyeknek sokasága alatt szinte elveszett a föld. Különösen az ágyuk körül halmozódtak fel a holttestek. E borzalmas temetőben valami 200 francia katona maradt életben. Rend nélkül csoportosultak, egyesek puskát töltve, mások véres szuronyokat törülgetve, 11 orosz fogoly volt velük. A sánc torkánál összetörött lő- szekéren, vérrel borítva feküdt az ezredes. Néhány katona forgolódott közelében. Közeledtem a szekérhez. „Hol van a legöregebb kapitány?“ -- kérdezte az ezredes egy őrtől. Az mindent kifejezően rántott egyet a vállán. — „És a legöregebb hadnagy ?“ — „Itt van ez az ur, ő az, aki tegnap érkezett“ — felelt nyugodt hangon az őr. Az ezredes keserűen mosolygott: „Nos, uram, vegye át a vezényletet. Erősittesse meg gyorsan a sánc torkát ezekkel a szekerekkel, mert az ellenség erős. De C. generális majd küld segítséget.“ — „Ezredes, — kérdeztem — súlyosan megsebesült?“ — „Menthetetlenül. De a sánc a miénk !“ egy ily Pataki István, ki hasonló bátorsággal szemébe vágja az indulat sugallatát követő nagyúrnak : Non sunt facienda mala, ut eveniant bona !, — az ország folytonosan érezni fogja azt a sorvasztó lidércnyomást, melyet csak egy hatalmon lévő vezérpolitikus önuralmának sajnálatos hiánya okozhat nemzetének, s amelyet sokkal nehezebb megszüntetni, mint bármely külső ellenségtől eredő nyomást elhárítani. Mi azt hisszük, politikusokra nézve is mindenha igaz marad az ősrégi latin mondás: Fortior est, qui se, quam qui foríissima Vincit moenia (vité- zebb, ki magát győzi le, mint aki a legerősebb várfalakat !) Morc. Irtó hadjárat a hazárd ellen. A szenvedélyek között, a melyek megbénítják az emberi akaratot nincs nagyobb hatalma egyiknek sem, a szerencse játéknál. A bestia az emberben azon a ponton nyilatkozik meg a maga teljes pőreségé- ben, amikor a kártyaasztal mellett ül, barátaival vagy ismerőseivel játszik, hogy magának olyan előnyöket szerezzen, amikhez semmi joga nincs és hogy olyanokat tegyen tönkre, akiket segítenie illenék minden erkölcsi parancs és törvény értelmében. Minden nép nagy tanító mesterei a nagy művészek és a nagy filozófusok óva intették népüket a szerencsejáték bomlasztó hatásától. Nem kell hozzá mélyebb meggondolás, hogy megtudjuk azt, hogy voltaké- pen miért oly ártalmas a hazárdjáték. Emberek összeülnek és titkosan megallapodnak abban, hogy egymást ki fogják fosztani. Kockázat ellenében ott van a nyereségre való kilátás, a nyertes fél kíméletlen és ravasz, a vesztes fél pedig kétségbeesett és a vesztesége által nemcsak vagyonát hagyja a játékasztal mellett, hanem elpusztul a lelkinyugalma is, munkabírása csökken, ereje megfogy, agyveleje elszokik a rendes gondolkodástól és jelleme a rossz felé hajlik át. Akik összeültek, hogy ezen a módon szerezzék meg vagyonukat, azok között egy különös életfolyamat fejlődött ki. Aki a játékklubbokban végignézett már egy hazárd játékot, annélkül, hogy abban részt vett volna, az egy teljes stúdium tanulságával gazdagította tapasztalatait. Egy külön pitto- reszk élet ez. Egymáshoz nem illő elemek, a legszorosabb barátságban élnek, a notórius szélhámos a gentleman barátjává szegődik, ha módjában van együtt nyernie vele, vagy ha társa a veszteségben. Viszont a legádázabb belső gyűlölet ver gyökeret két, egymáshoz illő barát lelkében, ha közöttük a nyereség és veszteség éket ver. Megdöbbentő látvány, amint a vesztes fél vergődik, amint utolsó fillérjét kockára teszi, hogy az elveszett javak egy részét visszakaparitsa. Milyen kínos látvány, amint a vesztes fél fühöz-fához futkos, hogy nagy kamatok árán valami pénzhez juthasson, hogy ezt a pénzt is otthagyja a szomorú helyen ! És a nyertes fél ? Hát lehetséges-e, hogy a kártyás ember végeredményében nyereséggel zárja a mérlegét. Ma nekem, holnap neked. Veszteségek elől senki nem tud óvakodni, és nyernie csak annak lehet, akinek a játékhoz nincsen köze, de aki annál nagyobb emberismerő: a mulatóhelyek tulajdonosának. Mert a szerencsétlen emberek pénze rendesen ide vándorol. Aki nyer, abban megvan a benső meggyőződés, hogy ez a pénz érdemetlenül jutott hozzá, hogy amilyen könnyen szerezte, ugyan olyan könnyen ki is adhassa. Rendszerint az ilyen nyereségek vége egy viharos és tivornyázástól telt éjszaka, Ami forrása újabb erkölcstelenségeknek. A tapasztalat minden vonalon egy és ugyanazt a témát mutatja, ugyanazon minta szerint romlik el a legkisebb és a legmagasabb társadalmi körhöz tartozó szerencsejátékos. Bizonyos korokban járványszerüen lép löl a hazád szenvedély és ennek természetesen mélyebb okai is vannak. Akik a kérdéssel foglalkoztak, azok rájöttek arra a tényre, hogy mint minden más szenvedélynek, úgy a kártyának is forrása az elkeseredettség. De ezúttal nem ez a célunk. Mi csak rámutattunk a nagy társadalmi veszedelmekre, ami a kártyajáték nyomán uton-utfélen felburjánzik. A magyar fővárosban az utolsó években szövetkezeti áramlat elnyomása után annak mintegy folytatása képpen minden átmenet nélkül, kártyabarlangok veszélyeztették a családok ekzisztenciáját. A legkülömbö- zőbb cégérek alatt nyíltak meg a kártyabarlangok, amelyekre előbb tönkretett asszonyok és gyermekek keltették fel a rendőrség figyelmét. A rendőrség kezdetben figyelni kezdte a já- tékklubbok pusztító működését és csak azután, amikor kellő adatokkal fölszerelve tehetett javaslatot a belügyminiszternek a játékklubbok feloszlatására vonatkozólag. A minisztérium alapos tanulmányozás után a klubbok bezárását indítványozta és rövid időre az indítványtétel után következett a klubbok bezárása. Az utóbbi időben a játékbarlangok teljes feloszlatásával a mű Budapesten be volt fejezve. Csak Budapesten ! A vidéken még vígan burjánzik a hazárdjáték. Itt a hatóságok nemtörődömsége folytán, ott anélkül, hogy a hatóságok tudnának róla. De a belügyminisztériumban nem állnak meg félúton és bízvást reméljük, hogy a budapesti mintára nagy tisztogatást rendeznek a hatóságok a vidéki városokban is. A szenzáció erejével hatott az újságoknak az a hire, hogy egy sárosmegyei fürdőhelyen már nemcsak férfiak, hanem asszonyok is hódolnak a csúf szenvedélynek. Ez a kipattant és országos botrányt előidézett eset okulásul szolgálhat ama köröknek, amelyeknek hivatásuk a közerkölcs és közjóiét fölött őrködni. Az tudjuk, hogy a vidéki városokban a játékbankok alapítása olyan könnyűszerrel, mint Budapesten nem mehet végbe. Ott a hatóság embereinek pontosabban van módjukban minden nyilvános közületet ellenőrizni és egy tiszteségtelen szándékkal de tisztességes cégér alatt megalakulandó klubbot már csirájában elfojtani. Mindennek ellenére a vidéken nagyon sok az elbújtatott kár- tyaklubb, amely semmivel sem jobb a budapesti kártyaklub- boknál. Kívánatos, hogy a vi- dáki hatóságok megfigyeléseikről statisztikát állítsanak ösz- sze ; ha van rá' jogalapjuk, akkor nyomban oszlassák föl a kártyabarlangokat, de ha ezek ravasz módon meg tudnak menekülni a törvény szigora alól, akkor vegyék alkalmazásba egy magasabb forum, a belügyminisztérium segítségét. Contra. A népkönyvtárakról. Országszerte meleg érdeklődést keltő kulturünnep volt az elmúlt vasárnap Sopron városában, melynek keretében a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége tartotta meg rendes évi közgyűlését az egyesület illusztris elnökének, Wlassics Gyula v. b. t. t -nak részvételével. Az eseményszámba menő kulturális ünnepélyen Wlassics Gyula elnök gyönyörű klasszikus nyelvezettel kidomborított beszédében az ideális magyar nemzeti kultuszért rajongók lelkesedésével beszélt a nemzeti kul-
