Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 80. szám

4 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. október 12 túsz szolgálatában álló legönzetlenebb egyesületről, a Múzeumok és Könyv­tárak Országos Szövetségéről, annak áldásos működéséről. Lássuk most tehát, miben is nyil­vánult az Országos Szövetség lelkes működése. A Szövetségnek, a nem­zeti kultusz fejlesztése, ápolása érde­kében tett munkálkodását híven tük­rözted vissza a most megjelent és a Tanács által kiadott évi jelentés, ame­lyet Mihalik József, múzeumi és könyv­tári orsz. felügyelő szerkesztett meg nagy szaktudással. A Szövetség múlt évi működé­séről kiadott jelentése elsősorban arról számol be, hogy az állam mi­lyen horribilis összeget juttat a Szö­vetségnek. Az Országos Tanács köz­ponti szükségleteire 12000, a tudo­mányos jelleggel nem biró gyűjte­mények szükségleteire 130,000, az Orsz. Főfelügyelőség központi szük­ségleteire 135,300, végül építkezési és beruházási dolgokra 125,500 K-t fordított. Rendes évi segélyben a fenti állami subvencióból 68 muzeum és könyvtár részesült; 35,400 K a könyvtárak, 20,600 K a régiségtárak, 11,500 K a néprajzi gyűjtemények, 8500 K a természetrajzi gyűjtemé­nyek szükségleteinek fedezésére lett felhasználva. Az Orsz. Tanács az elmúlt évben 39 helyen állított fel 61.024 K 44 f költséggel népkönyvtárt és 43 helyen vándorkönyvtárt. Közművelődési és könyvtáregyesületek, olvasókörök és ifjúsági egnesületek közül 63 része­sült létesítési, illetőleg fejlesztési se­gélyben, melynek összege 53.200 K. Gazdasági népkönyvtárak kiegészíté­sére 3600 K fordittatott. Jutalmak címén a könyvtárkezelők részére 5000 koronát folyósított. A Tanács felügyelete alá 1301 népkönyvtár tartozik ; a múlt évi for­galma 1004 könyvtárnak 896,612 kötetet tett, melyből szépirodalomra 661,824 kötet esik. Egy-egy könyv­tár átlagos forgalma 892 kötet volt. A könyvtárak könyvanyaga 395,755 kötetből állott. A közművelődést nagy­ban elősegítő és istápoló népkönyv­tár intézmény már az ország összes vármegyéiben szervezve van. Eszter­gom vármegye területén összesen nyolc helyen létesült ingyenes nép­könyvtár, még pedig Esztergomban (a Szenttamás és Vízivárosi Nép­könyvtár), továbbá Bény, Dunamocs, Farnad, Kőhidgyarmat, Magyarsző- gyén, Muzsla és Párkány községek­ben. A vármegyei könyvtárak értéke 5700 koronát tesz ki. Magyarorszá­gon kívül még a Tanács Horvát- Szlavonországban is állított fel ma­gyar nyelvű népkönyvtárakat. To­vábbá Boszniában 7 helyen, Ausz­triában 7 helyen, Franciaországban 1 helyen és pedig Párisban, a párisi magyar egyesületben, Németország­ban 2 helyen, Romániában 2 he­lyen, Törökországban 1 helyen, észak­amerikai Kanadában 3, Egyesült Álla­mokban 23, végül Délamerikában 1 helyen állított fel népkönytárat. Hogy pedig a népkönyvtári intéz­mény minél hathatósabb és áldáso­sabb sikereket érhessen el, az Orszá­gos Tanács dr. Gulyás Pál, Magyar Nemzeti Múzeumi segédőrt, népkönyv­tári szakmegbizottat tanulmányútra küldte Németalföldre, hogy az ott szerzett bőséges tapasztalatokkal a hazai népművelődést fejlessze, Dr. Gulyás Pál tudományos jelentésében nagyon sok hasznos dolgot figyelt meg, melyeket itthon is meg óhajt létesittetni. Járt Amsterdamban, Hol­landia legnagyobb városában is, ahol alapos megfigyeléseket tett, továbbá Hágában, Rotterdamban, Utrechtben is megfordult, amely helyeken a könyvtári viszonyokat vizsgálgatta. Ebből láthatjuk, hogy a nemzeti kultuszt lelkesen felölelő Országos Tanacs minden módon, minden esz- közzal azon van, hogy a magyar haza legegyszerűbb gyermeke is kellő lelki érzékkel legyen felruházva min den iránt, ami ideális, ami erkölcs- nemesitő és ami megkülönbözteti az embert az oktal n állattól. Evégből hasznos és tanulságos könyveket bocsát rendelkezésre ingyenesen a magyar népnek, hogy kultivalatlanul senkit se találjon az eljövendő iga­zán modern korszak. Bensőséges hálával kell hogy gondoljon minden ember, kinek lelké­ben a nemes emberbaráti szeretet tüze lobog, az áldásos működést ki­fejtő Országos Tanács iránt. Kell, hogy egyszer végre tudatára ébred­jen mindenki e hazában, hogy csakis az a nép tudja megállani helyét a nagy világ porondján, amely a tudo­mány és a műveltség vértezetével van ellátva. S ezt akarja elérni, ezzel a vértezettel akarja felöltöztetni a még most kultiválatlan magyar népet a nemesen gondolkozó és érező Orsz. Tanács. És ha ez minden tekintetben meg fog valósulni, ha a népkönyvtárak megtették kötelességüket a művelő­dés és tudomány terén, akkor jöhet eget-földet megrázó vihar, a magyar nép szembe nézhet vele bátran, mert akkor még a poklok kapui sem tud­nak rajta erőt venni. Fülöp Ferenc nép könyvtárkezelő. gg| HÍREK. |ff| A hercegprímás utazása. Dr. Csernoch János hercegprímás, ki ked­den d. e. elutazott városunkból, szer­dán a budai szent ferencrendi zárdát tekintette meg, csütörtökön pedig Aszódra és Hatvanba utazott, mint azt lapunk más helyén, fővárosi hír­adás nyomán részletesen megírjuk. A hercegprímás pénteken d. u. 5 óra­kor érkezett haza automobilján. Dr. Rajner püspök Rómában. Dr. Rajner Lajos félsz, püspök, álta­lános érseki helynök, mint értesülünk, ma délután indul Rómába, hogy megtegye jelentését a Szentatyának az egyházmegye állapotáról és egyút­tal átnyújtsa neki a hercegprímás szeretetadományát. Tisztelgés dr. Pacséri kir. ta­nácsosnál. Az esztergom városi ta­nítók szombaton d. e. 11 órakor testületileg jelentek meg dr. Pacséri Károly kir. tanfelügyelőnél, hogy őt kir. tanácsossá történt legfelsőbb ki­nevezése alkalmából üdvözöljék. Az üdvözlő beszédet Mátéffy Viktor plé­bános mondotta, melyre Pacséri meg­hatott hangon mondott köszönetét s a tanítóságot, mint szeretett munka­társait a vallásos és hazafias műkö­désre buzdította. Az üdvözölt ezután sorra kezet szorított minden megje­lenttel s ezzel a szép aktus véget ért. Halálozás. Újból nagy csapás érte Kiinda Teofil prelátus-kanonokot. Édesatyja, Kiinda Péter államvasuti főellenőr szombaton reggel 9 órakor Nagyszombatban 84 éves korában meghalt. Alig hántolta el nyáron a szerető és tisztelő szivek az anyát és felaséget, a vallásos és családjá­nak élő matrónák mintaképét, az Is­ten akarata újból lelket kert és ma­gához szólította a család fejét, hogy megjutalmazza a hosszú élet érde­meit a hallhatatlanság mennyei koro­nájával. A megboldogult temetése kedden délelőtt 10 órakor lesz az esztergomi Jó Pásztor kápolnából, az ugyanott tartott ünnepélyes gyász­istentisztelet után a kápolna sirbolt- fába. Az a köztisztelet, mely Kiinda Teofil prelátust Esztergomban övezi, a részvétet társadalmunk széles köré­ben tette általánossá. Az a sok jóté­konyság, melyet Kiinda prelátus gya­korol, a szegények, az árvák és az ifjúság hálás imájával igyekszik e mély gyász okozta bánatot enyhíteni. A hercegprímás a fiatalkorú bűnösök között. Csernoch János hercegprímás csütörtökön dr. Lépőid Antal titkár és dr. Rottenbiller Fülöp miniszteri osztálytanácsos kíséretében automobilon Aszódra utazott, hogy látogatásával kitüntesse a hires aszódi javítóintézetet. Az egyházfejedelmet az intézet bejáratánál Dukker Ödön gépészmérnök, a javítóintézet igaz­gatója az összes elöljárókkal és nö­vendékekkel fogadta. Az üdvözlő be­szédet egy fiú mondotta, mire a prí­más a növendékek sorfala között a templomba indult, melynek bejáratá­nál az intézet igazgatójának fiacs­kája üdvözölte. Az intézeti templomba a hercegprímás beszédet mondott s ebben hangsúlyozta az intézeti nö­vendékek előtt, hogy a javítóintéze­tet ne tekintsék büntetőhelynek. Csupán azt a figyelmet akarják itt az ifjakba nevelni, melyet a szülők elmulasztottak, miért is legyenek há­lával az állam iránt, mely a maga részére hasznos és fegyelmezett pol­gárokat akar e helyen nevelni. — Ezután a hercegprímás megtekintette az intézet összes épületeit és gazda­ságát s mig egyrészt nagy megelé­gedését nyilvánította a látottak felett, másrészt elismeréssel nyilatkozott az igazságügyminiszterium IX. ügyosz­tályának munkásságáról, mellyel a fiatalkorú bűnösök megjavításán fára­dozik s mely e munkásságával misz- sziója magaslatán áll. — Délben a prímás Hatvanba ment, ahol meglá­togatta báró Hatvanyékat. Ebéd után megtekintette a cukorgyárakat és a mintagazdaságot. Odray Celesztin hat­vani prépostnál tett azután a herceg­prímás látogatást, este pedig vissza­tért a fővárosba, honnan pénteken tért vissza székhelyére, Esztergomba. Megyegyülés. Pénteken délelőtt 10 órakor volt az őszi megyegyűlés a városház nagytermében, Meszleny Pál főispán elnöklete alatt, melynek legfontosabb tárgya lett volna a me­gyei virilisták névjegyzékének kihir­detése és annak alapján a különböző bizottságok megalakítása. Mivel azon­ban az igazoló választmány, mint múlt számunkban megírtuk, a virilis­ták névjegyzékét megsemmisítette, ez a tárgy is lekerült a napirendről s igy a gyűlés rövid félóra múlva már véget ért. Esztergom város felirata a törvényhatósági jogért. A város képviselőtestületének legközelebbi ülése elé már be fogják terjeszteni azon memorandumot, melyet Eszter­gom közönsége nevében a kormány elé terjesztenek a város törvényható­sági jogának visszaállításáért. A me­morandum nyomtatásban is meg fog jelenni s legközelebbi számunkban bővebben ismertetni fogjuk. Felső keresk. iskola terve. Az Esztergomi Keresk. Társulat szép és életrevaló eszmét tárgyalt pénteki ülésén. Nagy Antal az esztergomi női keresk. tanfolyam igazgatója fel­vetette azt az eszmét, hogy Esz­tergomban egy felső keresk. iskola is létesüljön, melynek alapja máris megvan kereskedőink e célra már régebben önkéntesen összeadott kis- sebb-nagyobb adományaiban. Ha ná­lunk sokkal jelentéktelenebb váro­soknak is van felső keresk. iskolájuk, igen helyénvaló ha ilyen nálunk is inkább, mert még igen távol vagyunk attól, hogy városunkat gyakorlati érzékkel biró városnak higyjük. Ta­lán a tervezett uj iskola hozna egy kissé több gyakorlati szellemet, más szóval élelmességet lakóink közé, nem is szólva arról, hogy az uj is­kola igen látogatottnak ígérkeznék. A Keresk. Társulat Bleszl Ferencet bízta meg, hogy a felvett eszme megvalósulásának dolgában megte­gye a szükséges intézkedéseket. Halálos szerencsétlenség. F. hó 5-én Dömösön a Roheim féle kő­bányában az iparvágányu vasút hid- járól leesett Fritz Péter 54 éves bá­nyamunkás és koponyacsontrepedést szenvedett. A „Kolos“ kórházba szál­lították, hol azonban nem tudtak rajta segíteni, mert f. hó 10-én nagy kínok közt meghalt. Törvéuyszéki boncolása kéretett, melynek megej- tése után lesz csak eltemetve. Fegyver gyermekkézben. Bérezi Pál párkányi vaskereskedő fia f. hó 9-én a revolvert véletlenül az asz- tnlon felejtette, hol Kókai József ta- nonca azt megtalálta és anélkül, hogy tudta volna, hogy töltve van kezébe vette és nézegette. A fegy­ver eközben elsült és Kókai balkar­ját meglőtte. Sérülésével a Kolos kórházba szállították. A kis betörő. F. hó 10-én d. u- Molnár Istvánná sz. Móczik Anna szentgyörgymezei asszony eltávozott hazulról és házőrizni otthon hagyta 6 éves Kati és 4 éves Ilona nevű leánykáit. Nemsokára az anya eltá­vozása után megjelent a háznál Szá­lai Karolin 9 éves leány, kit kérege­tései és kisebb lopásai miatt a ren­dőrség is ismer. Mikor ez látta, hogy csak a kicsinyek vannak otthon, azon ürüggyel, hogy egy levelet keres, bement a szobába s ott egy széken állván, levette a kulcsot a szekrényről s kizárta annak ajtaját. A szekrényben levő fiókot is kinyi­totta s abból több bankjegyet és aprópénzt magához vett, összesen 64 korona 99 fillér értékben. Midőn fél 5 óra tájban Molnárné hazajött, a pénznek már csak hült helyét ta­lálta. Feljelentésére Mikus Imre rend­őrtizedes azonnal Szalaiék Attila uccai lakására ment, mivel a leírás­ból Szalai Karolinra ismert és ott a pénzt meg is találta egy zsebkendőbe kötve. A kis leány bevallotta vétkei, az anya pedig, bár tudta, hogy a rendőr miért vallatja a leányt, mind­addig nem szólt arról, hogy a pénz nála van, mig csak a leányka nem vallott. Ekkor meg azt mondta, hogy a leány a nagy summa pénzt kere- gette. Mindkettő ellen megindult az eljárás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom