Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 8. szám
Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 8. szám. Vasárnap, január 26 FOLITIKfílés TfíR5RDF)LMILF)P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. * $ t t t FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: DK GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ LAISZKY JÁNOS. MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ARAK EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE NEGYEDÉVRE 3 K 6 K $ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. ’ HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT ♦ KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. A magyarföldön kívül... Irta: dr. Retkei Prikkel Marián. Valamikor hazánkat nyugati szomszédaink „Europaea Chanaan“, vagyis : európai Kánaán névvel nevezték és irigyelték. Nem is oly régen, mindössze száz évvel ezelőtt még büszkélkedve énekelték hónukról apáink : „Óh földi Kanahán ! Európa Edene ! Természet tárháza! Mindennek mindene ! Beléd zárattatni kívánatos fogság, Mert határidőn túl nincs igaz boldogság 1 Az egykori deákos világban vidám eszemiszom közben — ha idegen vegdégeik akadtak (ilyenek pedig mindig akadtak !) — nem volt kedvesebb szavajárásuk, mint: „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita“, azaz: Magyarországon kívül nincsen élet, s ha van, az nem olyan élet! Es ezt nemcsak megelégedéssel hajtogatták, hanem szivük szerint érezték is, mert a legritkább eset volt akkoron, hogy magyar külföldön keresse boldogulásának terét. Aki megtette, nem ismerték el többé testvérnek, mert azt tartották, hogy „szivet cserél az, ki hazát cserél/“ Mi más lett a világ azóta ! Az újabb ivadék hiába tanulta, meg s énekelte iskolás gyermek korában, hogy: „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely : Áldjon, vagy verjen sors keze. Itt élned, halnod kell.* Hamar elfeledte! Idegen próféták férkeztek szivéhez; nagyzó vágyakat és reményeket csepegtettek bele. Szemét tágra nyitotta s szűknek találta honja határait. Álmok rabja lett. A kalandvágy és a kapzsiság vettek erőt rajta s vit- ték-vonták el idegenbe, messze- messze ! . . . Sajnos, nemhogy a magyar hazának, de még a vén Európának határai is szükekké váltak tetőre szökkent nagyralátá- sának. Uj világrészbe áhított, hói Eldorádója van minden európai szegénynek, hol a bőség szaruja valamennyi európai élhetetlennek tátott száját teletölti arannyal . . . Kossuth örökbecsű jelszava a „Tengerre magyar!“ valóra vált, de nem úgy, ahogy a nagy hazafi gondolta. A magyar tengerre szállott, — csakhogy nem hazája erejének gyaiapi- tására, hanem, hogy uj hazát keressen túl a tengeren, hogy az Óceánon túl remélt Ígéret földére vitorlázzék. Alig két-három évtizede, hogy megindultak tőlünk az első vándorok Amerika felé. Az egyeseket tizek, a tizeket százak, a százakat ezrek követték. A magyar államhatalom hidegen tűrte, sót elősegítette a kiözönlést, abban a talán memhető, de kétségtelenül naiv hitben, hogy legtöbb kivándorló csak pénzt szerezni megy, s meggazdagodva visszatér az ősi hazába. És ennek a naiv hitnek szembeszökő cáfolatára ma már annyira vagyunk, hogy kerek egy millióra teszik az Amerikában kint tartózkodó és -- tegyük hozzá — nagyobb részben végleg kint maradó magyarok számát. Ekkora szám még egy nagy nemzetre is érezhető vérveszteség volna, nem egy tízmilliós testvértelen kis népre, amilyen a magyar ! Azok. kik tisztán liberalizmus szempontjából tekintik e vérvesztést, könnyen találnak mentséget az anyaországi államhatalom nemtörődömségének igazolására; sőt anyagi hasznok emlegetésével még dicsérni is tudják. „Esztejom és Vidéke“ tárcája. A vers. Künn tikkasztó a meleg, a szoba azonban hűvös. A papa napi munkája után jár, a mama a konyhán foglalatoskodik. Erzsi egy félbemaradt hímzést varr tovább az ebédlőben. De hogy mi okból kell ennek most készülnie, annak megfejtésére az én elmém csekély. Lehet hogy azért, mert ott van Laci is. Laci rokon. Bajos lenne kisütni honnan. Nem is keresik, hátha az derülne ki, hogy nem az. Pedig Laci jeles férfiú. \ erset is közölt már tőle a hajdani Kölcsey-kör, idővel pedig mérnök lesz. Laci valami ócska könyvet talált, azt olvasgatja, pedig szörnyű unalmas, úgyszintén Erzsinek is a hímzés. — Kérdeznék valamit — szakitja meg a csendet Erzsi. — Kérem szépen — mondja Laci és a könyvet leteszi. Erzsi kémlelő pillantást vet Lacira, aztán egy mozdulattal leül vele szemben. — Mondja meg Laci, hogy kell verset csinálni ? — Mi sem könnyebb ennél •— feleli Laci. — Igazán ? — Szavamra! — Hát hogyan ? — Hát az ember elővesz egy darab papirost meg ceruzát és belegondolkodik a szivébe .. . — Es leírja ? — kérdi kíváncsian Erzsi. — Leírja a szive gondolatát. — Hát csináljunk verset! — mondja Erzsi tapsolva. — Csináljunk. — Én irom. — Én meg diktálom. Erzsi ceruzáért és papírért fut. Maga elé teszi. Az asztalra könyökölnek és egymást nézik. — Diktálhatok? — kérdi Laci. — Diktálhat. — Úgy ahogy érzek? — Úgy ahogy érez ! — Mert máskép verset írni nem lehet. — Leirom ahogy mondja. — Hát írja : Gondolkodom, gondolkodom, Ébren vagyok? vagy álmodom?... — Ébren van Laci ébren! — jegyzi meg Erzsi szórakozottan. Ébren? Szebb vagy mint az álom Kis Erzsikém, gyöngyvirágom! — Ezt nekem mondja ? — kérdi Erzsi elpirulva. — Természetesen! ha nincs ellene kifogása. — Nincs Laci! —• Mert verset Írni csak a pillanat hatása alatt lehet és én igy mindig azt diktálom ami a pillanat hatása alatt felfakad szivemből. — Oh ez gyönyörű vers ! folytassa. Lelkem drága gyöngyvirága Ülj le mellém a díványra. — Igazán azt akarja? — Bizony a vers érdekében !. .. — A vers érdekében ? — Ha nem ül ide, akkor a vers félbeszakad ! — Inkább oda ülök. A díványra szökken. Térdére teszi a papirost és várakozó tekintettel néz Lacira. így-, igy nézz rám kék szemeddel Menyországos kék egemmel Hadd fogjam meg a kezedet... — Akkor mivel írjak? — Azután irja. Most csak nyújtsa a kezét, hogy a verset kitudjam egészíteni. — Itt van. Rácsókolom a lelkemet. Laci csakugyan megcsókolja a kis kezet. Erzsi zavartan nézi. —- írja hát! rácsókolom a lelkemet. — Vagy úgy? — Laci nekimelegedve mondja : Liliomszál, gyöngyvirágszál ! Ha nekem egy csókot adnál . .. — Remélem ezt .nem komotyan mondja ? — A vers kívánja Erzsiké ! — Igazán kívánja a vers ?- Honnan vegyem az érzést? — De furcsa ez a verscsinálás Laci! — A csók érdekes fordulat lesz benne. Erzsit átöleli és szemébe néz, ki lesüti azt.
