Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 54. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. július 10. helyzet megteremtődésére. Mert mihelyt a kenyérkérdés meg lesz oldva, lassanként maga után fogja venni a többi élelmicikkek tetemes árlejtését. És igy aztán folytatódnak majd a láncszemek. A kereskedelem is lendületet nyer ezáltal. Lassanként ez is ki fog evickélni abból az örvényből, amelyben már hónapok óta vesztegel, Megszűnik a munkanélküliség is, amely már huzamosabb idő óta tartja Ínségben az országot, mert igy azok is üzembe jönnek. És igy a rendes mederbe fog terelődni minden. Mert az a lökés, melyet az egyik oldalon szenvedtünk, a másik oldalon lesz reparálva és a fojtó krízis teljesen megszűnik. Mindenbe belopódzik a pezsdülő élet. Most már csak az aratás következtében mindig felujuló nagyobb és nagyobb arányokat öltő munkabérharc és * annak utóhatása, az aratók sztrájkjának nehéz megoldatlan kérdése merül felszínre. Ennek a mindjobban elmérgesedő rákfenének, mely úgy a munkásra mint a munkaadóra nehéz kórós a másik percben már édes álomban ringott megint kicsi lelke. Eljött a másnap. Nellyke egyedül, játékai között keresgélve, rakosgatva játszadozott. Egyszerre csak megpillantotta apuskájának tegnapi kabátját a széken. Odasietett gyorsan és átkutatta a zsebeket és megtalálta a levelet, mely miatt apuskája annyira sirt tegnap éjjel. Mert ő jól látta, hogy amiatt a levél miatt sirt. Kihúzta óvatosan a levelet a borítékból és kezdt csöpp tudományával kibe- tüzni a sorokat: — — mire a levelek mind lehullanak a faról, kedves, szeretett nőd a földben fog pihenni.“ Dr. Doborkay. Szépen, gondosan visszatette a levelet. Nem szólt senkinek. Hátha nem is irt igazat az orvos bácsi. De kicsiny lelkét azért nem hagyta nyugodni valami. Amint reggel felébredt, mindennap az ablakhoz szaladt azonnal és szemlélte a kertet, hogy nem hullottak-e le a falevelek. Később már aggodalom szállt kicsiny lelkére, mert az ősz beálltával minden reggel több és több falevelet látott a földön a fák alatt. Azután anyuskájához sietett, aki mindig azt mondta, hogy nemsokára nem fáj semmije, meggyógyul. És a kis Nellyke ilyenkor oly boldognak érezte magát. Csak avval nem volt megelégedve a csöppség, hogy a doktor bácsi most majdnem egész nap anyugkájánál van és anyuskája olyan halavány, színtelen, beesettek a szemei, olyan lassan beszél és mindig őt szeretné látni. Egy reggelre alig maradt levél a fán. ítt-ott fujdogált a szél pár elsárgult levelet az ágakon, melyeket nedvessé tett a leszálló köd. Nellyke kilopódzott a szobából. ságot jelent, kell véget vetni. És ez csak olyan módon érhető el, ha mindkét fél belátja annak káros voltát. Az a munkaadó hasson oda olyan munkabér felállítására, mely annak az egész nap munkában görnye- dező aratónak rendes megélhetést biztosit. És viszont annak az aratónak is be kell látni, hogy azok a háttérben lappangó izgatok, melyek harci modort ébresztenek bennük és felbujtják a munka beszüntetésére, azok nem olyan lelki barátjai, mint a hogyan azt nagy gesztussal prédikálják. Mert a beléjük szugerált konokság nagyon gyakran végzetessé válik rájuk nézve. Nem megy ritkaszámba, hogy ezáltal a legjobb munkaidőt munka nélkül kell végigkóborolnia. Mert az előbbi munkaadó többé szóba sem áll vele és a többi akkorára már kifüggesztette a „Megtelt“ táblácskát. Oda kell tehát hatni, hogy a munkaadó és a munkás kölcsönösen megértsék egymást, melynek föltétele a mindkét részről való engedékenység és akkor háborítatlanul folyhat az a munka, amely közelebb hoz bennünket a boldoguláshoz. Egyenesen a kertbe. A földről összeszedett egy nyaláb lehullt levelet és a kerti fehér asztalon kis csokrokat kötözött belőlük. Benn a szobában a fiatal anya akkor vívta az utolsó tusát a halállal: — Nellykét! . . . Nellykét! . . . Az én drága Nellykémet! Hozzátok ! . . . Lantay átsiet a harmadik szobába, a gyerekszobába, hogy utoljára találkozzon az anya és gyermeke, de Nellykét nem találja sehol. Átszalad a többi szobákon, nincs, nincs sehol a Nelly. A haldokló megpillantja az ablakon keresztül, lenn a kertben a kis eltüntet, amint a kicsiny kezek a vasasztalra nagy erőlködéssel emelik a nehéz széket, azután fölmászik . . . száraz levélcsomókat kötöz a fára . . . leugrik az asztalról és szalad a másik fához . . . Lantay kétségbeesve nyit be : — Nelly nincs sehol! A haldokló nehezen emelt karjával mutat az ablakra, a kis Nellyre, aki meg akarja állítani a természetet, hogy anyuskáját megmentse, de már késő ; mire az orvos karjain behozza- a kis leánykát, a beteg elköltözött az élők sorából. — Anyuska meghalt, szebb hazába ment — mondta az orvos a kicsikének, aki megsem értve még a nagy veszteséget, gyermekes naiv- sággal igy szólt: — Pedig nézze csak orvos bácsi, még vannak levelek a fan ! — és arra a három fára mutatott ujjával, melyeken az őszi szél szomorúan fujdogálta az összekötözött száraz levélcsomókat . . . Hargitai Ferenc. Pláne ha ama óhajunk is teljesítve lesz, hogy a hadügyminisztérium szabadságolja a póttartalékosokat, úgy a rendes fejlődés utjáből minden akadály el lesz gördítve. Az aratáshoz is hathatósabb erővel foghatunk majdan hozzá. Néhány hónapon belül kiheverjük a veszteségeinket és akkor bátran mon- hatjuk : jövel uj Magyarország! A „mozi“ megrendszabályozása. Az újabb kor legcsodálatosabb találmánya a mozgófénykép népszerű terjeszkedése, meg- rendszabályozás előtt áll! — Felesleges ennek a gyönyörű találmánynak népszerűségét méltatnunk, mert hiszen nemcsak Magyarországban, de mondhatnánk az egész modern világban rabja lett az emberiség Edison csodás elméjének, a mozgófényképek, népszerű nyelvén a „ mozi “ elterjedése és népszerűsége révén. Nem szabad ennek a találmánynak horderejét kicsinyelnünk, főleg pedig nem szabad a mozgólénykép-ipart mint va- valami komédia tárgyat kezelnünk, mert amilyen mélyreható eredményeket tud felmutatni ez a találmány a nép és főleg az ifjúság lelkületének hátrányos befolyásolása körül, épugy csodálatos eredményeket lehet vele elérni a népművelés, a népoktatás előnyös irányithatása tekintetében is. Éppen itt van az a pont, amellyel ez alkalommal néhány sor keretében komolyan foglalkozni kívánunk, most különösen amidőn arról értesülünk, hogy a belügyminisztériumban komoly megfontolás tárgyává tették a „ mozik“ megrendszabályozását; s fel akarjuk emelni szavunkat különösen abban a tekintetben, hogy ez a megrendszabályozás ennek a találmánynak ne ártalmára, hanem hasznára történjék. Eddig csak panaszt és panaszt halmozott össze a sajtó a mozgófénykép, berregő gépjei ellen és mi is hozzájárulunk ahhoz, hogyha e panaszokat abban a tekintetben kívánják orvosolni, hogy a mozi ne legyen terjesztője a pornográfia s a kalandozási ösztönök, az ostoba és abszurd rémdrámák, detektív történetek terjesztésének, különösen pedig nem akként, hogy kizárólag az úgynevezett képzeletet felcsigázó téren mozogjon anélkül, hogy valami oktatót, tanulságosat, hasznosat ne adjon, akkor igen is, helyénvaló a megrendszabályozás. Igen ám! — csakhogy a mozgófénykép bemutatásoknak úttörő munka is kínálkozik a legegyszerűbb nép oktatása terén, nemcsak a legszükségesebb ismeretek szemléltetése utján való elsajátítására, de egyúttal a meglevő ismeretkör bővítésére és gyarapítására is. Legteljesebb mértékben tesszük tehát magunkévá azt az eszmét, amely a minden tekintetben szakemberek közreműködésével úgynevezett pedagógiai mozgófényképeket kíván a legszélesebb körben terjeszteni, amely oktató mozgófényképek felölelnék a földművelés, az ipar, a természetrajz és természettudományok stb. körébe vágó összes ismeretek szemléltető terjesztését, bemutatva a nézőknek például az ipari előállítást, a természetes fejlődést, növény-, állatápolás helyes útjait és irányait. Ilyen úgynevezett oktató mozgófényképek terjesztése határozottan pedagógiai előny és rendkívül alkalmas segédeszköz a népoktatás céljaira, s csak helyeselni tudjuk azt a gondolatot, hogy a belügyminisztérium a közoktatásügy minisztériummal karöltve, ilyen pedagógiai oktató mozielőadások előkészítését és nagyban való terjesztését vette tervbe. Csakhogy az ilyen úgynevezett „száraz“ képek, az ilyen —- hogy úgy mondjuk — tudományos előadások aligha fogják vonzani a mai felcsigázott képzeletű „mozi látogatók“ ezreit és százezreit. Itt van helye azután egy kis pia frausnak, vagyis véleményünk szerint a mai modern kor igényeinek megfelelő előadások keretébe okvetlenül be kell illeszteni legalább egy vagy két olyan programm- számot, amely az ilyen oktató előadások céljait szolgálja. Vagyis tehát a mozgó rneg- rendszabályozása körül akkor, amidőn engedélyt ad az illetékes hatóság mozgófényképek bemutatására és előadására, magátol értetődjék az a kikötés, hogy ilyen általános érdekű és izgalmas érdekességéi előadások keretébe az a közönség, amely tulajdonképpen ezt az izgatóbb érdekességet keresni ment az előadásra, akarva, nem akarva kénytelen legyen két-három olyan programmszámot is végignézni, amely részére közvetlenül tanulságos is volt és a bemutatóit dráma hatását egyúttal hasznos irányban is ellensúlyozta. Körülbelül ez volna az az általános kívánság, amely pedagógiai szempontból a mozik megrendszabályozása terén kifejezhető ; s azt hisszük, hogy az igy általánosan megnyilvánult pedagógiai óhajnak illetékes helyen meg is lesz a foganatja. Film.
