Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 54. szám
1913. július 10. ESZTERGOM és VIDÉKE3 Szünidő. (V. L.) Csakugyan benne vagyunk egészen a szünidőben. A parlament elnapolva. A megyeházán nem lesz gyűlés, a törvényszéken nyári szünet, elutazik mindenki a meleg elől, csak a gazda arat javában. És a szünidőre mindenkinek egyaránt szüksége van. Minél idegesebb, minél nehezebb időket élünk, minél jobban koptatjuk idegeinket, — annál jobban ráleszünk utalva, hogy a julius és augusztus vak melegében izzó agyunk szellemi munkát ne végezzen. Az iskolába befogott gyermeket valahogy ne erőltessük rá, hogy a szünidőben is a könyveket bújja. Úgy látszik, nagyon egészséges felfogás kerekedik föl, a mely turista botot ad a diák kezébe, hátára a turista zsákot, zsebébe néhány nikkel pénzt és menjen a diák világot látni, jobbára az apostolok lován Kellő ellenőrzéssel, kellő okossággal egészségesebben eltölteni a szünidőt diáknak nem lehet. Hanem ha a magyar középosztály belenevelődik abba a tudatba, hogy gyermekének önálló lépéseket kell tenni a szünidőben és testét az egészséges gyalogolással némely részben mosollyal fogadott nélkülözésekkel kell eltöltenie, — akkor a diák szállók intézményét meg kell honosítani, éppen úgy, mint a külföldön. Az is okos dolog, hogy a városok csenevész gyerekeit a szünidei gyermek telepekre elviszik jótékony adakozás alapján. És bámulatos, hogy a zebegényi, a balatoni nyaralás két hónapja micsoda csodás változást hoz a gyermek minden szervében. Vére több lett, fakó arcszinét ott hagyta az erdő fái alatt és a városba, ahol néhány hónap múlva ismét fakó szinü lesz, — elvitte üde piros egészséges arcocskáját. Persze, hogy a sok szalado- zás és gimnasztika testi súlyát valami nagyon nem gyarapította, de átlag az egészségesen fejlő testi súlyt a gyermek megszerezte. Es ne tagadjuk, hogy az a hivatalnok, aki néhány hétre otthagyja hivatalos helyiségét és testét lelkét csendes elvonultságban pihenteti, nem hasznos a közre, a melyet szolgál. Mikor újra hivatali asztalához ül, egész más lélekkel kezdi meg újra robotját, a testi és lelki pihentségnek jeleivel, a mi munkája minőségére jelentékeny tényező. Az a hivatalnok, aki pihenés nélkül bent ül hivatalában, a taposó malom egyhangú munkáját véli végezni. Lehetetlen, hogy alkotó munka az agyonsanyargatott és agyondolgozott emberben megteremhessen. De a mi klimatikus viszonyaink is olyanok, hogy szinte embertelenség lenne kívánni sok meleg, gyötrő, kánikulai napon a szellemi munkát. Azért örülünk, hogy a közhivatalnoki működésben szinte intézményesen kidukál a hivatalnoknak a nyári pihenő Csak hivatali pályájának és munkájának javára van ez. Ezek előrebocsájtása után felvethetjük azt a kérdést, ami a nyári cikkíró részéről szinte elmaradhatatlan, t. i. hogy hol nyaraljunk? Ha a hazafias érzésünk szerint az az ember, aki a külföldre megy, vét hazája ellen, de viszont okos cselekedet a maga javára. Aki hazai fürdőbe megy, az hazafias dolgot cselekszik ugyan, de viszont annyi bosszankodásban lesz része, hogy szinte nem érte meg a pihenés óhajtott óráit. Mégis csak oda kell kilyukadni, hogy ha igy is áll a dolog, azért okosságunk és előrelátásunk azt parancsolná, hogy menjünk csak a hazai fürdőkbe. Mert ha egy-egy fürdőt sokan felkeresünk, a vállalatnak a közönség igényeihez fel kell fejlődni. Igaz, hogy egy pár esztendeig a magyar fürdők nem fogják tudni kielégíteni a közönség igényeit, de minél következetesebben megmarad a közönség a mellett, hogy a hazai fürdőket istápolja és idegenbe pénzt nem visz, — annál bizonyosabb, hogy rövidesen a helyzet megváltozik és a magyar fürdő-vállalkozás kedvet kap. Csakhogy mindezeket hirlapi cikkekkel megcsinálni nem lehet. Ide a közönség egyöntetű tervszerű és szívós kitartása kell. Képes-e arra a magyar középosztály, — kötve hisz- szük. Azért marad minden a régiben, és a nyáron ki erre megy, ki arra. .. Iskolák aratása. 1. Bencés főgimnázium. (Dr. K. L.) Első középiskolánk számadása érkezett hozzánk először. Cime: „Az esztergomi Szent Bene- dekrendi kath. Főgimnázium értesítője az 1912—13. iskolai évről. Közzéteszi dr. Molnár Szulpic igazgató.“ Megjelent Laiszky János könyvnyomdájából. A világos áttekintés^ takaros kiállítású programmot élvezet olvasni. Tanulságos ts aktuális értekezését Szekeres Bónis tanár irta ilyen címmel : „Neveléstani gondolatok az otthon és az iskola viszonyáról.“ Valóban helyénvaló és logikus előadása a szülőkhöz és a szállásadókhoz szól, de úgy, hogy az érdekelt tanulók is okuljanak belőle. A tartalmas tanulmány egy igen érdekes tételből indult ki. Főgimnáziumunk 386 tanulója közül ugyanis 149 idegen helyen tölti életét olykor nyolc évig Intézetünk tehát arra iparkodik, hogy a vidéki gyermeket olyan környezetben helyezzék el, mely a nevelés munkáját előmozdítja és biztosítja. Az egész tanári kar érdeke ugyanis, hogy amit nagy fáradsággal megalapoz, azt a kedvezőtlen környezet le ne rombolja. Ez az intézkedés pedig egyes- egyedül az ifjak érdekében történik, akik önhibájukon kívül, rosszul megválasztott otthon romboló hatását csak évek múlva ismerhetik föl. A középiskolai rendtartás előírj a t hogy az osztályfőnök és az osztályban működő tanárok a tanulók lakás- viszonyait ellenőrzik és igy osztályaik növendékeit ott, ahol az szükséges, lakásukon is többször fölkeresik, tapasztalataikról pedig a haviértekezleteken kötelesek jelentést tenni. Főgimnáziumunk tanárai lelkiismeretesen teljesítették ezt a hivatásukat gondjaikra bízott tanítványaik javára. Okszerű követelmény, hogy az ellátás helyén a deáknak világos, egészséges, csöndes és külön tanulószobája legyen. Nem uj eszme a vidéki tanulók otthonának védelme, hanem csak városunkban tetszik újnak, mert máshol már régi jó szokás. Elkerülhetetlen, hogy a szülők és szállásadók is bizonyos előirt szabályokból értesüljenek, mikép működhetnek közre az ifjúság testi, lelki javára. Valóban komoly és fenséges kötelessége a szülőknek és szállásadóknak, hogy ne érzéki teremtményeket, hanem erkölcsös és jellemes embereket képezzenek. Nyilvánvaló igazság, hogy az ifjú erkölcsi műveltsége legtöbbször környezetétől függ. Megkövetelendő ennélfogva a jó példa, mert a deák a házi példákon javul vagy romlik leginkább. Legtöbb tanuló lelke könyvei közt és a tudományok után való folytonos törekvésben, biztosítva van az erkölcsi züllés ellen. De a tanár sem ellenőrizheti otthon folytonosan tanítványait. A szülő és a szállásadó gondja tehát, hogy necsak a fiuk erkölcsi életét, hanem tanulmányait is figyelemmel kisérjék állandóan. Óvakodjanak a vidéki szülők a zsebpénzek túlzásától. Amire a tanulónak szüksége van, arról elszámol, de a fölösleges zsebpénz rossz tanácsadó. Megtörténik gyakran az a fonákság, hogy a szülők és szállásadók egyaránt az iskola ellen panaszkodnak, midőn hanyatlást vesznek észre. Pedig a tanuló sülyedésének igazi melegágya az otthoni neveles fogyatékossága. Az iskola örömmel jutalmazza a komoly törekvésű, jóakaratu, jónevelésü és jellemes tanulók eredményes munkáját. A magvas értekezés igazságtalannak tartja azt az uralkodó fölfogást, mely erőnek erejével követeli, hogy az iskola tanítson is, neveljen is. A tanítás valóban a hivatott tanár nemes kötelessége. A nevelést azonban csakis a gondos szülői ház intézheti alaposan. Ahol az atya egész ember és az anya példás anya, ott a gyermek is jónevelésü és igy az iskolában szintén boldogul. Az iskolai nevelés megalapozója tehát a család és igy az iskolai munka alapja a családi nevelés. Ha a gyermek odahaza pontosságot és munkaszeretetei tapasztal, akkor ezeket az erényeket megbecsüli és szívesen végzi iskolai kötelességeit. A jó szülő úgyis tudja, hogy ő az első tekintély gyermeke előtt, hiszen legtöbb idejét otthon tölti és igy rendszeresen megfigyelhető valóságában, holott az iskolában sokáig külön tanulmány tárgya. Legyünk tehát az iskola munkatársai, mert egész embert sem a szülői ház, sem az iskola külön nem nevelhet, mert ezen a téren összhangzó együttműködésre és kölcsönös bizalomra és megértésre van szükség. Érdeklődjünk saját érdekünkben az iskola munkája iránt és annak jó szándékú rendelkezéseit és fegyelmi szabályait szülői tekintélyünkkel is emeljük, akkor méltán segítőtársai leszünk a gyermekeinkért fáradozó tanároknak. Hiszen a tanár is tiszta szívből óhajtja, hogy boldoguljanak tanítványai. Éhez a boldoguláshoz pedig csak egyetlen ut: a szülő és a tanár egyetértő munkája vezethet. A tan ári karban dr. Molnár Szulpic igazgatóval tizenkét bencéstanár és három világi tanerő működött. Az intézetnek nincs parallel ősz tálya, de némelyikben hatvan tanuló val találkozunk. A fölvett összes ta nulók száma 395 volt. Ezekből 382 vizsgázott és pedig jelesül 13, jól 89, elégségesen 213. Egy tantárgyból elégtelen 45, kettőből 12, háromból 10, ami még mindig kedvező eredmény. Az érettségi vizsgálatra ütvén- ketten jelentkeztek. Ezek közül csak kettőt küldtek javitóvizsgálatra. Papipályára készült 27. A rendkívüli tárgyak közé tartozott a VII. osztály 18 növendéknek cél lövő gyakorlata, továbbá az ének, a francianyelv, a gyorsírás és szabadkézi rajz. A szertárak dúsan gyarapodtak. Az első ifjúsági kör volt az ujonan alakult Mária-kongregáció. A felső osztályúak prézese dr. Mattyasóvszky Kasszián tanár, az alsó osztályuaké László Dániel tanár volt. A buzgó tagok elsőrendű vallásos ünnepélyeket rendeztek változatos műsorral. A hires Czuczor Gergely-Önképző- kör vezetője dr. Prikkel Marián tanár egész éven át szeretettel és türelemmel segítette az ifjakat az önképzés hasznos munkájában. A körnek 165 tagja volt. A Gyorsírók körét Parcsami Henrik tanár kezelte. Harminc tag vetélkedett a gyorsírás versenyében. Örvendetesen sok és változatos pályázati tétel buzdította megfelelő jutalomdijakra a tehetségesebb ifjakat. A főgimnázium ifjúsági tornaversenye jun. 12-én, egyúttal évzáró tornavizsgálat volt a Primás-szigeten, ahol dr. Csernoch János hercegprímás megjelenése is emlékezetessé tette a szép sikert. Természetesen a Cserkészet is megalakult a vállalkozó szellemű ifjú nemzedékben. Parcsami Henrik tanár és Werner Gyula tornatanár lelkes vezetése alatt negyvenhárom taggal meg is kezdte első évfolyamát. A segitő-egyesület tekintélyes vagyona negyvenezer korona. A választmány ruhával, könyvekkel és rendkívüli tárgyak tandijával gyámolította a szerényebb módon iparkodó ifjakat. A Kath. Deákasztal alaptőkéje majdnem ötvenezer korona. Tizenkilenc tanuló élvezte kedvezményeit. Tizennyolc kedvezményes helyen egész évre száz koronáért ebédet és vacsorát kapnak. Tizenhét tanuló teljes fizetésű, tehát kétszáz koronás helyét a főkáptalan jótékonysága biztosította. Az intézethez kötött ösztöndíjakból tizenhét tanulót segítettek 2453 K 54 f összeggel. Összegezve a pályaművek és a szorgalmasak jutalmazására kiutalt, összesen tizenkétezer- hatszázhetvenöt koronát, valóban ritka jótékonysági forrást méltatunk. És igy végül azt vesszük észfe, hogy elsőrendű főgimnáziumunk idei értesítője ismét egy uj babérlevéllel szaporította országos érdemű koszorúját. 2. Érseki kisdedóvónőképző intézet. „Az esztergomi érseki kisdedóvó- nő-képző intézet értesítője az 1911 —12 és 1912—13. iskolai évről. Közli a tanári testület.“ Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájából. A virágzó intézet tanári testületé kegyeletes vezércikket szentel Vaszary Kolos hercegprímásnak, aki huszonegy éven át* istápolta az intézetet, melynek épületére, fölszerelésére, személyi kiadásaira, világításra, fűtésre és ingyen élelmezésére kétszáz- tizennégyezerháromszázötvenkét koronát áldozott.
