Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 50. szám
1913. június 26. ESZTERGOM és VIDÉKE3 dön gazdálkodó kunsági, hajdúi magyar csodálkozással láthatta, hogy a sivány homokon a szívós kecskeméti magyar micsoda elágazó gazdálkodási kultúrát fejlesztett, hogy ezerszámra ültetett barackfát és az egész világot elárasztja a kecskeméti „magyar legjobb“ kajszinbarackkal. Hogy micsoda hatalmas szőlőtelepei vannak; és ezt mekkora hozzáértéssel kezeli. Minderről a kötött földön gazdálkodóknak fogalmuk sincs. Az ő felfogásuk szerint csak a zsíros fekete íöldön lehet gazdálkodni és csak az ősi magyar kalász termése hozhat jólétet a gazdának. Pedig éppen ellenkezőleg, aki egyoldalulag kalászt termel, az állandóan szegényedik. Az boldogul a mai világban aki gazdálkodása gerincének a rendszeres álattartást tartja, mellyel földjét termőerejében nemcsak megőrzi, hanem fejleszti. Megnézem a vetésforgódat és megmondom, hogy kivagy! Mindég örülünk annak, ha a magyar kisgazdát, aki úgyis oly nehezen mozdítható, megmozdulásra, utazásra bírják. Ebből csak haszon fakad ő rá is, az országra is. Hiszen minden jelenség azt mutatja, hogy a magyar gazda nagyon szemfüles és nagyon szeret tanulni, különösen nem huny szemet a tapasztalati tények előtt, — nem is igen van más hátra, minthogy megadják neki a tapasztalat- gyűjtés alkalmát; és ebben jelentékeny érdeme van a Magyar Gazdaszövetségnek, mely kassai gyűlése rendezésével is a magyar föld iránt való tántoríthatatlan szeretetről tett vallomást és arról, hogy hivatása van az ország gazdáit értelem és vagyon különbség nélkül egy táborba egyesíteni — a gazdasági haladás jegyében. A magyar gazdák a kis kassai exkurziók után nagy események előtt állanak: minden verítékük, minden munkájuk sikere a ránk következő hét időjárásán múlik. Hiszen azért nehéz és kockázatos éppen a gazdálkodás, mert hiába tudás, szorgalom és igyekezet, ha hiányzik a jó időjárás. Aratás előtt vagyunk, az ország közboldogsága függ meg ma is attól, hogy milyen nálunk az aratás? Azért kívánjuk szorongó szívvel, hogy minden, a kalász learatására munkába menő kaszás boldog örömmel vágja a rendet. Boldog aratást a magyar gazdának! Hems. Az ipariskola zászlószentelése. Az esztergomi iparostanonciskola Marosi Józsefné, Magyary Lászlóné és Draxler Alajosné úrnők buzgóikodása folytán gyönyörű szép hófehér egyházi zászlót kapott, melynek ünnepélyes felszentelése vasárnap d. e. ment végbe a belvárosi plébánia templomban. Az iparostanulók eme örömünnepe már szombaton este kezdődött, midőn a legényegyesület színpadán nagyszámú közönség részvétele mellett ünnepélyt és szinielőadást tartottak. A szombat esti ünnepélyen Szo- leczky János ig. tanító mindenekelőtt Maros Antal iparisk. igazgatót és Karácsonyi Béla tanítót köszöntötte fel, kik e napon töltötték be tanítói működésük harmincadik évfordulóját. Ugyanekkor Sághy Gyula ip. tanuló társai nevében köszöntötte fel Maros igazgatót. Elismerő szavakkal adózott az ünnepeltek érdemeinek a jelenlévő kir. tanfelügyelő is. A beszédek elhangzása után az iparostanulók Bárdos József tanító szakavatott rendezésével előadták Homor Imrének : „Az első lopás“ c. 2 felvonásos színművét nagy tetszés mellett. Másnap d. e. 9 órakor az ünnepélyes vasárnapi szentmise után tör- tánt a zászlószentelés, melyet Má- téffy Viktor plébános eszközölt szép beszéd kíséretében. A zászlóanyai tisztet Magyary Lászlóné úrnő viselte. — A szentelés után a tanonciskolái ifjúság az uj zászló alatt az ipartestület udvarára vonult, hol nagyszámú közönség várta az ünneplőket. Itt Magyary Lászlóné zászlóanya a következő gyönyörű beszédet intézte a növendéksereghez : Kedves tanulók 1 Kedves fiaim ! Igazán szép ünnepetek van ma. Ünnepelitek azt, hogy a jó emberek szeretete és áldozatkészsége, ezt a zászlót ajándékozta a ti iskolátoknak. Azok a derék emberek — köztük a ti mestereitek is —- ezáltal tanu- jelét adták annak, hogy titeket megbecsülnek, gondolnak veletek, mert bennetek a jövő Magyarország iparosságát látják. Ezt a megtiszteltetést, ezt az elismerést megünnepelnetek, egyenlő a hálával és a köszönettel, mellyel nekik szép ajándékukért adóztok. De tudjátok-e mit jelent ez a zászló ? Mit hirdet nektek és mit követel tőletek ? Először is becsületet követel. — Jóravaló, becsületes, tisztességes életet, mert alája sorakoztatok, mert csak akkor van igazi értéke a zászlónak, akkor van tisztelete a zászlónak, ha annak hívei becsületes emberek. Becsület nélkül a zászló csak üres cifraság. Azután munkásságot hirdet, — mert iparosoknak, a munka embereinek a zászlója, akik két kezük becsületes munkájával szerzik meg a tiszteletet maguknak. Szorgalmat, tudnivágyást, tanulást jelent, mert iskolának zászlaja. Nincs ráírva, de azért ezt olvashatjátok réla: — Becsület — Munka — Szorgalom. Ha a zászlónak ezt a 3 szavát iparkodtok megérteni és törekedtek annak értelme szerint élni, akkor boldogok lesztek pályátokon és mindenkinek tiszteletét kivívjátok magatoknak. Veszitek-e észre, hogy ezzel a három szóval ugyanazt mondja a zászló, amit szüléitek, apáitok és anyáitok mondtak, mikor mesterséget tanulni adtak benneteket. Ugy-e azt mondták: „Fiam tanulj és szorgalmasan dolgozzál, hogy munkás, becsületes ember váljék belőled.“ Szent érzés adta ezeket a szavakat ajkukra, a fia boldogságáért aggódó szülő szent szeretete. És mert ennek a szeretetnek szavait ismétli e zászló, azért kellett azt megszentelni, reá Isten áldását kérni. Azért amikor ezt a zászlót nézitek, szüléiteknek szavai jussanak mindig eszetekbe és kövessétek. — Tisztelettel, szeretettel, hűséggel legyetek iránta. — És most Önhöz fordulok, igen tisztelt Igazgató Ur ! Vegye át tőlem ezt a zászlót, mint annyi száz és ezer anya legszebb érzéseinek szimbólumát. Ön, aki 30 év óta soha sem szűnt meg az ifjúságnak igaz atyja lenni, őket szeretettel nevelni, vezetni, megfogja érteni azt az őszinte kérésemet: Fennen lobogtassa, feltve őrizze ezt a zászlót 1 Vezesse a tanulókat e zászló szellemében és elismerésre méltó munkájának szép emlékét fűzve hozzá, adja át azt majd utódainak is. Hiszen eddig is e zászló ideáljait törekedett beleültetni tanítványai szivébe, folytatva és tökéletesítve a szülők által megkezdett nevelés munkáját. — És mert olyan lelkesedéssel, olyan jó szívvel tette ezt, fogadja most tőlem ezért száz és ezer anya nevében mondott ünnepélyes, hálás köszönetemet. Isten áldása legyen eddigi és jövendő munkáján. Isten áldja tanítványait! Isten aldja a tisztes ipart! A beszéd mély megilletődést keltett az iparostanulók körében. Dr. Pacséri Károly tanfelügyelő ezután következett beszédében meg is jegyezte, hogy zászlóanya ajkáról ehhez hasonló hatalmas beszédet még sohasem hallott. Majd lelkes beszéd kíséretében kiosztotta a vall.- és közokt. miniszter 2 drb. 50 koronás diját, melyet Ispán János kőműves- és Barmos János műszerész tanulók kapták meg kiváló jóviseletük és a rajzolásban tanúsított ügyességük jutalmául. Ezután Maros Antal igazgató nyújtott visszapillantást az intézet 29 éves működésére és köszönetét mondott a zászlóanyának a gyönyörű beszédért és a zászló beszerzése. körül fáradozó úrasszonyoknak, továbbá Mátéffy Viktor plébánosnak a zászló megszerzése és felszentelése körüli fáradozásokért. Dr. Pacséri Károly Maros érdemeit méltatta, majd Magyary László ipartestületi elnök megnyitotta az ipartestület nagytermében elhelyezett iparostanonc munka- és rajzkiállitá- sát, melyet 3 napon keresztül igen sokan megtekintettek. Az iparostanulók ezen ünnepély után kapták ki az évvégi bizonyítványaikat. Gyámoltalan nemzet vagyunk! Régi nóta, hogy nálunk rosszak a viszonyok, nehéz a megélhetés, nagy a munkanélküliség, és nincs pénz. Azt csináljuk, ami vajmi keveset hoz a konyhára, sőt még pénzünkbe is kerül. A külföldiek előtt mutatjuk, mennyire udvariasok és gavallérok vagyunk és szórjuk a pénzt nagyarányú bankettekre, fényes estélyekre, miket egy-egy idegen vendégsereg- tiszteletére adunk. De egyébből aztán nem is áll a tudományunk. A magyar ipart mi magunk nem támogatjuk, sőt elősegítjük az idegen inváziót, gyönyörű helyeinket önmagunk mellőzzük és külföldön vetjük el az ezreseket, ahelyett, hogy az idegenek előtt megismertetnők szebbnél-szebb látványosságainkat, páratlan fürdőinket, isteni, fenséges természeti csodáinkat. Aztán pang a kereskedelem, tengődik az ipar, hányádig a mezőgazdaság, pusztul a föld, kivándorol a nép, a nagytőkések szoros zár alatt tartják százezreseiket, és a kisemberek ha megakadnak, sehogy se tudnak magukon segíteni, mert hát nagy ára van ma pénz ő felségének. A nagy nemzeteknél: Angliában, Amerikában, Német- és Franciaországban máskép állanak a viszonyok. E nemzetek fiai mindent önmagukért tesznek, országuk kincseivel dicsekednek és igyekeznek minél jobban emelni idegen forgalmukat nagyobb bankettek nélkül. A mi pedig a legfigyelemreméltóbb, mindenki teljes buzgósággal dolgozik, legkivált Amerikában és Angliában nem szégyenük a tisztességes munkát, maguk a mágnások tekintélyes név és vagyon tulajdonosai, a főnemesség nem restell nagy ipari vállalkozásokba bocsátkozni, élére állanak hatalmas vállalatoknak, pénzüket ekként — igen bölcsen — gyümölcsöztetik. Nagy ipari városokat, telepeket létesítenek és ami a leglényegesebb : ezer meg ezer embernek — honfitársaiknak — adnak kenyeret, tisztességes megélhetést. Nálunk dehogy lehetne ilyesmiket látni és várni, egy-egy mágnás restellené ha neve valamelyik iparvállalat élén díszelegne. Ezt nagy szégyennek, megbocsáthatlan bűnnek tartaná, hogy még az ősei is megfordulnának sírjukban. Pedig a munka, a tisztességes munka — régi igazság nem szégyen, sőt erény. És csak hozzájárul egy nemzet boldogulásának előmozdításához, az a körülmény, ha dolgozik egyforma igyekezettel főúr és pór. A bosszú élet titka. Kintzíng egyetemi tanár tanításaEgy hires amerikai orvosprofesszor, Kintzing Pearce, aki a marylandi orvosi egyetemen tanít, könyvet irt arról, mik a föltételei a hosszú életnek. Ennek a titkán évszázadok óta kutatják az emberek és a legújabb korban igen sűrűn jelennek meg szakemberektől hasznos tanácsok az élet meghosszabi- tására nézve. Kintzing dr., akinek
