Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 49. szám

Esztergom, 1913. XXXV. évfolyam. 49. szám. Vasárnap, június 22. ww'Vw »» »»» „„ 9v~ww ww v* vv ww m w »» w* ww »» »» .. »» w "w »«■ v* *w *>—WW" »» www~~v* w wv vv »» ■»»"»» -w-ww-^r-^ POUT! HR! es TRR5RDRLMILRP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS UTCA 20. SZÁM \ TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ ♦ KÖZLEMÉNYEK, TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI 7 ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. t Őszinte hódolatunk. Irta : Dr. Kőrösy László. Vájjon ki hitte volna még a múlt évben, hogy az idei júniusban szerencsénk lesz örömünnepet ülni ? Ma már új áldásos esemény, hogy dr. Csernoch János hercegprímá­sunk névnapját székesvárosa és vele együtt az egész ország, érseksége első évében ünne­pelheti. Valóban titokzatosak és igy emberi elménkkel kiszámít­hatatlanok a Mindenható bölcs intézkedései. Uj hercegprímásunk még csak néhány hónap óta telje­síti magasztos és üdvös hiva­tását. Ugyan az a markáns te­hetség és az a határozott jel lem vezérli ma is, mely esz­tergomi kanonok korában szin­tén megkülömböztette őt. Krisz­tusi szeretete leereszkedik a FELELŐS SZERKESZTŐ : FŐMUNKATÁRS: ^ DR GRÓH JÓZSEF DR KŐRÖSY LÁSZLÓ $ LAPTULAJDONOS ÉS KIADÓ $ LAISZKY JÁNOS. $ MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. néphez. Páratlan buzgalma föl­keresi a katholikus szellem em- porumait. Budapesten vagy Po­zsonyban csak úgy ünnepelték, mint nálunk, midőn történeti esemény gyanánt megjelent. Az ő útja a siker útja. A főpásztor kultusza és kultúra szeretete, valamint tiszteletre­méltó egyénisége remek példát ad segítőtársainak, a főegyház­megye, sőt az ország papjainak is. Lelkes példával buzdít buz­góbb tevékenységre. Megtanít a hívek szeretetére és nemesíté­sére és a krisztusi szellem bol­dogító meghonosítására. Dr. Csernoch János heiceg- primásunk eddigi példaadása is ihlesse meg tehát nagy hiva- tásu, lelkészkedő papságunkat első sorban. Teljesítse minden plébános egész szívvel és lé­lekkel nemes föladatát, hogy ne legyen többé alkalmazható egyetlen egy tagjára sem Szt. Lukács evangélistának ez a kárhozatos mondása: Ab unó disce omnes. Mert a nép ma valóságban egy kifogásolható papról valamennyire rosszat mond. Főpásztorunk eddigi tevé­kenysége is bizonyítja, hogy szereti nemcsak nyája őreit, a papokat, hanem azok derék le- geltetőit, a tanítókat is. Ezek szintén buzduljanak a fényes példákon. Szeressék tehát ne­héz, de nemes hivatásukat, ne zúgolódjanak sorsuk ellen, ha­nem leljék egyelőre legszebb jutalmukat lelkiismeretük meg­nyugvásában és a nép szerete- tében. Esztergom már Szt. István óta nemcsak az első magyar érsek, de az első európai kul­túra székesvárosa volt sokáig. Naggyá tette nemcsak Széchy érsek monumentális székesegy­háza és várkastélya. Még fé­ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE . 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA. nyesebben tündökölt Vitéz Já­nos érsek korában, a ki a szá­zad egyik hires humanistája és könyvgyüjtője volt. Ezt a ne­mes, de drága passziót nevelte az ifjú Mátyásba, növendék ko­rában. És Mátyás király gyak­ran megfordult az esztergomi érsek hires varpalotájában, ahol legszívesebben tartózkodott a csillagvizsgáló toronyban és Vi­téz János remekül irt és fes­tett könyvekkel gazdag biblioíhé- kájában. Ma is hirdeti egy har­madik nagyemlékű esztergomi érsekünk, Bakács Tamás em­lékét művészi becsű márvány­kápolnája, mely még a korai renaissance olasz művészeinek csodaszép alkotása. Ez a kápolna megmaradt a másfél évszázados, átkos em­lékű török világból. És ekkor sötétedett be évszázadokra Esz­tergom ege. Többet vesztett ekkor a mi városunk, mint a „EsztsÉgom és Vidéke“ tárcája. Túl az Óceánon. Harminchárom kazán bömböl szakadatlan, Tüzes vasat okád harminchárom katlan, Harmincháromezer kérges tenyér szabja A szikrázó ércet százezer darabra. Kohók prüsszögését át-megátaljárja Kis pöröly, nagy pöröly dübörgő lármája. S e pokol tűzében emberek sorvadnak ; Kevert nyelvű népe egy új Babylonnak. Az ablak rostélyos, börtönablakfajta — Szegény magyar legény tekinget ki rajta. Künn élet-érlelő meleg, nap sugára Tűz alá szelíden a gyár udvarára. Szőke Tisza partján egy kis falucskára, Fehér ház muskátlis kicsi ablakára Szit ez a nap hinti melegét, világát S érleli a rónák hullámzó kalászát, Otthon talán éppen a rozsot aratják .. . ! Jókedvű legények keresztekbe rakják, Piros arcú lányok, marokszedő lányok Vidám nóta szóval haladnak utánok. Itt a gyárzsivajban haj meghalt a nóta ! .. . — Hazahívja fiát az alföldi róna ! Délibábos mező, szabad kék ég alja, Marokszedő lányok hivó, dalos hangja. ...Pislog a gép szeme; a parázs hunyóban, Telhetetlen gyomor korog a kohóban. — Füleszmél . s mialatt szenet töm beléje: Könnyel folyik össze arca verejtéke. Ball a Miklós. Régi világ. Irta : Farkas Ernőd. A régi nemesi világban alispáni engedély nélkül nemes embernél házkutatást nem lehetett tartani még akkor sem, ha csak az asszony volt nemes. Mire aztán megszerezték az alispáni engedélyt, akkorra már a betyárok mindent elhordták onnan. Osváth Pál, Biharvármegye egykori csendbiztosa írja, hogy a, harmincas években egy b—n mártoni nemes házánál lopott marhát vágtak le. A csendbiztos házkutatást akart tartani, de a nemes asszony a házba való belépést megtiltotta. Ő két pandúrt állított a ház elé és bement Váradra az alispánhoz. Másnap visszatért az alispáni engedéllyel, de a betyárok éjszaka a ház túlsó részén létrát tá­masztottak a falhoz, a kéményen kötelet eresztettek le s azon az asszony kiadogatta nekik a húst. A földesurak, ha betyárok kopogtattak náluk, ellátták őket mindennel, csak­hogy a termésüket föl ne gyújtsák. A betyárok többnyire szép szál legények voltak, sőt akadtak köztük olyanok is, akik igaz mintaképei voltak a tökéletes férfiszépségnek. Nem csoda aztán, ha sok asszony­embernek elcsavarták a fejét. A múlt század közepén megtörtént, hogy a főszolgabíró elé kisértek egy csinos betyárt, akit aztán az egyik szobába zártak el éjszakára De reggel hült helye volt a betyárnak meg a szolgabirónénak. A szép asz- szony éveken át bujdosott a be­tyárral, s mikor a kedvesét agyon­lőtték, a családjától kitagadott uri- asszony a zsandárok szakácsnéja lett. A kapcabetyárokat, akik közön­séges utonállók voltak, a puszták igazi fiai megvetették és szóba se álltak velők. Leghíresebb betyárok voltak : Dovec András, Angyal Bandi, Zöld Marci, akiről Petőfi népszínmű­vet irt, Patkó Bandi, Bogár Imre és Rózsa Sándor. Ez a középtermetű, komor és szótalan ember, aki a sza- mosujvári börtönbe végezte életét, 1848-ban kegyelmet nyert és csa­patával a rácok ellen küzdött. Le­gényei karikás ostorral voltak ellátva, mint a Hunyadi huszárok. Egy ideig vitézül és elég becsü­letesen viselték magukat, hanem aztán sok panasz ment ellenük Vu- kovics Sebő kormánybiztoshoz. A rác templomokból kihurcoltak a mi­semondó ruhákat, magukra vették, maskarákat csináltak magukból, a papokat megcsufolták, a néppel ke- gyetlenkedtek, s emiatt később fel­oszlatták ezt a veszedelmes csapa­tot, amely valóságos ostora volt a rácoknak. Zöld Marcit a szolgabiró tette betyárrá. Nemes ember volt, mégis besoroztatta. Zöld Marci az­tán megszökött és betyár lett. Vele esett meg, hogy magányosan négy német tisztet állított meg pisztolyá­val. Elszedte mindenüket, aztán kö­zéjük dobta a töltetlen pisztolyt. Sokat emlegették valamikor Sobri Jóskát, aki igazi betyár volt, s azt hiresztelték, hogy nem más, mint egy előkelő szabolcsi főúr, aki na­gyon szerette a betyáros öltözetet, a borjuszájú inget, az ezer ráncú lo- bogós gatyát, hosszuszárú csizmát, makrapipát és darutollas pörge ka­lapot. Egy dancsházai földbirtokos is betyáros viseletben járt; egyszer fokossal kezében nagyot köszönt

Next

/
Oldalképek
Tartalom