Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 49. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. június 22. tatárjárás korában. Mert ez csak múló, amaz pedig rettentő huzamos csapás volt. Érsekeink és főkáptalanunk az ország nyugati városaiba menekültek. Birtokaikat törökök harácsolták. Végre visszatért jó sokára a kivert törökök után az esztergomi érsekség és a főkáptalan. Sok romot kellett eltaka- ritaniok és sok megtakarított vagyonnal rendelkezniük, hogy megfelelő otthonokat, szemináriumot és mindenekfölött az oiszágnak legnagyobb székes- egyházat építhessenek. Az esztergomi érsek visszatérése új korszakot jelent az elszegényedett és elárvult Esztergomban. Négy érsek építette a fölséges műemléket. Legtöbb sikere volt azonban a befejezőnek, Simor Jánosnak, mert ő még egyebet is alkotott, ami eddig nagyon is hiányzott. A jő Isten teljes negyedszázadig engedte álni tisztán egyháza és székesvárosa javára. Az ő emlékét örökíti meg a főszékesegyház impozáns oszlopcsarnoka nevezetes és sokat mondó szobraival és négy érsek emlékkövével. Még nevezetesebb azonban ennél az az alkotása, mely a bazilika egész belsejét művészi dísszel emelte becsesebbé. Ekkor került Pázmány Péter remek szobra a főszékesegyház márTisza Kálmánnak, aki nyájas „Isten hozottal“ felelt. Akik nem ismerték a földbirtokost, elámultak, hogy Tisza Kálmán oly nyájasan fogadja egy betyár köszöntését. Volt e föl- desurnak egy szobája s a kőkorszaktól fogva ezer és ezer kés meg bicska benne. Úri betyárnak hiresztelték. J. Gyuri gazdag szabolcsi földesurat is, akinek száz meg száz tréfája ismeretes. Egyszer ezer pengőba játszott egy mágnás barátjával, s mindig az nyert, akinek az orrára előbb szállott a légy. Egyszer meghívta az egész falu népét lakomára. Haragudott rájuk, mert föl-fölgyujfogatták a szénaboglyáit. A lakomát a mezőn négy nagy buzaasztag közt tartatta, s mikor az atyafiak már alig bírtak szuszogni s a földön hevertek, mind a négy asztagot egyszerre felgyújtotta. Persze hanyatt homlok menekültek az elázott vendégek, hogy meg ne égjenek. Hamuvá lett egy pár ezer kereszt búza, de a tréfa sikerül. J. Gyuri nevetve kiáltotta a menekülőknek : — Tapasztaltam, hogy szerettek gyönyörködni a tűzijátékban, tehát most kedvetekre gyönyörködhettek. Az úri betyárokról tömérdek adoma forog közszájon, aminek persze a tizedrésze sem igaz. Beszélik, hogy Patkó Bandi egyszer egy dunántúli plébánosnál mint az új megyéspüspök mutatkozott be, kártyán elnyerte minden pénzét, ványfalába. Ekkor gyarapodott az újonnan rendezett főszékesegyház kincstára fölséges szép műkincsekkel. Simor műérzéke koronázta meg remek kupolával a hires Bakács-kápolnát. Gondja volt azonban arra is, hogy Szt. István szülőhelyét remek románstilü kápolnává avatta. Mindezek után,, a valóban fejedelmi alkotások után, megépítette az esztergomi érsekség palotáját és abban megalapított értékes gyűjteményét a Simor múzeumban. Valóban, a mohácsi vész után sok szomorú évszázad mulasztásait pótolták Esztergom legnagyobb jótevői, az itthon lakozó hercegprímások. Mindezeket pedig most csak azért elevenítjük föl, mert Simor János és Csernoch János neve szoros kapcsolatban egyesül. Simor életelvei és energiájának megnyilatkozásai megvannak Csernochban is, akit legkedveltebb udvari papjának tartottunk. Dr. Csernoch János kegyeletét hirdeti Simor János emlékszobra, melyet az ő buzgó példaadására a főkáptalan állított föl méltó helyére Pázmány szobra átellenében. Mindig nyilvántartották dr. Csernoch János temesvári püspöki és kalocsai érseki mükömajd az egyház pénzét is magához vette és elillant. Egyszer meg mágnásnak öltözve jelent meg egy főúri estélyen s éjféli szünetkor pisztolyt rántott elő, a terem közepére állt s felkiáltott: — Én vagyok Patkó Bandi, senki se mozduljon. Pénzét, ékszereit tegye le mindenki a földre! És mindenki szót fogadott a betyárnak, aki aztán összeszedte a garmadába gyűlt ékszert és kocsin elhajtatott. Hasonló kalandokat beszéltek Sobri Jóskáról is. Az Alföldön ez a nóta járta Rózsa Sándorról. Rózsa Sándor az én nevem, Szabad rablófejedelem: Jobbágyaim az utasok, Én meg fejedelmök vagyok. Hires betyár volt az ötvenes években Orbán Bálint és Vig Miska is. Ez utóbbit elfogták, de harmadnapra cinborái börtönfalát kiásták és megszabadították. Később egész Sza- bolcsvármegye üldözte, meglőtték és elfogták. A törvényszék halálra ítélte, és Debreczen határában felakasztották. Amikor gróf Ráday Gedeont nevezték ki kormánybiztossá, a két bihari csendőrbiztost is hűvösre tették. Az egyik öngyilkos lett, a másikat később fölmentették. Mióta a csendőri intézményt életbe léptették, vége szakadt a régi betyárvilágnak. Az utolsó Savanyu Jóska volt. dését az ő esztergomi tisztelői. És akkor tudtuk meg, hogy dr. Csernoch épen úgy adminisztrál, személyesen intézkedik és minden iránt érdeklődik, mint az ő egykori mestere és ura, akinek ma méltó utóda. Azért sugárzott Esztergomban annyi rendkívüli és régóta érzett öröm, midőn az áldott szelidlelkü Vaszary Kolozs helyébe Csernoch János következett. Mert mindig hozzánk tartozott. Szerette Esztergomot, ahol élete legszebb éveit töltötte. Ismerte jól a hatalmas főegyházmegyét és annak ösz- szes adminisztracionális titkait. Ha már most ilyen nagy szerencse áradt reánk, akkor csak maradjunk állhatatosan méltóak az ő nemes szivére és el ne vesszünk szeretetünk és hódolatunk verőfényéből egyetlen egy sugarat sem. Ne legyünk sohase terhére.. Ne várjon senki az ország főpapjától alamizsnát, mert az ő magasztos hivatása a közjótékonyságot szolgálja. Nagyszabású tervek megvalósítására hivatott dr. Csernoch János teremtő ereje és tevékenysége. Ezt értse meg mindenki. Ezt értessük meg a néppel is. A mi népünknek úgyis eredendő bűne az elégedetlenség. Az ország bölcse, Deák Ferenc már régóta észrevette a magyar nép és kisiparos világ különös hibáját. Mert — a mint ő mesélte — akármilyen jó gabonatermése és szüretje van is, azért még mindig panaszkodik, mert nem termett elég mákja. A város és a vármegye magánügyei maradjanak saját elintézésre illetékes helyükön. A hercegprimási trón elé csak közérdekű tervvel lehet közeledni. Hogy ezekre őt senki sem illetékes figyelmeztetni, azt már hercegprímásunk eddigi tapasztalatai és elvei is nyilván hirdetik. Az a bölcs bibliai mondás illik tehát azokra, a kik a saját bajukra máshol keresnek irt: Medice! cura te ipsum. Esztergom szegényei számára annyi jótékonysági forrás fakad a Magyar Sión ormán, hogy ma már az uccai koldus is anakronizmus. Az igazi szegényeken egyébként segítsen a szegények háza. A mi népünk pedig nem zabkenyéren élőskö- dik. És akárhány törekvő városban van annyi pótadó, mint nálunk. Ezen okos és üdvös intézmények közjövedelmeivel segítenek. Addig éljen minden magyar ember, mig egyházáért és hazájáért él. Ez a kettős tornyú templom a mi nemzeti boldogságunk védővára Szent István óta. Minden elégedetlenség val- lástalanságon és hazafiatlansá- gon kezdődik. Fiat unum ovile et unus pastor, — hirdeti Szent János evangélista. Ez az egy akol és egy pásztor csak akkor lehetséges, ha egy szívvel és egy lélekkel egyesülünk mindnyájan a magasabbra szárnyaló célok megvalósítására. Ha pedig valóban azt óhajtjuk, hogy a mi íőpásztorunk egységes nyájához tartozzunk, akkor egy szívvel, egy lélekkel és olyan krisztusi szeretettel éljünk és dolgozzunk, mint a mi hercegprímásunk, kinek legnagyobb boldogsága lesz, ha nyája mentői nagyobbra gyarapodik. Valamint a nap mindenre áldást ont, úgy a mi Eőpász- torunk atyai szeretetének verőfénye is minden hívére ragyog. Minden jó hive nevében tehát őszinte hódolattal üdvözöljük ma a mi Hercegprímásunkat, a ki az Úr nevében jött hozzánk és az Úr áldását van hivatva a méltók számára kiosztani. Ad multos annos ! A fiatalság kedvtelései egykor és most. El-elnézem a mostanában divatossá lett lapdarúgó játékban az széllel-béllelt gömbpuffanccsal viaskodó s üvöltöző fiatalságunk minden esztétikai ízlést nélkülöző félelmetes bakugrásait és szinte megesik a szivem rajtok, midőn az ilyen fölösleges erőkifejtésben kimerült s majdnem elcsigázott koravén arcvonásaikat szemlélgetem. Nem tehetek róla, de nekem minden sporttiszteletem dacára úgy tetszik, hogy ez már nem is játék, se nem élvezet, hanem egyenlő a római gladiátorok csupasz vérengzéseivel, vagy legjobb esetben a birkózások és bikaviadalok nyers vandalizmusaival ; egyszóval: az erkölcsök elvadulásáva ! Csodálatra méltó, hogy művelt emberek ilyesfélében örömüket lelhetik ! — Milyen más kedvteléseknek hódoltunk mi, serdülő növendékkorunk szép tavaszán : a múlt század második felében !
