Esztergom és Vidéke, 1913

1913 / 45. szám

1913. június 5. 3 ESZTERGOM és VIDÉKE. nél mindezen óhajnak elég van téve ? Bizony jó ivóvíz csak el­vétve találkozik ; száraz falak és padlózatok legfeljebb az eme­leteken vannak, ahol viszont a nehéz lépcsőjárás teszi kelle­metlenné a tartózkodást s drá­gává a gyermeknevelést, meg cselédtartást. Nyomasztó ammó­niák illat terjeng az illemhe­lyek körül. Satnyulo nemzedék lézeng a miazmás szűk falak között. No de hogy is lehetne ezen egyhamar változtatni ? Miként is lehetne modern rendszerű építkezéseket követelni, ha a városban alig van csatornázás és elvétve kerül vízvezeték ! A kiöntött szennyvizek meg az udvaron és uccai folyókák men­tén párologva rossz illatú po­csolyákat alkotnak. Sőt kellő vizöblités nélkül a meglevő uccai csatornák rácsozatos nyi lásai is dögletes hűzt áraszta­nak szanaszét. Ezen két roppant nagy hi­ány okozza első sorban azt, hogy itten mindenki óvakodik az építkezésektől és csak a sa­ját céljainak megfelelő legszük­ségesebb helyiségek megszer­zésére szorítkozik! Ez okból nem lehet itt bérházak biztos és rendes jövedelmezésével gyümölcsöztetni a tőket, mint teszem azt: Budapesten. Hiaba hirdették.ki tavaly a tizenöt éves teljes adómentes­séget a szigeten építendő uj hazakra, ugyebár ? Azért nem sietnek igénybe venni ezt a nagy kedvezményt. Mivel szá­mot kell vetni előbb ezekkel a sajnos körülményekkel, melyek ott is okvetlenül előállanának, hogy a szennyvizeket alig le­het elvezetni ; s a vizkérdés éppen olyan stádiumban ma­rad, mint a város belterületén levő ócska házakban. Vonjuk le tehát mindezek­ből a konklúziót, mindaddig mig a város összes útvonalai kanalizálva nem lesznek ; mind­addig mig ezen földalatti csa­torna hálózatba általánosan kö­telező vízvezeték nem fog szol­gálni, mely annak tartalmát rendszeresen kiöblíti: — mind­addig újabb házépítések fel nem lendülhetnek és modern tiszta kellemes lakások nem létesittet- hetők nálunk, hol a falusi térbőséget sem igen találhatjuk fel, hogy paralizálhatnok vele az ittjelzett mizériákat. Láttam én egy gyönyörű uj lakóház belsejét, mely az utóbbi időkben készült s a tu­lajdonostól semmi költséget nem kiméivé a legnagyobb pompával és kényelemmel lön berendezve. Többek közt az udvarán létesített kút fölé he­lyezett villanyos motor hajtja a megfelelő rezervoir és csőve­zeték által az összes errevaló helyiségeibe a szükséges víz- mennyiséget. Hanem azért a nagy kiadások után is csak olyan kényszeredett időleges se­gédeszköz biz ez, amelynek kezelése, fenntartása sok min­denféle üggyel-bajjal van egy­bekötve. Néhol meg a hercegprimási gépgyár révén működő vízve­zeték van protekciós uton-mó- don bevezetve! Itt azonban többnyire a szükséges elvezető csatornázás nincsen meg; tehát ismét csak előáll valami kala- mitás. Más helyütt a földalatti csa­torna van, vagy lesz sok után­járás költekezés, meg hatósági engedélyezés mellett a néme­lyik ucca alatt elvonuló főcsa­tornába kivezetve. De itt is — annak dacára, hogy az emésztő gödrök tartalmát nem szabad Délé vezetni, penetráns bűz szűrődik ki az udvari nyíláso­kon keresztül, épen a főcsa­tornák lomha folyása miatt. Tehát — hogy ne idézzem a Dániáról való idevonatkozó nép­szerű hasonlatot! — befejezé­sül még csak ugyanazt jegy­zem meg, amit az egyszerű tót ember mondott: „Sehogyse nincs van jól ez az állapot, ami most megvan !“ Én előt­tem egy cseppet se csodálni való, ha legtöbb helybeli pol­gár bizonyos elfásultsággal nézi ezt a minden téren való visz- szamaradottságunkat és nem tud hinni a „jobb jövő“ bekö­vetkezésének lehetőségében. Karbunknlus. Magyar találmány Amerikában. Rigler-növónytej. A mű-tej problémája már egy évtized óta kisért a szakkörökben, anélkül, hogy eddig, — eltekintve a conservált, vagy sűrített tej produk- tióktól — sikerült volna bárkinek is e fontos kérdést megoldhatni. A bécsi Milch Judustrie gyártmánya leg­közelebb esik hozzánk, ez azonban nagyjában nem egyébb, mint tízsze­resére lesüritett és állandósított való­ságos tej. Dr. Rigler Győző kolozsvári tu­dós vegyésztanárnak, ki egyébként városunk szülötte, sikerült végre e kérdést annyira dűlőre vinni, hogy az eddigi tapasztalatok szerint elérte a rég várt eredményt. Úgy véljük nem követünk el in- discrétiót, ha erről szűkebb hazájá­ban egyet-mást nyilvánosságra jutta­tunk, annál is inkább, mert módunk­ban volt betekinteni a találmány Amerikában leendő értékesítését célzó szabadalom megváltásának szerződé­sébe. — É szerint a The Plant Cereal De- velopement Co. egyesült államokbeli st-luis-i cég megvásárolta a talál­mányt a kolozsvári Dr. Rigler tanár növényi tej találmányát értékesítő részvénytársaságtól olyképen, hogy az amerikai cég 10.000 dolláros alap­tőkéjét 100.000 dollárra emeli fel s ebből átad Rigleréknek 45 000 dol­lárt a műtej kihasználási jogáért, mely szabadalom, ezzel egyelőre csu­pán amerikai értékesithetését szerezte meg. Ezzel szemben Rigler szavatol, hogy egy minta gépet St-Louisba küld, egy hozzáértő szakmunkással, továbbá részletes leírását adja a gyártásnak, és szavatol azért is, hogy 1 liter növénytejhez szükséges nyers anyag költsége — regie nél­kül, — a 12 fillért meghaladni nem fogja. E szerződés Kolozsvárott 1913. máj. 31-én jött létre, és az ameri­kaiak részéről a személyesen e cél­ból megjelent Th. Lange és S. 1. Davis alelnökök írták alá. Ennyit tudva bizonyára kivácsi az olvasó arra is, hogy valójában mi is legyen az ily szép sikert elért ta­lálmány. Bar Rigler professzor úr részéről ennek közlésére sem nyerhettünk felhatalmazást, de kizárólag az ügy fontosságára való tekintettel, mert ily nagy horderejű találmány úgy sem maradhat sokáig titokban, egyet-mást erről is elmondunk. A mesterséges tej fő alkatrésze növényi anyagokból készül, tartalma viz, fehérje, zsir, cukor és növényi sók. Fehérjéét a sikér képezi, mely sokféle növényből könnyűszerrel elő­állítható. Ez felolvasztva némi alko­hollal elegyítve, alkaloidokban, sár­gás színű, sűrű, át nem látszó anya­got ad. Ez alapfolyadékhoz ásványi anyagok jönnek a felhasznált viz természetétől függően, mész, nátrium klór és foszfor, továbbá édesités szem­pontjából bármiféle cukor, vagy Sacha­rin. — A műtej előállításának legkénye­sebb pontja a zsírnak hozzáadása az általában vizes folyadékhoz. Sok évi kísérletezés folytán végre sike­rült ezt is, — mely célra leginkább cocus-zsirt használ, — a természe­tes tejnek megfelelő apró részekre beosztva, (emulgálni) az alapanyag­gal szerves kapcsolatba hozni. Mindezek zárt edényben erős mechanizmus és forralás útján jönnek létre. Rigler tanár szerint a nyert mű­tej a természetes tej összes tulajdon­ságait bírja, megalszik, belőle túró készíthető, kávéhoz, ipari és konyhai célokra egyaránt használható. Annyi bizonyos, hogyha az ered­mények fedni fogják a gyakorlati szükségességet, akkor a század egyik legértékesebb találmányával állunk szemben és dr. Rigler Győző tett munkásságával oly értékű szolgala­tot az emberiség javára mint bár­mely más, eddig az egész világon elismert nagy feltaláló. Eine singer Ferenc. Észszerűen gazdálkodjunk! Minden embernek természetszerű törekvése, hogy gazdaságának for­galmát emelje és szaporítsa. E cél­ból minden kínálkozó alkalmat igyek­szik megragadni, amit csak az ész­szerű meggondolás megenged. Fel­használja az időjárás változásait, az általános vagy részleges mezőgazda- sági fordulatokat, alakulásokat és legfőképpen a jó és olcsó kölcsönt. Apáink irtóztak az adósságcsiná- lástól ami bizony nem is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel; és élnek is vele az emberek, talán még túl­ságosan is. De ne vegyük azt, aki könnyelműen, céltalanul s talán igaz oknélkül csinál adósságot, nézzük azokat, akik számítással, észszerüleg hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasz­taljuk, hogy aki jól számított és megállapodott gondolkodású ember, jó és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági hozadékát, s a kölcsön csak hasznára válik. Sajnos azonban, sokan vannak, a kik tervszerüleg és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már he­lyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek első gondolatuk után, vagy másoknak netán sikerült, de az ő körülményeik között nem alkalmazható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoriabb elhibázott számítást a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint az ujabbi időben, ami külömben az alacsonyabb kamatlá­bon biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek ol­csóbbá való átalakítása. Ez a divat aztán áldozatokat követel, és aki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverziójára, mert bi­zony az nem minden körülmények között vezet haszonra, még ha úgy látszik is, hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes konvertálóknak vi­lágosabban beszéljek, egy példát ál­lítok ide, amelynek iratai csak a na­pokban voltak kezeim között. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben egy fővárosi intézethez fordult és amit kért, megkapta, vagyis felvett 8000 korona külön jelzálogkölcsönt. A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgyhogy a folyósítás alkalmával levont kü­lönféle takarékpénztári dijakat még különfélébb bélyeg, esetleg ügyvédi költségeket mindenféle iratok be­szerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom