Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 30. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1913. április 17. burkolt panasz és gyanúsítás hangzott el a házi kezelés ellen. Évek óta állandó suttogás és vádak röpködtek a levegőben. Majd az erdei vadászati jog bérlete, majd a faraktár ügye, majd a íaeladás volt napirenden, de valami mindig napirenden volt ! Mi volt igaz a gyanúsításokból és panaszokból, mi nem: nem tudjuk; nem is kutattunk utána, mert nem reánk tartozott a dolog. Most sem gyanú- vagy vádképen hozzuk fel, hanem egyedül azért, hogy a múltnak kevéssé kedvező tapasztalatait a nyilvánosság előtt leszögezve, nyomatékosan utaljunk reá, hogy amennyiben a város jövőre is a házi kezelés mellett döntene, eleve biztosítania kell magát személyi és tárgyi garanciákkal arra nézve, hogy az erdő jövedelméhez fűzött érdeke ezentúl hasonló kellemetlenségek kizárásával, annak rendjén és módján, közmegnyugvásra fog érvényesülni. A város képviselőtestülete és tanácsa tehát jól gondolja meg, hogy olyan ügyről van szó, amelyhez nagy érdekünk fűződik, s amelyet eszerint bűn volna könnyelműen s elhamarHarangoznak déré, Fétizénkettőre, Hóhér mondja az Imrének Ájon fő a székre- Főálott a székre. Főtekint az égre. Jaj Istenem ! sok rablásim Most "jutnak eszembe! Idés anyám vótá ! Mír nem tanítottá ? Rózsafádnak ága vótam, Mír nem hajlítottá ? 15. Esik eső . . . Esik eső szép cséndésen, Sír a babám keservesen, Ne sírj babám, mer el búsít, Kérd az Istent majd mégsegít16. Viz alá . . . Víz alá, víz alá Víz hajtja a malmot, Szeretőm a csókot. Piros kukoricaszára Kapálatlan maradtá, Barna kis lyány, Csókolatlan maradtá ! 17 Rúlam tanújatok ! . . Rólam tanójatok, Lyányok, lyányok ! Az legínynek csólkot né adjatok ! Mer a csók nem esik hiába . . . Könyvem csordó bőcsőmnek gombjára. Álnok huncut! tekints az egekre! Vagy erre az ártatlan kis gyerekre . . . „Tekintettem, mikor megcsaltalak De mostand a jó Istenre hagylak - . .“ . . . Csücsűj, búj, ártatlan kis gyerék, Máj mégsegít a jó Isten minkét . . . A szájává lassan csicsígattya, A lábává bőcsőjét ringattyakodva elintéznünk. Különösen a múltnak kevésbbé megnyugtató tapasztalatai ösztönözzenek bennünket, hogy előbb alaposan fontoljuk meg: kire és hogyan bízzuk jószágunkat! Egy év múlva úgyis általános tisztujitás lesz. Addig módunkban van a végleges döntést fenntartanunk, akár a kezelési módra, akár a megbízandó kezelő tisztviselőre nézve. A legfőbb pedig az, hogy olyan megoldást találjunk, amely mellett egyrészt erdőnk kezeléséhez jövőben a múlthoz hasonló gyanú ne férhessen, másrészt az eddiginél nagyobb jövedelmünk legyen belőle. Silvester. Orvossztrájk. Husvét hétfőjén nagyjelentőségű gyűlés volt Budapesten. Ez a gyűlés kiemelkedik az összes politikai, gazdasági, külpolitikai események közül. Ránk, Magyarországra, a legutóbbi hetekben — kivéve talán egy- egy háborús momentumot — nem hangzott el olyan fontos kijelentés, mint ezen a gyűlésen. Ezt a húsvéti gyűlést a magyarországi községi és körorvosok tartották, és mint isis. Már minálunk . . . Már minálunk azt vettík fő szokásban, Rokka nékű járnak a fonóházban, De én aztat mitsem bánom, Szeretőmöt nem sajnállom. 19. Három huszas . . . — Három huszas, Látod í ? Ha megiszom Bánod-i ? — Honné bánnám Kedvesem ! Mikor véled Keresém. 20. Vagyok ojan légin . . . Vagyok olyan légin, mint té ! Vágok olyan rendet, mint té! Ha nem hiszéd, győj ki velem Tyó ! Fogd meg az én kaszanyelem. 21. Ez a bor . . . Ez a bor itt innyavaló, Nem cipellő kennyivaló. Hej, huj, igyunk rája, Úgyis elnyel a sír szája, Ott lessz fáradt testünk Csöndes hazája. 22. Száradt fűre . . . Száradt fűre deres harmat hulládon, Kedves lovam, né égyé mer bajt okoz, Inkább selém kantárt tészék fejedre, Bársony nyerget, csak hordozzá kedvemre ! 23. Az Istenit . . . Az Istenit az apádnak ! Mír mondott engem betyárnak. Krisztus uccse a fokosom Tyó! a hasába megforgatom I meretes, elhatározták, hogy arra az esetre, ha nyugdíjtörvényüket 1914. január 1-ig a kormány nem terjeszti a képviselőház elé, illetőleg, ha az eddig az időpontig érvénybe nem lép, — hogy is fejezzük ki magunkat — akkor leteszik a lantot. Elhagyják állásaikat, nem állnak állami és községi szolgálatba, szóval sztrájkolni fognak. Természetesen csak az állammal, vagyis a kegyetlen munkaadóval szemben, de nem a betegekkel szemben. Ez a sztrájk lenne ennek az évszázadnak legfurcsább, legkülönösebb és ránk nézve leggyászosabb sztrájkja. Azért lenne Magyarországra gyászos, mert ennek a párailan sztrájknak a hire bizonyára elterjedne külföldre és igen szomorú képet adna a külföldnek ez országnak amúgy sem igen előnyösen ismert kulturális állapotáról. Ha volt sztrájk, amelyet minden erővel meg kellett akadályozni, ez olyan sztrájk. Nem elnyomni, hanem megelőzni. Magyarország egészségügye amúgy is gyatra állapotban van. A tüdővész, a vérbaj és egyéb nevezetes betegségek legjobban egész Európában éppen nálunk pusztítanak. A községi és körorvosi állások negyedrésze nincs betöltve, és amelyik be van \öltve, arról jobb nem beszélni. Jobb nem beszélni azért, mert 24. Kerek ez a zsémle . . . Kerek ez a zsémle, Nem fér a zsebembe, Haragszik a rózám, Nem ű az ölembe, Én se az övébe ! 25. Ez az én szeretőm . . . Ez az én szeretőm, ez a pici barna. Ojjan az orcája, mint a piros alma, Pici piros alma terem minden sorba, De ijjen szíp léány nem mindén bukorba. 26. Magosán repű a daru . . Magosán repű a daru, Szípen szó Haragszik rám az én rózsám, Mer nem szó Né haraguggy ídes rózsám Sokájig Tied vagyok, tied lészék Koporsóm bezártájig. 27. Be van az én szűröm . . . Be van az szűröm ujja kötve, Kedves ruzsám ne kotorássz benne, Az éggyikben acél, kova, tapló, A másikba százforintos bankó. 28. Szomorúfüz ága . . . Szomorófűz ága hajlik a virágra, Fáj a szívem érted város szíp leánya, Fáj a szívem érted, de te ászt nem bánod Van néked nálamná gyönyörűbb virágodHej, ha a szíp lánynak az jutna eszébe, Hogy ideadná szívit enyimmé cserébe, Jaj be jó is járna, megtódanám sokká, Ezer ölel isse, ezer annyi csókká. 29. Árvalányhaj . . . Árvalányhaj, árvalányhaj a süvegem Bokrétája akárhány kerület van az országban, ahol az orvost például haldokló beteghez egyáltalában nem is érdemes hívni, mert székhelye a haldoklótól két óra járásnyira van. Van olyan orvosi kör az országban, amelyhez 46 falu tartozik. Tessék kiszámítani, hogyan láthatja el 46 falu betegeit egy, egyetlenegy orvos. Arról pedig már nem is kell szólnunk, hogy ez a körorvosi honorárium milyen minimális, milyen lehetetlenül alacsony. Ezek a nyomorúságosán fizetett diplomás proletárok most egyszerre felneszeitek. Még azt az egyetlenegy módot, amely nyugodt, vagy legalább nyugod- tabb munkásságot biztosítana nekik, a nyugdijat sem akarják nekik megadni. A nyugdíjintézetük törvénye már évek óta áll „előkészítés alatt“ a minisztériumban, de az előkészítés csak nem akar befejeződni. Magyarországnak igazán kötelességtudó, dolgozni szerető, munkálkodó kedvű emberekre van szüksége, különösen az orvosi karban. Ha ezeket az embereket is elkedvetlenítjük, akkor megnézhetjük nehány év múlva a magyarországi halálozási statisztikai, szép számsorokat fogunk látni. A kormánynak tehat kötelessége minden melléktekintetet — akár politikai, akar financiális — félreArva kislány, árva kislány a szerelmem Violája. Azt magamnak kint a pusztán, kint a pusztán Szakitám, Kedvesemet nagyvárosba nem rígibe Választám. 30. Somogyiné káposztát főz . . . Somogyiné káposztát főz, Sugyárigya ! Feje fölött mén el as gőz, Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! Hányjaveti a kanalát: Sugyárigya ! Kinek adja saját lányát ? Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! Né bósujjon szegin feje, Sugyárigya ! Víg Józsi lesz az ő veje Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! Beszokott az már egy bére, Sugyárigya ! Somogyiné tűzhelire Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! Somogyiné észrevette, Sugyárrgya ! Piszkaiévá kikergette Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! A kis kertnek szalajtotta, Sugyárigya ! Mari lyánya siratgatta, Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! Mari lyánya siratgatta, Sugyárigya ! Idés annya vigasztalta Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! „Né sirasgasd Mari lyányom,“ Sugyárigya ! Máj léssz nékéd még a nyáron, Sugyárigyagyagya, sugyárigya ! (Bef. köv.)
