Esztergom és Vidéke, 1913
1913 / 30. szám
1913. április 17. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 tenni és ezeknek az embereknek megadni azt, amit ők oly jogosan követelhetnek, a nyugdíjtörvényt, amely biztosítja őket, hogyha nagy munkájukban megrokkannak, az őket megillető ' pihenésből kijut nekik. Annál nagyobb szükség van pedig erre, mert a magyar orvosok, még legnagyobb elkeseredésükben is bebizonyították, hogy igazán magyarok és igazán orvosok. Nem azzal sztrájkolnak, hogy egész egyszerűen megtagadják a betegek gyógyítását és támogatását, hanem csak azzal, hogy az államot otthagyják. A betegek tehát ne féljenek, de féljen az állam. Mert a beteg nem veheti észre és mire észrevenné, már nem érzi, hogy orvosa kedvetlenül, gondokba elmerülve kezelte őt, de az állam ezt észreveheti és nagyon, de nagyon megérezheti. Ha lady. A törökök A törökök, akik valamikor régen, évszázadokig sanyargatták hazánkat, — most minden jel szerint — kimúlnak Európából. így lesz vége minden dicsőségnek ! Csak egy bizonyos, hogy ami jót vagy rosszat tesz az ember, túléli őt. Túléli a nemzet is. Így, mikor a török nemzet megszűnik mint európai hatalom, megilletődessel valljuk be, hogy a törökök, akiknek buzogánya ütését, mint a keresztény őrállöi, mi magyarok fogtuk fel Európa keresztény népei számára, — emberséges ellenség volt. Tisztelte íajunkat, nyelvünket, vallásunkat Neki elég volt, hogy leigázott és megsarcolt; de ki nem irtott, Még a középkor öldöklő harcaiban is volt mértéke : asszonyt, gyermeket nem bántott. Nemes ellenfelünk volt. Megérdemli részvételünket. Mit is veszt most a török ? Európai Törökországból nem marad meg neki csak a konstantinápolyi kerület, amelynek jó ha egy millió lakosa van. Elveszt tehát ötmillió alattvalót és mintegy 55 ezer négyszög angol mértföldnyi területet Európában. Marad ugyan neki Ázsiában tízszer annyi területe, mint ameny- nyit vészit, de itt már lakói nem any- nyira törökök, mint örmények, kurdok, arabok, berberek. Legtöbb az arab a nagy homoksivatagon, a bibliából hires Tigris és Eufrátesz völgyein, ahol az első emberek bölcsőjét sejtik. Kétségkívül egy nemzet haldoklik előttünk. És minő hatalmas nemzet! Hányszor rettegtette egész Európát. A történelem színpadán tizenharmadik század elején jelennek meg a törökök és közben hatszáz évet ismeretlenség és küzdelmek során a turáni mély földben éltek, tehát ott, ahonnét a magyarok is megindultak uj hazát keresni. Ez a közös bölcső mutat a török atyafiságra, amelyet némely tudósunk élénken bizonyít. Osmán nevű szultánjuk veti meg meg lábát Európában s ennek az uralkodónak nevéről hívják a törököket máskép ozmánoknak is. Baja- zet, Murat és Mohamed uralkodóik alatt hallatlan hírre és hatalomra tettek szert. II. Mohamed foglalja el a keletrómai császárság fővárosát, Konstantinápolyt 1453-ban. Ugyancsak ez a hatalmas uralkodó meri a száján azt a büszke szót kiszalaj- tani, hogy a mint egy Isten van az égben, a földön is csak egy úr lehet és persze, ez az úr nem lehet más, mint az igazhitű muzulmánok, a törökök császára, a szultán. Ez a nagy dicsőség előttünk megy füstbe. Mi nekünk hagyta a végzet, hogy lássuk egy nagy nemzet lassú haldoklását. Mi is hozta meg a töröknek a régi világban az ő nagy hatalmát? A janicsárok. A gyermekkorukban katonai pályára nevelt és részben a leigázott országokból rabszijra fűzött gyerekek, akiket katonailag kiképeztek, töröknek neveltek. A janicsár török nyelven uj csapatot jelent. Ez az uj csapat és a szpáhik, a lovashuszárok győztek mindenütt. De azt is meg kell vallani, hogy a régi török ékesebb virtusokkal volt felruházva. Első volt, aki Európában rendszeres katonaságot tartott. Ez volt hatalmának főoka. A mostani török elpuhult. Azt mondják, hogy a háborút még sem a katonai virtus hiánya döntötte el; hanem az, hogy meg voltak vesztegetve, és sokan az intézők a katonai élelmiszereket ellopták. Most is, mikor a béke, — megengedjük, hogy tőlük áldozatokat kérő — galambja hozzájuk repül, ahelyett hogy egyetértéssel nemzetükről a szerencsétlenséget elhárítani sietnének, — egymás ellen ármánnyal támadnak. A töröktől hatalmában, még a leigázott népek sem tagadhatták meg elismerésüket, — most a török, halódásában sok részvétet tapos le és épenséggel nem mutatkozik méltónak őseihez. így lesz vége minden dicsőségnek ! Tanuljunk magyarok, akik szinten szeretünk viszálykodni, pár- toskodni, széthúzni, mikor együtt kellene tartanunk. " M II ~ | TOLLHEGGYEL. | II ií Modern gyerekek. (Személyek : Médi 4 éves, Pubi 6 éves. Történik a gyerek szobában.) Médi: No végre egyedül beszél gethetünk. A mama, meg a papa elment sétálni. Pubi: Tehát most már nyíltan beszélhetek. Maga médi roppan t ki- állhatatlan. ^ Medi: É-én ? És miért ? Pubi: Miért ? Még azt is meri kérdezni ? Hát a Pista tán kutya ? Láttam mennyire pukkedlizett neki. Láttam ! Médi: Igen ? Tehát akkor maga neveletlen. Mert olyast is észrevesz, amit egy művelt úri embernek nem szabad meglátni. Pubi: Nagyszerű! Akkor tán behunyjam a szemem ? No ez mese ! (Toppant a lábával) De többé nem fogom tűrni! Médi: Ohó ! Pubi: Semmi ohó ! Majd megmutatom, ki vagyok én ! Médi ! Van önhöz egy lovagias szavam ! Médi: Áj ha! És mi? Pubi: Ne gyerekeskedjünk. Az nem illik hozzánk. Az csak a pár- tedlis gyerekeknek való. Mi már önállóan tudunk gondolkodni. Médi: Hm ! Ezt én is tudom. Pubi: Annál jobb ! Akarja hogy én az ön lovagja legyek ? Akarja, hogy a korzón a maga ridiküljét vigyem ? És akarja-e, hogy uzsonnakor a vajaskiflim két harmad részét magára testáljam ? Nos, ha akarja, akkor nyújtsa ide pici kis kacsóját az én lovagi kezembe. Médi: Akarom ! De csak úgy, ha nem lesz féltékeny. Juj ! A féltékenység az olyan utálatos dolog. Meg aztán tudja édes Pubi, a féltékenység valóságos szamárság és árt is a szépségnek. Pubi: ígérem, hogy többé nem leszek féltékeny. Médi: Helyes. Jaj, hogyan fognak pukkadni a barátnéim, ha magával a korzón végig fogok lejteni. Istenem ! Milyen boldog leszek. Hanem igaz! Tud-e már verset írni? És főkép hozzám ! Mert enélkül semmis az egész. Pubi: Jaj de csacsi maga! Hiszen még csak olvasni se tudok! Ma tanultuk az iskolában, hogy bé, ab, bab ; pé, ad, pad. Hanem ha majd megnövök, írok olyan verseket, hogy no! Médi: Jaj Istenem olyan unalmas az az ovoda. Az ember csak szamárságokat tanul, Még ha az ovónéni mesélne Jókai regényeket, meg Ohnet dolgokat! De csak méhecskéről, a dolgos csacsiról, a zümmögő légyről beszél Higyje el Pubi, sokkal szívesebben hallgatnám a királyfiak történetét, akik szegény varrólányokat szöktetnek meg és visznek az anyakönyvvezető elé. Pubi: Bárcsak már nősülni szabadna nékem, úgy mint Keleten. Mondja ! Eljönne hozzám feleségül. Médi: Jaj de csacsi maga ! Hogy kérdezhet ilyet ? Pubi: Jesszus ná! Megjöttek a szülei! Megyek is már. Egy hang: (az ajtón behallik) Médi! Megvarrtad már a babád ruháit? Pont. HÍREK. Főapát névnapja. Hétfőn volt dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát névnapja, minek folytán reggel kilenckor ünnepi szt. mise volt a barátok templomában, melyen a főgimnázium ifjúsága is részt vett. Az előadások szüneteltek. Déli egy órakor a rend házban a főapát tiszteletére 50 terítékű díszebéd volt, melyre a város előkelőségei voltak hivatalosak. Királyi elismerés. Ö felsége a király megparancsolta, hogy Wald- kirch Frigyes 26. gyalogezredbeli századosnak, kitűnő szolgálatainak elismeréséül a legfelső megelégedés kifejezése tudtul adassék. Örömmel hozzuk e hirt, mert ezen legmagasabb kitüntetés háziezredünk egyik közbecsülésben álló tagját érte Póstafőnökünk nyugalomban. Mint illetékes helyről értesülünk, a kereskedelmi miniszter postánk régi érdemes főnökét, Walter Károlyt a napokban végleg nyugalomba helyezte. A nyugdíjazott főtisztviselő, ki továbbra is városunk polgára marad, kiváló ügybuzgalmával s a közönséggel szemben tanúsított előzékenységével általános tiszteletet vívott ki magának. Szívből kívánjuk neki, hogy a jól megérdemelt nyugalmat számos éven át friss erőben élvezhesse. Maszlaghy Ferenc v. püspök. O felsége a király Maszlaghy Ferenc praelátust, a főkáptalan őr kanonok- ját, dr. Csernoch János hercegprímás előterjesztésére almissi-i címzetes püspökké nevezte ki. Maszlaghy püspök érdemei sokkal ismeretesebbek, semhogy azokkal hosszasabban foglalkozzunk. Csernoch János hercegprímás egyik régi bizalmas barátját tüntette ki a királyi kegy. A nagy kitüntetéshez mi is szívből gratulálunk. Eskütétel. Haliczky Z. Béla pápai kamarás, tardoskeddi plébános az elmúlt napokban tette le a plé- bánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél dr. Breyer István érseki titkár segédkezett. Változások a pozsonyi társkáptalanban. A király, mint a Magyar Kurír jelenti, a pozsonyi társkáptalanban Való Simon éneklőkanonoknak az olvasókanonokságra, Gaibl Sándor őrkanonoknak az éneklőka- nonokságra, Helc János legidősebb kanonoknak az őrkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta és az igy megüresedett utolsó kanonok- ságra Kazacsay Árpád pozsonyi szentháromsági plébános, koppánmo- nostori címzetes apátot nevezte ki. Uj főispáni titkár. A belügyminiszter dr. Reviczky Gábor központi szolgabiró, tb. főszolgabírót a főispáni titkári teendők elvégzésével bízta meg. Eljegyzés. Városunk egyik törekvő fiatal iparosa, Pekánovits Károly, Pekánovits és Király jónevű úri szabó cég beltagja, eljegyezte Prazsanyicz Annuskát. Miniszteri biztos. Az esztergomi főgimnáziumnál és főreáliskolánál a folyó évben tartandó érettségi vizsgálatok megtartásához a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Szölgyémy Ferencet, a budapesti Ferenc József intézét kormányzóját küldötte ki miniszteri biztosul, ami az érdekeltek körében, tekintettel Szölgyémy Ferencnek tapasztalt humánus felfogására, élénk örömet és megnyugvást keltett. Új szövetkezeti igazgató. A mint értesülünk, a farnadi tejszövetkezet vezető igazgatói állására a napokban választották meg Meszes Ferencet, Farnad község derék főjegyzőjét, ki ezzel az új állással most már az összes farnadi szociális intézményeknek vezetője lett. Dicséretet érdemel es követésre méltó példa, mikor a jegyző a falu népének jóléte érdekében nagy mérvű hivatalos elfoglaltsága mellett ilyen nagy közhasznú tevékenységet fejt ki. Értesülésünk szerint a szövetkezet első sorban arra fog törekedni, hogy városunk tea-vaj szükségletét kielégítse. Előjegyzéseket már most is elfogad. Képkiállitás a Kaszinóban. Nagy Ernő festőművész mintegy 50 képet hozott Esztergomba és azokat a Kaszinó nagy termében állította ki. Képei között vannak táj és zsánerképek, vásári jelenetek és csendéletek. dr Perényi Kálmán vármegye alispánja a tárlatot, mint a kaszinó elnöke az elmúlt vasárnap d. e. fél- tizenkét órakor nyitotta meg s ezentúl egész 20-ig minden nap 9—6-ig
