Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 88. szám

Vasárnap, november 3.

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

SZERKESZTIK:

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

KEMPELEN FARKAS

és

VARSÁNYI IGNÁC

Egész évre

....................12 K Negyedévre.........................3 K

Fé

lévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f.

Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér

Böngészés.

Esztergomnak, úgy látszik, végre hajna- lodni kezd.

Csütörtöki számunkban említést tettünk arról az értesülésünkről, hogy Csernoch János dr. kalocsai érseknek agg prímásunk mellé koadju- torkent való kinevezése már befejezett tény.

Az Est rádupláz erre a hírünkre és Vaszary Kolos nyugalomba vonulásáról ir, akinek helyébe szerinte is Csernoch János dr. választatott ki.

Mi hirünket előkelő forrásból merítettük ugyan, de magunk nem lehetünk abban a helyzetben, hogy annak valódiságáról teljes meggyőződést szerezhessünk.

Akar mint van is a dolog, de a haraszt erősen mozog, valami igaznak kell a hírben lennie.

Mi a legnagyobb tisztelettel viseltettünk mindenkor tudós, galamblelkü, agg főpásztorunk iránt, de az idő ellen védeke/ni nem lehet. Isten kegyelméből oly szép kort adatott Vaszary Kolosnak elérnie, hogy teljesen érihető, ba ő is a nagyobb nyugalom után vágyódik.

Utódja, — akár egyelőre koadjutori minőségben, akar egyenes utódlás réven, — nem is lehetett mas, mint dr. Csernoch János.

Őt szereti a kormány, szereti a papság és szereti — Esztergom.

Ez az utóbbi szempont, — tudjuk, — nem sokat nyom a latban illetékes helyeken, de bizonyara súlya van Csernoch János előtt.

Köztudomású, hogy Vaszary Kolos kinevezésekor a kormány feltétel gyanánt kötötte ki a primasi székhelynek a gyakorlatban Budapestre való áthelyezését, de ez alól később feloldták prímásunkat.

Hogy ő miért nem élt ezzel a lehetőséggel, az most már mindegy.

A fődolog, hogy leendő prímásunk éljen vele és Esztergom visszakapja tradicionális jogait, visszakapja prímását, az udvartartást és mindazt a fényt, ragyogást, anyagi és erkölcsi előnyöket, ami annak velejárója. Dr. Csernoch Jánost ismeri mindenki és becsüli is mindenki, nálunk úgy, mint Kalocsán és az egész országban.

Sok szomorúság erte, különösen az utóbbi időkben szegény Esztergom városát, de ha ez a hir csakugyan valóra válik és az üres dunaparti palota megkapja magas lakóját, ha visszakapjuk Csernoch Jánost uj méltóságának díszében, — akkor nincs panaszkodni valónk.

Hogy ez bekövetkezik-e valósággal, arra tán már a legközelebbi napok meghozzak a feleletet. Esztergomban újra hajnalodik.

—pi.

Az élvezet művészete.

Nem hibáztam el a címet s nem azt akartam írni: a művészét élvezete. Erről már sokat írtak, de amiről most röviden szólani akarok, azt kevesen értették eddig.

A sok szociális bajok között nem utolsó az, hogy az emberek élvhajhászók lettek. A puritán felfogású sociológus vissza kívánja a múlt századok emberenek igénytelenségét. Kévés igényű, nagy munkabírású emberek consolidalt erkölcsi alapon felépített állami s társadalmi élete, szervezete — ez az ideálja.

A hypermodern ember a jövőbe néz s arra gondol, hogy a jövendő idők embere milyen lenézéssel s lekicsinylő sajnálkozással fog rólunk megemlékezni. Úgy fog előttük feltűnni a mi korunk telefonjaival, gőzvasutjaival, torpedóival s minden vívmányával, mint amilyennek látjuk mi a bronzkorszak művészetét. Ezeknek a tudós, szabad felfogású, rafinált Ízlésű társadalom az ideáljuk.

Azok tehát a puritán erkölcsök meg- lazulásában, ezek hátramaradott műveltségi, társadalmi fejlettségünkben látják szociális berendezkedésűnk s életünk „Sturm und Drang“ korszakát.

Tagadhatatlan, hogy a szociális élet óriási krízisen esik keresztül s miként minden nagy változás, úgy az is megragadja az egyedet es bele sodorja az áradatba. Mivel pedig többen vannak, akik az elkövetkezendő „arany korszak“ után áhítoznak, az ezek áltál indított szellemi aramlat a társadalom olyan tagjait is mozgósítja, a kikben különben nincs is meg a kellő öntudat, hogy valamely áramlat számottevő harcosai legyenek. Vájjon értik-e a szociálista munkások az általuk annyit emlegetett alapitóik tanait?

S vájjon a sokat áhítozott „arany kor“-nak nincs-e hatása az általános szellemi életre ? Nem okozna-e ez nagy mér„ESZTERGOM és VIDÉKE“ TARGUJA.

Bécsi után).

Irta : Bertalan Vince.

V.

Nem mondom, hogy a mi rendőrségünk nem jó, sőt! Hanem megjelenésében nem oly, hogy úgy mondjam elegáns, aminek sok részben a közönség is oka. — Velem szemben teszem, mindig előzékeny volt.

És a publikum? Azt elég alkalmam volt a felállásnál, a villamosoknál és a vasútnál látni. Mindenütt bizonyos eleganciával párosult nyugodtság. Nem tolonganak, nem lökdösik egymást, nem türelmetlenkednek, hanem várnak, mig reájuk kerül a sor. A pályaudvarokon teszem, minden rendőri ellenőrzés nélkül libasorba állanak, de egy sem törekszik előre, mint az sokszor nálunk tapasztalható. A villamosoknál pedig, ha egyszer a kalauz azt mondja, nincs hely, hái senki sem erőszakoskodik annak dacára felszállni.

mint Budapesten, ahol számtalan esetben láttam rendőri beavatkozást, hanyatvágással végződött fellépő kísérletet. Érdekes az is, hogy nagyobb keresztező góczpontokon a rendőr időközönként felemeli a kezét' és akkor a jármüvek megállanak, hogy a közönség nyugodtan mehessen át. Nem kevésbbé érdekes, hogy a fiákkerosok jobb kezüket kitárva jelzik a kitérés útját es az automobilok csak is oly gyorsasággal mehetnek a varosban, mint a kétfogatu kocsik. Mondanom sem kell, hogy ott nincs is oly napi rendjén az elgá- zolás, mint a mi szép Budapestünkön . . . Ami igaz, az igaz. Kár, hogy a villamos kocsikban a dohányzás meg van engedve!

Amennyire tehát az idő engedte, Bécs városát annyira amennyire megtekintettem. Többre sem időm, sem pénzem nem jutott.

Béc?ben tapasztalhattam azután, hogy az én német nyelvi tudományom kielégítő volt, mert kitűnt, hogy kartarsaim között egyike voltam azoknak, aki legjobban tudtam beszélni németül es nem csak gagyogni a pincérrel, a fiákerossal, a londinerrel, a szobaleánnyal a rendőrrel és a rendezővel, amennyiben törtem azt, amennyire törni lehetett, teszem : Her von izé, mein kamerád, vagy kellner, policzáj, vagy mein liebe sthublmédl, freilein ich möchtig zein nach dahám gehen, sagen sie mir vo ist der Herrengasse Strasse ? No hát nem jól mondottam ! ! Jól kellett mondanom, mert odaigazitottak.

Ám azért ne gondolja senki, hogy a kongresszuson az előadottakat nem értettem volna meg. Megértettem biz azt, mert más valamit megérteni és más a gyakorlat hiányában megértetni valamit.

A magyar előadók, lovag Ember Károly és Friml Aladár persze német nyelven a magyar országi közoktatásügyi állapotokról nagy arányú történelmi kibontakozással teljes részletességgel számoltak be. Előadóink koronájakép kidomborítván benne a magyar nemzeti törekvést, a melynek legnagyobb támasza a nemzeti erő tudata es a kath. jellegű iskolák erős keresztény irányzata, amely mind nagyobb gondot kezd fordítani az ifjúság gondosan keresztény nevelésére, jellem képzésére.