Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 88. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1912. november 3.

tékben a jelen viszonyokkal való elégedetlenséget ? Jóllehet, ma már a munkásnak jó helyzete van. Nagyon sok latájner ember munkáját nem fizetik úgy, mint ma egy kézművesét. A munkás azért még sem elégedett. Szeme előtt az lebeg, amit eléje rajzoltak. Munkáját kedvetlenül végzi, örömet nem talál benne. Keresi a földi paradicsomot, a folytonos élvezetek éden- helyét s mivel az ő tanaik, tanítóik azt hirdetik, tanítják, hogy ez majd a jövőben fog eljönni, szítják az általános elégedetlenséget, hintik a forradalom magvait, beleültetik a lelkekbe a jelen társadalmi helyzet iránti gyűlöletet, elégedetlenséget.

Az egyszerű ember tehát, hogy felejtsen, hogy elzsibbassza vágyait, törekvéseit, bele dobja magát a kínálkozó élvezetek forgatagába és élvezni akar, mert a legmüvészibb élvezetet, a munka élvezetét nem ismeri. Minek dolgozzon ő szivvel- lélekkel azért a társadalomért, melyben csak elnyomóját, törekvéseinek s vágyainak gyilkosát látja !

Nem m ndom, hogy elégedjen meg az ember a jelen körülményeivel. Hiszen ez az elégedetlenség nagyban előmozditja a kultúrát. De ez nemes elégedetlenség s nem lehet egy lapon említeni a gyűlöletből származó elégedetlenséggel. Amaz teremt, a tökéletesség felé ösztönöz, ez romból, helyeset, jót alkotni képtelen.

Nem azok a nemzet legnagyobb jól- tevői, akik folyton annak elmaradottságáról siránkoznak, hanem azok, akik a „pa- nem et circenses-t“ kiabáló tömeget visz- szavezetik a társadalomba s ellenségekből azokat előmozdítókká varázsolják. Nehéz munka ez, sok és nagy lelki energiát kíván, mert hiszen nagy energiákat állít a közjó szolgálatába.

Kiművelni a lelkeket, hogy nem a közönséges élvezetek átélésé ez élet legnagyobb művészete, hanem a legdolgosabb élet keresztülvitele a művészetek művészete — ezt kell bele vinni a tömeg öntudatába. Nem az az igazi ember, aki más munkáit élvezi, hanem az, aki saját működését szereti, az a legnagyobb élvezetek művésze. V. E.

Pálos Szentkereszt.

Esztergomtól 2 és fél óra járásnyira fekvő Szt. Kereszt bucsujáróhely a látogatók számát tekintve, évről-évre fokozódó csökkenést mutat. Ez a csökkenés már a múltban is némileg észlelhető volt, de távolról sem olyan arányban, mint a minőnek mostanában tapasztalható. Nemregiben szokatlanul megújult és szerfölött megszaporodott a bucsujárók száma. Váljon mikor ?

Akkor, midőn a Magyarország területéről oktalanul kiközösített s Lengyelországban székelő Pálosrendi szerzetesek Szentkeresztre telepitett különítményének hivatalos szereplése megkezdődött. Ezen életrevaló rendtagok, amint hivatásuk funkciójához láttak, a látogatók száma csakhamar megkétszereződött, — mert hitéleti működésében

a legmesszebbmenő igyekezetét, lankadatlan szorgalmat, odaadó buzgalmat fejtettek ki.

A hivő nép igazi atyát, barátot, lelkivigasztalót ismert föl bennük, miért is az alamizsnál- kodás terén a legjobb akarattal áldoztak az Ur felkentjeinek akkor, midőn a környéken a hívők lakásán megjelentek.

Társas együttélésük sem lehetett rideg, elzárkózott az otthonokban, — mert jólelküségüknél fogva vendégeik is akadtak. Ők maguk nemcsak arra törekedtek, hogy a hitélet mezején legyenek sikereik, hanem az önművelődésből származó ismereteiket folyton gazdagították, elannyira, hogy már internátussal egybekötött középiskola felállításáról is álmodoztak. Jóllehet ebbeli törekvésük nem a siker jegyében született volna meg, — mindazonáltal jellemző tünet volt, hogy ők félúton megállani nem akartak, mert az ősi tradíciójuk szerinti szellemi haladásnak már itt is úttörői kívántak lenni, csakhogy a számításuk, úgy ahogy akarták, a meglevő törvények értelmében csütörtököt vallott volna a középiskolai oktatás tekintetében, mert erre nem kaphattak volna megbízatást és nyilvánossági jelleget.

Már ha az „Iskolatestvérek“ szerepére vállalkoztak volna ; — no akkor lehetett volna reményük, hogy internátusukat megvalósíthatják. Ámde, mint minden nemes, jó, emberbaráti intézménynek, úgy a szentkereszti pálosok áldásos életműködésének is ellenségei akadtak, akik irigységszülte roszakarattal, semmitmondó vádaskodással illették őket s nemtetsző hangulatot iparkodtak ellenük támasztani főleg ott, ahol az ő ittlétük fölötti döntőszóval rendelkeznek, ahonnét életföntartásukat istápoló segítséget vártak és reméltek.

A célzatos ármánykodás győzött, s a mi derék pálosainkat elvesztettük, mert lengyelországi tartományi főnökük visszahivta őket; mi pedig gazdagabbak lettünk egy leverő tapasztalattal, hogy a mai hithideg korszakot jellemző hitéleti visszaesés Szentkereszt bucsujáró helyen és környékén az elkényszeritett Pálosok távozása óta — szembetűnő mérvben gyarapszik; persze, épülésére azoknak a factoroknak, akik a pálosok ittlétében gerendát láttak és oktalanul okvetetlen- kedtek ellenük.

Szentkereszti hiányokról máskor számolunk.

Gyarmathy József

QC c hirekT^Q

— Uj körorvos. A tokodi körorvosi állásra dr. Ráth Imre dorogi körorvost választották meg.

— Kinevezés. Varga Kálmán építész mérnököt, ki csak nemrég szerezte meg kitűnő sikerrel a mérnöki oklevelet, Ő Eminentiája herceg- primási mérnökké nevezte ki. Gratulálunk !

— Halottak napja. Esztergom közönsége az idén is a szokásos kegyelettel ülte meg a halottak ünnepét. A temetők, különösen a belvárosi, naphosszat telve voltak megholt szeretteik sírját látogató közönséggel. — A főgimnázium ifjúsága az elhunyt tanárok sírjánál gyászdalokat énekelt, egy Vili. o. t. pedig tartalmas beszedet intézett társaihoz.

— A novemberi esküdlek. A komáromi kir. törvényszékhez a novemberi ülésszakra városunkból a következők sorsoltattak ki: dr. Áldori Viktor, Homor Imre, Magurányi József.

— Előadások a Keresk. Ifjak Egyesületében. Kedden f. hó 5-én, este 9 órakor Szekeres Bónis bencés tanár, az egyesület fáradhatatlan elnökeelőadást fog tartani, az önművelődés eszközeiről melyen való részvételre ezúton kéri fel a tagokat az elnökség. Vendégeket szívesen lát az egyesület.

— A dinamitlopás. A strázsahegyen történt dinamitlopás rendkívül nagy gondot és aggodalmat okoz úgy rendőrségünknek, mint a csendőrségnek is. Lázasan kutat minden csendőrörs, de eddigelé eredmény nélkül. Rendőrségünk sem tudta még a tetteseket elfogni, pedig az idő igen rövid már. Holnap hétfő lesz és — akkor érkezik Budapestre a király ! Ebben a körülményben rejlik a nagy izgalom oka, ezért keresik, kutatják annyira az erősen ismeretlen tetteseket. Lehet, hogy a király érkezése és a dinamitlopás közt a legcsekélyebb összefüggés sincs, de — az ördög sohasem alszik. Mi lelkünk mélyéből kívánjuk, hogy az egész lopás csak egyszerű legénystikli, vagy tolvajlás maradjon, de egyben valljuk, hogy a túlzott elővigyázat sem hiba, főleg a mai „iz- mus“-okkal telitett világban. Megemlitendőnek találjuk, hogy a Strázsahegy egyik barlangszerü gödréken elfogtak egy munka nélkül csetangoló volt banyamunkást a napokban, a ki ott szokott az utóbbi időben aludni, de mivel semmi gyanúsat nem lehetett az öreg csavargón találni, ismét szélnek is eresztették. A nyomozás pedig folyik tovább a legnagyobb buzgalommal. Értesülésünk szerint a dinamitlopásról a budapesti rendőrség is értesítve lett, hogy hétfőn minden elővigyazati intézkedést megtehessenek, mert nem lehet eleggé őrizni azt az eletet, a mely nekünk annyira féltett és szeretett.

— A deputáció. Arról értesültünk, hogy a halastói perben érdekelt gazdák pénteken deputá- cióban jártak a földm. miniszternél, a ki szívesen fogadia őket s megígérte, hogy közelebbről megvizsgálja ügyüket.

— Ferenc József város. Győr városa az eddig Belvárosnak nevezett városrészt Ferenc József varosnak nevezte el.

— A győri építőiparosok kérvénye. Az ország iparossága regen fajlalja azt, hogy nem csak a munkásbiztositás réven kell adóznia az államnak, de a betegápolási pótadóval is. Most ez utóbbi adónem felemelése miatt a győri építőiparos szövetség a keresk. és iparkamara utján kérvényt nyújtott be a pénzügyminiszterhez, melyben a betegapolasi pótadó alól való teljes mentesítést kérik.

— Marosvásárhely az analfabétákért. Marosvásárhelyt nehány lelkes tanleifiu közreműkö- desevel most Írjak össze a 12 éven felüli analfabétákat és annyi ingyenes tanfolyamot tartanak, amennyi szükséges ahhoz, hogy minden férfi és nő a tavaszig megtanulhasson Írni és olvasni. Az eszme Bernady György polgármestertől származik, aki ezzel a közoktatás oldaláról is bemutatta kiváló érzékét és jeles tulajdonságait.

— A kidvám eltörlése. Egyes fővárosi lapok hirt adtak a komaromi hidvam tervbe vett eltörléséről. Ennek a hírnek kapcsán elhatározta városunk tanácsa is, hogy kiküldi O’sváth Andor v. főjegyzőt Komáromba, hogy ezt a kéidést tanulmányozza, mert igen üdvös dolog lenne, ha Esztergomban is keresztülvihető volna a hid- vámeltörlés.

— Tűz Párkányban. F. hó 1-én délután 3 órakor a primasi uradalomnak Párkány község hatarában levő Kis majorjában, a szérűn tűz keletkezett. Leégett egy 17 öl hosszú szalmakazal és egy 7 öl hosszú takarmánykazal. Az esztergomi és párkányi tűzoltóság kivonult a helyszínére és pedig a legnagyobb gyorsasággal. Egy- időben erkezett mindkét tűzoltóság és az óriási szél dácára sikerült nagy erőfeszítéssel a tüzet lokalizálniok. A tüzet belső, úgynevezett öngyulladás okozta, a nedvesen összerakott takarmány hőségétől.

— A tolvaj katona dutyiban. Wagner Ferenc 76. gyalogezredbeli katonaszökevényt, aki az árvédelmi kirendeltség és a csavargőzös társulat bódéit feltörte és onnan ruhafélékét lopott,