Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 86. szám

Esztergom, 1912.

XXXIV. évfolyam 86. szám. Vasárnap, október 27.

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

SZERKESZTIK :

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

KEMPELEN FARKAS

Egész évre . .

... 12 K

Negyedévre . . .

. 3 K

———

és

Félévre . , .

... 6 K

Egyes szám ára .

. 14 f.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

VARSÁNYI IGNÁC

Kéziratot nem

adunk vissza.

Nyilttér sora 60 fillér

Böngészés.

A tintám is feketébben fog, a toliam is szomorúbb hangon perceg, amikor városunk kétségbeejtő anyagi helyzetéről, reménytelenségéről kell írnom.

E mellett ilyenkor akadnak elém busitó, irigységfakasztó Írások, mint most is egy újsághír a szomszéd Balassagyarmat nagyközségről, ahol 300 ezer kor. költséggel uj modern vágóhidat építettek jéggyárral kapcsolatosan és most építik az uj postapalotát 140 ezer kor. árban.

Balassagyarmat nagyközségnek van közel félmillója befektetésekre, Esztergom, szab. kir. városnak nincs.

A Vimmer—Bleszl próbálkozás — tisztessé, ges kölcsönt szerezni a város részére — tiszteletreméltó igyekezetük dacára, a krachos, háborús időjárás miatt nem vezetett eredményre.

Mi következik ezek után ?

A lemondás, apathia, majd végül a csőd.

Ha máskép nem lehet, bele kell abba is nyugodnunk, hogy egyszer mi is követjük a nyitra- megyei Szakolcza sz. kir. város példáját, amelyik most készül átalakulni nagyközséggé, mert az adminisztráció költségeit nem bírja már elviselni.

De mielőtt a harakirihez hozzáfognánk, tegyünk meg minden elgondolható próbát.

Főispánunk, képviselőnk járjanak a kormány nyakára olcsó állami kölcsönért és ne engedjék lerázni magukat. Ily esetben a zaklató tolakodás is erény számba megy. Elvégre is kormányunk munkapárti, ők is azok, tehát a város többsége is az. Ennyi jutalomra legalább csak számíthatunk a boldogító „igen“-ekért.

Kérjük a polgármestert és Fehér Gyulát, hogy forduljanak a Főkaptalanhoz. Hiszen az is foglalkozik kölcsönügyletekkel és pénze van bőségesen. Nem túlságosan nagy népszerűségét egy csapással örök időkre megalapozhatná, ha olcsó kamatra megadná a város részére az égetően sürgős kölcsönt.

Hiszen Esztergom par excellence katholikus város lenne, hát csak megérdemelne ennyi áldozatkészséget a káptalan részéről.

Mozogjanak, próbálkozzanak az erre hivatottak, de a kötelezettek is, mert Esztergom még nem akar lemondani. Ha pedig erre kénytelenit- tetnék, akkor lehet, hogy sok lemondás fogja az övét követni. Azoké, akik nem feleltek meg a beléjük helyezett bizalomnak. —pi.

Az esztergomi elemi népiskolák.

Irta : Bertalan Vince.

Országszerte méltó megdöbbenést, szánalmat kelthet azon szomorú tény, hogy a magyar katholicizmus központjában, a hercegprímás székhelyén, a magyar kereszténység Sionjában az ősrégi róm. kath.

népiskolák eredeti jellegüktől jogvesztetten közös községi iskolákká minősíttettek.

És ebben korántsem az a szomorú tény, hogy a volt néppárti képviselő, Mesz- leny Pál szavazata hova billentette a vármegyei közigazgatási bizottság felfogásának mérleget, hanem az a szomorú tény és valóság, hogy az esztergomi róm. kath. népiskolák alapozata és közigazgatásának szervezete —, a hercegprímás székhelyén ahol az iskolák, a kath. ügyek jogvédelmének kohója van, — úgy állíttattak, úgy állíttathattak be, hogy azok a fennálló tételes törvény és a vele vonatkozásban kifejlődött jogviszony folytán máskép, mint közös községinek elbírálhatók nem voltak.

Ennek elbírálásáért bárkit is személyes érzelmeire való vonatkozással megtámadni nem lehet, nem szabadi Mert akkor első sorban is Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi minisztert kellene felelősségre vonni, kinek azonképen módjában lett volna a varmegye közigazgatási bizottsága által hozott határozatot megsemmisíteni. De őt sem lehet, semmikép sem lehet, mert pártatlanul a tényeknek megfelelő érvek folytán színtisztán nyilvánvalóvá vált helyzeténél fogva —a szóban forgó iskolák jellegét másnak, mint községi jellegűnek elbírálni nem lehetett.

Ide vonatkozólag tehát minden néven nevezendő nehezmenyelés, sőt érzelmekre való vonatkozás — bármilyen tiszteletreméltó szándékból eredjen is, — nem bizonyít egyebet, mint azon ok és okozati jogviszony nem ismerését, vagy fel nem ismerését, amelyek döntő körülményeknek és bizonyítékoknak minősitendők. Az esztergomi róm kath. népiskolák sorsa, úgy mint nagyon sok elvesztett kath. iskoláé, nagyon, de nagyon elszomorító tanusag és tanulság arra, hogy az illetékes egyházi és közigazgatási közegek nem ismerték, vagy nem tudták, vagy talán szándékosan nem akarták felismerni az 1868 évi XXXVIII. t. c. — de kivált ennek 2. és 25 §§-aiban foglalt függetlenitését a kath. iskoláknak és pedig tulajdonjogilag ép úgy, mint közigazgatásilag. Nem, még akkor sem, mikor halomszámra jöttek a köz- igazgatási és belügyi kormány, valamint a kúriai hasonló elvi jelentőségű döntvények.

Sőt ha valaki az országnak keresztény, de kivált katholikus irányzatban való érvényesüléséért és ennek jogvédelme tekintetéből félre magyarázhatlanul kifejtette völt, hogy teteles törvényeink alapján mi biztosítja legkivált a kath. iskolák hitvallásos jellegét és mik a tarthatatlan állapotok: tisztán a kath. népoktatásügy előbbre- vitele, megerősítése, megvédése érdekében kifejtett ezen oknyomozást és felszólamlásokat „öeker teles11 -nek, „förmedvényes kirohanások“-nak minősítve, gúny tárgyává tettek.

Pedig-pedig ha annak minősítettek is, bizony — azokat még ebben az esetben is annak a diadalnak kivívásáért folytatott küzdelemnek kell venni, a melynek önzetlen vágya az evangéliumi tanításnak az iskolák birtokolásában való biztosítása.

Amint annak idején Esztergomba jöttem, azonnal tisztában voltam azzal, hogy az esztergomi iskolák közös községi jellegűek és fanyarul mosolyogtam a fölött, minő érveket állítottak be azoknak kath. voltára.

És most hozzátehetem azt is, hogy eltekintve a közoktatásügyi kormány által az alaptörvény életbeléptetése után kibocsátott azon rendelettől, amely szerint a városi kegyurasági, más szóval : a városok mint kegyuraságok által fentartott róm. kath. iskolák, mint ilyenek, megszüntetetteknek nyilvánítva, községi jellegüeknek minősíttettek: az esztergomi iskolák bevallottan már ezen idő óta községi jellegűek, amihez nagy mérvben hozzájárult, hogy azoknak közigazgatása a város közönsége által választott községi képviselőtestület -— és ugyancsak az utóbbiból választott községi iskolaszék közigazgatási hatáskörében maradt.

És ez mind bár jóhiszemüleg, az illetékes egyházi férfiak segédkezese mellett is történt; szóval abban a téves meggyőződésben éltek, hogy úgy volt nagyon jól. íme, az idők nagyon is az ellenkezőjét bizonyították.

Ott vagyunk, hogy ősiségünknek az ősiségbe való beállítása végett minden alkalmat meg kell ragadni, mert mig egy részről a kath. közvéleménynek nagyon zokon esik azoknak elvesztése, másrészről már most mi sem állja u*ját annak,