Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 77. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 77. szám. Csütörtök, szeptember 26. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .....................12 K Negyedévre..........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér MÉOSZ. (K. F.) Ez a négy rejtélyes betű azt jelenti, hogy : Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége. Hivhatnók őket akár antiszociálisták- nak is, mert szervezkedésük célja tulajdonkeppen semmi más nem volt, mint a szocialista munkásság túlkapásaival szemben való védekezés. Aktuálissá hatodik vándorgyűlésük révén váltak, a melyet a múlt vasárnap tartottak meg Gőyrött. Nem a gyűlés lefolyásáról akarok referálni, bár sokakat érdekelhetne tán az is, csak ez a szuggesztiv hatású négy betű váltott ki bennem ma valami kontemplativ hangulatot. Mérhetlen nagy forrongások, áthelyez- kedl^ek. erkölcsi értékdevalvációk és erkölcsi értékemelkedesek alakítják át fokozatosan nem csak Európa, de bátran mondhatjuk, az egész világ társadalmának struktúráját. És ez a szerencséje a ma élő emberiségnek, hogy ez az átalakulás nem eruptiv jellegű, hanem csak fokozatos evolúció folyománya. .A negyedik rend véres forradalmát csakis úgy lehetett eddig is kikerülni és lehet valószínűleg véglegesen is feleslegesben!, hogy követeléseiket az érdekelt másik három rend: főnemesség, középosztály es polgárság jobb belátása szerint teljesiti, de nem egyszerre, a mi szintén akkora baj lenne, mint a merev megtagadás. Az első esetben túlságosan fejükbe szállna a győzelem mámora és a sajnos, még csekély műveltséggel, de kitűnő szervezettel biró munkásság extremitásokra ragadtatná magat igen könnyen. A második esetnél pedig az igen sok tekintetben jogos vágyak és követelések explóziója omlaszthatná össze a ma társadalmát. Ez a mai társadalmi rend — szó sincs róla —• nem kiíogástalan. De az emberiség színe java alakította ki ilyenné hosszú, nagy idők folyamán.. Hogy lenne az józan esszel elképzelhető, hogy ennek a mai rendszernek a helyébe máról holnapra jobbat tudnának teremteni azok, akik műveltség, tudás, erkölcsi világnézet dolgában ma még jóval mögötte vannak a szemben álló tábornak. Vannak kivételek, hogyne volnának, egyes kiragyogó egyéniségek, sőt egyes munkájuk nívója révén kiemelkedő szakmák is, mint pl. a nyomdászok. De ez sporadikus jelenség még ma, a többség sok mindenben analfabéta. Reájuk bizni tehát semmi szin alatt nem lehetne és nem szabad a társadalom átformálását. De említettem már, mily rendkívül nagy szerencse, hogy sok jogos kívánságaiknak fokozatosan deferal a másik három rend és igy elérhető lesz lassan az, hogy a társadalomnak általuk kívánt erőszakos átalakítása helyett ők maguk alakulhatnak át szép lassan. így aztán, amikorra a negyedik rendnek, a munkásságnak rombolva epitő (szerintünk : jól romboló, de- rosszúl épitő) ervenyesülesi időszaka bekövetkeznék, akkorra már úgy fog festeni a világ, hogy egyszerűen nem is lesz negyedik rend, mert beleolvad, felszívódik a harmadikba, a polgári közép- osztályba. Hogy az első és második renddel mi fog történni, mennyire olvadnak azok is az előbbi rotációs processzus hatása alatt egymásba, annak fejtegetése kívül esik mostani cikkem keretén. Azt óhajtóm csak megállapítani, hogy az eddig elért sok és szép eredményt a munkásság ma még nem belső kvalitásaival vivta ki, hanem kitűnő szervezetevei. Tudvalévő, hogy a támadó, az üldöző mindig előnyben van a megtámadott, az üldözött felett. Ez az előny a tervszerűségben, a helyzet áttekintéseben rejlik a meglepett, a tájékozatlan ellenféllel szemben. Ilyen előnyre tett szert a nemzetközileg szervezett munkásság is. De ez az előny addig szokott tartani, amig a megtámadott tisztába nem jön a támadó fogásaival, erejével és fogyatkozásaival. Akkor aztán az üldözöttből is válhat üldöző, a defenzivából offenziva. Efféle tüneteket vélek én mind gyakrabban látni. A krimicsau felelet a sztrájkra. A gyáriparosok, az építőiparosok szövetkezése válasz a szociális szervezkedésre. Persze ma még gyenge válasz, mert nincs nemzetközileg szervezve. És ez a szerencse; maradjon ezentúl is gyengébb, de viszont helyes, jó, kívánatos, hogy van. Hogy miért? Fentebb előadtam. Ha egyenlő erejű lenne a munkásság szervezetével, akkor forradalomra kellene készen állanurik, világromboló harcra, a melyben csak legyőzöttekről, csak rombolásról eshetne szó. így azonban a támadó szocializmus féktelenségei ellen igen jó védelmet adnak ezek a munkaadó szövetkezések, de gyengébbek lévén széttagolt szervezetük folytán, kényszerítve vannak a koncessziókra, méltányos engedményekre. így a munkásság l'assan, — nem győzöm kiemelni e szó fontosságát — fokozatosan fogja elérni azt, amit emberileg jogos, igazságos is, hogy elérjen és amikorra műveltségben is egyenrangúvá válik mai ellenfelével, akkorra már nem lesz oka, célja, amiért harcoljon, mert jogaiban is egyenlővé vált már vele, azaz : egy táborba kerültek valamennyien. Ezért szerintem szükség van a szociális szervezkedésre, de ugyanoly szükség van a MÉOSZ-ra és egyéb munkaadó szövetségekre is. Beöthy. Néhány év előtt Lonovics Csanádi főispánnal beszélgettem és ő mondotta a nagy Barossról a következő érdekes apróságot: „Egyik csanadi községem érdekében jártam a kereskedelmi ministeriumban. Augusztusi nap volt, fullasztó meleg. Keresem az államtitkárt. Nincs itthon. Keresem a ministeri tanácsost. Szabadságon van. De hát ki van itthon? — Kérdezem kétségbeesve. Csak a minister, mondja a portás. A minister mindig itthon van, dolgozik. Felmentem hát a ministerhez, akit nyitott ajtó mellett ingujjban találtam az íróasztala mellett. Kedélyes bonhómiával üdvözölt : Ugy-e bár ne genirozzam magam ? Elintézzük ingujjban. És igy is történt. Azóta a politika őrlőmalma sok változást tett, sok embert leőrölt, hiszen újabban a politikában hengereznek is, a kereskedelmi ministeriumban is sok változás volt, de egy bizonyos, hogy a nagy Barossnak nem akadt méltó utóda. Mikor
